Karakterek és javak

Az, hogy mire költjük pénzünk, melyek azok a javak, amikkel körbevesszük magunk sokat elárul rólunk. Egy képet vetítünk mások felé birtokolt dolgaink által, így a külső szemlélő azonnal és öntudatlanul véleményt formál személyiségünkről. Ez pedig ugyanígy történik történeteink szereplői esetében is.

Mindig megéri, ha betekintést engedünk karaktereink személyes terébe

Ám nem elég, ha csak a külsőségeket mutatod meg, mint azt, hogy palotában él, vagy a sikátorban. Tegyél egy kört az otthonában, adj magadnak időt, hogy felfedezd azt, és lejegyezd pár mondatban a házát, autóját, tárgyait. Ezek a részletek elárulják melyek az értékei (belső), hogyan viszonyul a vagyonához, javaihoz, mit becsül meg, hanyag-e, vagy rendszerető, tehetős, vagy szegény, a tárgyait látva akár meg is tudja tippelni az olvasó, hogy mi a hobbija, mi érdekli. Arra utaló "nyomokat" is elrejthetsz, ami karaktered hátterét, a múltját sejteti, vagy a jövőjét, álmait jelképezi.

Ismerd és alkalmazd ezt a technikát, okosan szórd szét a fontos részleteket, de ne ess túlzásba! Nem kell leírni a legutolsó porszemet, mert az olvasó unatkozni fog. Csak egy kis általánost és bónuszt adj, hol él, emeld ki, mely rá jellemző dolgokat választotta otthonába, az extra betekintés érdekes megvilágításba helyezi a személyiségét. Ez egyfajta intim megismerés a karakter megszokott környezetében.

Rövid bejegyzés, de fontos, ugyanígy kell megemlékezni a szereplő javairól is. Jó munkát!

Könnyebb, mint hinnéd - Segítség az olvasóknak



Már nem először kapok kérdést arra vonatkozón, hogy tudják megvásárolni a regényeket, illetve milyen módon lehet fizetni a Publioboox weboldalán. Vegyük át gyorsan, néhány lépésben, pár kép segítségével:

Először is úgy tudom, hogy a Chrome-ot és a Firefox böngésző használatát ajánlják.

1. Javaslom, a vásárlás előtt jelentkezz be, ha még nincs profilod az oldalon, akkor regisztrálj. Ez semmi kötelezettséget nem von maga után, de a vásárláshoz elengedhetetlen.

2. Ha pontosan tudjuk mit szeretnék, akkor a kereső mezőbe írjuk be a szerző nevét vagy könyvcímet.

3. A könyvre kattintva minden fontosabb információt megkaphatunk, a fülszöveg alatt pedig két opció közül választhatunk: BELEOLVASOK és VÁSÁRLÁS
a., Beleolvasás esetén ingyen elolvashatunk pár oldalt, fejezetet a könyvből.
b., A vásárlásra kattintva kiválaszthatjuk, milyen formátumban kívánjuk megvenni a regényt.

4. Ha még vásárolni szeretnék értelemszerűen a Kosárba és vásárlás folytatásra kattintsuk, ha befejeztük a nézelődést, akkor Kosárba és fizetéssel lendülhetünk tovább.

5. Vásárláskor ellenőrizd a kiválasztott termékeket, ha valamit mégse szeretnél, egy kattintással eltávolíthatod a kosárból.

6. Ezek után add meg a számlázási és szállítási adatokat.

7. Válaszd ki a fizetési módot. Sokan kérdeztétek, és a válaszom igen, létezik utánvétel.

8. A megrendelésről visszaigazoló e-mailt kapsz. (Előfordulhat, hogy nem a beérkező levelek szekcióba, hanem a spam=levélszemétbe kerül. Ez nem baj, a lényeg, hogy megérkezzen az e-mail.)

9. A megvásárolt könyvet bejelentkezve a "Profil / Vásárlásaim" menüpont alatt találod.
Ha e-könyvet vettél, és a regény elveszik a számítógépedről/olvasógépedről visszatérve a profilod Vásárlásaim részlegébe bármikor újra letöltheted.

10. Ha nyomtatott könyvet rendeltél, akkor várhatólag 5-10 munkanapon belül kézbesítenek..


Bár egyeseknek mindez evidens, mégis vannak olyanok, akik számára idegen az online vásárlás.
Nekünk, self-publishing íróknak pedig érdekünk irányba igazítani olvasóinkat, ha már nem tudják leemelni könyveinket az áruházak polcairól.
Tehát a mai bejegyzés kérésetekre egy gyakorlatias bejegyzés volt, legközelebb íróknak szánt tippel rukkolok elő. :)

Jó böngészést, jó olvasást!

(Ha érdekesnek, hasznosnak találtad a posztom írótársam oszd meg te is az olvasóiddal!)




Válltáska*

Nem régiben rászántam magam Stephen King egyik könyvére, és olvasás közben rengetegszer vágott kupán a felismerés, hogy anyám ő aztán tudja mi fán terem a horror! Bár nem az én műfajom, jobb szeretek valódi őrültektől rettegni (meg a zombiktól, a zombik mindenen túltesznek), mégis elismerem, hogy a műfaj egyik legnagyobb vezéregyénisége. Stephen King=horror, méláztam, pedig mint lenyomoztam, Stephen King nem csak a horror műfajában alkot, ír sci-fit és fantasyt is. Tehát van ilyen, még a legnagyobbak, legsikeresebbek is hajlandóak idegen vizekre evezni.
Már több, mint egy tervezem, hogy új műfajokat próbáljak ki, a sztorik ötlete a legváratlanabb pillanatokban köszönnek vissza, de amikor belefogok... Lecsap a bizonytalanság. Ezt kell tennem? Jó ötlet más műfajokkal kísérletezni? Lássuk! Mai témánk a műfaj váltás. (Bocsánat a címért, a bejegyzés végén minden értelmet nyer...)

Miért fontosak a műfajok?
Erre a kérdésre már az előző bejegyzésemben megkaptuk a választ. Röviden legfőképp azért, hogy a jó helyre besorolt könyv a megfelelő polcra kerülhessen, ahová a megfelelő marketinggel a megfelelő közönséget lehessen irányítani.


Miért fontos, hogy kitarts a "saját" műfajod mellett?
Ha írói álnévvel publikálsz és sokáig, következetesen egy műfajra fókuszálsz, előfordulhat, hogy a neved egybeforr azzal, ami  a specialitásod. Sok szerző szinte elválaszthatatlanná válik attól a műfajtól, amiben sikeres. Ez jó márkanév építés, okos marketing megmaradni a műfajod keretein belül, viszont váltás esetén, nem biztos, hogy követni fog az olvasóközönséged.

Ám a márka nem csak a műfajjal egyenlő, ez nem kötelezően egyetlen védjegyünk, az több komponensből áll. Mire akarok ezzel rávilágítani? Hogy miért érdemes, miért fontos új műfajokat kipróbálni?

Az írásra mindig úgy gondolok, mint egy kalandos utazásra. Szeretem a krimit, biztonságos, kiszámítható, jól ismerem a terepet. Ez olyan, mintha minden nyáron ugyanarra a helyre látogatnék el. Sokunknak a megszokott, kényelmes műfajunk az utazási célpontunk, követjük a bevált utat, mert tudjuk, hogy jók vagyunk benne. Azonban felmerül a kérdés, tényleg ezt akarjuk? Egy életen át újra és újra ugyanazt a környéket bejárni?

Stephen King hagyta magát beskatulyázni? Miért ne hagyta volna? Sikeres a horror műfajban, mi kell még?! Kaland.


Páran a kudarctól félve, páran azért, hogy megtartsák a márkanevük, néhányan más-más megfontolásból új műfajokban is kipróbálták maguk álnéven, de a lényeg, hogy megpróbálták. Miért? Ott van a kíváncsiság és a bizonyítási vágy, hogy nem lehet beskatulyázni őket, nekik nem szabhatnak határt az elvárások vagy az aktuális piac. Meg akarják mutatni, mire képesek, hogy milyen fejlődésen tudnak keresztül menni változatos munkáik által.

Neked és magamnak is azt javaslom, tegyünk egy kis kitérőt, ne féljünk kimozdulni a komfort zónánkból!


Miért törj ki a megszokottból?
Szögezzük le, hogy talán nem te leszel az új King, vagy Tolkien, nem biztos, hogy az összes műfajban sikert aratsz majd, talán a legtöbb, különböző műfajban tett szárnypróbálgatásod a fiókban marad. Akkor is élvezd a határtalan lehetőségeket, a vándorlás új izgalmát. A "terület" növelése segíthet, hogy jobbá válj. Ha bizakodva nézzük a helyzetet, elszántsággal az is megeshet, hogy tévedek, és te vagy King 2. Megvan rá az esély, hogy új területet hódíts meg, olyat, melyen sokkal sikeresebb lehetsz, mint a régin.

Ellenben a stagnálás, a megszokott ösvény bejárása unalomba fordulhat át. Növekedni kell, tanulni, kísérletezni. Az új műfajok, új kihívások elé állítanak, tesztelik és fejlesztik írói képességeink.
Megjegyzendő, ha örömöd leled abban, amit csinálsz, ha produktív és kreatív vagy abban a műfajban, amit jelenleg képviselsz, jobb, ha kiaknázod azt. A műfaj váltás extra időt követel, hiszen ki kell ismerni az új műfajt, ráadásul nem lehet magunkra erőszakolni, vágyni kell rá, késztetést kell éreznünk rá. Ha megvan a motiváció olvass olyan műfajú könyveket, melyben ki szeretnéd próbálni a tehetséged. Alaposan tanulmányozd az ismeretlen terepet, vázlatolj sokat! Találd meg, a műfaji szempontokat, mik a sajátosságai? Ennek fontos szerepe van, hogy ki tudd őket hangsúlyozni. (Pl.: Leírás, párbeszéd, cselekmény kibontakozása, stb.)
Az új műfajok szemlélete segít, hogy más aspektusból láss és érts meg egyes körülményeket, eseményeket. Miután ezzel és úgy általában végeztél a felfedező túráddal az új műfaj területén, ne felejtsd el mindazt, amit tanultál. Bátran használd fel a tudást a szokásos műfajodban is!


Természetesen, ha nincs, ami visszahív a régi műfajhoz nem kell visszatérned a régi életedbe, megszokott "helyedre", tovább csiszolhatod az új műfajban írt műved, vagy próbálhatsz újabbakat írni.
Viszont, ha tetszik a kalandozás, akkor folytathatod utad más területek (műfajok) felfedezésével.


Kétségtelenül mindez nagy kihívás, az pedig tagadhatatlan, hogy sokak neve egy bizonyos műfajjal vált egyenlővé, mert felismerhetők regényeikben a műfaji jellemzők, ezáltal (is) lettek híresek.
De azért mert megszoktuk, mert így tűnik normálisnak és biztonságosnak nem kell egyetlen műfajra szakosodunk, mert váratlan, izgalmas kalandokról maradhatunk le!

(*Szatyorka és Bőröndke őrségben állnak. Hirtelen meglátnak valakit közeledni:
- Állj kivagy?!
-Válltáska.
Sajnálom, öreg vicc, de folyton ez jár a fejemben.)

Besorolás

Szükségünk van-e arra, hogy kategorizáljuk műveinket, hogy műfajok korlátai közé szorítsuk őket?

Egyértelműen: IGEN

Mikor történjen a besorolás?

Megkönnyíti a munkát, ha még az írás kezdete előtt tudod, milyen irányba indulsz, ha tisztában vagy azzal mit szeretsz. Természetesen előfordulhat, hogy csak írás közben, vagy befejeztével kristályosodik ki, miben, mely műfajban gyökerezik regényed, nincs ezzel semmi probléma!

Miért fontos a műfaji meghatározás, a kategóriák kiválasztása?

Mert mindenki életét megkönnyíti.
1. Ha hagyományos könyvkiadásban gondolkozol egyből tudni fogod, hogy beleillik-e regényed egy adott kiadó profiljába.
2. Meg tudod határozni a célközönséget miáltal egyértelművé válik, hol (pl. melyik internetes felületen) tudod a leginkább értékesíteni.
3. Megmenthetsz pár embert a csalódástól, könyved a negatív kritikától. Teszem azt, ha rosszul határoltam volna be a könyvem, például krimi helyett a romantika szekciójába helyezem, a lelkes romantika rajongó biztos csalódna, mert hiába tartalmaz szerelemi szálat, mégse olyan hangsúlyos. 
4. Ám a könyvem krimi, így címkéztem fel, tehát esélyt kapott arra, hogy célközönségem megtalálja és hazavigye. Miért vagyok ebben annyira biztos? Mert az olvasó, ha van kedvenc műfaja nem fogja feltúrni a könyvtárat/boltot könyvválasztáskor, hátha valahol kallódik egy elkevert gyöngyszem, hanem a kedvenc szekciójához fog igyekezni, ahol megtalálja a többi között az enyémet is.

Hogyan döntsük el hová tartozik regényünk?

- Mindenekelőtt ismerd meg a műfajok/kategóriák jellemzőit.
(Műfajok és a teljesség igénye nélkül néhány példa, mit foglalnak magukba: Kalandregény: nagy utazás, sok konfliktus. Fantasy: Mágia, elképzelt világok, mitológiai és misztikus teremtmények. Detektívregény, krimi: Erőszak, gyilkosság, bűnügyek, rejtélyek felgöngyölítésének menete. Sci-fi: Idegenlények, ismeretlen világok felfedezése, technológia, tudomány. És itt van még: Romantika, erotika, thriller, horror, stb.)( Kategóriára lehet jellemző például az életkor szerinti besorolás. Pl. Gyerek könyvek, YA, NA. Ekkor nem a témát, hanem a főhős és az olvasók életkorát határoljuk be. Tehát lehet egy romantikus+sc-fi  műfajú történet a YA kategória képviselőiknek  szóló.)
- Tanulmányozd a könyvtárak, boltok, online butikok polcait. Keress rá azokra a regényekre, melyekhez hasonlítani tudod a sajátod, és helyezd hasonló műfajba, kategóriába.
- Sorold fel, mely műfajok, kategóriák illenek művedre. Ne habozz teljes listát írni, akkor is folytasd, ha úgy ítéled a horror és a romantika ütik egymást. Ezután húzd ki a leggyengébb láncszemeket, és tarts meg maximum hármat.
Miért hármat? Miért nem kell egyre korlátoznod a könyved?
Mert léteznek vegyes műfajok/kategóriák, de bánj velük óvatosan! 



VegyesPRO:
Ha több helyre sorolod be a regényed, biztos, hogy nem szalasztod el a potenciális közönséget. Olyanok érdeklődését is felkeltheted, akik bár nem szeretik a sci-fit a horrort igen, és kíváncsiságból megveszik.
Nem csak egy helyről integet az olvasók felé, még láthatóbbá válik, több műfajban veheti fel a versenyt.
CONTRA: 
- "A hatodik fejezetem harmadszori visszaolvasásakor megijedtem a saját könyvemtől!" (Csak egy példa.) Azért, mert ez megtörtént még nem jelenti azt, hogy kötelezően horrorként kell feltüntetned a regényed (sok más mellett). Ne vezesd félre az embereket!
-  A bőség zavara különben is eltántoríthatja az olvasót. Miféle könyv az, ami vicces, horror, sci-fi, gyermekkönyv? Ki tudja? Talán létezik. De ezt a turmixot látva az olvasó erősen megkérdőjelezi a mű minőségét.
- Az "ezt a könyvet mindenki szeretni fogja!" hozzáállás hibája. Egy kicsit történelmi, egy kicsit erotikus, horrorral keverve, ja és némi krimivel fűszerezve… Ha túl sok műfajjal/kategóriával illeted a regényed nem csak a közönség, de a kiadó is megzavarodik. Melyik polcra (akkor is, ha virtuális) rakja? Hogy a bánatban reklámozzuk?

Nem állítom, hogy mindezek keverékéből nem születhet regény, de mindig csak a legésszerűbb műfajt/kategóriát válaszd. De a történelmi, horror, erotikus könyved még mindig tartalmazza a krimi elemeit? Semmi gond, van megoldás, hogy ezt a vásárlók tudomására hozd.
Nézd, újra saját példám veszem. A Hopeless Casesben vannak drámai elemek, az olvasóim elmorzsoltak jó néhány könnycseppet, ám... ám, mégse tudom teljes magabiztossággal drámának nevezni. Tudod hol fért el ez a szó, a humoros mellett? Például a reklámszövegben. A műfajokra és kategóriákra jellemző szavak segítségével reklámozd regényed bejegyzésekben, a fülszövegben stb.

Nem kell korlátok közé szorítanod regényed, sőt javasolt a vegyes címkézés, és szerencsére ma már a legtöbb honlap lehetővé teszi, hogy többféle műfajt/kategóriát válassz, a lényeg, hogy ne halmozd, csak a legrelevánsabbakat használd!

Lázadók szülei

Minden héten új témával előrukkolni nem a legegyszerűbb kihívás, ám egyik nap írótársamtól és jó barátomtól érkezett egy remek felvetés, ami a gyerek-karakterek körbejárása után igazán adhatta volna magát. Miért is ne vehetném górcső alá a szülő-karaktereket?
Barátnőm meglátása szerint főleg a YA-t képviselő írok állítják őket az elhanyagolt háttértáncosok közé.

Később magukról a szülő-karakterekről is írok, de most megragadta a fantáziám a YA+szülő kérdés, szóval koncentráljunk erre.

A tisztán látás kedvéért, hogy megértsük miért is olyanok a szülők, amilyenek definiáljuk a YA jelentését. YA = Young Adult, azaz ifjúsági, fiatal felnőtteknek szóló regények.

Némi kutató munkát követően szembesültem a ténnyel, hogy elég sokan nehezményezik, amikor ezekben a történetekben háttérbe szorulnak a szülők, vagy ostoba személyekként vannak feltüntetve, akik soha semmit se érzékelnek, abból, ami gyermekük életében történik.

Ezekkel a fogásokkal rakják félre a szülőket:
- Túl elfoglaltak. A gyerek számukra láthatatlan, ami úgy üt vissza, hogy apa és anya az olvasó számára válik láthatatlanná. Jobb esetben érdeklődnek a gyermekük iránt, de se idejük, se energiájuk feltérképezni mi lapul a lelkük mélyén.
- Egyedülálló szülő/válófélben vannak a szülők. Az elfoglalt szülőknél is elfoglaltabb típusok.
- Betegség. (Fiziológiai, mentális a szülő részéről.)
- A szülők egyáltalán nincsenek jelen. A gyerekek árvák, vagy bentlakásos iskolába küldték őket.



Egyik megoldás sem rossz, hiszen a valóságban is megtörténik mindez, de miért gyakori a YA könyvekben?

Fentebb említettem, hogy a YA fiataloknak szól, főként tizenéves tinikre fókuszál. És milyenek a kamaszok? Lázadó, önkeresők, próbálják megtalálni a helyüket a világban, amibe a szülő nem fér bele, mert határokat szabnak a kibontakozni vágyóknak. Egy különösen dacos tinédzser számára (nem általánosítok...) a szülő egy szűklátókörű h*lye, aki szabályaival gátolja őt, akivel azonosulni tud a young adult olvasó.

Mindemellett anyu és apu könnyedén megtörhetik a történetet, lassítják a cselekményt, a fiatalok dinamikáját, mert olyan borzasztóan felnőttek... Őket felnőttes dolgok foglalkoztatják, mint például, mi legyen a vacsora? Be kell fizetni a számlát, kivinni a szemetet. Egyszerűen unalmasak, és a felnőttes problémáikkal meg szabályaikkal csak komplikációhoz vezetnek. Ellenben mennyivel érdekesebb a reménytelen, titkos szerelemben vergődő fiatalok kálváriája, vagy kalandos útjuk valami földöntúli ismeretlen felé? 
A szülők kockázatot jelentenek az írók számára. A buli megrontóiként jelenlétükkel a könyvekben szereplő és a könyveket olvasó fiatal szórakozását is eltaposhatják. Az előbb felsorolt technikákkal kiiktatják őket, hogy a kamasz teret kapjon.


Gondoljuk át, egy fiataloknak fiatalokról szóló regényben tényleg probléma és hiba a szülők elhanyagolása?

Nem kifejezetten hiba.
A kamaszok sokszor rejtett életmódot folytatnak. Mindenkinek jobb, ha anyu nem olvas bele a naplóba, apu meg nem néz a matrac alá. Akarva vagy akaratlanul a szülőknek gőzük sincs arról, mi történik a titkosügynököket megszégyenítő tehetséggel bíró gyerekekkel.
Nem is bűn, ha egy szülőt azzal indokkal tesznek félre, hogy elfoglalt, mert a valóságban is vannak ilyen szülők, de lassan klisé válik belőlük a YA regények világában.

A szülők elhanyagolását/hiányát mindig meg kell magyarázni. Úgy nem lehet elrakni őket, hogy csak nincsenek itt és kész, nincs kedvem velük foglalkozni, ez lehetetlen, nem megengedett húzás.

Különben elég sajnálatos, ha valaki lustaságból/nemtörődömségből elszalasztja a nagyszerű lehetőséget, ami a szülő-karakterekben rejlik.
Ők is sokfélék, egyediek, nem lehet folyton-folyvást az elfoglalt árnyékok szerepébe skatulyázni őket, maguk is emberek célokkal, akik érdekes, olykor szokatlan kapcsolatot ápolnak a főszereplővel.

Ha nem is reflektorfényben álló szereplők, nekik is megvannak a gyermekeiket érintő álmaik, rájuk vonatkozó szabályaik, a gyermekükre kiható munkájuk, csupa olyan dolog, ami hatással van a kamaszra. Mindez szuper módja lehet annak, hogy konfliktust teremts, vagy, hogy elindítsd főhősöd a belső vagy külső utazásán. Például az édesanya a széltől is óvta fiát, beletáplálta, hogy beteges, aki az ő gondoskodása és házipatikája nélkül bizony fűbe harapna. A fiú pedig idővel dacolni kezd, a sutba vágja vitaminjait és inhalálóját, hogy a sztori végén ő húzza ki a szennyvízcsatornába esett társát. 

Amikor arról van szó, hogy a YA író elfoglaltságra hivatkozva elhanyagolja a szülőt, nem a tökéletes szülő képét hiányoljuk. Nem feltétlenül idillikus problémamegoldóra vágyunk. A szülő lehet mentor vagy hátráltató. Annyi elég, ha igazi, mert tagadjuk vagy sem, a szülők valamilyen formában a tinik életének szerves részei, nem átlátszóak, személyiségük van. Kerüld a klisét, és adj igazi karaktert anyunak és apunak.

Ha még nem olvastad, az alábbi linken megtalálhatod sorozatom második részét, melyben (bár nem YA, inkább NA)  több, különböző típusú szülőnek is hangot adtam: Árnyék a múltból
Jó szórakozást ;)

Maslow-piramis

Egy történet nem csak a konfliktusról szól, nem kizárólag e köré épül, hanem a szereplők köré, akiknek vágyai, szükségletei vannak. Beszéljünk most erről a Maslow-piramist vizsgálva. Miért számít a szerzőknek? A Maslow-piramis, alias Maslow-szükséglethierarchia ez a gyöngyszem volna:
Ez az elmélet azt sugallja, hogy az emberi vágyak öt kategóriába sorolhatók. Ezeket különböző módon csoportosíthatjuk:
Alapvető, ősi szükségleteink, melyek a létfenntartáshoz szükségesek:
1. Fiziológiai szükségletek
2. Biztonsági szükségletek
Pszichológiai szükségleteink:
3. Szeretet, valahová tartozás szükséglete
4. Elismerés szükséglete
Az önmegvalósítás szükséglete, mely stílusosan:
5. Önmegvalósítás szükséglete
Wiki általi csoportosítás:
Hiányalapú szükségletek:
1. Fiziológiai szükségletek

2. Biztonsági szükségletek
3. Szeretet, valahová tartozás szükséglete
4. Elismerés szükséglete
Növekedés alapú szükségletek
(5. Kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni 6. Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség)
7. Önmegvalósítás szükséglete És most szedjük szét őket!
1. Fiziológiai szükségletek A piramis legalját képzik, mégis nélkülözhetetlenek a túléléshez. Ezek nélkül a karaktered meghal, hacsak nem valami idegen lénnyel dolgozol. Ha a szereplőd ezen szükségleteit kielégíted akkor nem fogja az idejét és energiáját ezek megszerzésére fordítani, tehát háttérbe szorulhatnak a történetben, és más, a skála magasabb fokán szereplő szükségleteik hajkurászhatja. (Szerelem kaja helyett.) Fiziológiai szükségletek lehetnek: Étel Víz Levegő Ruházat Alvás Menedék
Mint mondtam, a karakter túlélése múlik ezen szükségletek kielégítésén. Ez mit jelent? Hogy az író remek lehetőséget kap arra, hogy ezt kiaknázza. A történet épülhet ezen szükségletek teljesítése köré. (Lásd: Nem teljesen csak ezekre a szükségletekre fókuszálnak, de tetemes részben igen: Battle Royale, Hunger Games, katasztrófa filmek.) 2. Biztonsági szükségletek Ha teljesültek az előző kategória szükségletei, már nem működnek motivátorként, a szereplő vágya nőhet, azaz kezdhet a megvédésükre koncentrálni. Azonban a biztonságnak sokszor kompromisszumot kell kötnie például az élelem megszerzésének érdekében. (Pl. Vadászat, amikor a vadászból könnyen préda válhat.) Ez jó történet alap, konfliktust szülhet. Ám, ha sikerül magát, a szeretteit, élelmét, stb. megvédenie kevésbé kell már az élettani szükségletei miatt aggódnia.

Biztonsági szükségletek lehetnek: Védelem támadás ellen Elegendő pénz Jó egészség Biztos állás Vagyonvédelem

3. Szeretet, valahová tartozás szükséglete Ha a főhősnek nem kell aggódnia az élelem vagy a biztonsága miatt, azaz miután biztosította fizikai szükségleteit, összpontosíthat az érzelmi vágyaira. Megpróbálja megtalálni a lelki egyensúlyát a másokkal épített kapcsolatai által. Szeretet, valahová tartozás szükségletei lehetnek: Barátság Gyengédség Románc Meghittség Család

(Lásd romantikus regények, filmek, az egyik kedvenc könyvem is erről szól: Üvöltő szelek.) A következő igények nagyon érdekesek, de nehéz köréjük építeni egy történetet. Megdolgoztatják az írókat, és talán kevésbé kereskedelmi célúak (a kereskedelmi célú regényekben a cselekmény áll a középpontban), inkább szépirodalmiak (karakter vezérlet, a fejlődésük áll a központban, pl: Vörös és fekete). 4. Elismerés szükséglete Miután a karakter fizikai és érzelmi szükségletei kipipálódtak, figyelme az identitására, a helyzetére terelődhet, arra, hogy ki ő, hogy létezése különbséget tesz, nyomot hagy a világban. Elismerés szükségletei lehetnek: Függetlenség Megbecsülés/Tisztelet Promóció Hírnév Hála Becsvágy Elfogadás

5. Önmegvalósítás szükséglete A hierarchia-rendszer csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll. Azok után, hogy karakterünk gondoskodott a skálán szereplő többi igényéről már nem elégszik meg azzal, hogy csak eléldegél, valami mélyebb értelmet keres, ki akarja aknázni személyes potenciálját. Önmegvalósítás szükségletei lehetnek: Felsőoktatás Szellemi megvilágosodás Felfedezés Művészi törekvések Utazás Új tapasztalatok, készségek megszerzése Jótékonyság
A karakternek ki kell elégítenie szükségleteit, ami által jobban megismerheti önmagát, és a körülötte lévő világot, így jobb, teljesebb emberré válhat. A Maslow-piramisról tudni való, hogy ideje múlt, de jó támpontot adhat az írónak. Miért elavult? Mert... - Maslow szerint először az alap szintű igényeket kell kielégíteni, hogy a felsőbb szintűek motivátorként átvegyék a helyük. Ez nem igaz. Nem feltétlenül kell, hogy mindig a legalacsonyabb szintű szükséglet teljesüljön először. Egy éhező szegény legény harcolhat a megbecsülésért, vagy a szerelemért. Persze nem biztos, hogy a szerelmet fogja hajtani üres gyomorral, vagy veszélyben. Ha mégis, ez egy újabb kihívás a listáján… ebből következik -> - Nem csak egy szükséglet hat ki a főhősre ugyanabban az időben. A főhős éhezhet, harcolhat az élelemért, önbecsülésért, miközben az elrabolt hercegnő nyomát keresi, tehát egyszerre több szükséglet is motiválhat. - A karakter vágya több kategóriába is tartozhat. Az a cél vezérli Artúrt, hogy királysága legyen, ehhez szükséges: biztonság (jó hely új életet kezdeni), elismerés (önbecsülés, tisztelet), önmegvalósítás. Hogyan használhatod fel az ábrát? - Ellenőrzés. Részben teljesültek alapvető szükségletek, hogy magasztosabb céljait reális módon elérje? Nem feledkeztél meg az étkeztetésétől? Biztosítani tudja a lovag a kellő energiabevitelt, hogy megölje a sárkányt? - A kategóriák átfedése remek eszköz. Nem egysíkú, hanem többdimenziós motivációt ad a - -karakternek, amitől valódibbá válik. - Lökd vissza őket a skálán, hogy az alacsonyabb szintű igényeket veszély fenyegesse. Felfedezte az időgépet, önmegvalósítás pipa, de a szerelme elhagyja, mert rá nem fordított elég figyelmet. Remélem, érdekesnek és főképp találtátok! :)

Kreatív írás más megközelítésből

Sokan szeretik, sokaknak bevált, de tényleg megéri erre pazarolni hatékonyságunkban az időt és energiát?

Nem, igen, azaz...

Attól még, mert valakinek nem jön be a kreatív írás, nem jelenti azt, hogy mindenki számára energia-, és időpocsékolás. A kreatív feladatok elősegítheti, hogy megjelenjen az író múzsája, de könnyen meglehet, hogy szimplán időpocsékolás az egész folyamat.

Őszintén, én ritkán végzek kreatív írás gyakorlatok, hogy miért? Íme néhány ok:

Idő:
Könyvet írni időigényes. Évente egy regényt dobok a piacra (szégyenletes késésben vagyok), ha a tényleges alkotói folyamatot megosztom, ez az idő többszöröződhet. Kérdéses, mennyire éri meg olyasmit írni, ami aztán egy fiók mélyén lapul örökre?

Kreativitás - gyakorlatba vagy munkába fektessük?
A gyakorlás nem lesz publikálva, nem arra készül. Okosan,  felelősségteljesen kell felhasználni a kreativitást, olyasmire fordítani, amit később nem bánunk meg.

Írás=Gyakorlás?
Az írók írnak. Gyakorlás alatt pedig nem kell feltétlenül mások által kiadott feladatot értenünk. A gyakorlások azok a változatok, kéziratok, melyeket a történetbe foglalsz, majd kipofozod azt.

Gyakorlás=Halogatás
Mindjárt nekilátok a munkának, csak lefőzök egy kávét, labdázok a kutyával, átrendezem az asztalom... még egy kicsit gyakorlok. Akarva-akaratlanul abba a hibába eshetünk, hogy a tényleges írás elébe helyezzük a gyakorlást, hogy elodázzuk az éles bevetést, mert az sokkal keményebb munka, mint az egyszerű, tét nélküli irkálás.

A kreatív feladatok helyett úgy is gyakorolhatsz, hogy a történeted dolgozod ki. Napi tizenöt-húsz percet foglalkozz olyan írással, mely nem kifejezetten a történet előrehaladtát szolgálja, de kapcsolatban áll vele. Ötletelj (segíthet megtörni az írói blokkot), párbeszéd foszlányokat gyűjts, vázlatolj, készíts leírásokat (személy, helységek), etc.
Különben mindig érdemes kreatív írást gyakorló feladatok között böngészni, mert remek ötletekre tehetünk szert csak azáltal, hogy olvasgatjuk őket.




Belső utazás

A múlt héten két bejegyzéssel akartam kedveskedni, de csak félig jött össze, ezért ezen a héten jön a pótlás.

E heti első témám nem valami spirituális “halandzsa”, a karakterek belső utazásáról lesz szó tömören és velősen.

Lehet egy szereplő elképesztően szórakoztató, fantasztikus, de ez nem jelenti azt, hogy kimondottan erős karaktert sikerült létrehoznunk. Ám, ha ennek a bizonyos karakternek megadjuk a változás esélyét, és egy ütős belső utazással bolondítjuk meg, kijelenthetjük, hogy erős szereplőt alkottunk.

A belső utazás katalizátora a változás. Tehát csak akkor tudod felvázolni, érzékeltetni egy karakter fejlődését/belső utazását, ha a történet folyamán változások, kihívások elé állítod, ütközteted alapvető meggyőződését, és a történet végén összehasonlítod a személyiségét, viselkedését, a belső értékeit, hitét a kezdeti személyiségjegyeivel.

Hogyan közelítsd meg a belső utazást?

A történet megírása előtt legyen egy pontos, világos elképzelésed a könyv elején megjelenő szereplődről. Mik a belső értékei? Mi érdekli? Miben (nem) hisz? Hogyan viselkedik bizonyos helyzetekben?
Legtöbbször a főszereplő hiányossággal indul, hiszen senki sem lehet tökéletes, de a történet folyamán jobb emberré válik. (Ne felejtsük el, mindig előhúzható a negatív irányú fejlődés kártyája. Azaz jófiúból rossz, kevésbé jófiú lesz.)
Ne csak te tudj a szereplőd hiányosságairól. Adj az olvasóknak konkrét példákat, hogy miért szükséges a karakternek változáson keresztül mennie. (Pl.: Ödön játékos, intelligens kisfiú, de rendkívül irigy.)
Ha már megvan a szereplő hibája, ne javítsd meg egyből. A változásnak lassan, egyenletesen kell beköveteznie. Felmerülhet a kérdés, hogyan tedd ezt? Egyszerűen add meg a lehetőséget, hogy fejlődni tudjon. (Pl. Mentor segítségével. Ödön nagypapája egy anekdotájával terelgesse a helyes útra. Vagy teremts egy olyan helyzetet, mikor elkerülhetetlen a változás, a karakter döntéseinek, cselekedeteinek hála menjen végbe ez.)
Ha végig járta belső útját a karakter, a változás felismerését (egyértelmű kinyilatkoztatását az olvasó felé) tartogasd a csúcspontra, amikor mind fizikai, és mind a pszichológiai katarzis egyszerre teljesülhet. A belső utazás a pszichológiai, a külső a fizikai. (Példa a külső utazásra: Ödön jelenlegi életcélja, a történet fő szála, hogy kalandos úton visszaszerezze a nagyapja kertjéből lopott almákat a szomszéd fiúktól.)
A belső változást tettek által bizonyítsd. Nem elég leírni, a főhős szájába adni a szavakat, miszerint ország-világ előtt fogadja, változott, meg kell mutatnia. (Pl. Az irigy Ödönke visszaszerezte az almákat, tehát beteljesült a külső utazása, ugyanakkor a belső útja is véget ér, amikor mégis megosztja a szomszéd szegény gyerekekkel a gyümölcsöket.)

Lehet csak külső utazásról írni, de ez hiányérzetet kelthet. Elolvassuk az is, hiszen ezért olvasunk, hogy izgalmas kalandokat éljünk át, de emellett azért is, hogy olyan belső utakon osztozzunk, éljünk át a főhőssel, melyeket mi is ismerünk saját tapasztalataink által.

Időzavar

Egy hét kilenc nap, egy nap negyvennyolc óra, tavasz után jön a tél, a főhősünk pedig hétfőn ünnepelte a harmincadik születésnapját, és másnap, vasárnap nyűgösen ébredt!
Így van, vagy nem így van? Semmi sem böki a csőrünk? Hacsak nem valami fura dimenzióban játszódik a történet, akkor nincs hiba, ám, ha felrúgtuk az időrendiséget írás során…



Könnyű a cselekménnyel sodródni, belemerülni a írásba, és még könnyebb mindeközben elfelejteni, hogy nyomon kellene követni az időt.

Ha feltűnik a hiba, némi keserves kutatás és javítás után kiküszöbölheted, de ha nem, és nyomtatásba kerül a műved, másnak biztos szemet fog szúrni, ami nagyon kellemetlen dolog.


Hogyan küszöböld ki az időzavart?

Mindenekelőtt tudd, hogy körülbelül mennyi időt fog felölelni a sztori.
Rövidebb időkorlát esetén a sztori feszültebb, intenzívebb lehet, ám, ha túlságosan rövid idő leforgása alatt játszódik, hihetetlenné válhat.
Hosszú: Biztosan jut a karakterek személyiségének, motivációjának, a cselekmény kibontásának idő, de kell a korlát, mielőtt úgy elhúzódna az egész, hogy unalomba fordulna a kezdeti lelkesedés.


Ne veszítsd el a kontrollt

1. Naptár:
Online és papír formában is egyszerűen, ingyen hozzá lehet jutni naptárakhoz. Használd a fiktív történetedhez fiktív naptárt.
Írd le röviden a nap legfőbb eseményeit. Ha jól, rendezetten vezeted, gyorsan visszakeresheted a történések időpontját.
Kifejezetten javaslom használatát (mondhatni elengedhetetlen), ha történelmi regényt írsz, amikor is pontosan kell tudnod mikor mi történik.

2. Idővonal
Használj idővonalat, ha a történet eseményei gyorsan, rövid időn belül követik egymást.
Az idővonal sokkal részletesebb kidolgozást enged, hiszen vannak olyan regények, melyekben majdnem minden perc számít.
Ez lehetővé teszi, hogy meglásd a lyukakat, az ellentmondásokat. (Egy szereplő nem lehet két helyen egy időben...)

Az író nem andaloghat az álmok földjén idő nélkül, arra alapozva, hogy úgyis kiköt a sztori végén. Nem elég, ha tudod mikor kezdődik és mikor ér véget a történetnek, a köztes idővel is el kell számolnod.

Találd meg a hozzád legtesthezállóbb, legmegbízhatóbb módszert, mellyel nyomon követheted az események időrendiségét. Ha biztosra akarsz menni, a naptárnál és az idővonalnál is felírhatod az időpontokhoz tartozó oldalszámot. Azt nem javaslom, hogy minden apróságot kijegyzetelj, mindig nagyvonalakban, de gyorsan értelmezhetően gyűjtsd ki: ki, (mikor (óra)), hol, mit tett. Nézegesd a fiktív naptárad/idővonalad, legyen előtted íráskor. Talán ostoba, fárasztó módszernek tűnik, de hidd el, tudom miről beszélek, estem már időzavarba, és minden volt, csak nem kellemes a kijavítása.


Az ördög a részletekben rejlik

De az ördögöt elvileg jobb elkerülni, de hogyan? Kezdjük azzal, hogy megválaszoljuk a következő kérdést: Mit csinálunk az írás által? Szórakoztatunk! Ez egy remek válasz. És még?

Információt adunk át.

Ennek mikéntjét kell megértenie az írónak, na meg azt, hogy hol és mikor kell megosztania a birtokában álló információkat.

Kerüld el az információs dugót... mindenki utál dugóba keveredni, egy helyben, halálos unalomban rostokolni.

Soha ne légy az az író, aki lustaságból a "gyorsan lerendezek mindent, később már nem lesz vele gond" elvét vallja. Az információkat nem zsúfolhatod egy helyre, hogy aztán mindet egy szuszra az olvasód nyakába zúdítsd.

A dugók fajtáji:

Háttértörténet:

Itt van Manyi, a főhősnő, született 1989. március másodikán, édesapja raktáros, anyja háztartásbeli, a húgának volt egy Bob nevű aranyhala... Manyi ötévesen madulaműtéten esett át... aztán a nagyapja kevésbé szerette, mert... és amikor hétévesen eltörte a lábát... blablabla... és hát emiatt aktív tagja a drogfogyasztó társadalomnak. Állj! Kész, az olvasó túl van terhelve.


Az iménti az egyik leggyakoribb hiba. Nem lehet első nekifutásra elmesélni a szereplők háttértörténetét. Főleg kerüld el rögtön a könyv elején. Miért? Mert egyelőre senkit sem izgat különösebben a szereplő háttere, hiszen még nincs különösebb ok, ami felkeltette volna az olvasó érdeklődését. Ez nem jelenti azt, hogy nem adhatnál meg pár érdekes részleteket a karakterekről, de csakis akkor borítsd ki a bilit, amikor a cselekmény szükségessé teszi.
Noha nehéz, de nem lehetetlen kitalálni, mikor, hol kell elejteni némi háttér információt. Most írom a sorozatom harmadik részét, és még az első részből is maradtak megválaszolatlan kérdések, és még lesznek is a jövőben. Hogyan adom át az infókat? Apránként. Dialógusok, visszaemlékezések formájában, mások által elbeszélve, vagy néhány elejtett megjegyzéssel. Természetesen, ha nem akarod elmondani, homályban is veszhet a háttérsztori.

Világépítő dömping:

Az előzőnél is gyakoribb hiba. Főleg fanatsy és sci-fi írók "esnek a csapdájába", ám esetükben elfogadhatóbb, mivel több információt kell átadniuk a megálmodott világról, hogy az olvasók jobban belelássanak, jobban megértsék a hátteret és annak szabályait. Tehát ekkor több magyarázatra van szükség, mint a reális világban játszódó történeteknél.

Azonban, ha a mi, szép kis világunkban zajlik az esemény nem javasolt elveszni a részletekben, és nem kell a magától értetődő dolgokat leírni, mint hogy a háznak falai vannak, melyeket aztán elemezhetünk az összetételétől kezdve, a legapróbb repedéseken át a legparányibb foltig...

Bármilyen világban is játszódik a történetet, azt sokszor a főszereplő szemével látjuk, aki rendelkezik némi előismerettel, tehát nem kell mindent az alapoktól kezdeni. Ne magyarázz mindent körbe, az olvasók nem ostobák, a sztori előrehaladtával összeáll nekik a kép.
Itt is meg kell várni a pillanatot, míg az az infó, hogy milyen színű a réti virág szükségessé nem válik.

A Stark szindróma, technikai dugó

Szorgalmasan kutakodtál, a mélységek legmélyébe merültél, hogy megértsd hogyan működik egy autó motorja, hogyan hatástalaníthatsz egy bombát, ráadásul kung fu nagymester lettél egy éjszaka alatt. Tetted ezt miért? Hogy a megszerzett infót átadd az olvasóidnak, hogy megértsék a főhős gondolat menetét, hogy megmagyarázd a főhős bizony tudja miről beszélsz, mit csinál és általa az olvasók megismerjék egy tank összeszerelésének folyamatát, és a többi... De miért kell tudniuk mindezt? Ha összerakja azt a tankot elhiszem, hogy tudja mit csinál, nem kell nekem útmutató, úgyse szerelek tankot itthon.
Akkor miért mondod el a pontos, terjengős leírását a folyamatnak, vagy egyéb másnak? Mert Tony Stark vagy, te aztán tudod, hogy miről beszélsz, és büszkén be akarod mutatni, micsoda szakértő vagy, van alapja az elmondottaknak.


Mielőtt belebonyolódnál és kiokosítanád az olvasóid, fontold meg tényleg iszonyat lényegesek a beható technikai részletek?
Az olvasók nem tudják, és nem feltétlenül kell tudniuk mindenről.
A kutatásaid ne váljanak a történet kárára.
Persze vannak olyan helyzetek, amikor igenis szükség van a technikai információkra, de nem dömpingre.
Ha az egyik szereplő nincs tisztában a tank összeszerelésének módjáról, akkor egy másik felvilágosíthatja, és az olvasó is minimális, de értékes, és érdekes információhoz juthat. Ellenben, ha minden szereplő ismeri a titkát akkor még gyorsabban, összegezve átadhatod a szükséges infókat. Sőt vannak olyan részletek, melyeket nem is kell elmagyarázni, az olvasó megértheti a kontextusból. Egyszerűen csak ne magyarázz túl, légy élvezhető, és okos.

Érzelmek, gondolatok aprólékos kifejtése

Nem mindig beszélünk az érzelmeinkről, ezért nem is javasolt szavakba önteni azokat, inkább mutasd ki őket. Ám, előfordulhat, hogy az érzelmek, gondolatok utat törnek szavak formájában ez pedig egy nagy pillanat, a kitárulkozás, a gondolatok megosztása mással egy olyan jelenet melyre fel kell készülni. Viszont, ha nincs célod, nincs is nagy jeleneted, a karakter ne magyarázgassa az érzelmeit, mert az nem reális, és nem rejtélyes, nincs min gondolkodnia, nincs mi mögé látnia az olvasónak.

Az infó áradat a könnyű út. Az olvasó elé tenni mindent unalmassá, élvezhetetlenné és fárasztóvá teszi az olvasást. Ne szórd két kézzel az információkat, dolgozd ki a történeted, tudd, hogy mikor, és hogyan feded fel a lapjaid.


Hashtagkisutya, hashtagmákosguba, hashtaghashtag

Manapság az íróknak úgy kell gondolkodniuk, mint a marketingeseknek. Nem csak az a célunk, hogy egy csoporthoz csatlakozzunk, hanem hogy  hozzánk csatlakozzanak. Ezért beszéltetnünk kell az embereket, az emberek szeretnek kommunikálni ilyen-olyan formában.
A marketing szakértők jól értenek ahhoz, hogyan provokálják ki, hogy megszólaljon a mélyen hallgató hallgatóság, és most íme egy lehetőség, amivel te is szóra bírhatod őket.

Hashtag azaz a kettőskereszt, röviden csak #.

De mi a hashtag?

A hashtag a közösségi médiában felbukkanó, térhódító, divatos, egyben hasznos jelenség, mondhatni mini link. Igazán a Twitter indította útjára, majd többek között olyan népszerű szolgáltatók vették át, mint a Facebook, Instagram, Tumblr, etc. Mára már a tévéműsorok adása közben is megjelenik a képernyőn az adott műsor saját hashtagja, hogy a nézők direkt, élőben tudjanak reagálni a látottakra.

A hashtagokkal kategorizálhatunk:
Mi magunk készítünk egy bejegyzést, képet, és megadhatjuk, hogy éppen fagyit eszünk, ezt az evés, fagylalt kategóriába csoportosíthatjuk a # által.
Szűrhetünk. Ekkor egy bizonyos hashtagra kattintva megjelenik az összes hasonló témájú bejegyzés. Tudni kell, hogy nem csak a saját posztjainkat találhatjuk a felsorolt eredmények között, hanem minden ugyanazzal a hashtaggal ellátott, publikus bejegyzést is.

Mire jó?

Remek közösségépítésre.
Bárhová is szeretnél tartozni (fitnesz csoport, egy adott könyv, vagy film fandomja, etc.) könnyedén megteheted, csak annyi a dolgod, hogy a posztjaid ellátod a megfelelő hashtaggal, és követed azokat, melyek neked valók. Tehát, ha Gyűrűk Ura rajongó vagy, akkor címkézd fel a bejegyzésed, hogy épp ezt a regényt olvasod, vagy ezt a filmet nézed. Hamar rád fognak találni a lelkitársaid, és ugyanúgy te is rájuk az ő #-nak köszönhetően.
Továbbá a hashtagok szociális üzenettel is bírhatnak, mozgalmak, kampányok hasznos elemei lehetnek. Általuk támogathatunk, kifejezhetjük együttérzésünk egy esemény bekövetkezte miatt.
Belső monológ, reflektálás egy jelenségre, mégpedig arra, amit te írtál a bejegyzésedben... Egyszerűbb példával. Tumblr: Több fiókkal is aktív vagyok, rebloggolom a képeket, saját bejegyzéseket osztok meg, és a hashtagokkal sokszor reagálok arra, amit épp megosztottam, vagy írtam, néha afféle utóiratot hagyok a kulcsszavak között, olykor csak ide-oda csapongó monológ formájában futtatom az elmém, máskor pedig hashtagokkal kommunikálok másokkal. Ez miért jó? Jó kérdés. Személyessé teszi a posztot, nem kötelező, de sokan szeretik így kifejezni maguk. (Tényleg csak olyan helyen tedd, ahol nem zavaró az efféle használat.)
A hashtagok által olyan lyukadhatnak ki a te oldaladon, profilodon, akik eddig nem is tudtak a létezésedről. Ismeretlenekből közösség, szerencsés esetben közönség szerveződhet! Minket emiatt érdekel igazán a hashtag témája.

Hogyan fordíthatjuk a javunkra?

Íróként a cél, hogy téged találjanak meg. Tehát tudd, hogy mire keres rá a hallgatóságod leginkább?!

Ha találkozót, dedikálást szervezel találj ki neki egy saját, eredeti hashtaget. Ennek előnye, hogy könnyen megtalálhatod eseményről készült képeket, élménybeszámolókat. Ugyanígy találj ki egy egyedi hashtagot a könyvednek. Mindenképp olyan kulcsszóval lásd el, mely képviseli a regényed, téged, az eseményt. A legfontosabb, hogy légy egyedi, könnyen megjegyezhető. Ha általános szavakkal bombázol, mint #írótalálkozó elveszhetsz a millió bejegyzés között, és csak remélheted, hogy valaki majd pont téged szúr ki, és még érdeklődést is mutat a bejegyzésed iránt. Mindemellett érdemes az egyedihez pár általános, releváns kulcsszót is beszuszakolni. Miért? Mert a nevedre, a könyved címére (stb.) csak az fog rákeresni, aki ismer, de az egyszerű, hétköznapi hashtagekkel többekhez érhetsz el.
Ha jól választod meg a sajátod, terjedni fog, amire, ha ránéznek te és a könyved fog bevillanni.

Mire ügyelj még használatakor?

Csak egybeírt betűsort értelmeznek hashtagként. (Például, ha azt akarod írni #-gel, hogy “#ma megjelent a könyvem” csak annyi fog hashtagként megjelenni, hogy #ma, így működik a dolog: #mamegjelentakönyvem.)
Figyelj arra, hogy az adott oldal elfogadja vagy sem a hashtagok (........hashtagek? A franciák ástágnak ejtik, hadd használjam így.) használatakor az ékezeteket! Nekünk, magyaroknak furcsa, és megpróbáltatásokkal teli kihívás lehet ékezetek nélkül írni, de nincs mit tenni, sodródjunk az árral.
Soha, de soha ne élj vissza a hashtagokkal! Egyszerűen idegesítő, és a tumultus elvonhatja a figyelmet arról, amit valójában üzenni akarsz. Válaszd ki a legfontosabbakat, melyek legjobban közvetítik mondanivalód.
Lehetőleg kerüld a szövegbe építésük, mert olvashatatlanná, sőt értelmezhetetlenné válhat a kísérőszöveg (ráadásul, ha angol szavakat is belecsempészel a mondatba). Példa: Ma #megjelent a #könyvem #mybook #booksofinsta, olyan #büszke #soproud vagyok.
Néha szemet lehet hunyni a szövegközi hashtagolás fölött, ha minimalisták és érthetőek maradunk. “Ma megjelent a #könyvem, olyan büszke vagyok.” (Bocs, a példálózás nem erősségem.)
Legyen releváns! Azaz csak olyan kulcsszavakat használj, melyek passzolnak az adott képhez/üzenethez. Ne téveszd meg a keresgélőket, ha azok teszem azt #cukibolyhos-t keresnek, nem biztos, hogy értékelni fogják, ha egy könyvvel találják szembe magukat. A lájk- és követővadászat negatív eredményt fog hozni.



Írói csoportok: To be(lépni) or not to be(lépni)

Az írók magányos farkasok, néha a csúcsra jutnak, azt gondolván "végre megvan, jó úton járok, a művem verhetetlen", máskor hullámvölgybe tévednek tele kétséggel, önbizalomhiánnyal miközben írói blokktól szenvednek.
Nem mindig vagyunk képesek objektív szemmel értékelni munkánk ezért váltunk olyan gyakran jegyet a hullámvasútra. Ám, ha sorstársakkal verődik falkába az ember, egy olyan közösségre lelhet, mellyel jó megosztania kétségeit, sikereit, általában a szerzeményeit.

Mielőtt még feliratkoznál, jelentkeznél, regisztrálnál, fizetnél, csatlakoznál bármilyen írói csoporthoz térképezd fel és fontolj meg pár dolgot.

Tarts terepszemlét: Iratkozz fel a hírlevelükre, nézz szét a közösségi oldalaikon (Twitter, Facebook, stb.), mennyire szakértők, mennyire aktívak? Jól szervezettek? Elég időt szánnak a tagok műveire?
Mennyire felel meg a szintednek? Minden felvetülő kérdésedre próbálj választ találni, mielőtt a késő bánat csapdájába esnél!

PRO és CONTRA


PRO

- Több szem többet lát, más és más nézőpontból közelítik meg a műved. Valaki a karakterfejlődést figyeli, néhányan a nyelvtanra, helyesírásra összpontosítanak, mások a cselekmény kibontására, a történet vezetésre, stb.


- Fegyelmet tanulsz, mert határidőre kell dolgoznod, ez rendszeres írásra késztet.
- Segít leküzdeni a lámpalázat, a félelmet, hogy megmutasd másnak a munkád.
- A konstruktív kritikákat nem támadásként éled majd meg. megtanulhatod, hogyan fogadd el őket.
- A gyakori, kért kritikák által elszakadhatsz a munkádtól érzelmileg, és objektív szemmel értékelheted azt.
- Emellett a kritikák által elsajátíthatod a tudatos felülvizsgálat módját.
- Miután mások műveit tanulmányoztad új megvilágításban nézed majd át a saját kéziratod, felfedezve mi működik, mi nem. Tény, hogy más történeteiben sokkal könnyebb felismerni a hibákat, melyeket ha egyszer felismersz, tenni fogsz arról, hogy ne kövesd el őket.
- Őszinte támogatókra lelhetsz.
- Kapcsolatokat alakíthatsz ki, barátokat találhatsz.
Ez egy remek tanulási folyamat.

CONTRA ha rossz társaságba keverednél, időben figyelj fel a jelekre, mikor kell kiszállni
(nem általánosítás, valami igaz lehet, valami egyáltalán nem, csak a felmerülő veszélyekre hívom fel a figyelmet, nehogy rossz körbe keveredj)

- Nem mindig jó a több nézőpont. Mindenkinek saját ízlése van, ami nem feltétlenül a tiéd.
- Előfordulhat, hogy egy csoport szervezetlen - Nincs elég idő, hogy tisztességgel átrágjanak minden történetet. Nem elég elkötelezettek, nincs elég kompetenciájuk, stb.
- Nincs meg a kellő szint: Ha a csoport legerősebb eleme is amatőr író, nem biztos, hogy mindig a legjobb tanácsokat fogod kapni. Arra ösztönözhetnek (akaratlanul), hogy továbbra is elkövesd a hibáid. (Hozzá kell tennem, ha egyöntetűen elutasítanak valamit pl. unnak egy jelenetet, fölöslegesnek tartanak egy karaktert, el kell gondolkodni a felhozott problémán. Ugyanis a kör tagjai az olvasóid, nem kell semmilyen tanulmány ahhoz, hogy valaki olvasó legyen, és megfontolandó észrevétellel rukkoljon elő.)
- Kedvellek! ... Ezért hajlandó vagyok a sztorid is szeretni... pedig nem annyira jó. Hamis siker.
- Rossz csoport választás: Verseket, prózákat olvasnak, nem regényeket.
- Időigényes.
- Ütközések a tagok miatt: Más stílus, eltérő korosztály, különböző személyiségek, stb. Kellemetlen légkör alakulhat ki.
- Az ellentmondó tanácsok zavart okoznak, több kárt, mint hasznot hoznak.
- Off topikokkal zavarják az órát/fórumot/stb. A figyelem teljesen más irányba tolódik.
- Egy rossz csoport esetén elmehet a kedved attól, hogy a későbbiekben kritikát kapj, megmutasd a munkád, vagy egyáltalán, hogy írj.

Egy jó író csoport csodákra képes együtt, egy rossz pedig csodálatosan nagy károkat tud rittyenteni. Ha úgy döntesz, csatlakozol egyhez tudd mit akarsz, mit vagy hajlandó "feláldozni" a csoportért? Idő, elszántság, kedv kell hozzá, ez nem csak egy beugró, ahol minden rólad szól. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok egynek sem a tagja, mert szeretem magányos farkasként járni az utam. Persze sose utasítom el, ha valaki felkér olvasónak, szívesen vállalom, és ugyanúgy szeretem elküldeni egyes írótársaimnak (egyben barátaimnak) a munkáim, nekem így a jó.

Mindenki döntse el, hogyan kényelmesebb, melyik esetben a legtermékenyebb íróként.


(Ui.: Bocsi a késésért, előreláthatólag még lesznek elmaradásaim, macsek beteg , ezért az anyja (ez lennék én) gondolatai mindenfele járnak.)

Elvégre egy nyelvet beszélünk

Bár magánkiadásban utazom, amikor elkészülök egy regénnyel mindig kapcsolatba kerülök a kiadóval. Eleinte halálosan ideges voltam, aztán leesett a tantusz, hogy ugyanolyan emberek, mint te vagy én, akikkel, akiknek, dolgozom, és akik értem és a könyveimért dolgoznak. Tehát a kapcsolatunk üzleti, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy egyfajta partnerek vagyunk. De hogyan beszéljek hozzájuk? Nagyon egyszerű a megoldás, mégis sokszor látom, hogy az emberek megfeledkeznek a jó modorról, és az üzleti kapcsolatról, mert ez csak egy magánkiadó. Bármilyen kiadóval is legyen dolgod, akár kiadásról, akár egy új könyv ötletével házalsz, akár probléma bejelentésről, egyeztetésről van szó, ha követed a tanácsaim, nem lesz gondod a kommunikációval, és senki sem fog "tanyán lakóként" elkönyvelni:

1. Csak semmi pánik, ne idegeskedj. Légy öntudatos, de semmiképp egocentrikus.
2. Olvass!! Az olvasás az írók legjobb barátja, hiszen ez a legjobb készségfejlesztő, új ismeretekre tehetünk szert általa… hát ezért olvass! Nézd át az üzlet politikájuk, az impresszumot, az ismertetőiket, a szerződésük, a szerkesztéshez megadott útmutatóik. Pl. Ha egy új könyveddel házalsz, ellenőrzöd, vajon passzol a kiadó profiljába? Vagy, ha elakadtál a könyved szerkesztésében előbb megpróbálsz magad választ találni a kérdésedre vagy ignorálsz minden dokumentációt és egyből a kiadó ajtaján dörömbölsz?
3. Mindig tudd, mit akarsz közölni. Bármivel kapcsolatban is szeretnél tárgyalni előbb gondold át, okosan fogalmazd megmondandód. Az érthetőség létfontosságú a szakmában.
4. A “Jó napot, Joci vagyok, van egy kis gubanc a könyvemmel.” nem elfogadható stílus. Légy tisztelettudó, ne tegeződj, ne személyeskedj, ne légy túl közvetlen, nem a pajtik ülnek a másik végen. Ha bizonytalan vagy, nyugodtan vedd át az illem alapjait, megszólítás, elköszönés, stb.
5. Ne légy leereszkedő! Én is most fi.....tam a Golf áramlatot, két könyvet dobtam a piacra! És aztán? Nagy kaland. Ettől még senki sem feljebbvaló a másiknál, nincs jelentősége, az eladási adatoknak sem. Kiadó és író egyenlő, legyen meg a kölcsönös tisztelet.
6. A türelem regényt teremt. Multifunkcionális vagy? Több könyvet is írsz egyszerre? Az jó, több mint valószínű, hogy a kiadód is több projekten dolgozik. Előfordulhat, hogy időbe telik válaszolniuk. Emellett ne várd el, hogy kapásból tudják kivel tárgyalnak. Mutatkozz be, amikor felveszed velük a kapcsolatot. Az üzeneteidbe szúrd bele, melyik könyvedről van szó. Soha ne tereld el a témát, ők nem azért vannak, hogy veled csacsogjanak. Légy tömör, lényegre törő, ismertesd a tényeket, tedd fel a kérdéseid, aztán hagyd, hogy csinálják a dolguk.
7. Légy elérhető! Ne várakoztasd meg őket, majd alszol rá egyet, ilyen nincs. Ez nem az ő, hanem a te érdeked.
8. Ha van valami baj, azonnal jelezd! Ne várj, ne malmozz a visszaküldött, elfogadásra szánt anyag felett, tüzetesen nézd át! Ha jóváhagyod később már hiába sírod vissza. Elsőre kell kiszúrni a hibákat, melyeket nem felháborodva kell ismertetni, hanem nyugodt stílusban, senki se akar neked rosszat.
9. Átnéztél mindent, mégsem találsz magyarázatot a kérdésedre? Ne félj feltenni. (De ne túl későn, miután elfogadtad a visszaküldött anyagot!)
10. Nézeteltérés esetén mindig velük próbáld elintézni az ügyet, ne a hátuk mögött bosszankodj, és írd a vélt vagy valós rágalmaid. Akár igazad van, akár nem rajtad csattanhat az ostor.


Szerinted is evidens meglátások? Ám mégis sokan elsiklanak a kimondatlan szabályok felett, amit a kiadók érthető módon nem szeretnek, és érthetetlen módon még a kliensnek áll feljebb…
Légy okos író és partner!

© Copyright 2015. Theme by Way2themes