A hétvégén volt szerencsém megnézni az Avengers-Ultron korát! (Mindenki sipirc a moziba!:)) De ez nem egy fangirlös örömtánc helye, és nem is kritikáé a filmről, hanem egy gondolat bontogatása, ami akkor fogant meg bennem, amikor megtudtam, hogy még több hiper-szuperhőst fognak a második részbe gyömöszölni.
Tudom, a képregények univerzumában még ennél is többen vannak, de ott el tudják szórni őket ebben-abban a részben, itt viszont egy film jut X szereplőnek. Féltem, hogy az újakat nem tudják kibontani, attól meg annál is inkább, hogy az újak elveszik a régiektől a reflektorfényt, és a karaktereik stagnálni fognak, semmi fejlődés, csak vannak, hogy legyenek.
De mindenki meg tud birkózni egy sok emberes szereplőgárdával? Mennyi a túl sok? Azaz mennyi szereplőt engedélyezhetünk maguknak?
A válasz előtt beismerem, igen, megint a karakterekről lesz szó, de mit tegyünk? A kedvenc témám, hiszen ők a történet mozgatórugói, a szíve, ami előrehajtja, és amihez, illetve akikhez igazán ragaszkodnak az olvasók.
Viszont, mint minden mást ennek a használatát is kontrollálni kell.
Most pedig jöhet a kérdésre a válasz:
Annyit, amennyit az olvasó nyomon tud követni. Mint írtam, kontrollálnunk kell magunk, a szereplők számát, ugyanis jóból is megárt a sok, ezért ne terheljük közönségünk túl sok karakterrel.
Természetesen nem csak az olvasókra kell figyelemmel lenni. Annyi szereplőt kell válogatnunk, amennyi a történet szempontjából szükséges.
Mi a teendő, ha felmerül az "ami sok az tényleg sokk?" kérdése? Hogyan küszöböljük ki a gondot?
1. Értékeld át a karakterek létjogosultságát
Tíz emberre van szükséged, vagy öttel is el tudod mondani a sztorit?
Tudom, sokszor érezhetjük úgy, hogy a legutolsó ember is fontos, pedig lehet, hogy ez épp ellenkezőleg van. Ezzel a makacs ragaszkodással árthatunk a történetnek.
Ha két (vagy több) karakter egyesíthetünk, akkor váljon belőle egy teljes személy.
Gyakori hiba, hogy valaki csak azért tesz a történetébe tömegeket, hogy aztán ezt a tölteléket feláldozza, azaz megszabaduljon tőlük, remélve, hogy érzelmi hatást érhet el. Az olvasó tudja, hogy ezek a szereplők nem voltak fontosak, és csak azért készültek el, hogy meghaljanak. Az ilyen áldozati bárányok teljesen feleslegesek. (Lásd: Star Trek piroskák)
Sokakkal szeretnél játszani? Nem baj, de jobb lesz, ha nem mindenkit egy jelenetben mutatsz be. Ne terheld le az olvasót egyszeriben, mert annak csak kavarodás lesz a vége.
4. Emlékezz rám
A legfontosabb: Minden karakter legyen emlékezetes, egyedülálló!
Legyen emlékezetes tulajdonságok, külső ismertetőjegyük, cselekedetük, bármi, ami megragad az olvasó memóriájában.
5. Ne vágjunk egymás szavába
Ha sokakkal van dolgunk, a párbeszédek megírása a szerző részéről nehézzé válik, ugyanúgy, ahogy az értelmezés az olvasóéról. Nem baj, ha sokan vesznek részt egy eszmecserében, de légy óvatos. Jól fel kell építeni a beszélgetést, nehogy egyes karakterek csak felesleges, irreális, rövid szavakat, megjegyzéseket böfögjenek közbe, vagy egymás szavába vágva elhatalmasodjon a káosz.
6. Helyszínek
A rengeteg szereplőt, sokszor jó különböző helyen "tartani". Azaz felállíthatsz csoportokat, melyek szálai egymástól külön, idővel egyben is tovább futhatnak. Ez kicsit letisztítja a helyzetet, nem zavarodunk bele az egy helyre zsúfolt karakterbe.
Míg egy bizonyos helyzetben szükségtelen karakterek máshol járnak az olvasó kicsit kikapcsolódhat, kevésbé kell megosztania a figyelmét.
A kevesebb néha több, de a több is szükséges...
A kevesebb, de érzelmileg kidolgozott karakterek sokkal jobbak, mint a sok, de egyszerű.
Természetesen kellenek másodlagos és harmadlagos karakterek, akik egy reális, emberekkel teli világot alkotnak, de nem kell minden másodlagos-harmadlagost FŐszereplőként kezelni, és foggal-körömmel minden jelenetbe pumpálni a teljes gárdát, mert az igazi főhősöket könnyedén a sztori árnyékba taszíthatják. Emellett a túl sok karakter megnehezíti a történetet menetét, nem mindenkit ismerhetünk meg eléggé, ami idegesítő, és igazán semmire/senkire sem lesz időnk.
Tehát a karakter túltengés megbonyolítja a dolgokat. Persze a sok szereplős felállás izgalmas, viszont -ahogy mondtam,- egyben kaotikussá teheti a sztorit. Erős kéz kell hozzá, és átgondoltság, ugyanis előfordulhat, hogy az olvasó nem igazán tud emocionálisan kötődni hozzájuk, mert nem tudja kit válasszon, kit követ, és mielőtt végre letenné a voksát, érkezik egy újabb szívrabló. Pedig az olvasónak törődniük kell a szereplőkkel.
Ahogy mindig, itt is az egyensúlyon van a hangsúly.
Mindig tedd fel a kérdést: Mennyi karakterrel lehet elmondani a történeted?
A főszereplőket nem lehet kipaterolni, a már említett másodlagosokat sem (csatlós, tanító, stb.). Vannak úgynevezett perifériás szereplők, akik afféle háttértáncosok. Pár sort, bekezdést igényelnek, de ott vannak, valóságossá, mozgalmassá teszik a világot, majd elhagyják a sztorit. Őket nyugodtan ki-be lehet pakolni, ha túl sokan tömörülnek, akkor egyeseket véglegesen ki lehet vágni az egész történetből, mint holtterhet.
Valójában mindegy hány karakterrel operálsz, a lényeg, hogy ne felejtsd, valamennyien egyedülálló személyek, ezért alaposan gondold át hányat tudsz végig vinni az úton, fejlődésen, konfliktusokon?
Összefoglaló, ha sokakkal játszol + kiegészítve pár apró tippel:
- Mindenki legyen önálló személyiség.
- Kerüld, hogy két szereplőt ugyanúgy hívjanak, vagy a nevük csengése nagyon hasonló legyen. (Kivéve, ha a történet szempontjából ennek célja van.)
- Egyszerre ne hozz be túl sok szereplőt bemutatásra! (Példa: A Hobbit, a törpök legfőbb karakterei külön-külön, esetleg párban érkeztek.)
- Ha különböző nézőpontokból írsz soha ne keverd azt egy jeleneten belül.
- Legyenek emlékezetesek. Lehet, hogy egy karakter két-három fejezeten keresztül nem szerepel, de amikor visszatér az olvasó gond nélkül azonosíthassa visszaolvasás nélkül.
- Legyenek követhetőek a párbeszédek!
- Fusson nyugodtan több cselekmény párhuzamosan, hogy csoportokra oszthasd a gárdát.
- Ha rövidebb sztorit írsz, akkor különösen ajánlott kevesebb emberrel melózni. Ők nem rabolják el a figyelmet a főszereplőről, és a másodlagosokról.
Különböző népeket vonultat fel, akik különböző társadalmi osztályokból származnak, eltérő világképük, érzelmi prioritásuk, kultúrájuk, beszéd stílusuk stb. Különböznek, de egy közös céljuk van, amit külön utakon próbálnak elérni. A szereplő-, jelenetváltások során egyik tagról sem feledkezünk meg, mert Tolkien tudta, hogy minden karakter fontos, egyedi és emlékezetes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése