Ha az elsőnél mellé megy, újra dobhatsz egy új darabbal, míg ha a második, rizikós dobást véted el, ugyanolyan pozícióból, hasonló alapanyaggal kell tovább próbálkoznod.
Talán nem nehéz kitalálni, hogy az első esetben az önálló regényekről, míg a másodikban a könyvsorozatokról beszélek.
Az önálló történeteket azért nevezem a könnyebb, nagy dobásnak, mert több szabadsággal járnak, mint "ellenfelük", a sorozat. Gyakran játszhat az író új karakterekkel, és bármikor, bármilyen műfajba belekóstolhat, ami éppen érdekli. Nincs rohanás amiatt, hogy határos időn belül megírja a folytatást. Persze, ez sem maga a Paradicsom, miután mindig nulláról kell kezdeni mindent, és kevésbé valószínű, hogy mindig lesz egy megszokott olvasóközönsége, mely várja a további könyveket, ezáltal nehezebb a szerzőnek nevet szereznie és márkanevet alkotnia.
Mivel könyvsorozatot írok, jobban benne vagyok a témában, ezért most beszéljünk a rizikós dobásról, annak előnyeiről és hátrányairól, prot és kontrát egymásnak eresztve!
Pro:
- Könnyen nyerhetsz új olvasókat. Lehet, hogy valaki a harmadik részre lel rá, ám, ha tudomást szerez arról, hogy a történetnek vannak előzményei, "kénytelen" lesz az elejétől kezdeni.
- A sorozatok könyvei "segítik" eladni egymást.
- Ha sikerül elérned, hogy az olvasóid ragaszkodjanak a karaktereidhez, nagy valószínűséggel vásárolják meg a folytatást, mert azonosulnak egy-egy szereplővel, és követni akarják sorsuk alakulását. (És mert, ha egy könyvmoly elkezdett valamit, szereti befejezni.)
- A sorozat márkává nőhet ki magát, ami segít az eladásban. - Már szó esett a márkákról, elkerülhetetlenül a bűvkörükben élünk, ezért megnyugtató lehet a tudat, ha az író nevét valaki hajlamos elfelejteni, a márkanevet biztosan nem fogja.
- Taktikázhatsz az árakkal. Az első részt olcsón, sőt akár ingyen is adhatod. Ha beüt a siker, és az emberek ragaszkodnak a karakterekhez, a sztorihoz, a későbbi részekért "rendes" árat kérhetsz.
- Könnyebb hűséges olvasótábort szerezni, mert jobban megmaradsz az olvasók fejében, akik várják a sorozat következő epizódját. Mindig jelen lehetsz a köztudatban.
- Több idő adatik meg, így mélyebben tárhatod fel a történetet, a karaktereket, ezáltal komoly fejlődésen mehetnek keresztül. (Persze, ez elérhető önálló történetek esetében is, de több résznél könnyebb az adagolás.) Ha sok időt töltesz a karakterekkel fejlesztheted a te és köztük lévő, az olvasók és karakterek között lévő, valamint a közted és olvasóid közt lévő kapcsolatot.
- Komoly teljesítmény véghez vinni egy sorozat megírását. Légy büszke az eredményre.
- Kevésbé csap le az alkotói válság, mert tudod mit írsz, hová tartasz.
Kontra:
- Ha a sorozat mellett döntesz, számíts nagy nyomásra, főleg az első könyv miatt. Szinte kötelező, hogy sikere legyen az első résznek, mivel tudjuk, ha rosszul teljesít nem biztos, hogy valaki újabb esélyt ad a folytatásnak, hacsak az nem ígér valami igazán izgalmasat. (Egyesek szerint, mielőtt elhatároznád, hogy hét részes sorozatot írsz, várd meg az olvasók reakcióit az elsőről. Talán lehet belőle sorozat, de, ha nem túl nagy az érdeklődés, akkor hét helyett legyen négy részes. + Jómagam ezt nem tartottam szem előtt. Mikor megszületett a történet ötlete döntöttem el, hány részes lesz a sorozatom, tudva mit, mennyit, és hogyan akarok elmesélni.)
- Fent kell tartani az izgalmat, frissességet kell adni a sztorinak, mert a közönség elvesztheti az érdeklődést, például, ha már túlontúl szövevényes a történet, vagy túlságosan hasonlítanak egymásra a részek.
- Te se unj bele, kitartás! Ugyanazok a karakterek, ugyanazok a helyek, ugyanaz a... ugyanaz... unalom. Akkor is ki kell tartanod a könyv mellett! Az olvasók számítanak rád, és nincs is annál bosszantóbb, amikor egy sorozat nem kaphat méltó lezárást.
- Az előbbihez kapcsolódik, hogy ez egy hosszútávú elköteleződés. Időt kell szánni, alaposan ki kell dolgozni, hogy a szálak kapcsolatban álljanak egymással, hogy a karakterek logikus módon változzanak. Vedd tudomásul, hogy hónapokba, sőt évekbe is telhet a megírása. Persze, írhatsz új műveket is, de, ha elkötelezted magad a sorozat mellett, érdemes végigvinni, és nem húsz év múlva befejezni.
- Árral szemben. Lehet, hogy mikor elkezdted a sztorid, még az adott téma divatosnak számított, de egy-két év múlva már nem az. Ez sem lehet ok, hogy félretedd a művet.
- Ha egy adott műfajban ismerik meg a neved, utána nehezebb lehet "elhelyezkedni" más típusú fikciók köreiben, vagy másféle sorozatokkal sikert aratni.
- Ha az olvasóid kegyelmére apellálsz. Az olvasók nagy része hűséges igen, és befejezik a sorozatokat, ha már elkezdték, de ne tegyük mindezt kötelező kínná. (Ezért mindig jó képben lenni, megkérdezni őket, melyik rész tetszett, hol érzékeltek hanyatlást, hányadik részig szerették igazán a sorozatot?)
- Nyomás, nyomás, nyomás az elvárások miatt. Nehéz úgy összpontosítani, ha az lebeg a fejed fölött: Mindig legyen jobb!
- Be kell fejezni. Most nem csak arról van szó, hogy nem hagyhatod cserben az olvasókat és a történetet, hanem arról, hogy fejezz be mindent... Melós feladat, de nyomon kell követned minden egyes szálat, amit megkezdtél, és mindennek a végén el kell varrnod őket!
- Monotónia veszély: Tudod mit fogsz csinálni az elkövetkezendő pár évben.
Soknak tűnhetnek a kontra pontjai, de csak azért, hogy mindenki lássa körülbelül mire számíthat, és alaposan gondolja meg, mit vállal, ha sorozatba kezd.
Te mit részesítesz előnyben, sorozatot írni, vagy önálló regényeket, és miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése