Ezt a csodálatos díjat kaptam Gwenemtől, mert itt rontom a levegőt. Köszönöm, drága!:)

Szabályok

mondj 11 tényt magadról

válaszold meg a kérdéseket

tégy fel 11 kérdést

küldd tovább 

11 dolog rólam

1. Imádom a fagyit. Képes vagyok télen-nyáron, rekkenő hőségben, jégfúvásban fagylaltot szerezni, és pusztítani.

2. Egyszer a sok gyerek közül engem hívott fel Levente Péter a színpadra (Égből pottyant mesék című műsor előadásán), hogy együtt vezessünk egy képzeletbeli autót, a műsor végén, a záródalkor pedig felkért táncolni, és azt mondta a többieknek: "Nézzétek, hogy táncol a haja!" Ez örökké bennem marad, irtó büszke voltam.:p

3. Utálom felvételekről visszahallani a hangom. Olyan nyomi, gyerekes csengésű, pedig valójában nem az. ...Ugye?!

4. Rühellem a telefonokat, semmiféle fajta nem hoz lázba. Az idő 99%-ban azt se tudom, hogy hol van az enyém.

5. Most canicrossoznom kellene, de itt ülök. (Mindjárt indulunk Doda...)

6. A mai napig emlékszem az összes, eddigi osztálytársam és tanárom nevére. (Meg olyanokéra is, akiket csak látásból ismertem.) Vigyázz, sosem felejtek!

7. Nagyon szeretek takarítani (vállalok, 1200/per óra...vicceltem), főleg, ha ideges vagyok, remek feszültség levezető.

8. Nyugtalan vagyok, ha nem kezdhetem jógával a napot.

9. Cappuccino bolond vagyok, de leszokóban is... egyszer a diétának is vége lesz.

10. Van egy kutyám, meg két macskám, de összességében gyerekeimnek nevezem őket. Ők meg engem anyjuknak, de tényleg.

11. Megyek canicrossozni, és remélem, hogy nem fog elfújni a szél. Utálok futni, sosem értettem a technikáját, de a kutya-gyerek szereti.

Gwencsi roppant jó, nagggyon elgondolkodtató kérdései (feladtad a leckét):

~ Írd le az első négy szót, ami eszedbe jut a gyermekkorodról!

Gazdálkodj okosan (tudom, nem egy szó... hm, társasjáték), villámsárkány, kutyák, bunyó

~ Szereted a klasszikus zenét? Van kedvenc zeneszerződ/műved?

Nagyon szeretem. Sok kedvencem van, mint Vivaldi, Tchaikovsky, Mahler, Beethoven... Kedvenc művem nincs, műveim igen. Abból is sok, de Vivaldi Négy évszaka fontos helyet foglal el a szívemben, emellett Dmitri Shostakovich - Waltz No. 2-jét rongyosra hallgatom.

~ A hét főbűn közül melyikben érzed magad leginkább vétkesnek?

A legrosszabbat vallom magaménak, és az a torkosság. Noha próbálom leküzdeni, mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem...

~ Ha ékszer lennél, milyen lennél? Bőr, fém, gyöngy? Drága vagy egyszerű, esetleg ékkövekkel kirakott?

Sosem volt tiarám, de mindig szerettem volna, szóval tiara lennék, olyan tündés... Lehet, hogy nem is tiarának hívják ott... mindegy, olyan tündés fej... cucc... dísz... ék. Ezüst, zafír kővel.

~ Bosszant téged, ha valaki nagyon elégedett magával, és ennek hangot is ad? (Nem a magamutogató majmokra gondolok, hanem annak, aki feltűnően ki van békülve magával.) Vagy jobb szereted, ha valaki (ál?)szerény, és megtartja magának a büszkeségét?

Nem bosszant, inkább irigylem őket. Az álszerényektől már jobban viszket a tenyerem, mert tudom, hogy tudják, hogy tudom, azt várják, azt akarják kicsikarni, hogy dicsérgessük őket agyba-főbe.

~ Mi jut eszedbe a következő szavakról/kifejezésekről: sár, karikás szemek, légszomj? Lehet akár egy gondolat, zene, kép, idézet, bármi.

Egy dal ugrott be: Woodkid-Iron. Ettől mindig olyan mocsokban, sárban fetrengős, leharcolt, küzdünk az utolsó leheletünkig érzésem támad.

 ~ Linkelj/illessz be egy képet egy általad gyönyörűnek/jóképűnek tartott nőről és férfiról!

Csak egyről? Pedig széles a paletta. (Tudod, hogy megy ez Gwen.;p)
Hölgyeké az elsőbbség:  Kristin Kreuk. Olyan bájos, finom, kedves vonásai vannak, valami meseszép ez a nő!

A legtutibb pasas (leszámítva a vőlegényem, ne de nem tesszük ki az ablakba, nem kell konkurencia!) pedig az örök number one: Keanu Reeves 

Upsz, keressünk egy kicsit újabb képet is...

Há' de mos' nem? Kérdés nélkül vinném haza! :D

~ Folytatom a hagyományt a "szerinted hogy nézne ki?" kérdésekkel, tehát: szerinted milyen külseje lenne a Mámornak, ha ember lenne?

Olyan Cupidós lenne, bár milyen Cupido? Mámornak tejfehér bőre lenne, aranyszőke, angyalkafürtös tincsei, kék szemei... Inkább napbarnított, barna hajú, és szemű adonisz... olívazöld szemű. Nem tudom, folyton variál ez a pasi. Mert pasi lenne, alakváltó, aki mindig olyan, amilyet az ember óhajt-sóhajt.:p

~ Mennyire hoz zavarba/botránkoztat meg, ha egy írásban/filmben nyíltan ábrázolásra kerül a szexualitás?

Nem botránkoztat meg, ha nem hatásvadász a dolog, azaz nem agyba-főbe nyomják céltalanul, csak, hogy kitöltsék az időt, és a kiéhezetteknek mutassanak pár fogást. Azért részben zavarba is hoz, amikor egy filmben lepedőakrobatika következik, és a jelenetet az ősökkel, vagy a legényem őseivel sasolom. Nem tudom, hogy néznem kellene, vagy se, vagy kezdjek az időjárásról beszélni... pedig az élet része, de velük nézve fura. Pókerarc, pókerarc... Olyan, kínos momentum, tegyünk úgy, mintha mi se történt volna.

~ Férfiak vagy Nők? Többre tartod az egyik nemet a másiknál, vagy mindkét nem csodálatos? (senkit nem verünk meg a válaszáért).

Egyik félt sem tartom többre a másiknál. Illetve a mostanában egyre inkább tomboló feminizmust üdvözlöm, és piszkosul mérges tudok lenni, amikor eddig értelmes pasiknak tartott férfiak /nők ezt összetévesztik a mizandriával. Amúgy mindkét nem csodálatos a maga módján. Azért egy picit sajnálom a férfiakat, amiért nem adatott meg nekik az élet adás csodája.

~ Mekkora jelentőséget tulajdonítasz az álmaidnak (ha szoktál emlékezni rájuk)?

Általában szoktam emlékezni rájuk, és valamennyi -szerintem- jelentőséggel bír. Valamelyik történet alapként szolgál, valamelyik arra sarkall (a francba, túl gyakran), hogy készítsek menekülési terveket egy esetleges zombi apokalipszis esetére, néhány Kasszandrás "ezt megálmodtam" fontos dolog, más álmok pedig olyanok, mintha nem is álmok lennének, hanem valami kapcsolat a mi és egy illetve a másvilág között. Nem vagyok egy spirituális szellemekkel suttogó, de szerintem álmainkban felbukkanhatna olyanok, akik már nincsenek, és az olyan jó, megnyugtató, jelentősége van, hogy nem vagyunk egyedül. Ez valahogy mégis spirituálisan hangzott...


Adós vagyok 11 kérdéssel, de nincs 11 emberem, ezért a jelöltjeim a bárki, akárkik, valakik, a senkik nem, mindenki igen. Gyertek, válaszoljatok bátran a kérdéseimre:


1. Melyik a kedvenc napod (hétfő, kedd, etc.)? Ha van miértje, azt is írd le!
2. Az ősi kérdés: Kutya vagy macska?
3. Hogy viszonyulsz a tömegközlekedéshez, annak minden tömegnyomorát, azaz velejáróját számításba véve?
4. Ha egy napig mentesülnél minden társadalmi elvárás, minden törvény alól, bármit tehetnél következmények nélkül... Mit kezdenél azzal a bizonyos 24 órával?
5. Számodra ki a világ legbénább szuperhőse, akivel biztos, hogy sosem cserélnél?
6. Melyik közösségi (? nevezhetjük mind annak?) oldal, szolgáltatás a kedvenced? (Pl. Facebook, Twitter, Insta...) Miért ott lógsz a legtöbbet?
7. Szerinted egyszer ránk nyitja az ajtót az apokalipszis? Ha igen, miképp fog véget érni a világunk?
8. Születik egy fiad és egy lányod, hogyan neveznéd el őket? Most ne szabj határt a fantáziádnak! Bármi lehet, amiért mások biztos zakkantnak néznének, és ép ésszel magad se neveznéd így el.
9. Ha ezentúl életed hátralevő részében csak egyféle dolgot ehetnél, mi lenne az?
10. Melyik az a karakter (lehet filmből vagy könyvből), akivel a legjobban tudsz azonosulni? Nem amilyen szeretnél lenni, aki olyan, mint te!
11. Az eldobható papírpelenkák hogyan befolyásolják a Föld globális felmelegedését? :D (by Irigy Mirigy) Komolyan: Féljünk a felmelegedéstől, az egész csak félelemkeltés, vagy a francba vele, majd az utókor megbirkózik vele?

Ahogy az előző bejegyzésemben említettem, nem csak az előre kiszámítható események, élethelyzetek, lerágott csont típusú szereplők (stb.) lehetnek klisék, hanem a szokványossá vált kifejezések is.

* A klisék azon kifejezések, szavak, szófordulatok összessége, melyek az idő folyamán olyan sokszor elhangzottak már, hogy eltompultak, s ezáltal elvesztették hatásukat. *

Korábban ezek is ötletes, színes szókapcsolatoknak indultak, de mára túlzottan, széles körben használják őket, ezért elavultak, és közhelyekké alakultak.

A közhelyek természetesen az élőbeszédben is képviseltetik magukat, amit gyakran nem veszünk észre, de ha igen sem kritizálunk. (A divatosságuk miatt. Az ilyen divat szófordulatok jönnek-mennek.) Azonban írásban jobb az ilyesmire figyelni, választékosan kell kifejeznünk magunkat, tudatosan kell kerülnünk a klisének minősülő elemeket és kifejezéseket, mert az olvasók egyediséget várnak.

Ez két okból fontos, ha a közönség fejével gondolkodunk:

1. Az elcsépelt közhelyek felületessé tehetik az írást, sekélyessé a stílusunk, és azt az érzést kelthetik, hogy lusták vagyunk saját, egyedi utat, gondolatokat keresni.

2. A klisék szépek, de még csak gondolkodásra sem sarkallnak, mert régóta együtt élünk velük, minden ami ezekben megfogalmaztatott az elfogadott igazság. Mit lehet ezen boncolgatni?

Tehát a közhelyek mindenki számára ismerősek, de nem mindenki képes őket jól tálalni.

Ezért jó, ha ezekre figyelsz:

Ne fullaszd meg a történeted az általános frázisok csattogtatásával!

A közhely salakanyag, ami önállótlanságra utal, nem mellesleg feleslegesen húzzuk vele a sztorit és az olvasók idejét.

Gondold meg, valóban szükséged van erre? Vagy csak töltőanyagként fog szolgálni?

Persze, egy adott kifejezés néha becsusszanhat, de maradjon észrevétlen, csendben tegye a dolgát, azaz ragadjon meg a fejekben. A lényeg, hogy simuljon a folyamatba, ne legyen kirívó, ne erre helyezzük a hangsúlyt!

Írd át a közhelyeket!
Nem kell mindig a járt utat választani. Hanyagold az elkoptatott klisét és adj teret a kreativitásodnak! Sokszínű, gazdag nyelvünknek köszönhetően rengeteg lehetőségünk adatik, hogy valami újat teremtsünk.

Találd meg a klisék lényegét, kapcsold őket egybe kulcsszavakkal, és fogalmazd meg a saját gondolatod, mellyel helyettesítheted a közhelyes kifejezést.

Nem minden klisé klisé

Sok függ attól, hogy milyen szövegkörnyezetbe helyezed a kérdéses szófordulatot. Meglepetést is okozhatsz, ha egy nem várt szövegterületen vetsz be egy elsőre nem odavágónak tűnő, mégis újszerűen ható, remekül passzoló kifejezést.

Végezetül:

Próbálj meg az eredetiségre törekedni az értéküket vesztett közhelyek helyett magad alkoss értéket! Ha mégis a biztosnál maradsz se csüggedj, csak találd meg a megfelelő arányt, azt hogyan tarthatod kordában ezeket a kifejezéseket.


Itt a vége, fuss el véle...

...

...

Feléledt a blog jobb felső sarkában látható Pinterest logója! Katt rá!:)

Csináltam egy Pinterest fiókot, ahová érdekességeket pinnelek (így mondják ezt? Még zöldfülű vagyok.;D) írókról, könyvekről, idézeteket gyűjtögetek és mindenféle egyéb, szórakoztató és értékes dolgot/információt osztogatok meg nem csak íróknak. (De azért főleg mégiscsak nektek.;)) 

Pinterestem linkje, ha valami oknál fogva valakinek nem működne a fenti gomb: https://www.pinterest.com/heathermcconnor/

Kövessetek bátran, visszakövetek, mint mindig. :)

A klisék (közhely) kezdetben eredeti ötletek voltak egy kifogyhatatlannak tűnő ötletbörzéből, ami az idő előrehaladtával a klisék tárházává vált, ahonnan akarva-akaratlanul, még a legnagyobbak is “lopni”, másolni kényszerülnek, az olvasók pedig a szemüket forgatva felsóhajtanak: “Hát nincs új a nap alatt?”

Válaszként szinte teljes magabiztossággal kijelenthetjük: Nem, nincs új a nap alatt. (Még ez a sóhaj is klisés, de a klisés kifejezésekről majd a következő bejegyzésben fogunk megemlékezni.)

De az írók és olvasók egyaránt vágynak az egyedi művekre. Ezért a szerzők feladata, célja az, hogy megmutassák a kreativitásuk, hogy valami újat, formabontót, és ütőset ajándékozzanak, amilyet még a világ nem látott. Különben is, egy író nem csenhet, nem öltöztetheti a régi történeteket új köntösbe, azt eredetinek, sajátjának állítva be. Az unalmas és nem túl őszinte.
Pech, a világ sokkal vénebb nálunk, és már sok ezer dologhoz volt szerencséje a mi szerencsétlenségünkre.

A szerencsétlenség alapszituációja:
Van egy ötleted, ami érzelmileg vonzó, de úgy érzed, ezt valaki már megírta előtted (ez biztos így is van). Szóval visszadobod a sztorit, ami eddig olyannyira izgalomban tartott, mert attól félsz, hogy nem lesz elég jó, amit írsz. Ezután szinte minden ötletet visszautasítasz, amitől az írás elveszti vonzerejét. Ilyen kedvszegő klisék lehetnek:

Vámpírok, vérfarkasok és zombik általánosságban
A félénk, szűzies lány, aki megszelídíti a macsó, gazdag férfit
Mary Sue karakterek
A meleg legjobb barát
Meg nem értett tinédzser
A nagydarab srácok együgyűek, nem beszélnek sokat
Amnéziás hősszerelmes
Testvérháború
Sarkított szereplők
A gonosz, aki azért gonosz, mert csak és kész (is kell, hogy legyenek jó tulajdonságai, különben nem hiteles.)
Az egyszerű lányka, aki hirtelen gyönyörű, és közkedvelt lesz, minden srác álma
A főszereplő páros utálja egymást a sztori elején, de a végére halálos szerelem dúl köztük
Szerelmi háromszög
Iskolai élet, drámázás, menők kontra lúzerek
Önbeteljesítő próféciák
A bosszú
Meghalt, de mégse
“Emlékeztetsz a fiatalkori önmagamra”
Haldoklom, mondd meg a nejemnek, hogy szeretem
A fura történet végén kiderül, hogy ez csak egy álom volt, a főhős zakkant, etc.

Ha a felhozott példákban megtaláltad azt, ami a te történetedre jellemző, akkor se félj a kliséktől, mert a tőlük való félelem csak gátolja a kreativitásod. A használatuk nem tilos, nem lesz rossz a sztorid ezektől.
A karakterek és a motivációk, a stílusod, az egyedi hangod az, ami megkülönböztetik a te történeted a többitől. Lehet egy árva a főhősöd, ha árnyalt, realisztikus személy. Lásd J.K. Rowling kis kiválasztottját, ő is történelmet írt.

A klisékből tanulni is lehet. Dobd el, ami nem kell, és komponáld újra azt, ami értékes, ami érdekel, és elég erőt, kreativitást érzel ahhoz, hogy valami jót hozz ki belőle. Csak ne tántorodj meg, ne hagyj fel a játékkal a fantáziáddal.
Ne feledd, nem az a lényeg mit írsz, hanem hogy hogyan.

Apró tippek arra, hogyan törekedhetsz a klisék elkerülésére:
Játszd ki az olvasókat, cselekedj az elvárttal ellentétesen. Az olvasók folyton találgatnak, lefogadják, hogy tudják most mi következik, lepd meg őket.
Kerüld a sztereotípiákat, a kiszámítható, sablonos karaktereket. (Nincs tökéletes lány, full extrás pasi, "gonosz mert csak" főgonosz, legyenek árnyaltak, legyenek különböző etnikumok, ne legyen mindenki egyidős, etc.)

Szakíts a közhelyes világokkal, hozz létre sajátot! Ne a egy Roxfort-féle suliban. vagy Középföldén flangáljanak a szereplőid. Legyen saját környezeted, kitalált lényeid, készülékeid, fegyvereid, népeid.

Ilyen-olyan ügyek miatt nem tudtam filozofálgatni az írás mesterségéről, viszont fájdalomdíjként kitaláltam egy feladatot.

Az alapfelállás gondolom a képből és az idézetből is kitalálható. (Ha mégsem, vázolom a helyzetet: Boldog pár, kevésbé boldog pár, veszekedések, szakítás, valaki csönget...)

A feladatok "megoldásait" megoszthatjátok itt, a hozzászólás részben,  vagy elküldhetitek nekem, és, aki szeretné, azét közzéteszem az oldalon!:)

Jó munkát, jó szórakozást!