Leszámítva a testvéri, barátságos… pankrátorokat megszégyenítő... mérkőzéseket még soha nem voltam igazi bunyó részese. Gondolom, a legtöbben így vagyunk ezzel. Talán emiatt is várom/várjuk olyan lelkesen azt a pillanatot, amikor a történetünkben tettlegességig fajulnak a dolgok.
De a várva várt rész egy kis frusztrációval is jár, hiszen a küzdő jelenetek a legnehezebb interakciók közé tartoznak, melyek karakterek között történhetnek.
Tehát hogyan írjunk meggyőző harci jelenetet valós tapasztalat nélkül?
Mindenekelőtt jó, ha tudod, hogy "kikkel" dolgozol.
A legfontosabb, hogy a szereplők maradjanak önmaguk, őrizzék meg a személyiségük a cselekedeteik, a mozdulataik által, ugyanúgy, mint amikor beszélnek. Tehát ismerd meg őket, a képességeik, készségeik, és ahhoz mérten harcoljanak.
Gondolkozz el pár kérdésen a karaktereidet illetően:
Részesültek-e bármiféle kiképzésben? Rendelkeznek tapasztalattal?
Ha tapasztalatlanok harc terén, akkor mik az érzéseik?
Mindenki másképp viselkedik stresszhelyzet esetén, mindenki másképp reagál arra, ha a veszély fenyegeti. A bunyóba keveredett karaktereid szemszögéből kell felmérned ezt. Tehát mik a reakcióik, ha harcra kerül a sor? Lefagynak? Elfutnak? Felveszik a kesztyűt és jöhet a klasszikus, feldühödött csihi-puhi?
Vedd figyelembe a nemi különbségeket is! Egy nő lehet erős, tapasztalt harcos, de egy megtermett, erős férfi mégis előnyben van. (Hacsak nem Fekete Özvegy az a nő...)
Azt se feledd, hogy nem csak a karakter személyisége befolyásolja a viselkedését, hanem a szituáció is. Egy gyáva ember védekezési mechanizmusa valószínűleg a futás, de rögvest másképp reagál, ha egy szerettét kell megvédenie. De vajon ugyanúgy kiállna a harc mezejére, ha nem a gyerekét, hanem egy ismeretlent kellene megvédenie?
Éreztesd az olvasóval, hogy mi forog kockán! Mik lehetnek küzdelem következményei? Esetleg halál vagy maximum beverik az orrát?
Túlkapás avagy Ne írd túl!
Nem kell minden pillanatát leírni a harcnak, nem kell a pontos mozdulatokat bemutatni, mert azzal csak untatod az olvasót, és megölheted a feszültséget. Lehet, hogy filmkockáról filmkockára látod a harcot a fejedben, de ne kényszerítsd rá az olvasókat, hogy ugyanezt lássák az apró részletekbe fulladó leírásokkal. Elég, ha betekintést engedsz az akcióba. Hagyd, hogy maguk koreografálják meg a jelenetet.
De ha nem írunk részletesen, hogyan tegyük valódivá a verekedést?
Tempózz
Ahogy írtam, a harci jelenet ne kapjon túl sok fizikai leírást, és főleg ne technikait. A legtöbb olvasónak fogalma sincs az ilyen-olyan jiu-jitsu fogásokról, így az ilyesmi semmit se fog mondani, csak felesleges töltelék.
Természetesen elejthetsz némi szakzsargont, de ne ragadtasd el magad! Írj realisztikusan, de hétköznapi nyelven.
A küzdelem alig kontrollált káosz, tehát legyen gyors, kaotikus, és dühös. Az írás tempójának meg kell egyeznie a harcéval. Fokozva a tempót tudod érzékeltetni a konfliktus hirtelenségét és sebességét. A rövid egyszerű mondatok feszültséget keltenek, izgalomban tartanak, és élénkké teszik az akciót, tehát intenzív ütemet adnak az eseményeknek. Ellenben a hosszabb, részletgazdagok lelassítják, és lapossá tehetik azt. Játssz ezek adagolásával, hogy pontosan be tudd lőni, milyen ütemet szeretnél adni a harci jelentednek.
Ha tartani akarod magad a sebességhez, akkor gondosan ügyelj a szóhasználatra is. Használj igéket, ne határozószókat. Utóbbiak lassítanak, míg az igék erejét fokozhatod a gondosan kiválasztott szinonimákkal.
Ez agresszív véleménycsere és nem a Shakespeare összes
Harc közben nincs párbeszéd. Az embereknek se ideje, se ereje. Persze becsúszhat néhány keresetlen szó, de nincs traccsparti.
A belső monológokkal is óvatosan bánj. Egy "kezdő" harcos nem valószínű, hogy elmélkedni fog, főleg nem lesz tele koherens gondolatokkal a feje. Talán még azon se fog agyalni, hogy pánikol. Minden bizonnyal csak az ösztönök fognak szerepet játszani.
Azért a dialógusok se tabuk. A párbeszédek növelhetik a konfliktust, de legyenek lényegre törők.
Hass az érzékekre
A fentiekben említettem, hogy a leírás, a párbeszédek, maguk a gondolatok nem igazán játszanak azonnali szerepet harc közben.
Az ösztönök, az érzékek viszont működnek. Írd körül a fizikai cselekményt az ízek (a vér fémes íze), a hangok (csengés a fülben), szagok (puskaporos levegő), érzések(vágás által érzett fájdalom) által. Tárj az olvasók elé olyan képeket, amelyek a zsigereikre hatnak, ébressz fel bennük érzékszervi emlékeket!
Ki ne harapott volna már a nyelvére, mi által megízlelhette a vér ízét? Ki ne hallotta volna már ruha szakadását? Ha fel tudod idézni ezeket az emlékeket, hitelessé tudod tenni az eseményeket. Az olvasók könnyebben meg tudják érteni, és el tudják képzelni hogy mik történhetnek egy harc során anélkül, hogy valóban részt vettünk volna bunyóban.
Helyet
Nem csak kezek, lábak, és érzékek vannak, használd fel a verekedés helyszínét is. Például egy hagyományos, kocsmai bunyóban székek repülhetnek, üvegek törhetnek, biliárd dákók hasadhatnak.
Nem csak a környezetre, a küzdelemben résztvevőkre lehet fókuszálni, hanem azokra is, akik körülveszik őket. Hogyan reagálnak az emberek? Felveszik kamerára? Közbeavatkoznak? Közönyösek? Rendőrt hívnak? Ezekkel az apró információkkal színesítheted a jelenetet.
Akkor is fájnia kell, ha vége
A harc csúnya biznisz, ami mindig következményekkel jár. Tehát tartsd fejben, hogy a harc fizikailag és szellemileg is kimerítő.
A sérült, fáradt karakter, nem lehet tökéletes állapotban a következő jelenetben (hacsak nem valami szuperhős). Ha behúzol egyet az nem csak a fogadónak fog fájni, de a kezed is megsérül. Akit arcon vágnak annak is következményei lesznek. (Nehéz rágás vagy egyáltalán nem tud enni.) Nem csak fizikailag,
de lelkileg is hatással kell lennie az eseményeknek a szereplőre. Ha ezek nem teljesülnek, és az embered úgy folytatja életét, mintha mi sem történt volna, akkor valamit elszúrtál.
Ehhez kapcsolódik az az eset, ha nem akarsz erőszakos jelenetet írni. Ennek megtörtént úgy is bemutathatod, ha csak a végeredményt tárod az olvasó elé.
De a várva várt rész egy kis frusztrációval is jár, hiszen a küzdő jelenetek a legnehezebb interakciók közé tartoznak, melyek karakterek között történhetnek.
Tehát hogyan írjunk meggyőző harci jelenetet valós tapasztalat nélkül?
Mindenekelőtt jó, ha tudod, hogy "kikkel" dolgozol.
A legfontosabb, hogy a szereplők maradjanak önmaguk, őrizzék meg a személyiségük a cselekedeteik, a mozdulataik által, ugyanúgy, mint amikor beszélnek. Tehát ismerd meg őket, a képességeik, készségeik, és ahhoz mérten harcoljanak.
Gondolkozz el pár kérdésen a karaktereidet illetően:
Részesültek-e bármiféle kiképzésben? Rendelkeznek tapasztalattal?
Ha tapasztalatlanok harc terén, akkor mik az érzéseik?
Mindenki másképp viselkedik stresszhelyzet esetén, mindenki másképp reagál arra, ha a veszély fenyegeti. A bunyóba keveredett karaktereid szemszögéből kell felmérned ezt. Tehát mik a reakcióik, ha harcra kerül a sor? Lefagynak? Elfutnak? Felveszik a kesztyűt és jöhet a klasszikus, feldühödött csihi-puhi?
Vedd figyelembe a nemi különbségeket is! Egy nő lehet erős, tapasztalt harcos, de egy megtermett, erős férfi mégis előnyben van. (Hacsak nem Fekete Özvegy az a nő...)
Éreztesd az olvasóval, hogy mi forog kockán! Mik lehetnek küzdelem következményei? Esetleg halál vagy maximum beverik az orrát?
Túlkapás avagy Ne írd túl!
Nem kell minden pillanatát leírni a harcnak, nem kell a pontos mozdulatokat bemutatni, mert azzal csak untatod az olvasót, és megölheted a feszültséget. Lehet, hogy filmkockáról filmkockára látod a harcot a fejedben, de ne kényszerítsd rá az olvasókat, hogy ugyanezt lássák az apró részletekbe fulladó leírásokkal. Elég, ha betekintést engedsz az akcióba. Hagyd, hogy maguk koreografálják meg a jelenetet.
De ha nem írunk részletesen, hogyan tegyük valódivá a verekedést?
Tempózz
Ahogy írtam, a harci jelenet ne kapjon túl sok fizikai leírást, és főleg ne technikait. A legtöbb olvasónak fogalma sincs az ilyen-olyan jiu-jitsu fogásokról, így az ilyesmi semmit se fog mondani, csak felesleges töltelék.
A küzdelem alig kontrollált káosz, tehát legyen gyors, kaotikus, és dühös. Az írás tempójának meg kell egyeznie a harcéval. Fokozva a tempót tudod érzékeltetni a konfliktus hirtelenségét és sebességét. A rövid egyszerű mondatok feszültséget keltenek, izgalomban tartanak, és élénkké teszik az akciót, tehát intenzív ütemet adnak az eseményeknek. Ellenben a hosszabb, részletgazdagok lelassítják, és lapossá tehetik azt. Játssz ezek adagolásával, hogy pontosan be tudd lőni, milyen ütemet szeretnél adni a harci jelentednek.
Ha tartani akarod magad a sebességhez, akkor gondosan ügyelj a szóhasználatra is. Használj igéket, ne határozószókat. Utóbbiak lassítanak, míg az igék erejét fokozhatod a gondosan kiválasztott szinonimákkal.
Ez agresszív véleménycsere és nem a Shakespeare összes
A belső monológokkal is óvatosan bánj. Egy "kezdő" harcos nem valószínű, hogy elmélkedni fog, főleg nem lesz tele koherens gondolatokkal a feje. Talán még azon se fog agyalni, hogy pánikol. Minden bizonnyal csak az ösztönök fognak szerepet játszani.
Azért a dialógusok se tabuk. A párbeszédek növelhetik a konfliktust, de legyenek lényegre törők.
Hass az érzékekre
A fentiekben említettem, hogy a leírás, a párbeszédek, maguk a gondolatok nem igazán játszanak azonnali szerepet harc közben.
Az ösztönök, az érzékek viszont működnek. Írd körül a fizikai cselekményt az ízek (a vér fémes íze), a hangok (csengés a fülben), szagok (puskaporos levegő), érzések(vágás által érzett fájdalom) által. Tárj az olvasók elé olyan képeket, amelyek a zsigereikre hatnak, ébressz fel bennük érzékszervi emlékeket!
Ki ne harapott volna már a nyelvére, mi által megízlelhette a vér ízét? Ki ne hallotta volna már ruha szakadását? Ha fel tudod idézni ezeket az emlékeket, hitelessé tudod tenni az eseményeket. Az olvasók könnyebben meg tudják érteni, és el tudják képzelni hogy mik történhetnek egy harc során anélkül, hogy valóban részt vettünk volna bunyóban.
Helyet
Nem csak kezek, lábak, és érzékek vannak, használd fel a verekedés helyszínét is. Például egy hagyományos, kocsmai bunyóban székek repülhetnek, üvegek törhetnek, biliárd dákók hasadhatnak.
Nem csak a környezetre, a küzdelemben résztvevőkre lehet fókuszálni, hanem azokra is, akik körülveszik őket. Hogyan reagálnak az emberek? Felveszik kamerára? Közbeavatkoznak? Közönyösek? Rendőrt hívnak? Ezekkel az apró információkkal színesítheted a jelenetet.
Akkor is fájnia kell, ha vége
A harc csúnya biznisz, ami mindig következményekkel jár. Tehát tartsd fejben, hogy a harc fizikailag és szellemileg is kimerítő.
A sérült, fáradt karakter, nem lehet tökéletes állapotban a következő jelenetben (hacsak nem valami szuperhős). Ha behúzol egyet az nem csak a fogadónak fog fájni, de a kezed is megsérül. Akit arcon vágnak annak is következményei lesznek. (Nehéz rágás vagy egyáltalán nem tud enni.) Nem csak fizikailag,
de lelkileg is hatással kell lennie az eseményeknek a szereplőre. Ha ezek nem teljesülnek, és az embered úgy folytatja életét, mintha mi sem történt volna, akkor valamit elszúrtál.
Ehhez kapcsolódik az az eset, ha nem akarsz erőszakos jelenetet írni. Ennek megtörtént úgy is bemutathatod, ha csak a végeredményt tárod az olvasó elé.
