„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.”

Röviden emlékezzünk meg a regények elején található rövid nyitó idézetekről, melyeket hívhatunk nyitó üzenetnek, mottónak, feliratnak, angolul epigrah-nak.

Ezek gyakran nem az író saját idézetei, hanem más, nagy szerzőké, persze előfordulhat, hogy egy hamis, azaz nem valódi idézetet, hanem saját maga által kreáltat biggyeszt előre.

A mottó feladata, hogy megragadja a könyv lényegét, utaljon a témára, illetve felvázolja a mindig soron következő fejezet körvonalait. Afféle összefoglalóként funkciónál.

Én nagyon szeretem őket, mert első olvasásra elgondolkoztat. Menet közben könnyedén meg lehet feledkezni róluk, mert egyelőre nem tudjuk mihez kötni kontextus nélkül, de a regény végén visszaolvasva és újragondolva az idézetet hirtelen leesik a tantusz. Tehát a jelentőségük később érik meg, amikor az egész összeáll. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ilyenkor mindig katarzis közeli hangulatba kerülök.:)

Amit kevésbé szeretek (de mindig vannak kivételek), ha minden fejezet élén szerepel egy mottó. Szerintem könnyen megtörheti a történet menetét, és egy kicsit olyan érzésem támad, mintha az író csak azért is, félelmében mankókat adogatna, hátha képtelen lennék értelmezni a művét.

A radikálisabb egyesek szerint ezek megléte teljesen szükségtelen, ugyanis, ha jó a könyv, hasonló konklúzióra juthatunk, mint amire az idézet utal, tehát felesleges, hogy általa megpróbáljunk értelmet adni a sztorinak.

Ezzel egyáltalán nem értek egyet. A nyitó idézetek izgalmasak, betekintést engednek az író fejébe, a kreatív folyamatba, arra, amire a szerző gondolt, amikor meglátta az idézetet, amit kitűzött, hogy ezt akarja ennek az esszenciáját akarja elmesélni. Ez az író és a mi kiindulási pontunk, kis kapaszkodók, nyomok, amiket bontogatni és fejtegetni lehet. Kis agytorna.

Mindig érdemes idézeteket gyűjteni, mert, mint írtam a kreatív folyamatra is kihatással lehetnek. Kapaszkodókként, útmutatóként használhatod őket, mantraként lebeghetnek a szemeid előtt, hogy tudd, merre tartasz, mit akarsz elmondani az olvasónak, támogatást adhatsz általa a sztori struktúrájának.

Természetesen az írás befejeztével el is távolíthatod őket, ha úgy gondolod, a történet enélkül is megállja a helyét. Mindenkinek saját döntése, hogy használ avagy sem.

Részemről -ahogy már írtam is-, szeretem a mottókat olvasni, emellett a könyvem (hamarosan könyveim) elejére mindig besuvasztok egyet, mert nekem ettől válik kerekké, és mert  izgalmasnak találom, hogy az olvasó majd a történet végén megfejthet egy rejtett üzenetet, ami talán el is gondolkodtatja.:)

Te mit gondolsz a mottókról? Szereted őket a regények elején? Szereted, ha minden fejezet élén áll? Van olyan íród, akiknél különösen szereted a meglétük? Szerzőként használsz nyitó idézetet? Ha úgy tartja kedved, kedvenc idézeteid, vagy saját példád is megoszthatod!:) Gyerünk, reklámozzunk írásaink! :)