Ne a borító alapján ítélj meg egy könyvet!

Hiszen a szavaknak erejük van… melyeknek valahogy keresztül kellene törniük hordozójuk fedélen.

Lássunk egy egyszerű, hétköznapi helyzetet: Mindenféle előkészület nélküli laikusként betévedünk egy könyvesboltba, vagy felkeveredünk egy online könyváruház weboldalára. Hangsúlyozom, nem konkrét céllal jöttünk be, csak körbenézünk, hátha megakad valamin a szemünk. Hogy is szoktuk elhajtani a ránk ragadó eladókat? “Csak nézelődök.”

Tehát először nem is igazán olvasgatunk, csak vizuálisan felmérjük a terepet, ahol először mit szúrunk ki? A könyvek borítóját. Nyomtatottét, és digitálisét is beleértve, mivel minden könyvnek van fedele. Bármilyen formában is létezik a történet, nem hanyagolhatjuk el a borító fontos szerepét, ugyanis ez adja meg az első benyomást.

Hiába van egy könyv jól megírva, ha a potenciális olvasó első gondolata az a rossz borítót látva, hogy minden bizonnyal ez a sztori  más “területeken” is minőségi hiányt szenvedhet.

El kell fogadnunk, ha azt akarjuk, hogy a vásárlók kapkodjanak a regényünk után, akkor szükségünk van egy kiváló, dinamikus borítóra. Ezzel általában nem is a feladatunk szöszölni, azonban a self-publishing korában magunk is megalkothatjuk a sajátunkat.
Ez egyrészt azért jó, mert pénztárca kímélő, másrészt, mert biztosan (főleg, ha rendelkezünk elég tudással) olyan fedelet szerkeszthetünk, amilyet szeretnénk. Ehhez azonban rengeteg idő és energia szükségeltetik.

(Valahol azt olvastam, hogy egy football csapat sikerének 50%-a a kapus vállán nyugszik, míg a másik 50 a válogatott többi tagjáén. Szerintem van benne valami, és igazán húzhatunk párhuzamot a könyvekkel és borítójukkal.)

Tehát, ha 100%-osan a self-publishing útját választod, ne feled, hogy mi a célja egy jó könyvborítónak.
Fel kell hívnia magára a figyelmet, fel kell keltenie az érdeklődést, minőséget és professzionalizmust kell sugároznia, meg kell különböztetnie magát a többi versenytárstól.

Legyen egyedi, de ne vigyen vakvágányra! Álljon kapcsolatban a regény tartalmával, de ne célozzunk nyíltan például a történet végére.

A képekkel jelentős mennyiségű információt tudunk továbbítani, amelyek lehet, hogy először nem is telepednek meg az olvasó tudatában, mert például két értelemmel bírnak. Fontoljuk meg jól, hogy milyen fedelet szerkesztünk, mert ellentétben a szavakkal a képeket közvetlenül bárki értelmezheti.

A címként szereplő mondást, miszerint “Ne a borító alapján ítélj meg egy könyvet!” el kell vetnünk, mert mégis ez az, amit a legtöbb ember tesz.

Nektek van kedvenc borítótok? Mifélék tetszenek? Melyek kevésbé? Van kimondottan utált kinézetű regényetek?

Ha van már regényetek (akkor is, ha még nem jelent meg), és szeretnétek, mutassátok meg a borítóját. Linkeljétek kommentben vagy küldjétek el nekem. :)

Ui.: Kapok az alkalmon és közvélemény-kutatást végzek. Szerintetek milyen a regényem borítója?