A “Mutasd, ne csak mondd!” technika arra szolgál, hogy az olvasó ne csak a szerző összegzése, leírása alapján lássa az eseményeket, hanem, hogy akár a szereplő úgy ő maga tapasztalja meg, és élje át azokat a szavak, gondolatok, érzékek, érzelmek által.
A jeleneteink olyanok, mint a kifestő. Színezzük őket ettől kelnek életre.
Például:
Miután Tom zsinórban hatodjára vesztett bátyja ellen a Fifa Footballban mindent elsöprő dühöt érzett. Mérgében a falhoz vágta a joystickot és kiviharzott a szobából.
Ez így elég száraz. (Akkor is, ha személy szerint én ennyiből is tökéletesen átérzem haragját.)
Próbáljuk meg másképp:
Tom reggel óta elszántan nyomogatta a joystickot, hogy legalább egy átkozott becsületgólt össze tudjon szedni. Bátyja felszabadultan nevetgél mellette, mert könnyűszerrel kicselezi öccse csatárait, aki ettől mindegyre vörösül és káromkodik, azt hangoztatva: “Szabálytalan! Megint csaltál!” De Chris magára sem veszi, csak élvezi a késő délutánba nyúló játékot.
Tom nem lát ebben semmi élvezetet, számára vérre menő bajnokság ez, szám szerint a hatodik. Pontosabban a hatodik vesztes meccse. Bátyja hasát fogva a nevetéstől elnyúlik a szőnyegen, tudja, hogy hamarosan Tom cirkuszolni fog. Mindig is pocsék vesztes volt. Testvére valóban nem váratja sokáig. Verejtéktől csillogó szemöldökei összeugranak homlokán, orrcimpái vészesen kitágulnak, szaporán kapkodja a levegőt, az általában szép mosolyra görbülő ajkai egy szoros, vízszintes vonalba rendeződnek. Mindjárt kitör. Chris kacagva számol vissza: “Három…” Tom bütykei havas csúcsokként fehérednek ahogy szorongatja a konzolt, azt a nyüves szart! “Kettő…” Meglendíti a karját, Chris már nem nevet, “egy” helyett azt kiabálja: “Megmondalak anyának!” Tomot a fenyegetőzés nem állítja meg, kilövelli a joystickot, egyenesen a falnak. A játék gombjai sivítva repülnek mindenfelé. A fiatal fiú pedig nem ad esélyt a túlélésre. Minden apró darabkára páros lábbal ugrál, most az egyszer ő győzött!
A mutatástól a jelenetek élénkké, meggyőzővé válnak, de ennek ellenére óvatosan bánjunk vele, mert ebbe is belefáradhat az olvasó. Valamikor az egyszerű leírás, tájékoztatás is elég, talán, mert így lényegre törőbb, vagy pár oldallal ezelőtt már a mutatással kibontogattuk, hogy valaki miért csúnya, miért tehetséges, miért… stb. ;) Tehát ismét a képbe került az egyensúly-kérdés,
és a mondás valójában úgy helyes: Mutasd és mondd!
A következő oldalon sokkal jobban összefoglalták a szabály lényegét, és szemléltető példáik kisujjból lealázzák az enyémet, tehát szorgalmazom, hogy kattintsatok a linkre: ;)
http://jerz.setonhill.edu/writing/creative1/showing/
Heather
A Hopleless Cases című krimisorozat cappuccino függő szerzője, és az ÍRóKaLand lelkes tanácsadója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése