Utólagosan is boldog nőnapot kedves nőtársaim! (Sajnálatos módon a gépem tegnap bedobta a törölközőt, gyanítom nem kedveli a nőket... Kénytelen voltam befejezni a bejegyzést a telefonon, és nem tudom, mikor lesz lehetőségem új bejegyzést írni így.:()

És ha már nőnap volt, miért is ne beszélhetnénk a női karakterekről?

A női karakterek besorolása:

Erős: Ravasz, bosszúálló, manipulatív, rideg, határozott, szexi, sportos, független, ambiciózus, nonkonformista, nagyhangú, rámenős, agresszív

Gyenge: Kedves, feminin, kiszolgáltatott, félénk, sebezhető, határozatlan, családcentrikus

Ne háborodj fel... Mi ebből igaz? SEMMI. Hol marad az átmenet? Lehet valaki rideg, ám sebezhető, mégis erős? Hogyne.

A világ változik, a bejáratott archetípus már magára se ismerne, manapság a nők az egyenjogúságnak köszönhetően ugyanazokat tapasztalhatják meg az életben, amit a férfiak. Szerzőként sokkal nagyobb a mozgásterünk, mint elődeinknek.

Feledkezz meg a nemi sztereotípiákról, hanyagold a kliséket, ne légy szexista! (Hacsak nem egy szexista szereplővel dolgozol.)

Honnan tudod, hogy rossz úton jársz?
Jellemezd a szereplőid! Ha van egy olyan karaktered, akit úgy jellemzel "barátnő-jelölt" az jó... rossz. Ha azért született meg, hogy a főszereplő vágyát képezze, akit mindenki le akar akasztani, aki azért van, hogy akarják, hogy randizzanak vele, nos szép tárgyiasítása a női nemnek. Integráld őket. Ne az legyen az érdemük, hogy nők, ebből fakadóan csak arra jók, hogy barátnő jelöltekként lófráljanak a semmibe.
Továbbá ne szolgáljon magyarázatként. Megölték, megerőszakolták, ezért katalizátorként ösztönözik a főhőst a küldetése véghez vitelében. Te is hallod...? KLISÉ! Nem kell se erőszak, se halál, hogy egy nő előrelendítse a cselekményt.

Egy nő is lehet erős. De mit jelent az erős, és miért félsz erős női karaktert kreálni?
Kezdjük ott, hogy ki erős? Most nem fizikailag értve. Példa: A férfiak nem sírnak olyan sokszor nyilvánosan, az gyengeség. Viszont az a férfi, aki nem mutatja ki az érzelmeit az erős, a lányok meg sírnak. Tehát a férfiak erősek, mert nem mutatják ki az érzelmeiket, és az a nő, aki ugyanígy tesz, lehet, hogy férfiasként lesz elkönyvelve? Ijesztő, ugye? Nem is kell már erős női karakter. Viszont, aki nem mutatja ki az érzelmeit, nem feltétlenül jelenti azt, hogy erős.

Az erős női karaktert nem (mindig) úgy kell elképzelni, hogy érzelemmentesen gázol keresztül a holttestek között egy könnycseppet sem hullajtva, vagy, hogy fiúsan öltözködik, és egy ütéssel három ellenfelet terít le mindenféle segítség nélkül.

Akkor mit értünk erős női karakter alatt?

Azokat, akik mozgatják a cselekményt, döntéseket hoznak, jót vagy rosszat, amiből aztán maguk keverednek ki, anélkül, hogy egy hősre vagy sült galambra várnának, kezelni tudják az eseményeket. A női karakterek nem tehetetlen, toronyba zárt hercegnők. 

Nem kell egyszerű, szerethető nebáncsvirágnak lenniük, felsőbbrendű dögös bögyös, csábító démonnak, vagy a háttérben meghúzódó halk anyának, akinek a leghőbb vágya, hogy olcsó legyen a kenyér, és a férje lehajtsa a wc ülőkéjét. Nem kell beskatulyázott szélsőségeknek lenniük. Az kell, hogy legyenek céljaik, hiszen ők is emberek, tele félelmekkel, álmokkal, és motivációkkal.

Ez pozitívan hangzik, de mégsem az a cél, hogy hibátlan női szereplőket alkossunk. Nem kell jobbnak lenniük, mint bárki másnak, valódinak kell lenniük.
Az erős nem egyenlő a hibátlan és sebezhetetlen fogalmával.

Mire figyelj?
- Lehetőleg ne csak egy női szereplőd legyen:
1. Ha csak egy van, ő reprezentálja nőtársait, tehát általánosításra kerülhet sor. Tádám, ilyenek a nők, mind. A való, és a fantázia világában is lehet egy nő érzelmileg labilis, fizikailag kiszolgáltatott, tehetetlen. De akkor, ha főként csak egyetlen eggyel dolgozol, igenis baj, ha a hagyományos, negatív sztereotípiák csoportosulnak a személye körül. Ugyanúgy bajos lehet, ha kemény, félelmet nem ismerő, nemre, és méretre való tekintet nélkül minden segget szétrugdaló, hiper-szuper harcos, mert az meg nem igaz. Az ember nem tud azonosulni, ha beskatulyázod az egy női szereplőt. Harmonizáld az ellentmondásokat.
2. Mindenkinek meg kell felelnie. Erős és sebezhető, szexis, de nem túlságosan, bátor, és félénk, okos, de csak visszafogottan, jószívű, de bajos figura, szerető, de független és a többi...
3. A történetedben fókuszálhatsz egy erős főhősnőre, aki viszont nem tökéletes, hanem valódi. Attól mert erős, megvannak a hiányosságai. (Lásd: Film+képregény: Leia hercegnő, Natasha. Könyv: Katniss, Hermione.)

- Az erős nem zárja ki a gyengeséget. Ne szűkíts le egy karaktert, nem azért gyenge valaki, mert nő. Példa: A főhősnőm ügynök létére egy förtelmes hullát látva elhányja magát a helyszínen. Teszi azért, mert szimplán "csak egy nő", vagy, mert nem erős női karakter, vagy, mert ez csupán emberi gyengeség? (Segítek a folytatásban, de alá is húztam a megoldást.) Férfi rendőrök is megteszik ugyanezt...

- Tegyük fel, a hősnő forrófejű, nem követi a szabályokat, ami felháborodást, vagy elismerést válthat ki. Az olvasóval meg kell értetni, miért olyan, amilyen, mit mért csinál, miért tesz merész, drasztikus lépéseket, miért szeret dupla whiskyt inni kókuszvíz helyett.

- Ugyanazok, mégis különbözőek vagyunk. Talán a férfiak nem a Marsról, és mi, nők nem a Vénuszról jöttünk, plusz itt az újkor éljen az egyenlőség, de mégsem vagyunk azonosak. Másképp mutatjuk ki az érzelmeink, és főleg a társadalmi elvárások különbözőek (pl. büfögd el magad véletlenül egy vacsora közben, kicsit más lesz a reakció, mintha egy pasi tenné), a társadalom másképp viszonyul hozzánk (pl. ma te nyisd ki az ajtót a postásnak, aki egyből mosolyogva adja át a küldeményt, míg egy férfi társának inkább komoly arccal kézbesít). Egy férfi lehet kissé nőies, finom, egy nő pedig, kemény és erős, de mégis... ott lapul a különbség, amit mindkét fél érez, és ismételten, nem fiziológiailag értem.

- Nincs velünk született, rögzült tulajdonságunk. Nincs olyan tulajdonság, ami mindannyiunkat jellemez, olyan reakció, amit adunk egyes események megtörténtekor. Igenis lehet valaki a női sztereotípia megtestesítője, nem mindenki született annak a bizonyos, erős karakternek. Ám, ha könyvet írsz, ne csak ilyenek vagy olyanok hemzsegjenek!

Hogyan írj erős női karaktert?

Nem az a kérdés, hogyan írj erős női karaktert, hanem hogyan írj erős karaktert? Ez pedig végtelenül egyszerű. 

Először karakterjegyeket, tulajdonságokat képzelünk el, amiket végül egy pocakos, vagy kidolgozott testű emberbe ültetünk, de nem kell a férfiakhoz ragaszkodni! A megálmodott karaktert nővé is alakíthatjuk, mert az, hogy nőnemű a delikvens, az nem módosít semmit. Lehet valaki rideg, és sebezhetetlen nemre való tekintet nélkül.
Egyszerűen lásd úgy a női karaktereket, mint a férfiakat. Alapvetően, legyen ugyanaz a folyamat, amikor létrehozod őket.

Nőnap van ezért volt szó a nőkről, de a férfiak is ugyanilyen sokszínűek. Nem mindannyiuk bátor, erős hősszerelmes, valamelyikük gyenge, vannak visszahúzódóak, melegszívűek, finomak és macsók.
Tehát nem kell félned, hogy melléfogsz a megírásukkor, csak annyi a dolgod, hogy mindig emberi lényekről írj, nem szexuális tárgyakról, vagy sztereotípiákról.

De, ha mégis egy sztereotípiáktól fuldokló főszereplővel vágtál a sztoridba, akkor sincs semmi veszve. Nem mindegyik női karakter indul, mint erős személyiség, de a történet végére azzá válhatnak. Regényed főhősei változtathatóak, sosem állandóak, ennél fogva sosem sekélyesek.

Plusz érdekes olvasnivaló:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Bechdel-teszt

A humor szerves része életünknek, a nevetésnek egy csomó pozitívuma van, kikapcsol, csökkenti a stresszt, motivál, és a többi. Mindez megállja a helyét a regények világában is. Milyen jó elkuncogni magunkat egy viharos, érzelmekkel túlfűtött dialógust olvasva, amikor elhangzik egy jó poén, ami enyhíti a feszültséget.

De mi a titok, hogyan legyünk viccesek?

Erre nem igazán létezik válasz, csak tippek, hogyan használjuk azt, amivel meg vagyunk áldva.

Ha egyáltalán használni akarjuk a humorérzékünk... és miért ne akarnánk? Azt mondod, hogy a könyved témája komoly? Ez még nem jelenti azt, hogy nem csempészhetsz egy kis humort a regényedbe. Minden műfaj részesülhet ebben a kiváltságában.

- Próbálj meg elvonatkoztatni magadtól. Az teljesen másodlagos, hogy maga a szerző valójában vicces, vagy sem. A lényeg az, hogy az olvasó úgy találja, a szereplők, a helyzetek viccesek.

- Szeretsz nevetni, de nem tartod magad viccesnek? Ha nevetsz biztos van humorérzéked, már csak bíznod kell magadban és írnod kell.

- A mindennapokban igazi mókamesternek tartod magad, de írás közben megrekedsz. Fura lehet leírni és visszaolvasni a vicceid. Nem kis feladat szavakkal megidézni a komikumot, de ne görcsölj rá. Ne akarj bármi áron vicces lenni. Ha erőlteted, ha túlragozod, magyarázod, sokáig ülsz felette, a vicc már az írás folyamatakor meghal. Legyen természetes, spontán jöjjön.

- Soha ne mutass rá, ha valami poénos.

Ehelyett hozz létre egy képet az olvasóban, amitől elmosolyodik, amin elkuncogja, sőt neveti magát. Ehhez kapcsolódik, hogy meg kell bíznod a közönségedben. Attól félsz, hogy nem esik le nekik a tantusz? Nyugodj meg, és ne becsüld alá őket, se a vicceid.

- Lehetőleg légy takarékos, és ne szórd két kézzel a vicceket, találd meg a maguk helyét és idejét. A túl sok fárasztó lehet,

 komolytalannak tüntethetik fel a műved és elvonja a figyelmet az eredeti tárgyról.

- Bár morálisan sértő lehet egy-egy vicc, ne aggodalmaskodj túlzottan. Az, amit a karaktered gondol mondjuk a sovány avagy husibb polgárokról az nem a te véleményed. Minden karakternek megvan a maga stílusa, neked pedig karakter hűnek kell lenned. Emellett mindenkinek más a humora, más a mércéje. Egyszerűen csak légy hű az embereidhez. (Azért legyen egy pinduri határ... a vicc tényleg legyen vicces...)

- Lehetőleg saját termékkel házalj, azaz saját vicceket fabrikálj.

- A humorforrás, a tréfálkozás ezer arca és szerválása... csak pár ötlet:
Használhatsz: a hétköznapitól eltérő leírásokat, vicces anekdotákat, helyzetkomikumot, iróniát (burkolt gúny), szélsőséges kliséket, metaforákat és hasonlatokat, írj kontrasztosan (emelkedett hangvétellel közvetíthetsz egy pelenkacserét), túlozz, vedd elő a fegyvertáradból a szarkazmust, ám ha félsz, hogy megbánthatsz egyeseket, ezzel óvatosan bánj. És a többi, és a többi, rengeteg módja van annak, hogy mosolyt csalj olvasóid arcára.

Tény, kényes jószág a humor, de nem kell tőle megijedni. Ne is ragaszkodj a mókamester szerepéhez, légy szórakoztató, abból természetesen úton születik meg a vicc.

Ha akarsz, hagyj egy kommentet mennyire szereted és mered használni a humort, mennyire fogadod el jelenlétét különböző regényekben? Ha nem akarsz, akkor egyszerűen csak mondj egy viccet! ;)

A célvonalban vagy, vagy át is szakítottad a szalagot?
Már csak az a kérdés, hogyan fogod bemutatni a nagyközönségnek a könyved?
Mit szólnál, ha azt mondanám, ennek egyik útja a trailer? Azaz a könyv előzetes.

A trailerek nagy népszerűségnek örvendek. Ki ne szeretné a filmek előzeteseit? Mutass egy embert! Rendben... talán van olyan, aki nem szereti, de hiszem, hogy többen vagyunk, akik ellenben igen.

Miért szeretjük őket?

Mert felráznak, az adrenalin az egekbe száll tőlük és várakozással töltenek el. De pontosabban...

Miért javasolt szeretni, legalábbis próbálkozni vele?

Szeretjük az új világ adta lehetőségeket, hogy bárki kiadathatja a saját könyvét, gyorsan, egyszerűen, a vállalkozóbb szelleműek akár pénzbefektetés nélkül. Ez mind szép és jó, ám mivel egyre több mű kerül a piacra, egyidejűleg csökkenek az eladások a tömegnyomorba átcsapó versenyben. Na ezért kell biztosra mennünk, hogy a könyvünk kiemelkedik a többi közül. Ennek egyik módja pedig a könyv előzetes, amivel bevezetheted  saját történeted a harctérre.

Információ túlterhelésben szenved a világunk, nagy a dömping, ellenben kevés az időnk, így nehéz nem elveszni a regényünkkel, miközben a nyakunkon taposnak. Nem mellesleg sokan a megszokott, már bejáratott írójukat, vagy a berobbanó, trendi bestsellereket keresik, de nem igazán nyálaznak át minden online oldalt a kiadók weblapján, és nem keresik az újoncokat, s ha beléjük is botlanak, nem mindig adnak esélyt.

De mi van, ha úgy találnak rád, miközben kikapcsolódásképp a YouTube-on ténferegve kiszúrják a javasolt videók között az előzetesed? Egy egy perces klip könnyen fogyasztható, csak elindítjuk és végigbambuljuk.
Egyszerűen hangzik, szinte bután? Ám egy videó mégis maradandó benyomást hagy, hiszen még nem túl elterjedt, nincs nagy divatja, híre, ezért emlékezetessé teszi a regényt, és nagy érzékelési tapasztalatot ad, ami új.

A videók mellett szól az is, hogy könnyű őket feltölteni és terjeszteni.  A könyv már meglévő és nagyszámú, potenciális olvasóhoz juthat el, plusz költséghatékony. Egy kis (lehet szinte zéró is) befektetés az elején, majd gond nélkül folytatja hódító útját. Egyedül is elboldogul, de némi szerencsével a reménybeli vásárlók is besegíthetnek, és vírusként osztogathatják meg.
Ráadásul az előzetes videója örök, mindig forgalomban lesz. A hirdetések lejárnak, és hatalmas összegeket emésztenek fel. Ennek van ideje kibontakozni. Idővel újabb olvasókat hozhat.

Rizikó faktor?

Van, nem is olyan kicsi.

A nézők ízlése kifinomult, és egy trailertől automatikusan igazi, filmes élményt várnak el. Ugyan, ki hibáztathatná őket ezért?
Mondjuk ki, az előzetesek vizuális orgiák, melyeket, attól függetlenül, hogy filmek vagy könyvek előzetese akarva-akaratlanul összehasonlítgatjuk őket. (Pedig nem ugyanaz a büdzsé...)

Nincs mit tenni, valamennyien megszoktuk a minőségi, magas költségvetésű filmelőzeteseket, amiket profik gondos szerkesztő munkával építettek fel, hozzácsaptak egy nagy adag érzelem fokozó hanganyagot, izgalmas, vizuális effekteket, amiket pörgő vágásokkal bolondítottak meg.

Ha nem tudsz ütőset alkotni, ha nem vagy elégedett, akkor jobb ha nincs könyv előzetesed, mintha lenne egy rossz, ugyanis, mint írtam az előzetesek emlékezetesek. További nehézségek jelentkezhetnek a műved értékesítésénél, negatív képet ültethet az emberekbe, ez pedig egy igen szép példa a marketing hibára.

További negatívuma... lehet...:
- Még nem teljesen elfogadott marketing taktika.
- Zavarhatja az olvasási élményt. (Persze nem kötelező megnézni.) Egy kicsit azt az érzést keltheti, mint amikor előbb látjuk a filmet, mint olvasnánk a könyvet.
- A könyv elveszítheti  kiváltságát, hogy bevezesse az olvasókat, a trailer lelövi a poént, azt, hogy mire számíthatunk. Akár a képzeletünknek is korlátot szabhat, hiszen előre meghatározhatja a világról alkotott képet, ahelyett, hogy szabad teret engedne a fantáziának, eltávolíthatja az építés folyamatát.
- Etikátlan...? Bizonytalanságot szül, hiszen mennyivel intellektuálisabb valaki, aki olvas... de a trailer nem rombolja le a könyvet, az olvasás eszményét?
- Befektetést igényel: Pénz, idő, készség, szakértelem, technológia.
- Terjedni terjed, de a megfelelő emberek között? Mi történik, ha időt, energiát nem spórolva elkészül, de a célközönség nem látja? Lehet, hogy sokan megnézik, de nem biztos, hogy minden látogató potenciális olvasó, ezért jól kell elhelyezni.
- Túl lazán vehetjük, mert az elkészítés egyszerűnek tűnik. Bár léteznek könnyen kezelhető eszközök, programok, melyekkel megalkothatjuk a saját trailerünk, az még nem jelenti azt, hogy automatice profi módon tudod tálalni az elképzeléseid. Ennek oka a következő pontban:
- Ezt is azt, mindent bedobok, amit találok és szeretek.  Sokan és gyakran használnak rossz minőségű képeket, videókat, grafikát, zenét, szerzői joggal védett anyagokat (videó, kép, zene)!!

- Minek ide forgatókönyv? Ez csak egy bepillantás! Kell, igenis kell. A gyengén összerakott videó sokszor csak vánszorog és untat.

Ha mégis vállalnád ezt a marketingstratégiát:
Mi kell hozzá?

Mindenekelőtt ötletek, azokból egy jól összeállított forgatókönyv, kreatív szerkesztés, elszántság, és törekvés a rövidre.

Forgatókönyv: Először írd meg a regény szinopszisát. Ez általában elég rövid, de benne vannak a fontos elemek, amiből összeállhat a forgatókönyv. Az előzetesnek számos formája lehet, ezért válaszd ki a megközelítést/bemutatást:
Felolvashatsz egy részletet, egy jelenetet, a fülszöveget, miközben halk zene, releváns képek mennek a videó alatt, vagy akár semmi, és inkább az audióra fekteted a hangsúlyt. Egy vagy több kiemelt jelenetet is megfilmesíthetsz, olcsón megúszva az akciót a "csináld magad" stábbal. Lehetőleg ne csak összefoglald a cselekményt, ha nem szeretnéd, hogy unalmas legyen a végeredmény. Szórj el pár részletet, mozzanatot, de/és semmiképp ne spoilerezd a könyv végét. Arra is figyelj, ha túl sok különböző elemet használsz zavaros lesz és nehézzé válik a nézése.

Zene, fotók, videók: Ha nem a csináld magad stábbal, a barátaiddal, saját kamerával szeretnéd leforgatni az előzetest, megkomponálni a zenéd, minden további nélkül kereshetsz, felhasználhatsz a regényedhez illő képeket, videókat, zenéket. Illetve...

!! Mindig gondosan válaszd ki őket, lehetőleg a legjobb minőséget töltsd le. Ne csak a képekre ügyelj, a megfelelő zene megtalálása legalább olyan fontos, mint a látvány, mert ez ad érzelmi tónust. Mielőtt kiválasztanád, tanulmányozd a zenét, a műfajt, a kiragadott pillanatot, azt, hogy mennyire passzol a könyvhöz.

!! A szerzői jog kérdése. Ugye te is felháborodnál, ha valaki jogtalanul felhasználná a munkád, ha valaki nem fizetne érte, sőt még csak említést se tenne rólad? Nem használhatod fel egy ismert együttes dalát reklám célokra, se nem vághatsz ki jeleneteket egy filmből, nem halászhatsz le a netről olyan képeket, melyek nem a te tulajdonod képzik, ráadásul mást hivatottak hirdetni. Nem csak, hogy illegális, de olcsó, amatőr érzést kelthet. Viszont, letölthetsz köztulajdonban lévő zenét, videót, képet, sőt vásárolhatsz ilyen csodákat, de soha ne lopj, ne csalj, mert csúnya bukás lesz a vége.

Terítés: Szállítsd az árut. Ne csak a YouTube-ban gondolkodj. A YouTube hatalmas, rengeteg videóval, ahol ismét könnyedén el lehet veszni. Persze ott is kötelező jelen lenni, de oszd meg az előzetesed az értékesítés oldalán, a saját blogodon, könyved weblapján. Ne elégedj meg egy videómegosztóval, terjeszd a híred.


Ámbár kockázatos, vegyük át még egyszer miért lehet értékes, hatékony és sikeres kiegészítője a marketingnek a videó?

Mert olyan világban élünk, ahol gyorsan, ösztönző módon, tömören kell információt közölnünk.  Ez a fajta terjesztési stratégia innovatív, figyelemfelhívó, könnyen elérhető, fogyasztható, terjeszthető. A jól felépített és elkészített videó arra sarkallja az olvasókat, hogy további információkat keressenek a könyvről az íróról.

Bár van még hová fejlődni, bemutatom nektek a témám ihletőjét, a Hopeless Cases második részének, az Árnyék a múltból című regényem előzetesét:

Neked van könyv előzetesed? Hozzájárult az eladásokhoz? Mi a véleményed a témáról?

Emma Coats a Pixar storyboard rajzolója összegyűjtötte azokat a szabályokat, tapasztalatait, megfigyeléseit, melyeket az animációs stúdióban kimondva, kimondatlanul alkalmaztak. (A szöveg, mint látható angol, aki nem tud angolul, de szeretné a fordítást írjon.)

#1: You admire a character for trying more than for their successes.

#2: You gotta keep in mind what’s interesting to you as an audience, not what’s fun to do as a writer. They can be v. different.

#3: Trying for theme is important, but you won’t see what the story is actually about til you’re at the end of it. Now rewrite.

#4: Once upon a time there was ___. Every day, ___. One day ___. Because of that, ___. Because of that, ___. Until finally ___.

#5: Simplify. Focus. Combine characters. Hop over detours. You’ll feel like you’re losing valuable stuff but it sets you free.

#6: What is your character good at, comfortable with? Throw the polar opposite at them. Challenge them. How do they deal?

#7: Come up with your ending before you figure out your middle. Seriously. Endings are hard, get yours working up front.

#8: Finish your story, let go even if it’s not perfect. In an ideal world you have both, but move on. Do better next time.

#9: When you’re stuck, make a list of what WOULDN’T happen next. Lots of times the material to get you unstuck will show up.

#10: Pull apart the stories you like. What you like in them is a part of you; you’ve got to recognize it before you can use it.

#11: Putting it on paper lets you start fixing it. If it stays in your head, a perfect idea, you’ll never share it with anyone.

#12: Discount the 1st thing that comes to mind. And the 2nd, 3rd, 4th, 5th – get the obvious out of the way. Surprise yourself.

#13: Give your characters opinions. Passive/malleable might seem likable to you as you write, but it’s poison to the audience.

#14: Why must you tell THIS story? What’s the belief burning within you that your story feeds off of? That’s the heart of it.

#15: If you were your character, in this situation, how would you feel? Honesty lends credibility to unbelievable situations.

#16: What are the stakes? Give us reason to root for the character. What happens if they don’t succeed? Stack the odds against.

#17: No work is ever wasted. If it’s not working, let go and move on - it’ll come back around to be useful later.

#18: You have to know yourself: the difference between doing your best & fussing. Story is testing, not refining.

#19: Coincidences to get characters into trouble are great; coincidences to get them out of it are cheating.

#20: Exercise: take the building blocks of a movie you dislike. How d’you rearrange them into what you DO like?

#21: You gotta identify with your situation/characters, can’t just write ‘cool’. What would make YOU act that way?

#22: What’s the essence of your story? Most economical telling of it? If you know that, you can build out from there.

Most tisztázzuk, ha véletlen volt és nem szándékos, az régen rossz.

A való életben tucatszámmal történnek véletlenek. Nincs választásunk, hiszünk vagy sem, igenis megtörténnek, és nincs rájuk magyarázat.
Személy szerint engem lenyűgöznek a hétköznapi véletlenek. Az egyik kedvenc egybeesésem például a könyvemhez köthető. Itt van a főhősnő, Leslie J. Hope, akinek az életében három fontos férfi kap kiemelkedő szerepet: A mentor, Nickolas, az apa-helyettesítő, William, és a jó barát, Thomas. Történt, hogy alig egy évvel ennek kiötlése után megismerkedtem a ma már vőlegényi státuszt viselő páromat, akinek a neve (igaz, francia módra) pont ebből a három névből tevődik össze. Azok a fránya, izgalmas véletlenek!

És hogyan működnek említett véletlenek a regényekben?
Nos, az "Á, ezt nem hiszem el!" kategóriát képviselik, az olvasók ösztönösen elutasítják őket.
Miért? Miért zavaró, mik a negatívumai a véletlen használatának?

1. Az élettel ellentétben elvárjuk, és tudjuk, hogy a könyveknek struktúrájuk, szerkezetük van. Ám, ha ez nincs meg, az az érzésünk támad, hogy a szerző elveszítette az irányítást munkája felett, nem építette fel gondosan.->
2. Kiábrándulunk az íróból. Az a téves avagy helyes elképzelésünk lehet, hogy az író egyszerűen túl lusta volt, és inkább a könnyebbik utat választotta, mintsem, hogy előrukkoljon egy jó ötlettel.
3. Az életben különös egybeesések történhetnek, amit egy fikcióban kevésbé hinnénk el. Bár a való világan elfogadjuk ezeket, a könyvekben szembejövő véletlenek visszataszítanak a valóságba, mielőtt elhihetnénk, hogy a regénybeli világ maga is igaz. Kegyetlenül és gyorsan emlékeztetnek minket, hogy csak fikciót olvasunk.
4. Olvasóként érzelmileg kötődünk a történethez, elvárásaink vannak, de egy olcsó húzás bizony fáj. Elárulva, átverve fogjuk érezni magunk, ami csalódottságot szül. Tisztában leszünk azzal, hogy az előforduló véletlenek csak kreáltak. Okokat, okozatokat, magyarázatokat akarunk. ->
5. A karakterek cselekedeteinek, döntéseinek következménynek kell lennie!!
6. Íróként a feladatunk, hogy megnehezítsük karaktereink életét, hiszen konfliktus nélkül nincs sztori. De a konfliktus megoldását, azt, hogy szereplőink megmentsék a napot nem bízhatjuk a szerencsecsillagra, sorsra avagy a véletlenre.
7. A véletlen megöli a feszültséget.


Mikor elfogadható a véletlen?

A szinte sohát leszámítva... Nos tehetünk kivételt:
- Ha látszólagos véletlent alkalmazunk. Azaz megrendezzük, ám végül kiderül, a véletlen nem is véletlen, hanem manipuláció, ezzel a véletlent akaratlagossá, szándékossá tesszük. (Pl. A két szereplő nem véletlenül találkozott, az egyikük a háttérben szándékosan kitervelte.)

- Ha jól beépíted, előrevetíted a véletlent.
- Ha nem a véletlen, hanem a valószínűség játszik közre, ez realisztikusabbá teszi. (A kettő nem teljesen ugyanaz.)
- Ha puszta véletlenből bajba keveredik a főhős, de a bajból egy véletlennek köszönhetően kijuttatni... Nos, keményebb dió. Keverd bajba, de ne mentsd ki!
- Ha egyszer történik, és a dolgok tőle nehezebbé, érdekesebbé válnak. (Micsoda véletlen, pont Katniss húgát húzzák ki az aratáson, pont az első részvételekor. És mégis lenyeltük, olykor működhet, ha ésszel élünk a véletlen lehetőségével.)


Hogyan kerüljük el a véletlent?

1. Ismerd a történeted, mérd fel a buktatóit. Ha valamit a véletlennel magyarázol, ha valami a véletlennek köszönhetően történik, gondold át alaposan, hogy megéri-e így alakítani a szereplők sorsát.

2. Erőltesd meg magad, ne elégedj meg az egyszerűen így lesz és késszel! A véletlen egybeesést végtelenül könnyű alkalmazni. Elkerülni nehéz, hiszen kínálja magát, ám, ha mégis ellenállunk, megerősíthetjük a történetet, olyan megoldásokat találhatunk, amit némi agyalás nélkül fel se fedeztünk volna.

3. Író tervez, író végez! Előretervezés, vázlatolás! Unalmas lehet, de muszáj, muszáj! Tegyük fel, a főszereplődnek szüksége lesz valakire, aki megtanítja vívni, akkor ez a valaki az ne csak a probléma előtt két oldallal essen be, hanem vezessük fel előbb. Gondolj rá!

Lehet, hogy néha működik, mégsem javaslom a véletlen egybeesések használatát, mert bizony, az olvasók felismerik a svindlit. Tehetsz, mondhatsz bármit, tudják, hogy a véletlen egybeesést akkor veti be a szerző, amikor nem megfelelően tervezte el a sztorit, a kimenetelt, amikor nincs se logikus, se kreatív magyarázata a történtekben felmerülő bajokra, miértekre. Ne áruld el az olvasóid bizalmát! Ne kártyavárat építsd, hanem betonbunkert!

Avagy mennyire jó ötlet arcképünkkel ellátni regényünk borítóját?

Attól függ, de ami biztos, bármelyik híres, kevésbé ismert, és kezdő író eldöntheti, hogy szerepelni kíván-e könyve borítóján.

Miért nem javasolt:
- Ha sikert vársz. Attól még, hogy a könyved borítójáról rá mosolyogsz az emberekre nem leszel híres.
- Az éremnek két oldala van. Érdeklődőket, de galád trollokat is megigézhet arcképed, főleg, ha az az előlapon található. Kérdéseket vethet fel másokban, hogy ki vagy, mit keresel ott, nem is láttak még, miért kéne a kezükbe venniük egy kezdő, ismeretlen, esetleg celeb palánta könyvét?
- Ha meg szeretnéd tartani az anonimitásod mert: szégyellős vagy, vagy azt szeretnéd, hogy a személyed egyfajta rejtély lengje körbe, stb.
- Ha első könyves szerző vagy, egyben nincs célod a fotóddal (nem márkát akarsz építeni, nem a család számára készült, stb.), ha nem áll kapcsolat közted és műved témája között.


Kifejezetten javasolt:
- Ha ismert vagy, jobban mondva, te vagy az eladásra kínált termék. Nem szabad bujkálnod, sőt, szinte már-már kötelező a borítón virítanod, ha önmagad akarod reklámozni egy adott piacon. Ebben az esetben előnnyé válhat a megjelenésed.

- Ha olyan bázisnak adod el a könyved, ahol a potenciális vásárlók felismerhetnek, ha az adott terület szakértője vagy. (Biográfiát is mellékelhetsz!)
- Ha személyesen nem tudod eladni a könyved, de biztos vagy benne, hogy csak a képeddel meg tudod győzni, ösztönözni tudod az embereket, hogy megvegyék azt.
- Ha nem azt várod, hogy híres leszel általa, hanem garanciaként tekintesz rá. Az arcképpel felvállalod, hogy te írtad a könyvet, nem félsz elbújni, a tudásod, a szakértelmed, az arcod a borítón biztosíték.
- Megosztjuk a személyes véleményünk, tapasztalatunk, tanácsaink, kutatásunk, annak eredményeit. Feltehetőleg, sőt, holtbiztos, hogy ebben az esetben az olvasók tudni akarják, kivel állnak szemben. Arcot akarnak társítani a gondolatok tulajdonosához, az íróhoz. Kapcsolatot építünk ki magunk, a valós kilétünk és a közönségünk között.
- A könyvek szakértővé, ismertté tehetnek, ha még nincs túl nagy neved a szakmában/vagy ha márkaépítés a célod, az arcod a reklám részesévé válhat.


Részemről, előbb a regényeim ismerjék meg, ha engem is ismerni akarnak, felvehetik velem a kapcsolatot a szociális weboldalakon keresztül, akár e-mailt is írhatnak. Nem érzem szükségesnek, hogy kirakjam magam, a regényem nem rólam szól. Ha egy nap ismert leszek, vagy az x. könyvem írom, lehet, hogy beteszek egy képet, egy biográfiát, de két könyv után túlzásnak tartom.

Ám, ha téged nem zavar, hogy az emberek rögtön társítani tudják az arcod a műveddel, hajrá!

"Az ő szíve pihen,a miénk pedig vérzik,a fájdalmat csak az élők érzik.”

Az Öld meg Rómeót című bejegyzésemben már olvashattatok a karakterek okkal történő feláldozásáról/kiírásáról, de arról még nem beszéltünk, mi történik, ha kegyelmet kapnak, ellenben egy hozzájuk közelálló nem…

Veszteség és gyász

Ez egy nagy témakör, amiből sokat tanulhatunk, egyben sokat fájhat miatta a fejünk. Azzal, hogy valakit kiiktatunk a szereplőgárdából, és abban a percben elsiratják társai még nem szűnt meg létezni az emléke, szellem-szereplőként továbbra is kísértenie kell az élőket, na meg az olvasókat.

Íróként ismerjük és átérezzük karaktereink fájdalmát, de hogyan továbbítsuk ezt olvasóinak?

Megragadó szereplők, és izgalmas konfliktus kell, amihez hozzá lehet láncolni az embereket. Miért? Miért nem lehet elvárni a könyvmolyoktól, hogy rögtön sírva fakadjanak, ha a szereplőnket veszteség éri? Mert bár elszomorodhatnak ezt olvasván, emiatt nem kezdenek el együtt érezni a főhőssel, hiszen nem elég mély annak személye, nincs kapocs olvasó és közte. Ne a veszteséggel kicsikart reakciót felhasználva akard elérni, hogy az olvasó érzelmeket tápláljon karaktered felé, ez egy nagyon rossz ötlet. Megint csak: Miért? Mert egy ismeretlen fájdalma kevésbé fontos, a személyes veszteség mindig nagyobb.
A halál a mindennapok része, a hírek nap nap után beszámolnak veszteségekről, és mégse állunk meg olyan gyakran, hogy elmorzsoljunk pár könnycseppet. Néha a híreknél közelebb kerül hozzánk a halál, de mi változik? Felsóhajtva részvétet nyilvánítunk a gyászolóknak, de átérezzük? A pillanatban biztos, de hosszútávon nem. Ennek az az oka, hogy sokszor nem ismerjük azokat, akikkel ezek az események történnek.

Az empátiának ereje van, ébreszd fel.
Engedd, sőt segítsd az olvasót, hogy kapcsolatot építsen ki maga és a főszereplő között, valósághűn ábrázold a fájdalmat, jeleníts meg az elmúlást, hogy aztán sírni tudjanak a fiktív sírok fölött és kart karöltve indulhassanak el a bánat útján.

A történet egyik, alapvető ereje abban leledzik, hogyan tudjuk felidézni az érzelmeket.
Most lássuk, hogyan mutathatjuk be a veszteséggel járó gyászt:

Tartsd szem előtt, hogy a gyász tünetei idővel változnak, ezért azt javaslom, bátran használd fel Kübler-Ross modelljét, a haldoklás öt pszichológiai fázisát: Elutasítás, düh, alku, depresszió, elfogadás.

I. Elutasítás

A halál tényének tagadása, akkor is, ha látja maga előtt az elhunytat (akár képes annak személyét is letagadni: “Ez nem ő.” “Ez nem lehet igaz.”). A sokktól nem képesek tisztán gondolkodni, nem fogják fel a történteket, ezért megerősítést várnak másoktól. (“Ugye nem halt meg?”) Ragaszkodnak és jeleket keresnek és vélnek felfedezni. (“Még mindig lélegzik!”) Az elutasítás a későbbiekben is visszatérhet, de idővel átveszi a helyét az elfogadás. Izoláció: Bár természetes reakció, nem mindig célravezető regényíráskor, mert eseménytelenséghez vezethet. A lelki vívódások érdekesek, de az olvasó belefáradhat, empátia ide vagy oda. Ne szigeteld el teljesen, történjenek események körülötte, legyen további konfliktus, hogy lássuk, milyen a szereplő minden pillanatában.
Ebben a fázisban legtöbbször érzelmi bénultság és kiüresedés jellemző, ami közömbösnek tűnhet, azonban ennek az lehet oka, hogy a sokktól nem fogta még fel a tényeket, vagy, mert semelyik érzelmi reakció nem képes kifejezni a fájdalmat, egyszerűen minden üressé válik. Ez nem mindenkire jellemző, másokban kavaroghatnak az érzelmek, a tompultság helyett kontrollálhatatlan pánik hatalmasodhat el, és hisztérikusan tagadhat.

II. Düh

A dühkitörések, a hisztéria a leghevesebb reakció, amely sok konfliktust szülhet az itt maradottak között, hiszen a gyászoló haragja, a tomboló érzelmei sokakra kisugározhatnak akár ok nélkül is. Ennek jellemzője, hogy a gyászoló ingerlékennyé válik, a felelősöket keresi, vádaskodik (“Miért nem mentették meg?”), sokszor előfordulhat, hogy a halottra is dühösek. (Kimondva kimondatlanul egyaránt. “Miért hagyott itt?”) Haragudhat a világra, mert az élet megy tovább, tél után jön a tavasz, az emberek nevetnek, míg neki megállt minden. Dühöt érezhet egy felsőbb hatalom iránt. (“Miért nem mentetted meg? Miért teszed ezt velünk?”) Nem csak a környezetük, de magukat is hibáztatják, ami bűntudatot szül. Olyan dolgok gyötrik őket, amiket tettek és, amiket nem tettek meg szerettük életében. A haragot különböző érzelmi hullámok váltogatják: a megkönnyebbülés, harag, szomorúság, félelem, agresszió, bűntudat, depresszió, tehetetlenség, megsemmisültség, magány, céltalanság stb.
Sok esetben testi tünetek is előfordulhatnak: étvágytalanság, falánkság, álmatlanság, gyengeség, szédülés, súly érzése a mellkason.

III. Alkudozás

Ha a tagadás kitart, és nem képes elfogadni a veszteséget, a halál továbbra is értelmetlen számára, mert nem talál felelősségre vonható bűnöst, akkor lép színre az alkudozás. A gondolatokat eltereli, késlelteti a szembenézést az elmúlással, más opciókat, megoldást keresve, mintha létezne még egyezség esélye. ( “Ha máshová szállíttattam volna…” “Ha kicsit korábban hívom fel elkerülhető lett volna…”)

IV. Depresszió

A világ ködösé válik, a teendőket passzívan, automatikusan végzik, attól az érzéstől kísértve, hogy mindez nem is velük történik. Itt is dominálhat az izoláció, mások azonban plusz elfoglaltságot keresnek, hogy másfelé tereljék gondolataik, érzelmeik.
Lassan már nem csak akaratlanul, de akarva, tudatosan is előhívják az emlékeiket, megkezdik az elfogadáshoz vezető útjukat.
Visszaesés következhet be évfordulók alkalmával (születésnapok, házassági évfordulók, halál) és a tünetek, a gyász újra felerősödik. Jellemző: Fejben továbbra is megszólítja az elhunytat. Ez segíti az elfogadást. Átveheti annak szokásait, hiszen ezt ő így csinálta, így szerette...

V. Elfogadás

Bár a fájdalom végig kíséri az életet, idővel enyhül. A gyászoló tovább lép, ami nem azt jelenti, hogy elfelejti a múltat, de a veszteség feletti szomorúsága már nem tölti ki minden pillanatát. Számára egy új világban új életet alakít ki. Átértékeli az életét, kapcsolatait, a világhoz fűződő viszonyát. Megtanul újra örülni, elfogadja, hogy az élet nem állt meg, a bűntudat érzése halványul, lelkileg megerősödik, elmúlnak a fizikai tünetek. Tehát esélyt adhatunk a gyógyulásra, hogy az olvasó lássa, milyen erős a karakter, mi mindenen tud keresztülmenni. Ha nagyon szadista írók vagyunk, és miért ne lehetnénk, ezt a lépést kitörölhetjük és örök depresszióba taszíthatjuk a játékosaink, bemutatva gyengeségük, hiszen ez is megtörténhet.

Ha úgy döntesz, nincs esélye elfogadásnak, a gyászt kétféleképpen is fel lehet osztani:
Azonnali gyász, a sokk:
Érzelmek és megnyilvánulásaik: Tagadás (mi lett volna, ha…), kiüresedés, dühkitörések, alkudozás. Megbánás. (Nem tudtam elbúcsúzni. Bárcsak mást tettem/mondtam volna…). Miértek felsorakoztatása. Stressz, kedvtelenség, pánik. Ragaszkodás: Minden rendben van,
Nagyon színes a paletta nyugodtan lehet válogatni, egyiket-másikat párosítani.
Fizikális jellemzők: Elszoruló torok, étvágytalanság, vagy falánkság, hányinger, remegés, súly a mellkason, duzzadt szemek, álmatlanság stb.
Változások a szociális életében: Megszűnő tevékenységek, vagy túl sok elfoglaltság keresése.

Hosszútávú gyász, a depresszió markában:
Elszigetelődés, a kapcsolatok megszakítása, megállítja a saját világát.
Káros szerek állandósuló használata. (Drog, alkohol, szerencsejáték, stb.)
A veszteség elfelejtése. Jelen időben beszélni a halottról, kísérlet a felhívására. - Később ráeszmélnek, már nem tudják ezt megtenni. Ennek következménye: Ahányszor eszébe jut, annyiszor veszti el újra és újra szerettét.
Tényleges feledés. Amikor huzamosabb időre megfeledkezik a főhős az elhunytról. Belép az elfogadás fázisába, rájön, hogy él, az elhunyt olyan, mint ha soha nem is létezett volna, ám ez visszaesést produkálhat: Sokk, bűntudat, ragaszkodás: Nem szabad elhalványulnia az emlékének.
Bár nem tűnik gyásznak mégis az lehet, amikor az elhunyt életét adoptálja akarattal vagy akaratlanul. Létrehozza azt bárt, amit a másik mindig is szeretett volna, vagy tehetségtelensége/ addigi érdektelensége ellenére hegedűt ragad és hegedűművésszé válik, valóra váltva a másik álmát.
További jellemzői: Fekély, magas vérnyomás, depresszió, szorongás bizonyos helyzetekben, álmatlanság, fokozott óvatosság másokkal szemben, izoláció, mániákus ragaszkodás, mindig az elhunytról beszél, stb.


Lehet racionális, a karaktertől elvárt reakció a veszteségre, de lehet meghökkentő, hiszen mindenki másképp reagál a veszteségre, és mindenki egyéni tempóban dolgozza fel azt.
Feledkezz meg a sztereotípiákról. Egy férfi kifakadhat és összetörhet, egy nő pedig magányosan is megélheti a pillanatot, lehet elutasító, magába forduló.
Mindegy melyik esetet választod, a veszteség sose legyen hatásvadász, a halálnak legyen indoka, legyen következménye. Ne a pillanatnak élj, legyen szerepe a történet menetében, a karakter fejlődésében/hanyatlásában.

Mielőtt ilyesmivel sújtanád a hősöd, vegyél át pár kérdést:

- Hogyan kezeli a karaktered a bánatot? Társadalmilag? Fizikailag?
- Mennyire változtatja meg? Kevésbé lesz önző, több empátia szorul belé? Vagy elhatalmasodik rajta az őrület, esetleg depresszióssá válik? Miért áll be a változás, miért szükséges?
- Magáévá tudja tenni, képes elfogadni a veszteséget, vagy elmenekül előle?
- Meg tud birkózni vele egyedül vagy segítség kell hozzá?
- Képes másokkal megosztani a bánatát, vagy elszigeteli magát?
- Újra egész életet tud majd élni?

Ha tudod a válaszokat, azt is tudd, hogyan mutasd be a fájdalmát, a gyászát. Ebben az esetben igen jól működik a ne csak mondd, mutasd is elve.

Ne csak sírjon a karakter, folyjon az orra, a tekintete legyen üres, a szeme száraz, majd teljen meg könnyekkel, amik szánkázzanak az arcán, csíkozzák, remegjen az ajka és az álla, a hangja váljon rekedtté, tördelje a kezét, morzsolja a papírzsebkendőt.
Engedj betekintést a gondolataiba. Akarja kikaparni a föld alól a szerettét, akarja követni, tegyen fel költői kérdéseket, stb. Mindez igazivá teszik őket.

Akárhogy is:
A veszteség erősebbé, egyben gyengévé tesz.