Besorolás

Szükségünk van-e arra, hogy kategorizáljuk műveinket, hogy műfajok korlátai közé szorítsuk őket?

Egyértelműen: IGEN

Mikor történjen a besorolás?

Megkönnyíti a munkát, ha még az írás kezdete előtt tudod, milyen irányba indulsz, ha tisztában vagy azzal mit szeretsz. Természetesen előfordulhat, hogy csak írás közben, vagy befejeztével kristályosodik ki, miben, mely műfajban gyökerezik regényed, nincs ezzel semmi probléma!

Miért fontos a műfaji meghatározás, a kategóriák kiválasztása?

Mert mindenki életét megkönnyíti.
1. Ha hagyományos könyvkiadásban gondolkozol egyből tudni fogod, hogy beleillik-e regényed egy adott kiadó profiljába.
2. Meg tudod határozni a célközönséget miáltal egyértelművé válik, hol (pl. melyik internetes felületen) tudod a leginkább értékesíteni.
3. Megmenthetsz pár embert a csalódástól, könyved a negatív kritikától. Teszem azt, ha rosszul határoltam volna be a könyvem, például krimi helyett a romantika szekciójába helyezem, a lelkes romantika rajongó biztos csalódna, mert hiába tartalmaz szerelemi szálat, mégse olyan hangsúlyos. 
4. Ám a könyvem krimi, így címkéztem fel, tehát esélyt kapott arra, hogy célközönségem megtalálja és hazavigye. Miért vagyok ebben annyira biztos? Mert az olvasó, ha van kedvenc műfaja nem fogja feltúrni a könyvtárat/boltot könyvválasztáskor, hátha valahol kallódik egy elkevert gyöngyszem, hanem a kedvenc szekciójához fog igyekezni, ahol megtalálja a többi között az enyémet is.

Hogyan döntsük el hová tartozik regényünk?

- Mindenekelőtt ismerd meg a műfajok/kategóriák jellemzőit.
(Műfajok és a teljesség igénye nélkül néhány példa, mit foglalnak magukba: Kalandregény: nagy utazás, sok konfliktus. Fantasy: Mágia, elképzelt világok, mitológiai és misztikus teremtmények. Detektívregény, krimi: Erőszak, gyilkosság, bűnügyek, rejtélyek felgöngyölítésének menete. Sci-fi: Idegenlények, ismeretlen világok felfedezése, technológia, tudomány. És itt van még: Romantika, erotika, thriller, horror, stb.)( Kategóriára lehet jellemző például az életkor szerinti besorolás. Pl. Gyerek könyvek, YA, NA. Ekkor nem a témát, hanem a főhős és az olvasók életkorát határoljuk be. Tehát lehet egy romantikus+sc-fi  műfajú történet a YA kategória képviselőiknek  szóló.)
- Tanulmányozd a könyvtárak, boltok, online butikok polcait. Keress rá azokra a regényekre, melyekhez hasonlítani tudod a sajátod, és helyezd hasonló műfajba, kategóriába.
- Sorold fel, mely műfajok, kategóriák illenek művedre. Ne habozz teljes listát írni, akkor is folytasd, ha úgy ítéled a horror és a romantika ütik egymást. Ezután húzd ki a leggyengébb láncszemeket, és tarts meg maximum hármat.
Miért hármat? Miért nem kell egyre korlátoznod a könyved?
Mert léteznek vegyes műfajok/kategóriák, de bánj velük óvatosan! 



VegyesPRO:
Ha több helyre sorolod be a regényed, biztos, hogy nem szalasztod el a potenciális közönséget. Olyanok érdeklődését is felkeltheted, akik bár nem szeretik a sci-fit a horrort igen, és kíváncsiságból megveszik.
Nem csak egy helyről integet az olvasók felé, még láthatóbbá válik, több műfajban veheti fel a versenyt.
CONTRA: 
- "A hatodik fejezetem harmadszori visszaolvasásakor megijedtem a saját könyvemtől!" (Csak egy példa.) Azért, mert ez megtörtént még nem jelenti azt, hogy kötelezően horrorként kell feltüntetned a regényed (sok más mellett). Ne vezesd félre az embereket!
-  A bőség zavara különben is eltántoríthatja az olvasót. Miféle könyv az, ami vicces, horror, sci-fi, gyermekkönyv? Ki tudja? Talán létezik. De ezt a turmixot látva az olvasó erősen megkérdőjelezi a mű minőségét.
- Az "ezt a könyvet mindenki szeretni fogja!" hozzáállás hibája. Egy kicsit történelmi, egy kicsit erotikus, horrorral keverve, ja és némi krimivel fűszerezve… Ha túl sok műfajjal/kategóriával illeted a regényed nem csak a közönség, de a kiadó is megzavarodik. Melyik polcra (akkor is, ha virtuális) rakja? Hogy a bánatban reklámozzuk?

Nem állítom, hogy mindezek keverékéből nem születhet regény, de mindig csak a legésszerűbb műfajt/kategóriát válaszd. De a történelmi, horror, erotikus könyved még mindig tartalmazza a krimi elemeit? Semmi gond, van megoldás, hogy ezt a vásárlók tudomására hozd.
Nézd, újra saját példám veszem. A Hopeless Casesben vannak drámai elemek, az olvasóim elmorzsoltak jó néhány könnycseppet, ám... ám, mégse tudom teljes magabiztossággal drámának nevezni. Tudod hol fért el ez a szó, a humoros mellett? Például a reklámszövegben. A műfajokra és kategóriákra jellemző szavak segítségével reklámozd regényed bejegyzésekben, a fülszövegben stb.

Nem kell korlátok közé szorítanod regényed, sőt javasolt a vegyes címkézés, és szerencsére ma már a legtöbb honlap lehetővé teszi, hogy többféle műfajt/kategóriát válassz, a lényeg, hogy ne halmozd, csak a legrelevánsabbakat használd!

Lázadók szülei

Minden héten új témával előrukkolni nem a legegyszerűbb kihívás, ám egyik nap írótársamtól és jó barátomtól érkezett egy remek felvetés, ami a gyerek-karakterek körbejárása után igazán adhatta volna magát. Miért is ne vehetném górcső alá a szülő-karaktereket?
Barátnőm meglátása szerint főleg a YA-t képviselő írok állítják őket az elhanyagolt háttértáncosok közé.

Később magukról a szülő-karakterekről is írok, de most megragadta a fantáziám a YA+szülő kérdés, szóval koncentráljunk erre.

A tisztán látás kedvéért, hogy megértsük miért is olyanok a szülők, amilyenek definiáljuk a YA jelentését. YA = Young Adult, azaz ifjúsági, fiatal felnőtteknek szóló regények.

Némi kutató munkát követően szembesültem a ténnyel, hogy elég sokan nehezményezik, amikor ezekben a történetekben háttérbe szorulnak a szülők, vagy ostoba személyekként vannak feltüntetve, akik soha semmit se érzékelnek, abból, ami gyermekük életében történik.

Ezekkel a fogásokkal rakják félre a szülőket:
- Túl elfoglaltak. A gyerek számukra láthatatlan, ami úgy üt vissza, hogy apa és anya az olvasó számára válik láthatatlanná. Jobb esetben érdeklődnek a gyermekük iránt, de se idejük, se energiájuk feltérképezni mi lapul a lelkük mélyén.
- Egyedülálló szülő/válófélben vannak a szülők. Az elfoglalt szülőknél is elfoglaltabb típusok.
- Betegség. (Fiziológiai, mentális a szülő részéről.)
- A szülők egyáltalán nincsenek jelen. A gyerekek árvák, vagy bentlakásos iskolába küldték őket.



Egyik megoldás sem rossz, hiszen a valóságban is megtörténik mindez, de miért gyakori a YA könyvekben?

Fentebb említettem, hogy a YA fiataloknak szól, főként tizenéves tinikre fókuszál. És milyenek a kamaszok? Lázadó, önkeresők, próbálják megtalálni a helyüket a világban, amibe a szülő nem fér bele, mert határokat szabnak a kibontakozni vágyóknak. Egy különösen dacos tinédzser számára (nem általánosítok...) a szülő egy szűklátókörű h*lye, aki szabályaival gátolja őt, akivel azonosulni tud a young adult olvasó.

Mindemellett anyu és apu könnyedén megtörhetik a történetet, lassítják a cselekményt, a fiatalok dinamikáját, mert olyan borzasztóan felnőttek... Őket felnőttes dolgok foglalkoztatják, mint például, mi legyen a vacsora? Be kell fizetni a számlát, kivinni a szemetet. Egyszerűen unalmasak, és a felnőttes problémáikkal meg szabályaikkal csak komplikációhoz vezetnek. Ellenben mennyivel érdekesebb a reménytelen, titkos szerelemben vergődő fiatalok kálváriája, vagy kalandos útjuk valami földöntúli ismeretlen felé? 
A szülők kockázatot jelentenek az írók számára. A buli megrontóiként jelenlétükkel a könyvekben szereplő és a könyveket olvasó fiatal szórakozását is eltaposhatják. Az előbb felsorolt technikákkal kiiktatják őket, hogy a kamasz teret kapjon.


Gondoljuk át, egy fiataloknak fiatalokról szóló regényben tényleg probléma és hiba a szülők elhanyagolása?

Nem kifejezetten hiba.
A kamaszok sokszor rejtett életmódot folytatnak. Mindenkinek jobb, ha anyu nem olvas bele a naplóba, apu meg nem néz a matrac alá. Akarva vagy akaratlanul a szülőknek gőzük sincs arról, mi történik a titkosügynököket megszégyenítő tehetséggel bíró gyerekekkel.
Nem is bűn, ha egy szülőt azzal indokkal tesznek félre, hogy elfoglalt, mert a valóságban is vannak ilyen szülők, de lassan klisé válik belőlük a YA regények világában.

A szülők elhanyagolását/hiányát mindig meg kell magyarázni. Úgy nem lehet elrakni őket, hogy csak nincsenek itt és kész, nincs kedvem velük foglalkozni, ez lehetetlen, nem megengedett húzás.

Különben elég sajnálatos, ha valaki lustaságból/nemtörődömségből elszalasztja a nagyszerű lehetőséget, ami a szülő-karakterekben rejlik.
Ők is sokfélék, egyediek, nem lehet folyton-folyvást az elfoglalt árnyékok szerepébe skatulyázni őket, maguk is emberek célokkal, akik érdekes, olykor szokatlan kapcsolatot ápolnak a főszereplővel.

Ha nem is reflektorfényben álló szereplők, nekik is megvannak a gyermekeiket érintő álmaik, rájuk vonatkozó szabályaik, a gyermekükre kiható munkájuk, csupa olyan dolog, ami hatással van a kamaszra. Mindez szuper módja lehet annak, hogy konfliktust teremts, vagy, hogy elindítsd főhősöd a belső vagy külső utazásán. Például az édesanya a széltől is óvta fiát, beletáplálta, hogy beteges, aki az ő gondoskodása és házipatikája nélkül bizony fűbe harapna. A fiú pedig idővel dacolni kezd, a sutba vágja vitaminjait és inhalálóját, hogy a sztori végén ő húzza ki a szennyvízcsatornába esett társát. 

Amikor arról van szó, hogy a YA író elfoglaltságra hivatkozva elhanyagolja a szülőt, nem a tökéletes szülő képét hiányoljuk. Nem feltétlenül idillikus problémamegoldóra vágyunk. A szülő lehet mentor vagy hátráltató. Annyi elég, ha igazi, mert tagadjuk vagy sem, a szülők valamilyen formában a tinik életének szerves részei, nem átlátszóak, személyiségük van. Kerüld a klisét, és adj igazi karaktert anyunak és apunak.

Ha még nem olvastad, az alábbi linken megtalálhatod sorozatom második részét, melyben (bár nem YA, inkább NA)  több, különböző típusú szülőnek is hangot adtam: Árnyék a múltból
Jó szórakozást ;)

Maslow-piramis

Egy történet nem csak a konfliktusról szól, nem kizárólag e köré épül, hanem a szereplők köré, akiknek vágyai, szükségletei vannak. Beszéljünk most erről a Maslow-piramist vizsgálva. Miért számít a szerzőknek? A Maslow-piramis, alias Maslow-szükséglethierarchia ez a gyöngyszem volna:
Ez az elmélet azt sugallja, hogy az emberi vágyak öt kategóriába sorolhatók. Ezeket különböző módon csoportosíthatjuk:
Alapvető, ősi szükségleteink, melyek a létfenntartáshoz szükségesek:
1. Fiziológiai szükségletek
2. Biztonsági szükségletek
Pszichológiai szükségleteink:
3. Szeretet, valahová tartozás szükséglete
4. Elismerés szükséglete
Az önmegvalósítás szükséglete, mely stílusosan:
5. Önmegvalósítás szükséglete
Wiki általi csoportosítás:
Hiányalapú szükségletek:
1. Fiziológiai szükségletek

2. Biztonsági szükségletek
3. Szeretet, valahová tartozás szükséglete
4. Elismerés szükséglete
Növekedés alapú szükségletek
(5. Kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni 6. Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség)
7. Önmegvalósítás szükséglete És most szedjük szét őket!
1. Fiziológiai szükségletek A piramis legalját képzik, mégis nélkülözhetetlenek a túléléshez. Ezek nélkül a karaktered meghal, hacsak nem valami idegen lénnyel dolgozol. Ha a szereplőd ezen szükségleteit kielégíted akkor nem fogja az idejét és energiáját ezek megszerzésére fordítani, tehát háttérbe szorulhatnak a történetben, és más, a skála magasabb fokán szereplő szükségleteik hajkurászhatja. (Szerelem kaja helyett.) Fiziológiai szükségletek lehetnek: Étel Víz Levegő Ruházat Alvás Menedék
Mint mondtam, a karakter túlélése múlik ezen szükségletek kielégítésén. Ez mit jelent? Hogy az író remek lehetőséget kap arra, hogy ezt kiaknázza. A történet épülhet ezen szükségletek teljesítése köré. (Lásd: Nem teljesen csak ezekre a szükségletekre fókuszálnak, de tetemes részben igen: Battle Royale, Hunger Games, katasztrófa filmek.) 2. Biztonsági szükségletek Ha teljesültek az előző kategória szükségletei, már nem működnek motivátorként, a szereplő vágya nőhet, azaz kezdhet a megvédésükre koncentrálni. Azonban a biztonságnak sokszor kompromisszumot kell kötnie például az élelem megszerzésének érdekében. (Pl. Vadászat, amikor a vadászból könnyen préda válhat.) Ez jó történet alap, konfliktust szülhet. Ám, ha sikerül magát, a szeretteit, élelmét, stb. megvédenie kevésbé kell már az élettani szükségletei miatt aggódnia.

Biztonsági szükségletek lehetnek: Védelem támadás ellen Elegendő pénz Jó egészség Biztos állás Vagyonvédelem

3. Szeretet, valahová tartozás szükséglete Ha a főhősnek nem kell aggódnia az élelem vagy a biztonsága miatt, azaz miután biztosította fizikai szükségleteit, összpontosíthat az érzelmi vágyaira. Megpróbálja megtalálni a lelki egyensúlyát a másokkal épített kapcsolatai által. Szeretet, valahová tartozás szükségletei lehetnek: Barátság Gyengédség Románc Meghittség Család

(Lásd romantikus regények, filmek, az egyik kedvenc könyvem is erről szól: Üvöltő szelek.) A következő igények nagyon érdekesek, de nehéz köréjük építeni egy történetet. Megdolgoztatják az írókat, és talán kevésbé kereskedelmi célúak (a kereskedelmi célú regényekben a cselekmény áll a középpontban), inkább szépirodalmiak (karakter vezérlet, a fejlődésük áll a központban, pl: Vörös és fekete). 4. Elismerés szükséglete Miután a karakter fizikai és érzelmi szükségletei kipipálódtak, figyelme az identitására, a helyzetére terelődhet, arra, hogy ki ő, hogy létezése különbséget tesz, nyomot hagy a világban. Elismerés szükségletei lehetnek: Függetlenség Megbecsülés/Tisztelet Promóció Hírnév Hála Becsvágy Elfogadás

5. Önmegvalósítás szükséglete A hierarchia-rendszer csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll. Azok után, hogy karakterünk gondoskodott a skálán szereplő többi igényéről már nem elégszik meg azzal, hogy csak eléldegél, valami mélyebb értelmet keres, ki akarja aknázni személyes potenciálját. Önmegvalósítás szükségletei lehetnek: Felsőoktatás Szellemi megvilágosodás Felfedezés Művészi törekvések Utazás Új tapasztalatok, készségek megszerzése Jótékonyság
A karakternek ki kell elégítenie szükségleteit, ami által jobban megismerheti önmagát, és a körülötte lévő világot, így jobb, teljesebb emberré válhat. A Maslow-piramisról tudni való, hogy ideje múlt, de jó támpontot adhat az írónak. Miért elavult? Mert... - Maslow szerint először az alap szintű igényeket kell kielégíteni, hogy a felsőbb szintűek motivátorként átvegyék a helyük. Ez nem igaz. Nem feltétlenül kell, hogy mindig a legalacsonyabb szintű szükséglet teljesüljön először. Egy éhező szegény legény harcolhat a megbecsülésért, vagy a szerelemért. Persze nem biztos, hogy a szerelmet fogja hajtani üres gyomorral, vagy veszélyben. Ha mégis, ez egy újabb kihívás a listáján… ebből következik -> - Nem csak egy szükséglet hat ki a főhősre ugyanabban az időben. A főhős éhezhet, harcolhat az élelemért, önbecsülésért, miközben az elrabolt hercegnő nyomát keresi, tehát egyszerre több szükséglet is motiválhat. - A karakter vágya több kategóriába is tartozhat. Az a cél vezérli Artúrt, hogy királysága legyen, ehhez szükséges: biztonság (jó hely új életet kezdeni), elismerés (önbecsülés, tisztelet), önmegvalósítás. Hogyan használhatod fel az ábrát? - Ellenőrzés. Részben teljesültek alapvető szükségletek, hogy magasztosabb céljait reális módon elérje? Nem feledkeztél meg az étkeztetésétől? Biztosítani tudja a lovag a kellő energiabevitelt, hogy megölje a sárkányt? - A kategóriák átfedése remek eszköz. Nem egysíkú, hanem többdimenziós motivációt ad a - -karakternek, amitől valódibbá válik. - Lökd vissza őket a skálán, hogy az alacsonyabb szintű igényeket veszély fenyegesse. Felfedezte az időgépet, önmegvalósítás pipa, de a szerelme elhagyja, mert rá nem fordított elég figyelmet. Remélem, érdekesnek és főképp találtátok! :)

Kreatív írás más megközelítésből

Sokan szeretik, sokaknak bevált, de tényleg megéri erre pazarolni hatékonyságunkban az időt és energiát?

Nem, igen, azaz...

Attól még, mert valakinek nem jön be a kreatív írás, nem jelenti azt, hogy mindenki számára energia-, és időpocsékolás. A kreatív feladatok elősegítheti, hogy megjelenjen az író múzsája, de könnyen meglehet, hogy szimplán időpocsékolás az egész folyamat.

Őszintén, én ritkán végzek kreatív írás gyakorlatok, hogy miért? Íme néhány ok:

Idő:
Könyvet írni időigényes. Évente egy regényt dobok a piacra (szégyenletes késésben vagyok), ha a tényleges alkotói folyamatot megosztom, ez az idő többszöröződhet. Kérdéses, mennyire éri meg olyasmit írni, ami aztán egy fiók mélyén lapul örökre?

Kreativitás - gyakorlatba vagy munkába fektessük?
A gyakorlás nem lesz publikálva, nem arra készül. Okosan,  felelősségteljesen kell felhasználni a kreativitást, olyasmire fordítani, amit később nem bánunk meg.

Írás=Gyakorlás?
Az írók írnak. Gyakorlás alatt pedig nem kell feltétlenül mások által kiadott feladatot értenünk. A gyakorlások azok a változatok, kéziratok, melyeket a történetbe foglalsz, majd kipofozod azt.

Gyakorlás=Halogatás
Mindjárt nekilátok a munkának, csak lefőzök egy kávét, labdázok a kutyával, átrendezem az asztalom... még egy kicsit gyakorlok. Akarva-akaratlanul abba a hibába eshetünk, hogy a tényleges írás elébe helyezzük a gyakorlást, hogy elodázzuk az éles bevetést, mert az sokkal keményebb munka, mint az egyszerű, tét nélküli irkálás.

A kreatív feladatok helyett úgy is gyakorolhatsz, hogy a történeted dolgozod ki. Napi tizenöt-húsz percet foglalkozz olyan írással, mely nem kifejezetten a történet előrehaladtát szolgálja, de kapcsolatban áll vele. Ötletelj (segíthet megtörni az írói blokkot), párbeszéd foszlányokat gyűjts, vázlatolj, készíts leírásokat (személy, helységek), etc.
Különben mindig érdemes kreatív írást gyakorló feladatok között böngészni, mert remek ötletekre tehetünk szert csak azáltal, hogy olvasgatjuk őket.




Belső utazás

A múlt héten két bejegyzéssel akartam kedveskedni, de csak félig jött össze, ezért ezen a héten jön a pótlás.

E heti első témám nem valami spirituális “halandzsa”, a karakterek belső utazásáról lesz szó tömören és velősen.

Lehet egy szereplő elképesztően szórakoztató, fantasztikus, de ez nem jelenti azt, hogy kimondottan erős karaktert sikerült létrehoznunk. Ám, ha ennek a bizonyos karakternek megadjuk a változás esélyét, és egy ütős belső utazással bolondítjuk meg, kijelenthetjük, hogy erős szereplőt alkottunk.

A belső utazás katalizátora a változás. Tehát csak akkor tudod felvázolni, érzékeltetni egy karakter fejlődését/belső utazását, ha a történet folyamán változások, kihívások elé állítod, ütközteted alapvető meggyőződését, és a történet végén összehasonlítod a személyiségét, viselkedését, a belső értékeit, hitét a kezdeti személyiségjegyeivel.

Hogyan közelítsd meg a belső utazást?

A történet megírása előtt legyen egy pontos, világos elképzelésed a könyv elején megjelenő szereplődről. Mik a belső értékei? Mi érdekli? Miben (nem) hisz? Hogyan viselkedik bizonyos helyzetekben?
Legtöbbször a főszereplő hiányossággal indul, hiszen senki sem lehet tökéletes, de a történet folyamán jobb emberré válik. (Ne felejtsük el, mindig előhúzható a negatív irányú fejlődés kártyája. Azaz jófiúból rossz, kevésbé jófiú lesz.)
Ne csak te tudj a szereplőd hiányosságairól. Adj az olvasóknak konkrét példákat, hogy miért szükséges a karakternek változáson keresztül mennie. (Pl.: Ödön játékos, intelligens kisfiú, de rendkívül irigy.)
Ha már megvan a szereplő hibája, ne javítsd meg egyből. A változásnak lassan, egyenletesen kell beköveteznie. Felmerülhet a kérdés, hogyan tedd ezt? Egyszerűen add meg a lehetőséget, hogy fejlődni tudjon. (Pl. Mentor segítségével. Ödön nagypapája egy anekdotájával terelgesse a helyes útra. Vagy teremts egy olyan helyzetet, mikor elkerülhetetlen a változás, a karakter döntéseinek, cselekedeteinek hála menjen végbe ez.)
Ha végig járta belső útját a karakter, a változás felismerését (egyértelmű kinyilatkoztatását az olvasó felé) tartogasd a csúcspontra, amikor mind fizikai, és mind a pszichológiai katarzis egyszerre teljesülhet. A belső utazás a pszichológiai, a külső a fizikai. (Példa a külső utazásra: Ödön jelenlegi életcélja, a történet fő szála, hogy kalandos úton visszaszerezze a nagyapja kertjéből lopott almákat a szomszéd fiúktól.)
A belső változást tettek által bizonyítsd. Nem elég leírni, a főhős szájába adni a szavakat, miszerint ország-világ előtt fogadja, változott, meg kell mutatnia. (Pl. Az irigy Ödönke visszaszerezte az almákat, tehát beteljesült a külső utazása, ugyanakkor a belső útja is véget ér, amikor mégis megosztja a szomszéd szegény gyerekekkel a gyümölcsöket.)

Lehet csak külső utazásról írni, de ez hiányérzetet kelthet. Elolvassuk az is, hiszen ezért olvasunk, hogy izgalmas kalandokat éljünk át, de emellett azért is, hogy olyan belső utakon osztozzunk, éljünk át a főhőssel, melyeket mi is ismerünk saját tapasztalataink által.
© Copyright 2015. Theme by Way2themes