Az írók magányos farkasok, néha a csúcsra jutnak, azt gondolván "végre megvan, jó úton járok, a művem verhetetlen", máskor hullámvölgybe tévednek tele kétséggel, önbizalomhiánnyal miközben írói blokktól szenvednek.

Nem mindig vagyunk képesek objektív szemmel értékelni munkánk ezért váltunk olyan gyakran jegyet a hullámvasútra. Ám, ha sorstársakkal verődik falkába az ember, egy olyan közösségre lelhet, mellyel jó megosztania kétségeit, sikereit, általában a szerzeményeit.

Mielőtt még feliratkoznál, jelentkeznél, regisztrálnál, fizetnél, csatlakoznál bármilyen írói csoporthoz térképezd fel és fontolj meg pár dolgot.

Tarts terepszemlét: Iratkozz fel a hírlevelükre, nézz szét a közösségi oldalaikon (Twitter, Facebook, stb.), mennyire szakértők, mennyire aktívak? Jól szervezettek? Elég időt szánnak a tagok műveire?
Mennyire felel meg a szintednek? Minden felvetülő kérdésedre próbálj választ találni, mielőtt a késő bánat csapdájába esnél!

PRO és CONTRA

PRO

- Több szem többet lát, más és más nézőpontból közelítik meg a műved. Valaki a karakterfejlődést figyeli, néhányan a nyelvtanra, helyesírásra összpontosítanak, mások a cselekmény kibontására, a történet vezetésre, stb.

- Fegyelmet tanulsz, mert határidőre kell dolgoznod, ez rendszeres írásra késztet.

- Segít leküzdeni a lámpalázat, a félelmet, hogy megmutasd másnak a munkád.
- A konstruktív kritikákat nem támadásként éled majd meg. megtanulhatod, hogyan fogadd el őket.
- A gyakori, kért kritikák által elszakadhatsz a munkádtól érzelmileg, és objektív szemmel értékelheted azt.
- Emellett a kritikák által elsajátíthatod a tudatos felülvizsgálat módját.
- Miután mások műveit tanulmányoztad új megvilágításban nézed majd át a saját kéziratod, felfedezve mi működik, mi nem. Tény, hogy más történeteiben sokkal könnyebb felismerni a hibákat, melyeket ha egyszer felismersz, tenni fogsz arról, hogy ne kövesd el őket.
- Őszinte támogatókra lelhetsz.
- Kapcsolatokat alakíthatsz ki, barátokat találhatsz.

Ez egy remek tanulási folyamat.

CONTRA ha rossz társaságba keverednél, időben figyelj fel a jelekre, mikor kell kiszállni
(nem általánosítás, valami igaz lehet, valami egyáltalán nem, csak a felmerülő veszélyekre hívom fel a figyelmet, nehogy rossz körbe keveredj)

- Nem mindig jó a több nézőpont. Mindenkinek saját ízlése van, ami nem feltétlenül a tiéd.
- Előfordulhat, hogy egy csoport szervezetlen - Nincs elég idő, hogy tisztességgel átrágjanak minden történetet. Nem elég elkötelezettek, nincs elég kompetenciájuk, stb.
- Nincs meg a kellő szint: Ha a csoport legerősebb eleme is amatőr író, nem biztos, hogy mindig a legjobb tanácsokat fogod kapni. Arra ösztönözhetnek (akaratlanul), hogy továbbra is elkövesd a hibáid. (Hozzá kell tennem, ha egyöntetűen elutasítanak valamit pl. unnak egy jelenetet, fölöslegesnek tartanak egy karaktert, el kell gondolkodni a felhozott problémán. Ugyanis a kör tagjai az olvasóid, nem kell semmilyen tanulmány ahhoz, hogy valaki olvasó legyen, és megfontolandó észrevétellel rukkoljon elő.)
- Kedvellek! ... Ezért hajlandó vagyok a sztorid is szeretni... pedig nem annyira jó. Hamis siker.
- Rossz csoport választás: Verseket, prózákat olvasnak, nem regényeket.
- Időigényes.
- Ütközések a tagok miatt: Más stílus, eltérő korosztály, különböző személyiségek, stb. Kellemetlen légkör alakulhat ki.
- Az ellentmondó tanácsok zavart okoznak, több kárt, mint hasznot hoznak.
- Off topikokkal zavarják az órát/fórumot/stb. A figyelem teljesen más irányba tolódik.
- Egy rossz csoport esetén elmehet a kedved attól, hogy a későbbiekben kritikát kapj, megmutasd a munkád, vagy egyáltalán, hogy írj.

Egy jó író csoport csodákra képes együtt, egy rossz pedig csodálatosan nagy károkat tud rittyenteni. Ha úgy döntesz, csatlakozol egyhez tudd mit akarsz, mit vagy hajlandó "feláldozni" a csoportért? Idő, elszántság, kedv kell hozzá, ez nem csak egy beugró, ahol minden rólad szól. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok egynek sem a tagja, mert szeretem magányos farkasként járni az utam. Persze sose utasítom el, ha valaki felkér olvasónak, szívesen vállalom, és ugyanúgy szeretem elküldeni egyes írótársaimnak (egyben barátaimnak) a munkáim, nekem így a jó.

Mindenki döntse el, hogyan kényelmesebb, melyik esetben a legtermékenyebb íróként.


(Ui.: Bocsi a késésért, előreláthatólag még lesznek elmaradásaim, macsek beteg , ezért az anyja (ez lennék én) gondolatai mindenfele járnak.)

Bár magánkiadásban utazom, amikor elkészülök egy regénnyel mindig kapcsolatba kerülök a kiadóval. Eleinte halálosan ideges voltam, aztán leesett a tantusz, hogy ugyanolyan emberek, mint te vagy én, akikkel, akiknek, dolgozom, és akik értem és a könyveimért dolgoznak. Tehát a kapcsolatunk üzleti, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy egyfajta partnerek vagyunk. De hogyan beszéljek hozzájuk? Nagyon egyszerű a megoldás, mégis sokszor látom, hogy az emberek megfeledkeznek a jó modorról, és az üzleti kapcsolatról, mert ez csak egy magánkiadó. Bármilyen kiadóval is legyen dolgod, akár kiadásról, akár egy új könyv ötletével házalsz, akár probléma bejelentésről, egyeztetésről van szó, ha követed a tanácsaim, nem lesz gondod a kommunikációval, és senki sem fog "tanyán lakóként" elkönyvelni:

1. Csak semmi pánik, ne idegeskedj. Légy öntudatos, de semmiképp egocentrikus.

2. Olvass!! Az olvasás az írók legjobb barátja, hiszen ez a legjobb készségfejlesztő, új ismeretekre tehetünk szert általa… hát ezért olvass! Nézd át az üzlet politikájuk, az impresszumot, az ismertetőiket, a szerződésük, a szerkesztéshez megadott útmutatóik. Pl. Ha egy új könyveddel házalsz, ellenőrzöd, vajon passzol a kiadó profiljába? Vagy, ha elakadtál a könyved szerkesztésében előbb megpróbálsz magad választ találni a kérdésedre vagy ignorálsz minden dokumentációt és egyből a kiadó ajtaján dörömbölsz?

3. Mindig tudd, mit akarsz közölni. Bármivel kapcsolatban is szeretnél tárgyalni előbb gondold át, okosan fogalmazd megmondandód. Az érthetőség létfontosságú a szakmában.

4. A “Jó napot, Joci vagyok, van egy kis gubanc a könyvemmel.” nem elfogadható stílus. Légy tisztelettudó, ne tegeződj, ne személyeskedj, ne légy túl közvetlen, nem a pajtik ülnek a másik végen. Ha bizonytalan vagy, nyugodtan vedd át az illem alapjait, megszólítás, elköszönés, stb.

5. Ne légy leereszkedő! Én is most fi.....tam a Golf áramlatot, két könyvet dobtam a piacra! És aztán? Nagy kaland. Ettől még senki sem feljebbvaló a másiknál, nincs jelentősége, az eladási adatoknak sem. Kiadó és író egyenlő, legyen meg a kölcsönös tisztelet.

6. A türelem regényt teremt. Multifunkcionális vagy? Több könyvet is írsz egyszerre? Az jó, több mint valószínű, hogy a kiadód is több projekten dolgozik. Előfordulhat, hogy időbe telik válaszolniuk. Emellett ne várd el, hogy kapásból tudják kivel tárgyalnak. Mutatkozz be, amikor felveszed velük a kapcsolatot. Az üzeneteidbe szúrd bele, melyik könyvedről van szó. Soha ne tereld el a témát, ők nem azért vannak, hogy veled csacsogjanak. Légy tömör, lényegre törő, ismertesd a tényeket, tedd fel a kérdéseid, aztán hagyd, hogy csinálják a dolguk.

7. Légy elérhető! Ne várakoztasd meg őket, majd alszol rá egyet, ilyen nincs. Ez nem az ő, hanem a te érdeked.

8. Ha van valami baj, azonnal jelezd! Ne várj, ne malmozz a visszaküldött, elfogadásra szánt anyag felett, tüzetesen nézd át! Ha jóváhagyod később már hiába sírod vissza. Elsőre kell kiszúrni a hibákat, melyeket nem felháborodva kell ismertetni, hanem nyugodt stílusban, senki se akar neked rosszat.

9. Átnéztél mindent, mégsem találsz magyarázatot a kérdésedre? Ne félj feltenni. (De ne túl későn, miután elfogadtad a visszaküldött anyagot!)

10. Nézeteltérés esetén mindig velük próbáld elintézni az ügyet, ne a hátuk mögött bosszankodj, és írd a vélt vagy valós rágalmaid. Akár igazad van, akár nem rajtad csattanhat az ostor.

Szerinted is evidens meglátások? Ám mégis sokan elsiklanak a kimondatlan szabályok felett, amit a kiadók érthető módon nem szeretnek, és érthetetlen módon még a kliensnek áll feljebb…

Légy okos író és partner!

A prompt témához kapcsolódva megosztok veletek egy nagyon jó, ingyenes weboldalt, mely átlendíthet az írói blokkon, fejlesztheti írói vénátok, inspirálhat, és segíthet, mondjuk egy érdekes témát találni, vagy csak egy város nevét megalkotni. Véletlenszerűen generál cselekményeket, karaktertulajdonságokat, neveket, és még sok-sok mást, próbáljátok ki bátran:

Writing Exercises

Aprócska hátulütője, hogy angol. Szerencsére könnyen ki lehet igazodni a használatán, a feladatok egyszerűek, de beindítják a fantáziát. Ha egyáltalán nem megy az angol, fordulj a google fordítóhoz, és vágj bele az írásba... Magyarul! ;D A gyakorlatokat, és az elkészült feladatokat gyűjtsétek egy füzetbe, osszátok meg blogotokon, vagy küldjétek el nekem, érdekel, mit alkottok! :)

Én egy random első sort kértem párbeszédhez, ezt kaptam:
"Don't upset your father, not now."

Ennél jobbat nem is sorsolhatott volna a generátor. Ez a mondat nagyon passzol a sztorimhoz, alig várom, hogy elkezdjem, és megmutassam, mire jutottam... nehéz lesz spoiler nélkül megírnom... Jó munkát, kedves írótársaim! :)

Üldögélek a füzeteim felett, farkasszemezek a megkezdett, de még közel sem befejezett dokumentumomon  villogó kurzorral. Határidő - ha a számláló igazat mond - 165 nap múlva lejár. Van még idő, gondolhatod, pedig megesküdnék, hogy tegnap még 171 nap volt. Az egészben a legrosszabb az a nyomorult kis kurzor, akit néha útjára indítok, aztán visszaküldöm a kiindulási pontjára, kitörölve a munkámat.

A fenébe is, inkább megnézek egy újabb Orange is the new black epizódot, kinek árthatok? Magamnak, hamarosan újra felébredek és 165 helyett már csak 150 napom marad a harmadik rész megírásáig. De mit kellene tennem? A múzsám a "hol esik-hol verőfényes napsütés" időjárás ellenére is szabadságra ment, pedig a sztori újra és újra lejátszódik a fejemben, de a szavak mégse akarnak a helyükre kerülni. Felismerted a jelenséget? Az átkozott kór a neve az írói válság.
Bár volt már kísértetiesen hasonló téma a blogon, máson sem jár az eszem a nagy meddőségen kívül, szóval vegyük úgy, hogy ez egy mentális sejhajba rúgás magamnak, és némi löket azoknak, akik hasonló bakancsban tapossák az terméketlen pusztát.

Vegyük sorjába, hol is ne kezdjük a probléma megoldását, mert biztos nem lesz segítségünkre, ha:

… elkezdjük önmagunk sajnálni/sajnáltatni. Ha nincs is együttérző pajtim, sajnálom magam, meg a történetet, mert haladna ő, csak nem segítem, hiszen magam se segítem, pedig ki, ha nem én tehetnék valamit? Ne sajnáld és ne sajnáltasd magad, törekedj a megoldásra!
… ha elodázzuk a feladatot. Nincs még egy Orange is the new black rész, se semmilyen más sorozat új része, nem most fogsz nekiállni a maratoni A Gyűrűk Ura és A hobbit hétvégének (másra se vágyok évek óta), csak azért, hogy ne kelljen a gonddal szembenézned. Mindig lesz újabb film, sorozat, műsor, ami eltereli a figyelmed.
… a sült galambra, az inspirációra várunk. Megtalálhat téged, de, ha tudatosan kerülöd - fejezd be a tévézést…- biztos elmegy melletted, jobb, ha magad keresed, ami beindítja a sztorit.
… önbecsmérlésbe kezdünk, vagy máshoz hasonlítjuk önmagunk.
… kifogásokat, mentségeket keresünk, most éppen miért nem próbálkozunk.
… rágörcsölünk, és erőltetjük az írást.
… mindent kidobunk mérgünkben. Ne tarts vérengzést a nagy elégedetlenségben, kicsit nyugodj meg, lehet, hogy mégis jó az, amit eddig összehoztál.

Mit tehetünk?

• Adjunk időt magunknak! Abból van a legkevesebb, de mégis muszáj dolog, ami nem azt jelenti, hogy semmittevéssel kell töltenünk a szabadidőt. Továbbra is dolgoztasd meg az agyad kreatív felét, rajzolj, írj verset, horgolj, csinálj bármi kreatívat! Felfrissít és  megváltoztatja  a gondolatokat.
• Irkálj! Mindegy mit. Dolgozz a szereplőiddel, vagy légből kapottakkal, csak írj arról, ami éppen eszedbe jut, a gyakorlat megindítja a szavak áramlását.
• Iktassunk ki mindent, ami zavarhat. (Pl. Telefon, internet.)
• Mozgasd meg az elmacskásodott tagjaid. Jógázz, ússz, fuss, etc. Részemről a jógára szavazok, megmozgat, egyben ellazít, megnyugtatja az elmét, és a gondolatok békében, szabadon járhatnak át.
• Keress zenét, képet, idézetet, bármit, ami beindítja a képzeleted.
• Írj új helyen, változtasd meg, rendezd át az asztalod, a dolgozószobád, vagy egyszerűen csak rakj rendet. Meglátod a változás segít.
• Ne feledkezz meg a prompt-okról!
• Végül, de nem utolsó sorban: Ne add fel!

Ezután a rövid szösszenet után nincs más dolgunk, mint írni! Csapkodjuk a billentyűzetet, mozogjon az a kurzor kedves sorstársaim!

Ma első nekifutásnak két fogalmommal ismerkedünk meg: Fanfiction és prompt.
Biztosan sokan tisztában vagytok a fanfiction jelentésével, de vegyük át: 
"A fanfiction vagy fan fiction szó (ejtsd: ['fænfikʃn]) a magyar nyelvben is meghonosodott angol kifejezés. Szó szerint „rajongói irodalom”-nak lehetne fordítani. Használatos rá a ’fanfic’ rövidítés is. A fanfiction valamely rendkívül nagy népszerűségnek örvendő műalkotás rajongók általi „továbbírását” jelenti. Ezekben a művekben hol magát a történetet folytatják, hol csupán az eredeti történet szereplőit mozgatják, az eredeti cselekménytől adott esetben homlokegyenest eltérő történetvezetéssel."

Forrás: Wikipédia

Prompt:
Fanfiction szempontjából azt jelenti a prompt, amikor valaki felkérést kap, hogy írjon egy fanfictiont megadott szempontok alapján egy bizonyos műről, annak szereplőiről/-vel. Lehet ez hétköznapi téma, elrugaszkodott, hosszú, rövid, mindegy, csak feleljen meg az elvárásoknak, a kiadott "feladatnak". (Ha valakinek van jobb meghatározása tárt karokkal várom.:))

Miért lehet érdekes segítőtársunk a fanfiction és a prompt?

Te írtál már fanfircit? Én igen, bár nem tudatosan, legalábbis nem tudtam akkoriban, hogy ennek a jelenségnek neve is van. Pár füzetet megtöltöttem Harry Potter és A Gyűrűk Ura fanfictionökkel, kész nehéz olvasmányok lettek, de szórakoztattak, és ez volt a lényeg. Pár éve még egy fanfircit is írtam az egyik barátnőmmel az ő és saját karaktereimmel. Bizony, ilyet is lehet, nem kell szégyellni, nem nagyképűség a saját történetedből fanfictiont kreálni. Sőt!
Bátran találj ki magadnak feladatokat! Ha van valami, amiben kipróbálnád a karaktereid ne habozz belevágni! Ahogy írtam, nem kell hosszúnak lennie a történetnek, nem új kisregényt írsz, hanem a szereplő(i)ddel ismerkedsz. Nincs is jobb módja annak, hogy kiismerd őket, ha mindenféle különleges környezetbe, szituációba helyezed őket.

Ám, ha nincs ihlet, nincs motiváció írj ki promptot! Kérd meg az embereket, hogy válasszanak a listádról, vagy küldjenek maguktól feladatokat. Ez azért jó, mert ez 'A feladat', amit teljesíteni kell, nem lehet elsumákolni, mint amikor magadtól magadnak írsz. Ezeket jobb is megosztani, mert várják, a kérelmező kíváncsi az eredményre, te pedig a véleményekre, adok-kapok, mindenki jól jár.


Ne légy lusta, ne zárkózz el a kihívástól! Minél többet írsz, annál jobb leszel.
A saját fanfiction és a prompt által fejlődik az íráskészséged,  javítja az elbeszélőképességed, csiszolhatod az írói hangod, új ötletekre bukkanhatsz, új stílust, szemszöget  fedezhetsz fel, melyeket eddig talán féltél kipróbálni, és mégis passzol hozzád, megismerheted a szereplőid, akár még karakterfejlődéshez is vezethet a szárnypróbálgatásod, minek következtében jobban kihasználhatod a potenciált!

Hamarosan keresek ilyen prompt-okat, hogy próbálkozhassatok a saját karaktereitekkel, vagy, hogy nekem adjátok fel a leckét. :)

Befejezted a regényed, és most nem tudod mihez kezdj, melyik ötleted részesítsd előnyben? Semmi pánik, ha túl sok ötlet csábít csak döntést kell hoznod, amit persze nem vehetsz félvállról!

De hogyan válaszd ki az igazit? Melyik ötlet megírását élveznéd a legjobban? Melyikből lehet jobb könyvet faragni? Valamikor nem kell filózni a kérdésen, mert a nagy Ő téged választ ki, míg máskor belefulladunk a temérdek lehetőségbe, és a választás frusztrálóvá válik.

Hosszú időt fogsz töltetni a regényed megírásával, hónapokat, egy évet, talán többet is, ezért jobb, ha alaposan átgondolod a kérdést, mire szánsz időt és energiát. Rossz döntés esetén hónapok munkája landolhat a kukában, ami valljuk be, igencsak nagy veszteség. Meglehet, hogy megerőlteted magad, és befejezed, de az olvasóid fogják kárát látni. Ám, ha helyesen döntesz izgalmas kalandban lesz részed, amit másokkal is megoszthatsz.

Hadd adjak pár tippet, hogyan válaszd ki a soron következő projekted, amit nem csak elkezdesz, de be is fejezel!

1. Nem hajt a tatár. (Max az olvasók.) Adj magadnak időt, hagyd, hogy az elméd elkalandozzon, hogy megmártózzon az ötleteid tengerében. Gyűjtsd össze minden ötleted, legyen belőlük sok! Vedd át, melyik mozgat meg igazán, melyik dolgoztatja meg a képzeleted? Ez olyan, mint egy állásinterjú, ki mit tud, mi az, ami igazán érdekel, melyikben lapul igazi potenciál, melyikkel tudnál huzamosabb ideig dolgozni? Tárgyalj "velük" mély dolgokról. Melyik elégíti ki írói ambíciód, melyik segít, hogy fejleszd írói készséged, melyik keltheti fel közönség kíváncsiságát, jelen pillanatban melyiket igényli a lelked, mit akar elmondani? Ezek válaszainak kompozíciója segít eldönteni mit kell választanod.

2. Keresd meg az igazi nagy dobást, azt a történetet, aminek a hosszúsága, a mondanivalója, a cselekmény szövevényessége, az érzelmek kavalkádja egy tisztességes regényben elmondható.

3. Írd meg a szinopszist vagy a fülszöveget. Ezáltal átláthatod a sztorit, teljes képet kaphatsz a születendő művekről. Mennyire hoz lázba? Mennyire fogja az olvasókat lázba hozni?

4. Próbáld ki azokat az ötleteid, amik igazán érdekelnek. Írj jellemzést szereplőkről, írj egy jelenetet, kezd el őket! Melyik marasztal? Ha szimpatikusak vagytok egymásnak tarts ki mellette, és menj vele végig az úton.

Nálam becsengettek, vége a nyári szünetemnek. Rövid tényállás: Az utóbbi hetekben kimondtam a boldogító ouit, - ezentúl csak madame-nak ér szólítani (nem) - , és letudtam egy fárasztó, de csodálatos nászutat Izlandon. Ám a blog nem személyes élményekről szól, szóval tovább is lendülök, hogy arról írjak és arról olvashassatok, ami igazán érdekel titeket.

Mai témámnak a gyerek karakterek megírását választottam, na nem azért, mert bejelenteni valóm lenne, nincs, ráadásul nem is vagyok túl jártas gyerek témában, van három vadállatom, de általában az emberek nem hajlandóak kisgyermekes anyukaként rám tekinteni.

Mondjuk gyanítom, hogy a négylábú kölykök kicsit különböznek a kétlábúaktól…
Tehát nem fészekrakó ösztönök, hanem önös érdekek hajtanak arra, hogy kivesézzem a témát, ugyanis gyors ütembe bele kell vágnom a sorozatom harmadik részének megírásába, melyben a gyerekeknek hangsúlyos szerepük lesz.

Első körben döntsd el: Gyerekeknek akarsz gyerekekről írni, vagy felnőtteknek akarsz gyerekekről írni? + Hány éves az ábrázolni kívánt gyerek?

A kor behatárolása nagyon fontos.
Valamennyien tabula rasával születünk, éljen a gyermeki ártatlanság, majd lassan gyűjtögetjük vétkeink, és a tapasztalataink. Bár a gyerekek nincsenek tisztában mindennel, nem ismerik a rosszat, de nem is gondolják, hogy az élet csupa habcsók. A mai gyerekek többsége korához képest egyre többet tud, az ártatlanságukból hamar veszítenek, de a felnőttekkel összevetve még így is ártatlanok, kezeld őket helyesen.

Naiv, de nem ostoba

A gyerekeknek nincs kellő tapasztalatuk, nem elég tanultak, a korlátolt függetlenségükből adódóan nem ismerik igazán a világot, de ez még nem azt jeleni, hogy ne lennének intelligensek, a tudásuk növekszik. A legrosszabb húzás, ha egy gyereket orrtúró, semmit tudókként mutatsz be. A gyerekek értelmes kis lények, akik képesek az önálló gondolkodásra, a feladványok és helyzetek megoldására, vagy csak egy egyszerű párbeszédben helytállni.

Dialógus

Felépíthetünk egy remek gyerek karaktert, ábrázolhatjuk a külsejét realisztikusan, de, ha elcsúszunk a dialóguson, az egyenlő a bukással. Léteznek zsenik, akik több nyelven beszélnek, és felnőttes szavakat használnak, és vannak gyerekek, akik visszamaradottabbak a fejlődésben társaiknál, ennél fogva nehezen értetik meg magukat a külvilággal. Ha ezek közül valamelyik a célod rendben van, ám, ha melléfogsz, és a nyolcévesed csak egyszavas válaszokat ad minduntalan, mert nem tudod milyen egy nyolcéves, ám a közönséged igen, akkor az olvasók megkérdőjelezik, hogy miért viselkedik az a gyerek ilyen furcsán...
Ügyelni kell rá, hogy az adott korban hogyan beszélnek, nehogy túl éretten, vagy túl gyerekesen szólaljanak meg. Továbbá rúgd ki a klisét a házból. Nem minden gyerek pösze, és nem mind küzd az 'r' betű kiejtésével. Hanyagold az összes beszédhibás részt, ráadásul mindig melléfognak, azaz bármilyen szituációban helytelen szavakat használnak. Előfordulhat, de akkor is lehet velük értelmes párbeszédet folytatni, nem gyagyások, csak kisebb a szókincsük.

Nagyon fontos, hogy a gyermek beszédmódja, naivitása illeszkedjen az életkorához, a hátteréhez és magához a személyiségéhez.

Remélem, nem kell mondanom, de mondom, a gyerek hangja soha ne legyen az íróé!

Attól, mert kicsi még nem egyszerű

Önző, ártatlan, idealista, impulzív, kicsi, cuki, hangos, büdös (egy filmben hallottam...) és néha bosszantó, ez egy gyerek. Van benne igazság, de egy történet megírásának szempontjából ez sztereotípia.
Ha gyermek karaktert írsz légy kreatív. Tudd, hogy nekik is vannak álmaik, vágyaik, reményeik, sőt céljaik. Talán nem egyenlő a főhős világmegváltó céljaival, mi felnőttek nagyban gondolkodunk, ám nekik is megvannak a maguk kis tervei. Mindig akarnak valamit, a sütit a pultról, a Barbie-t az áruházból és igyekeznek kitalálni, hogyan szerezhetnék meg áhított játékot, figyelmet, stb.

A gondolkodásmódjuk bonyolult, nem mindig logikus. Bizonyos korban kevésbé látják át, hogy a cselekedeteiknek következményei lehetnek.
Ahogy szó volt róla, nem buták, felismerik az érzelmeket, hiszen ők is örülnek, ők is bánatosak, nekik is volt már részül fájdalomban, és látják másokon a jeleket.
Alkoss mély személyiségeket! Gondolkozz el, az alany mit szeret csinálni, mit nem? Szeret-e szerepelni, szeret-e öltözködni, esetleg fő hobbija az, hogy minden második társát lelöki a hintáról az oviban...?

Ne legyenek egyszerűek és gyerekesek, de ne is gyerektestbe zárt felnőttek!

Legyenek jelen

Ha egy jelenetben gyerekek is részt vesznek soha ne feledkezz meg róluk! Ne álldogáljanak némán a háttérben, mert nem realisztikus. A gyerekek játszanak, vitatkoznak, ketrecharcba bonyolódnak, sikoltoznak, sírnak, nevetnek, zajt csapnak.

Jelenlétük ritkán marad észrevétlen, ám kivétel erősíti a szabályt. (Én mindig halálos csöndben építgettem a kockaváram....) Nem kell rájuk irányítani a figyelmet, de olykor emlékezz meg róluk, hogy valamin ők is ügyködnek a helyiségben.

Kutass

Emlékszel milyen voltál négyévesen? ... Nos én sem. Nehéz emlékezni, ezért olvass könyveket, nézz videókat, filmeket, less bele akár egy gyerekkönyvbe!
Ha van rá módod az a legjobb, ha némi időt gyerekekkel töltesz. Figyeld meg a beszédük, milyen szavakat használnak, a mozgásuk, hogyan létesítenek kapcsolatot másokkal, a külvilággal, milyen reakciót váltanak ki egyes események.


És mindenekelőtt, tedd félre a saját, felnőttes gondolataid, légy újra gyerek! Játssz, ne dolgozz, amikor róluk írsz.