Nálam becsengettek, vége a nyári szünetemnek. Rövid tényállás: Az utóbbi hetekben kimondtam a boldogító ouit, - ezentúl csak madame-nak ér szólítani (nem) - , és letudtam egy fárasztó, de csodálatos nászutat Izlandon. Ám a blog nem személyes élményekről szól, szóval tovább is lendülök, hogy arról írjak és arról olvashassatok, ami igazán érdekel titeket.

Mai témámnak a gyerek karakterek megírását választottam, na nem azért, mert bejelenteni valóm lenne, nincs, ráadásul nem is vagyok túl jártas gyerek témában, van három vadállatom, de általában az emberek nem hajlandóak kisgyermekes anyukaként rám tekinteni.

Mondjuk gyanítom, hogy a négylábú kölykök kicsit különböznek a kétlábúaktól…
Tehát nem fészekrakó ösztönök, hanem önös érdekek hajtanak arra, hogy kivesézzem a témát, ugyanis gyors ütembe bele kell vágnom a sorozatom harmadik részének megírásába, melyben a gyerekeknek hangsúlyos szerepük lesz.

Első körben döntsd el: Gyerekeknek akarsz gyerekekről írni, vagy felnőtteknek akarsz gyerekekről írni? + Hány éves az ábrázolni kívánt gyerek?

A kor behatárolása nagyon fontos.
Valamennyien tabula rasával születünk, éljen a gyermeki ártatlanság, majd lassan gyűjtögetjük vétkeink, és a tapasztalataink. Bár a gyerekek nincsenek tisztában mindennel, nem ismerik a rosszat, de nem is gondolják, hogy az élet csupa habcsók. A mai gyerekek többsége korához képest egyre többet tud, az ártatlanságukból hamar veszítenek, de a felnőttekkel összevetve még így is ártatlanok, kezeld őket helyesen.

Naiv, de nem ostoba

A gyerekeknek nincs kellő tapasztalatuk, nem elég tanultak, a korlátolt függetlenségükből adódóan nem ismerik igazán a világot, de ez még nem azt jeleni, hogy ne lennének intelligensek, a tudásuk növekszik. A legrosszabb húzás, ha egy gyereket orrtúró, semmit tudókként mutatsz be. A gyerekek értelmes kis lények, akik képesek az önálló gondolkodásra, a feladványok és helyzetek megoldására, vagy csak egy egyszerű párbeszédben helytállni.

Dialógus

Felépíthetünk egy remek gyerek karaktert, ábrázolhatjuk a külsejét realisztikusan, de, ha elcsúszunk a dialóguson, az egyenlő a bukással. Léteznek zsenik, akik több nyelven beszélnek, és felnőttes szavakat használnak, és vannak gyerekek, akik visszamaradottabbak a fejlődésben társaiknál, ennél fogva nehezen értetik meg magukat a külvilággal. Ha ezek közül valamelyik a célod rendben van, ám, ha melléfogsz, és a nyolcévesed csak egyszavas válaszokat ad minduntalan, mert nem tudod milyen egy nyolcéves, ám a közönséged igen, akkor az olvasók megkérdőjelezik, hogy miért viselkedik az a gyerek ilyen furcsán...
Ügyelni kell rá, hogy az adott korban hogyan beszélnek, nehogy túl éretten, vagy túl gyerekesen szólaljanak meg. Továbbá rúgd ki a klisét a házból. Nem minden gyerek pösze, és nem mind küzd az 'r' betű kiejtésével. Hanyagold az összes beszédhibás részt, ráadásul mindig melléfognak, azaz bármilyen szituációban helytelen szavakat használnak. Előfordulhat, de akkor is lehet velük értelmes párbeszédet folytatni, nem gyagyások, csak kisebb a szókincsük.

Nagyon fontos, hogy a gyermek beszédmódja, naivitása illeszkedjen az életkorához, a hátteréhez és magához a személyiségéhez.

Remélem, nem kell mondanom, de mondom, a gyerek hangja soha ne legyen az íróé!

Attól, mert kicsi még nem egyszerű

Önző, ártatlan, idealista, impulzív, kicsi, cuki, hangos, büdös (egy filmben hallottam...) és néha bosszantó, ez egy gyerek. Van benne igazság, de egy történet megírásának szempontjából ez sztereotípia.
Ha gyermek karaktert írsz légy kreatív. Tudd, hogy nekik is vannak álmaik, vágyaik, reményeik, sőt céljaik. Talán nem egyenlő a főhős világmegváltó céljaival, mi felnőttek nagyban gondolkodunk, ám nekik is megvannak a maguk kis tervei. Mindig akarnak valamit, a sütit a pultról, a Barbie-t az áruházból és igyekeznek kitalálni, hogyan szerezhetnék meg áhított játékot, figyelmet, stb.

A gondolkodásmódjuk bonyolult, nem mindig logikus. Bizonyos korban kevésbé látják át, hogy a cselekedeteiknek következményei lehetnek.
Ahogy szó volt róla, nem buták, felismerik az érzelmeket, hiszen ők is örülnek, ők is bánatosak, nekik is volt már részül fájdalomban, és látják másokon a jeleket.
Alkoss mély személyiségeket! Gondolkozz el, az alany mit szeret csinálni, mit nem? Szeret-e szerepelni, szeret-e öltözködni, esetleg fő hobbija az, hogy minden második társát lelöki a hintáról az oviban...?

Ne legyenek egyszerűek és gyerekesek, de ne is gyerektestbe zárt felnőttek!

Legyenek jelen

Ha egy jelenetben gyerekek is részt vesznek soha ne feledkezz meg róluk! Ne álldogáljanak némán a háttérben, mert nem realisztikus. A gyerekek játszanak, vitatkoznak, ketrecharcba bonyolódnak, sikoltoznak, sírnak, nevetnek, zajt csapnak.

Jelenlétük ritkán marad észrevétlen, ám kivétel erősíti a szabályt. (Én mindig halálos csöndben építgettem a kockaváram....) Nem kell rájuk irányítani a figyelmet, de olykor emlékezz meg róluk, hogy valamin ők is ügyködnek a helyiségben.

Kutass

Emlékszel milyen voltál négyévesen? ... Nos én sem. Nehéz emlékezni, ezért olvass könyveket, nézz videókat, filmeket, less bele akár egy gyerekkönyvbe!
Ha van rá módod az a legjobb, ha némi időt gyerekekkel töltesz. Figyeld meg a beszédük, milyen szavakat használnak, a mozgásuk, hogyan létesítenek kapcsolatot másokkal, a külvilággal, milyen reakciót váltanak ki egyes események.


És mindenekelőtt, tedd félre a saját, felnőttes gondolataid, légy újra gyerek! Játssz, ne dolgozz, amikor róluk írsz.

A múltkor a megfigyelés erejéről volt szó, ma átmegyünk a szomszédba, és a tapasztalattal, a tapasztalatról fogunk beszélni. Bár a kettő elég hasonló, mégis különbözőek. Megfigyeléskor külső szemlélő lehetsz, ellenben a tapasztalat esetében bekerülsz a tűzvonalba, ezért a tapasztalat útján szerzett tudás az egyik legdrágább kincsed, mert a történések részese, alanya vagy.

Tudod…

milyen érzés este egy elhagyatott parkolóban magányosan ücsörögni a kocsiban?

milyen érzés a jeges tengerben lubickolni?

hogyan, és milyen erőbefektetés árán lehet megmászni egy hegyet?

Valószínűleg van ezekről némi fogalmad, hiszen annyi hasonló dolgot láttál már a tévében! De attól, hogy láttad ugyanolyan jól szavakba tudnád önteni az érzést, a cselekményt, mintha saját magad tapasztaltad volna meg az adott helyzetet? Nem biztos, ahhoz nagyon tehetséges átélőnek és roppant olvasottnak kell lenni a témában.

Persze hiába akarunk ejtőernyővel repülőgépekről kiugrálni, ha nincs rá módunk. A lehetőségeink sokszor korlátoltak és lehetetlenség tapasztalatot szerezni.

Néhány "korlátolt" példa:

Nincs meg a kellő anyagi háttér, így biztos nem lesz ejtőernyőzés.

Félelem. Megvan az anyagi háttér, a repülőn vagyok, de azért sem ugrok ki.

A lehetetlen: Megvan az anyagi háttér, nem félek, de nem ejtőernyővel akarok kiugrani, hanem szárnyakat akarok növeszteni, és magamtól repülni, mint angyali karakterem. Vele ellentétben mi, egyszerű földi halandók sosem fogjuk megismerni a repülés csodáját.

Morál: A hangárban bujkálsz, felszöknél más repülőgépére, hogy aztán onnan vesd magad a mélybe. Ez törvénytelen, minden, ami súlyosan megkérdőjelezi a morált, tiltott. Ne lopj, ne garázdálkodj, ne okozz fájdalmat senkinek és semminek tapasztalat szerzés céljából!

Ha valami oknál fogva a tapasztalat megszerzése akadályokba ütközik jön képbe a képzelet.

Hogyan szerezz tapasztalatokat? Bárhogy. Minden, ami a világban, ami körülötted történik tapasztalatforrás. Nem kell mindig nagyban gondolkodni, ha tapasztalatról van szó. Például, tavaly megmásztál egy hatalmas fát, talán le is estél, talán nem, de megtetted! Mi ez, ha nem egy mesés tapasztalat?

Tapasztalat gyűjtés módjai:

Véletlen: Nem te keresed a “bajt”, csak belecsöppensz az eseményekbe, és kéretlen, ingyen tapasztalatokhoz jutsz.

Pl.: Kicsit több, mint egy éve, egy öreg néni az öreg kocsijával demonstrálta, milyen érzés, amikor felpasszíroznak a falra. Nem kértem, kaptam, tapasztaltam. Nem a legjobb emlékem, de már tudom, milyen testileg, lelkileg egy ilyen szituáció.

Kihívás elfogadva: Soha ne fordíts hátat a tapasztalatszerzés esélyének! (Ha csak nem morális kérdéseket vet fel!) Ha valaki felvet egy remek ötletet ugorj fejest, és szerezd meg, tárold el az emléket!

Pl.: Van egy sportlövő barátunk, aki elhívott a pályára lövöldözni, ami krimi íróként igazi jackpot tapasztalat terén. Azelőtt is lőttem már légpuskával, így az nem igazán hozott lázba, nem úgy a légpisztoly, annak tárcseréje, a csúcspont pedig az jelentette, amikor egy Berettával lőhettem. Eleinte hezitáltam, mert éles fegyvert elsütni mégis komoly dolog, például ki tudja, mekkorát rúg vissza (nagyot), de ez a nem mindennapi esemény azok közé tartozik, amit vétek lett volna kihagyni.

Az önkéntes: Te mész fejjel a falnak, kitárod a karod és felkapsz minden tapasztalatot, ami az utadba kerül, sőt te kergeted őket. Mindig légy kíváncsi, akarj tapasztalni, keresd a lehetőségeket, nehogy lecsússz valamiről! Nem kell direkt csak a nagy halra menni. Mondhatod, hogy teszem azt, a mocskos anyagiak miatt most se tudsz kiugrani arról a fránya repülőről! Meglehet, de annyi más van, amit igenis megtehetsz, nem is gondolsz rá. Talán ezerszer ücsörögtél a mélygarázsban, tök egyedül, valakire várva, de igazán sosem figyeltél, nem tapasztaltál. Pár hónapja esett le, hogy én szoktam tök magányosan kuksolni a nagy csendben, a sötét garázsban, és soha nem fordítok rá figyelmet, de amikor igen… Hogyan használhatnám fel? Sötét van, egyedül vagyok, klausztrofóbiám van, nincs is itt levegő… lépteket hallottam? Ki van a hátsó ülésen?! (Senki, néha a kutya.) Egy ilyen apró dolog is jó tapasztalatként szolgál, segít átélni azt, amit egy későbbi karaktered is átélhet.

Minden potenciális tapasztalat, csak meg kell szerezni és fel kell használni!

Sokszor felvetődik írással foglalkozó baráti körömben a kérdés, hogyan készítsünk hiteles leírást? Ez egy remek, szinte élet-halál szintű kérdés, ugyanis sosem lesz abból igazán jó író, akinél nem nyel el a látvány, nem ragadnak magukkal a hangok, az ízek, az illatok és textúrák. Az írók voltaképp a külvilág, globálisan, az élet megfigyelői.

Mindenkiben megvan a megfigyelés képessége, ám nem használjuk már olyan sokszor, mert a világ rohan, mi pedig egyre csak próbáljuk utolérni.

De hogyan tegyük újra magunkévá a megfigyelés készségét? Gyakorlat útján! Hogyan gyakoroljuk?

Nem lehetetlen, de nem is egyszerű

Nem lehetetlen újra elsajátítani a varázslatot. Futhatunk a világgal, lassíthatunk is, megállhatunk, nem fogunk kiesni...

Bátran lassítsd le az állandó mozgásban lévő elméd.

Szinte elvárás, hogy menjünk, csináljunk, legyen temérdek dolgunk, megállás nélkül, mindig rohanjunk, hiszen ez természetes, így van rendjén. De mi van, ha lelassulunk? Érdekes dolgokat felfedezhetünk, amik mindig is körbevettek minket, de elszalasztottuk őket.

Vannak napok, amikor nem kell aggodalmaskodni amiatt, hogy a vasalni valót nem fejezted be, vagy, hogy csak holnap adod fel a levelet, ettől a világ nem áll meg.

Jutalmazd magad nyugodt pillanatokkal! Olyanokkal, amikor a konyhaasztal mellett, a kávédat iszogatva szabadon kitekinthetsz az ablakon, vagy elsétálhatsz a parkba, persze nem üres fejjel bámulni, hanem figyelni! Érezd a kávét illatát, a beáramló frissen vágott fűét, az elsuhanó kocsik benzin szagát. Mire emlékeztet mindez? Mit érzel pluszban? Színezd ki, találd meg, miből épülnek fel. Vedd észre, milyen a pad, amire leülsz, milyen a színe, tapintása, milyen a törzseké, hogyan hajolgatnak a fűszálak, ahogy a szél játszik velük. Egyszerű, szinte unalmas és buta feladat, és mégis! A megfigyelés az egyik alap írói készség, aminek az ereje abban rejlik, hogy tudatában vagyunk annak, ami körülöttünk történik, észlelünk.

Figyeld meg az emberek viselkedését, a mozdulataik. (A lista végtelen, izgalmas.) Például: Hogyan sétálnak? Légiesen suhannak, csoszognak, vagy céltudatosan haladnak előre, nagy léptekkel? Hogyan esznek, isznak, vezetnek? És hogyan ülnek? Mereven, kihúzott, egyenes háttal, vagy belesüppednek a fotelbe, esetleg elegánsan átvetik az egyik lábuk a másikon? De milyen módon? Mit figyelhetsz meg ismeretlenek kapcsolatáról tanulmányozva a testbeszédük, a mimikájuk?

A különböző gesztusokkal megkülönböztetheted az egyik karaktert a másiktól, csak észre kell venni, és felhasználni őket. A lényeg, hogy ne csak azonosíts, tapasztalj, és gyakorolj, mert ez javítja a megfigyelés képességét.

Persze mindez nem is olyan egyszerű. Kivehetsz néhány szabad percet magadnak, de nem csak a teendőket kell félretenni, hanem magunkat is minimumon kell működtetnünk.

Úgy fejlesztheted tovább a készséged, ha most nem csak magaddal törődsz. Félre kell raknod a belső hangod, és inkább a külvilág felé kell fordulnod. Ne azon merengj munkába, iskolába menet, hogy mit fogsz ebédre enni, hanem figyeld meg, mit visel a melletted ülő utas, mennyire hangosan zakatol a vonat.

Csitítsd el a tudatod, az eddig elfoglalt elméd most legyen nyugodt. Érezd a táskád súlyát, hallgasd a konyhába betoppanó kutyád farokcsóválásának ütemét, a fürdőszobában énekelgető kedvesed hangját, a parkban körülötted beszélgetők hangsúlyát.

Tényleg maradj meg magadnak, csak semmi reflektálás, fogadd be az információt!

Amint megnyílunk, és figyelünk gyakran elkerülhetetlenül bírálni kezdünk. A figyelmünkből ítélkezés lesz, mert valaki rosszul öltözködik, vagy, mert utáljuk azt a zenét, amit a mellettünk zötykölődő hallgat. A megfigyelés sohasem ítélkezés, hanem észrevétel, információk befogadása és elraktározása. Ne háborogj a kinézeten, írd fel, hogy valaki fehér zoknihoz fekete öltönyt vett, és a zene, amit hallgat pár szó ismételgetéséből áll, miközben a basszus tépázza a dobhártyákat.

Nyugodtan áldozz fel a megfigyelés oltárán egy füzetet, amiben gyűjtögetheted a tapasztalataid, a világ apró eseményeit. Írj bele mindent, ami megragadja a figyelmed. Lehet ez egy szín, egy szó, egy viselet. Ez majd anyagot, témát biztosít, amiről, és amivel írhatsz.

Mindenekelőtt ösztönöznöd kell magad, az ötletek születését a külvilág segítségével, fogadd el, nem csak a képzelet a pajtásod. 

Légy türelmes, kíváncsi, elfogadó, és mindenek előtt nyitott.

Könyvet írni melós dolog, hát még értékesíteni! Ha úgy gondolod, hogy műved elkészülte után hátradőlhetsz, és hagyhatod, hogy járja a maga zökkenőmentes útját, akkor valamit elnéztél.

Self-publisher íróként tapasztalom, tudom, hogy milyen nehéz, és frusztráló a szerzők élete, főleg azok után, hogy a regény kiröppen a fészekből, ugyanis egyedül nem tud repülni, segítségre van szüksége, hogy megismerje a világot, és főként, hogy a világ megismerje "őt".

Hogyan segítheted a boldogulását?

Értékelésekkel. 

Bevett gyakorlat, hogy az emberek kutakodnak, ellenőriznek, informálódnak arról, hogy mit gondol a többi "fogyasztó" az adott termékről, mielőtt beruháznak rá. A jó vélemények pedig megnyugtatják, motiválják őket, biztosításként szolgálnak, egyszerűen vonzzák a vásárlókat. 

Gyűjthetsz kommenteket, alapos kritikákat, blogbejegyzéseket, csillagokat és like-okat, a könyved felkerülhet valakinek a virtuális könyvespolcára, hirdetve, ezt bizony olvasták.

De hogyan gyűjts ilyen figyelemfelkeltő "kitüntetéseket"?

1. Anyu, apu, öcsi, hugi, papi, barát, barátnő, bestfriendforever... Kérlek, hagyjatok egy pozitív véleményt, és az öt csillagból mondjuk adjatok... minimum öt csillagot!

2. Termék a terméknek. Vásárolhatsz, tedd a kosárba a terméket. Léteznek szolgáltatások, melyekért, ha fizetsz, pozitív véleménnyel gazdagítják regényed.

3. Több, hamis profilt hozhatsz létre, melyeken keresztül értékelheted könyved.

4. Vakard meg a hátam, én is megvakarom a tiéd! Szövetséget köthetsz más írókkal, akikkel adok-kapok módra dolgozhatsz együtt, azaz hagyhattok egymásnak véleményeket, like-okat, stb. 

Ugye, nem is ördöngösség? Gyors és egyszerű megoldások ezek, melyek jó eséllyel növelik az eladásokat. 

Az ördöngös, aki az ördöggel cimborál

Hosszútávon mennyire éri meg ily módon felhívni az olvasók figyelmét?

Mindez sokszor csak időleges, egy szép napon meg fog telni az a bili és kiborul.

A felsorolt cselek hátulütői:

- A felületes vélemények bukás várományosak, hiszen hamar fény derül arra, hogy a delikvens valójában nem olvasta a szóban forgó regényt.

- A "kicsalt" érdemek (ha csak részben is igaz) azt az érzést keltik, hogy az író elsődleges célja a pénzszerzés.

- Míg a másik gürizik, addig a lusta csettint, és büszkélkedik. Ismerjük be, ez egyáltalán nem etikus. Az írótársadalom felhördül.

- Minden, ami volt, ha igaz is volt, törlésre kerülhet. Előfordulhat, ha lebukik a trükkös író, nem csak az írótársai léphetnek fel ellene, de a platform üzemeltetője is szankcionálhatja, amiért manipulálta a fogyasztókat, és megsértette az irányelveket.

- Eladod magad, a műved, a fizetett emberek pénzt csinálnak belőled. Jót tesz az önértékelésednek?

- A legrosszabb: Félrevezeted, becsapod az embereket.

- Tisztességtelen az olvasókkal szemben, és nem csak azokkal szemben, akik nem olvasták, hanem azokkal, akik igen. Lelkesen időt, pénzt, energiát szenteltek neked, arra, hogy őszintén, kéretlenül értékeljék a könyved. Azt tették, amire a szerző vágyakozik.

- Visszatérhetsz, de egy botrányt követően sokáig megkérdőjelezhetik a hitelességed.

- Hazudsz önmagadnak.

Kritikát kérni nem bűn 

Én is kérek, kritika, csillag, bármi jöhet, mert érdekelnek a vélemények. Hogy teszem? Példa alább:

Kérdezve kérek. Csak olyan értékelést kívánok a könyve(i)mnek és magamnak, ami hiteles. Azt akarom, hogy azok mondjanak véleményt, akik már olvasták.

Ha akarsz fizethetsz a véleményekért, feltéve, ha cserébe nem csak írnak a könyvedről, de el is olvassák.

Felkereshetsz és megkérhetsz bloggereket, vagy vállalkozó szellemű embereket, akik szeretik a műfajt, hogy ingyen írjanak róla kritikát, cserébe adj nekik ingyen példányt. (E-könyv, vagy akár nyomtatott forma.)

Jól tudom, hogy nem egyszerű véleményt kapni, hiszen sokan, ha el is olvasták, és tetszett nekik, nem szeretnek ezzel foglalkozni. (Nincs idő, nincs kedv, elfelejtik, amikor eszükbe jut már késő, nem olyan friss az élmény, nem hiszik, hogy megfelelően tudnak fogalmazni, stb.)

Emellett, ha felkérnél valaki, sokan nem írnak vissza, pedig ilyenkor még egy udvarias elutasítás is elég lenne.

Előfordulhat, hogy valaki bár elvállalná nincs rá ideje, vagy elvállalja, de hagyja a levegőben lógni, és a homályba vész.

Bármi történjék is, nem szabad feladni. Házalni kell, tapasztalatokat szerezni, tanulni, különben is, egy valódi rajongótáborral könnyebb könyvet írni, mint egy nem létező, ajnározó bagázsnak.

Jöhetsz játszani, de tiszta eszközökkel. Tiszteld írótársaid és az olvasókat.

Bár a kétségbeesett szerzők egyik, ha nem a legnagyobb problémája, hogy hogyan hívják fel a figyelmet a könyvükre, az aggodalom helyett fektesd az időd, energiád abba, hogy írsz egy jó könyvet, és azzal büszkén állsz az olvasók elé, amiért igazi véleményeket kapsz. A közönség hálás ezért.

A lényeg: Érdekeljen, hogy mit gondolnak!

Utólagosan is boldog nőnapot kedves nőtársaim! (Sajnálatos módon a gépem tegnap bedobta a törölközőt, gyanítom nem kedveli a nőket... Kénytelen voltam befejezni a bejegyzést a telefonon, és nem tudom, mikor lesz lehetőségem új bejegyzést írni így.:()

És ha már nőnap volt, miért is ne beszélhetnénk a női karakterekről?

A női karakterek besorolása:

Erős: Ravasz, bosszúálló, manipulatív, rideg, határozott, szexi, sportos, független, ambiciózus, nonkonformista, nagyhangú, rámenős, agresszív

Gyenge: Kedves, feminin, kiszolgáltatott, félénk, sebezhető, határozatlan, családcentrikus

Ne háborodj fel... Mi ebből igaz? SEMMI. Hol marad az átmenet? Lehet valaki rideg, ám sebezhető, mégis erős? Hogyne.

A világ változik, a bejáratott archetípus már magára se ismerne, manapság a nők az egyenjogúságnak köszönhetően ugyanazokat tapasztalhatják meg az életben, amit a férfiak. Szerzőként sokkal nagyobb a mozgásterünk, mint elődeinknek.

Feledkezz meg a nemi sztereotípiákról, hanyagold a kliséket, ne légy szexista! (Hacsak nem egy szexista szereplővel dolgozol.)

Honnan tudod, hogy rossz úton jársz?
Jellemezd a szereplőid! Ha van egy olyan karaktered, akit úgy jellemzel "barátnő-jelölt" az jó... rossz. Ha azért született meg, hogy a főszereplő vágyát képezze, akit mindenki le akar akasztani, aki azért van, hogy akarják, hogy randizzanak vele, nos szép tárgyiasítása a női nemnek. Integráld őket. Ne az legyen az érdemük, hogy nők, ebből fakadóan csak arra jók, hogy barátnő jelöltekként lófráljanak a semmibe.
Továbbá ne szolgáljon magyarázatként. Megölték, megerőszakolták, ezért katalizátorként ösztönözik a főhőst a küldetése véghez vitelében. Te is hallod...? KLISÉ! Nem kell se erőszak, se halál, hogy egy nő előrelendítse a cselekményt.

Egy nő is lehet erős. De mit jelent az erős, és miért félsz erős női karaktert kreálni?
Kezdjük ott, hogy ki erős? Most nem fizikailag értve. Példa: A férfiak nem sírnak olyan sokszor nyilvánosan, az gyengeség. Viszont az a férfi, aki nem mutatja ki az érzelmeit az erős, a lányok meg sírnak. Tehát a férfiak erősek, mert nem mutatják ki az érzelmeiket, és az a nő, aki ugyanígy tesz, lehet, hogy férfiasként lesz elkönyvelve? Ijesztő, ugye? Nem is kell már erős női karakter. Viszont, aki nem mutatja ki az érzelmeit, nem feltétlenül jelenti azt, hogy erős.

Az erős női karaktert nem (mindig) úgy kell elképzelni, hogy érzelemmentesen gázol keresztül a holttestek között egy könnycseppet sem hullajtva, vagy, hogy fiúsan öltözködik, és egy ütéssel három ellenfelet terít le mindenféle segítség nélkül.

Akkor mit értünk erős női karakter alatt?

Azokat, akik mozgatják a cselekményt, döntéseket hoznak, jót vagy rosszat, amiből aztán maguk keverednek ki, anélkül, hogy egy hősre vagy sült galambra várnának, kezelni tudják az eseményeket. A női karakterek nem tehetetlen, toronyba zárt hercegnők. 

Nem kell egyszerű, szerethető nebáncsvirágnak lenniük, felsőbbrendű dögös bögyös, csábító démonnak, vagy a háttérben meghúzódó halk anyának, akinek a leghőbb vágya, hogy olcsó legyen a kenyér, és a férje lehajtsa a wc ülőkéjét. Nem kell beskatulyázott szélsőségeknek lenniük. Az kell, hogy legyenek céljaik, hiszen ők is emberek, tele félelmekkel, álmokkal, és motivációkkal.

Ez pozitívan hangzik, de mégsem az a cél, hogy hibátlan női szereplőket alkossunk. Nem kell jobbnak lenniük, mint bárki másnak, valódinak kell lenniük.
Az erős nem egyenlő a hibátlan és sebezhetetlen fogalmával.

Mire figyelj?
- Lehetőleg ne csak egy női szereplőd legyen:
1. Ha csak egy van, ő reprezentálja nőtársait, tehát általánosításra kerülhet sor. Tádám, ilyenek a nők, mind. A való, és a fantázia világában is lehet egy nő érzelmileg labilis, fizikailag kiszolgáltatott, tehetetlen. De akkor, ha főként csak egyetlen eggyel dolgozol, igenis baj, ha a hagyományos, negatív sztereotípiák csoportosulnak a személye körül. Ugyanúgy bajos lehet, ha kemény, félelmet nem ismerő, nemre, és méretre való tekintet nélkül minden segget szétrugdaló, hiper-szuper harcos, mert az meg nem igaz. Az ember nem tud azonosulni, ha beskatulyázod az egy női szereplőt. Harmonizáld az ellentmondásokat.
2. Mindenkinek meg kell felelnie. Erős és sebezhető, szexis, de nem túlságosan, bátor, és félénk, okos, de csak visszafogottan, jószívű, de bajos figura, szerető, de független és a többi...
3. A történetedben fókuszálhatsz egy erős főhősnőre, aki viszont nem tökéletes, hanem valódi. Attól mert erős, megvannak a hiányosságai. (Lásd: Film+képregény: Leia hercegnő, Natasha. Könyv: Katniss, Hermione.)

- Az erős nem zárja ki a gyengeséget. Ne szűkíts le egy karaktert, nem azért gyenge valaki, mert nő. Példa: A főhősnőm ügynök létére egy förtelmes hullát látva elhányja magát a helyszínen. Teszi azért, mert szimplán "csak egy nő", vagy, mert nem erős női karakter, vagy, mert ez csupán emberi gyengeség? (Segítek a folytatásban, de alá is húztam a megoldást.) Férfi rendőrök is megteszik ugyanezt...

- Tegyük fel, a hősnő forrófejű, nem követi a szabályokat, ami felháborodást, vagy elismerést válthat ki. Az olvasóval meg kell értetni, miért olyan, amilyen, mit mért csinál, miért tesz merész, drasztikus lépéseket, miért szeret dupla whiskyt inni kókuszvíz helyett.

- Ugyanazok, mégis különbözőek vagyunk. Talán a férfiak nem a Marsról, és mi, nők nem a Vénuszról jöttünk, plusz itt az újkor éljen az egyenlőség, de mégsem vagyunk azonosak. Másképp mutatjuk ki az érzelmeink, és főleg a társadalmi elvárások különbözőek (pl. büfögd el magad véletlenül egy vacsora közben, kicsit más lesz a reakció, mintha egy pasi tenné), a társadalom másképp viszonyul hozzánk (pl. ma te nyisd ki az ajtót a postásnak, aki egyből mosolyogva adja át a küldeményt, míg egy férfi társának inkább komoly arccal kézbesít). Egy férfi lehet kissé nőies, finom, egy nő pedig, kemény és erős, de mégis... ott lapul a különbség, amit mindkét fél érez, és ismételten, nem fiziológiailag értem.

- Nincs velünk született, rögzült tulajdonságunk. Nincs olyan tulajdonság, ami mindannyiunkat jellemez, olyan reakció, amit adunk egyes események megtörténtekor. Igenis lehet valaki a női sztereotípia megtestesítője, nem mindenki született annak a bizonyos, erős karakternek. Ám, ha könyvet írsz, ne csak ilyenek vagy olyanok hemzsegjenek!

Hogyan írj erős női karaktert?

Nem az a kérdés, hogyan írj erős női karaktert, hanem hogyan írj erős karaktert? Ez pedig végtelenül egyszerű. 

Először karakterjegyeket, tulajdonságokat képzelünk el, amiket végül egy pocakos, vagy kidolgozott testű emberbe ültetünk, de nem kell a férfiakhoz ragaszkodni! A megálmodott karaktert nővé is alakíthatjuk, mert az, hogy nőnemű a delikvens, az nem módosít semmit. Lehet valaki rideg, és sebezhetetlen nemre való tekintet nélkül.
Egyszerűen lásd úgy a női karaktereket, mint a férfiakat. Alapvetően, legyen ugyanaz a folyamat, amikor létrehozod őket.

Nőnap van ezért volt szó a nőkről, de a férfiak is ugyanilyen sokszínűek. Nem mindannyiuk bátor, erős hősszerelmes, valamelyikük gyenge, vannak visszahúzódóak, melegszívűek, finomak és macsók.
Tehát nem kell félned, hogy melléfogsz a megírásukkor, csak annyi a dolgod, hogy mindig emberi lényekről írj, nem szexuális tárgyakról, vagy sztereotípiákról.

De, ha mégis egy sztereotípiáktól fuldokló főszereplővel vágtál a sztoridba, akkor sincs semmi veszve. Nem mindegyik női karakter indul, mint erős személyiség, de a történet végére azzá válhatnak. Regényed főhősei változtathatóak, sosem állandóak, ennél fogva sosem sekélyesek.

Plusz érdekes olvasnivaló:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Bechdel-teszt

A humor szerves része életünknek, a nevetésnek egy csomó pozitívuma van, kikapcsol, csökkenti a stresszt, motivál, és a többi. Mindez megállja a helyét a regények világában is. Milyen jó elkuncogni magunkat egy viharos, érzelmekkel túlfűtött dialógust olvasva, amikor elhangzik egy jó poén, ami enyhíti a feszültséget.

De mi a titok, hogyan legyünk viccesek?

Erre nem igazán létezik válasz, csak tippek, hogyan használjuk azt, amivel meg vagyunk áldva.

Ha egyáltalán használni akarjuk a humorérzékünk... és miért ne akarnánk? Azt mondod, hogy a könyved témája komoly? Ez még nem jelenti azt, hogy nem csempészhetsz egy kis humort a regényedbe. Minden műfaj részesülhet ebben a kiváltságában.

- Próbálj meg elvonatkoztatni magadtól. Az teljesen másodlagos, hogy maga a szerző valójában vicces, vagy sem. A lényeg az, hogy az olvasó úgy találja, a szereplők, a helyzetek viccesek.

- Szeretsz nevetni, de nem tartod magad viccesnek? Ha nevetsz biztos van humorérzéked, már csak bíznod kell magadban és írnod kell.

- A mindennapokban igazi mókamesternek tartod magad, de írás közben megrekedsz. Fura lehet leírni és visszaolvasni a vicceid. Nem kis feladat szavakkal megidézni a komikumot, de ne görcsölj rá. Ne akarj bármi áron vicces lenni. Ha erőlteted, ha túlragozod, magyarázod, sokáig ülsz felette, a vicc már az írás folyamatakor meghal. Legyen természetes, spontán jöjjön.

- Soha ne mutass rá, ha valami poénos.

Ehelyett hozz létre egy képet az olvasóban, amitől elmosolyodik, amin elkuncogja, sőt neveti magát. Ehhez kapcsolódik, hogy meg kell bíznod a közönségedben. Attól félsz, hogy nem esik le nekik a tantusz? Nyugodj meg, és ne becsüld alá őket, se a vicceid.

- Lehetőleg légy takarékos, és ne szórd két kézzel a vicceket, találd meg a maguk helyét és idejét. A túl sok fárasztó lehet,

 komolytalannak tüntethetik fel a műved és elvonja a figyelmet az eredeti tárgyról.

- Bár morálisan sértő lehet egy-egy vicc, ne aggodalmaskodj túlzottan. Az, amit a karaktered gondol mondjuk a sovány avagy husibb polgárokról az nem a te véleményed. Minden karakternek megvan a maga stílusa, neked pedig karakter hűnek kell lenned. Emellett mindenkinek más a humora, más a mércéje. Egyszerűen csak légy hű az embereidhez. (Azért legyen egy pinduri határ... a vicc tényleg legyen vicces...)

- Lehetőleg saját termékkel házalj, azaz saját vicceket fabrikálj.

- A humorforrás, a tréfálkozás ezer arca és szerválása... csak pár ötlet:
Használhatsz: a hétköznapitól eltérő leírásokat, vicces anekdotákat, helyzetkomikumot, iróniát (burkolt gúny), szélsőséges kliséket, metaforákat és hasonlatokat, írj kontrasztosan (emelkedett hangvétellel közvetíthetsz egy pelenkacserét), túlozz, vedd elő a fegyvertáradból a szarkazmust, ám ha félsz, hogy megbánthatsz egyeseket, ezzel óvatosan bánj. És a többi, és a többi, rengeteg módja van annak, hogy mosolyt csalj olvasóid arcára.

Tény, kényes jószág a humor, de nem kell tőle megijedni. Ne is ragaszkodj a mókamester szerepéhez, légy szórakoztató, abból természetesen úton születik meg a vicc.

Ha akarsz, hagyj egy kommentet mennyire szereted és mered használni a humort, mennyire fogadod el jelenlétét különböző regényekben? Ha nem akarsz, akkor egyszerűen csak mondj egy viccet! ;)

A célvonalban vagy, vagy át is szakítottad a szalagot?
Már csak az a kérdés, hogyan fogod bemutatni a nagyközönségnek a könyved?
Mit szólnál, ha azt mondanám, ennek egyik útja a trailer? Azaz a könyv előzetes.

A trailerek nagy népszerűségnek örvendek. Ki ne szeretné a filmek előzeteseit? Mutass egy embert! Rendben... talán van olyan, aki nem szereti, de hiszem, hogy többen vagyunk, akik ellenben igen.

Miért szeretjük őket?

Mert felráznak, az adrenalin az egekbe száll tőlük és várakozással töltenek el. De pontosabban...

Miért javasolt szeretni, legalábbis próbálkozni vele?

Szeretjük az új világ adta lehetőségeket, hogy bárki kiadathatja a saját könyvét, gyorsan, egyszerűen, a vállalkozóbb szelleműek akár pénzbefektetés nélkül. Ez mind szép és jó, ám mivel egyre több mű kerül a piacra, egyidejűleg csökkenek az eladások a tömegnyomorba átcsapó versenyben. Na ezért kell biztosra mennünk, hogy a könyvünk kiemelkedik a többi közül. Ennek egyik módja pedig a könyv előzetes, amivel bevezetheted  saját történeted a harctérre.

Információ túlterhelésben szenved a világunk, nagy a dömping, ellenben kevés az időnk, így nehéz nem elveszni a regényünkkel, miközben a nyakunkon taposnak. Nem mellesleg sokan a megszokott, már bejáratott írójukat, vagy a berobbanó, trendi bestsellereket keresik, de nem igazán nyálaznak át minden online oldalt a kiadók weblapján, és nem keresik az újoncokat, s ha beléjük is botlanak, nem mindig adnak esélyt.

De mi van, ha úgy találnak rád, miközben kikapcsolódásképp a YouTube-on ténferegve kiszúrják a javasolt videók között az előzetesed? Egy egy perces klip könnyen fogyasztható, csak elindítjuk és végigbambuljuk.
Egyszerűen hangzik, szinte bután? Ám egy videó mégis maradandó benyomást hagy, hiszen még nem túl elterjedt, nincs nagy divatja, híre, ezért emlékezetessé teszi a regényt, és nagy érzékelési tapasztalatot ad, ami új.

A videók mellett szól az is, hogy könnyű őket feltölteni és terjeszteni.  A könyv már meglévő és nagyszámú, potenciális olvasóhoz juthat el, plusz költséghatékony. Egy kis (lehet szinte zéró is) befektetés az elején, majd gond nélkül folytatja hódító útját. Egyedül is elboldogul, de némi szerencsével a reménybeli vásárlók is besegíthetnek, és vírusként osztogathatják meg.
Ráadásul az előzetes videója örök, mindig forgalomban lesz. A hirdetések lejárnak, és hatalmas összegeket emésztenek fel. Ennek van ideje kibontakozni. Idővel újabb olvasókat hozhat.

Rizikó faktor?

Van, nem is olyan kicsi.

A nézők ízlése kifinomult, és egy trailertől automatikusan igazi, filmes élményt várnak el. Ugyan, ki hibáztathatná őket ezért?
Mondjuk ki, az előzetesek vizuális orgiák, melyeket, attól függetlenül, hogy filmek vagy könyvek előzetese akarva-akaratlanul összehasonlítgatjuk őket. (Pedig nem ugyanaz a büdzsé...)

Nincs mit tenni, valamennyien megszoktuk a minőségi, magas költségvetésű filmelőzeteseket, amiket profik gondos szerkesztő munkával építettek fel, hozzácsaptak egy nagy adag érzelem fokozó hanganyagot, izgalmas, vizuális effekteket, amiket pörgő vágásokkal bolondítottak meg.

Ha nem tudsz ütőset alkotni, ha nem vagy elégedett, akkor jobb ha nincs könyv előzetesed, mintha lenne egy rossz, ugyanis, mint írtam az előzetesek emlékezetesek. További nehézségek jelentkezhetnek a műved értékesítésénél, negatív képet ültethet az emberekbe, ez pedig egy igen szép példa a marketing hibára.

További negatívuma... lehet...:
- Még nem teljesen elfogadott marketing taktika.
- Zavarhatja az olvasási élményt. (Persze nem kötelező megnézni.) Egy kicsit azt az érzést keltheti, mint amikor előbb látjuk a filmet, mint olvasnánk a könyvet.
- A könyv elveszítheti  kiváltságát, hogy bevezesse az olvasókat, a trailer lelövi a poént, azt, hogy mire számíthatunk. Akár a képzeletünknek is korlátot szabhat, hiszen előre meghatározhatja a világról alkotott képet, ahelyett, hogy szabad teret engedne a fantáziának, eltávolíthatja az építés folyamatát.
- Etikátlan...? Bizonytalanságot szül, hiszen mennyivel intellektuálisabb valaki, aki olvas... de a trailer nem rombolja le a könyvet, az olvasás eszményét?
- Befektetést igényel: Pénz, idő, készség, szakértelem, technológia.
- Terjedni terjed, de a megfelelő emberek között? Mi történik, ha időt, energiát nem spórolva elkészül, de a célközönség nem látja? Lehet, hogy sokan megnézik, de nem biztos, hogy minden látogató potenciális olvasó, ezért jól kell elhelyezni.
- Túl lazán vehetjük, mert az elkészítés egyszerűnek tűnik. Bár léteznek könnyen kezelhető eszközök, programok, melyekkel megalkothatjuk a saját trailerünk, az még nem jelenti azt, hogy automatice profi módon tudod tálalni az elképzeléseid. Ennek oka a következő pontban:
- Ezt is azt, mindent bedobok, amit találok és szeretek.  Sokan és gyakran használnak rossz minőségű képeket, videókat, grafikát, zenét, szerzői joggal védett anyagokat (videó, kép, zene)!!

- Minek ide forgatókönyv? Ez csak egy bepillantás! Kell, igenis kell. A gyengén összerakott videó sokszor csak vánszorog és untat.

Ha mégis vállalnád ezt a marketingstratégiát:
Mi kell hozzá?

Mindenekelőtt ötletek, azokból egy jól összeállított forgatókönyv, kreatív szerkesztés, elszántság, és törekvés a rövidre.

Forgatókönyv: Először írd meg a regény szinopszisát. Ez általában elég rövid, de benne vannak a fontos elemek, amiből összeállhat a forgatókönyv. Az előzetesnek számos formája lehet, ezért válaszd ki a megközelítést/bemutatást:
Felolvashatsz egy részletet, egy jelenetet, a fülszöveget, miközben halk zene, releváns képek mennek a videó alatt, vagy akár semmi, és inkább az audióra fekteted a hangsúlyt. Egy vagy több kiemelt jelenetet is megfilmesíthetsz, olcsón megúszva az akciót a "csináld magad" stábbal. Lehetőleg ne csak összefoglald a cselekményt, ha nem szeretnéd, hogy unalmas legyen a végeredmény. Szórj el pár részletet, mozzanatot, de/és semmiképp ne spoilerezd a könyv végét. Arra is figyelj, ha túl sok különböző elemet használsz zavaros lesz és nehézzé válik a nézése.

Zene, fotók, videók: Ha nem a csináld magad stábbal, a barátaiddal, saját kamerával szeretnéd leforgatni az előzetest, megkomponálni a zenéd, minden további nélkül kereshetsz, felhasználhatsz a regényedhez illő képeket, videókat, zenéket. Illetve...

!! Mindig gondosan válaszd ki őket, lehetőleg a legjobb minőséget töltsd le. Ne csak a képekre ügyelj, a megfelelő zene megtalálása legalább olyan fontos, mint a látvány, mert ez ad érzelmi tónust. Mielőtt kiválasztanád, tanulmányozd a zenét, a műfajt, a kiragadott pillanatot, azt, hogy mennyire passzol a könyvhöz.

!! A szerzői jog kérdése. Ugye te is felháborodnál, ha valaki jogtalanul felhasználná a munkád, ha valaki nem fizetne érte, sőt még csak említést se tenne rólad? Nem használhatod fel egy ismert együttes dalát reklám célokra, se nem vághatsz ki jeleneteket egy filmből, nem halászhatsz le a netről olyan képeket, melyek nem a te tulajdonod képzik, ráadásul mást hivatottak hirdetni. Nem csak, hogy illegális, de olcsó, amatőr érzést kelthet. Viszont, letölthetsz köztulajdonban lévő zenét, videót, képet, sőt vásárolhatsz ilyen csodákat, de soha ne lopj, ne csalj, mert csúnya bukás lesz a vége.

Terítés: Szállítsd az árut. Ne csak a YouTube-ban gondolkodj. A YouTube hatalmas, rengeteg videóval, ahol ismét könnyedén el lehet veszni. Persze ott is kötelező jelen lenni, de oszd meg az előzetesed az értékesítés oldalán, a saját blogodon, könyved weblapján. Ne elégedj meg egy videómegosztóval, terjeszd a híred.


Ámbár kockázatos, vegyük át még egyszer miért lehet értékes, hatékony és sikeres kiegészítője a marketingnek a videó?

Mert olyan világban élünk, ahol gyorsan, ösztönző módon, tömören kell információt közölnünk.  Ez a fajta terjesztési stratégia innovatív, figyelemfelhívó, könnyen elérhető, fogyasztható, terjeszthető. A jól felépített és elkészített videó arra sarkallja az olvasókat, hogy további információkat keressenek a könyvről az íróról.

Bár van még hová fejlődni, bemutatom nektek a témám ihletőjét, a Hopeless Cases második részének, az Árnyék a múltból című regényem előzetesét:

Neked van könyv előzetesed? Hozzájárult az eladásokhoz? Mi a véleményed a témáról?