Értelem és ÉRZELEM

A hétvégén megnéztem az Agymanók (<--kicsit butítja a filmet) című animációs filmet, amiben egy Riley nevű kislányt, illetve az őt vezérelő érzelmek történetét követhetjük nyomon. Ezek az érzések: Derű, Bánat, Harag, Majré, és Undor.

Azon kívül, hogy a film nagyon mély, minek következtében sokat lehetne írni róla (többször törölgettem alatta a könnyeimet, mint nevettem), mindenképp megjegyzendő, hogy Derű karakterfejlődése (mert igen, az érzelmek is változhatnak) nagyon jó volt. Spoiler nélkül a Derű Riley fő “irányítója”, aki mindenáron boldog életet akar biztosítani a lánynak, ezért elszántan igyekszik kizárni a munkából, jobban mondva Riley életéből a Bánatot. De az érzelmeket nem lehet kitaszigálni, nem lehet őket elnyomni, és attól még, hogy a szomorúság is szerepet játszik létezésünkben, az nem feltétlenül rossz, szükségünk van Bánatra.

Ebből azt akartam kihozni, hogy nem mindig akkor kell cselekednünk, amikor a  boldogság vezérel minket. Nem csak akkor kell tollat ragadni, amikor duzzadunk a derűtől, amikor az élet szép és vidámság van. Akkor is figyelhetünk lelkünk rezdüléseire, és írhatunk, amikor elönt a szomorúság.
Új, érdekes gondolatok születhetnek, emellett öngyógyító technikaként is hasznos, ha kiírjuk magunkból a fájdalmunkat, a haragunkat, félelmeinket.
Természetesen nem kell leleplezned magad, nem kell/nem szabad megosztanod, nem kell utalnod a történetedben az érzelmek kiváltójára, de felhasználhatod, hogy még inkább valódivá váljon a sztorid.
Azáltal, hogy hangot adsz az érzéseidnek többdimenziós karaktereket alkothatsz, megtanulhatod hogyan közvetítsd az érzelmeket úgy, hogy az olvasó felismerje és átérezze azokat.

+ Mielőtt belefognál, hogy az indulat hevében nyakon csípd az érzelmeid, kicsit csillapodj le előtte, álljanak össze a gondolatok, majd ekkor ragadj íróeszközt és cenzúra nélkül vess lapra mindent. Szerkeszteni később is ráérsz. Hagyd, hogy az érzelmek vezessenek előre!
Használhatsz naplót, amiben rögzítheted az érzelmeid, ezek alakulását, amit aztán később alkotáshoz is felhasználhatsz.

Egy másik tanulság/igazság, hogy egy időben több dolgot is érezhetünk egyszerre. Lehetünk dühösek és szomorúak, boldogok, mégis bánatosak.

 ! De most csak egyre koncentrálj az egyszerűség kedvéért.
Ritkán állunk meg, és kérdezzük magunktól: "Mit érzek ebben a pillanatban?" Most tedd meg!
Feladat: Írj egy emócióról, ami jelen pillanatban ostromol. (Vicces kedvedben vagy, és azt mondod, momentán csak éhséget érzel?... Felőlem írj arról!) Válassz egyet! Nem kell, hogy a domináns legyen, csak amihez kedved van. Nem is kell megindokolni, miért érzed és miért választottad ezt, nem kell háttértörténet, egyszerűen írd körbe magát az érzelmet, majd tisztázd, biztos erről van szó? Tanuld meg átadni azt, ami benned lakozik! Később vegyítsd az érzéseket, legyen egyre sokszínűbb a leírás!



A saját tapasztalatok, érzelmek ugródeszkák a jó íráshoz, ezért soha ne hagyd figyelmen kívül ezeket, valamennyit használd fel hajtóanyagként és inspirációként!

Közérdekű közlemény: Egy ideje megkezdődött a vakáció, ezért minden szerencsésnek kellemes nyári szünetet kívánok! Én is szabadságra megyek, 3 hétre. Nem hiszem, hogy lesznek bejegyzések, és üzenetek, de meglátjuk, megpróbálok minden lajhártól telhetőt megtenni! :)

Szinopszis

Vágjatok kupán... hogy erről még nem esett szó?!
A kiadókat környékező írók egyik legfontosabb feladata, hogy szinopszist írjon a regényéhez! És ekkor felmerül A kérdés: Milyen a jó szinopszis?

Valaki? Senki? Nos, nem egyszerű ebben a témában biztos infóhoz jutni, ahány kiadó annyi bíra...
 Bevallom, nekem sincs sok lövésem, de amennyi igen, azt megosztom veletek.


Szinopszis: Összességében ez egy áttekintő, ami lényegre törően ismerteti a regény cselekményét.



Mivel nincsenek kőbe vésett szabályok, de ellentmondó tanácsok annál inkább, az írók a sötétben tapogatóznak, és olyan buktatókban eshetnek el, mint például:

- Minden fontosnak tűnik, ezáltal terjengőssé válik a szinopszis.
-> Az író túl sok karaktert említ meg, jelentéktelen karaktereket és köztük történő interakciókat mutat be, érdektelen eseményeket, kevésbé fontos fordulatokat, felesleges magyarázatokat, leírásokat zsúfol össze, azaz túl sok részletet közöl.
- Túl tömör.
-> Olyannyira rágörcsöl a kevesebb néha többre, hogy áttekinthetetlenné, érthetetlenné válik a történetváz.
- Sejtetés és fölösleges cliffhanger (függőben hagyott cselekmény)
-> A szinopszis nem fülszöveg!

A jó szinopszis...(?)

Az amelyik kiragadja a történet fő mozzanatainak esszenciáját. Terjedelme a jobbaknál fél-egy oldal, maximum kettő.
Gyakori gond a fogalmazás mód, hogyan írjunk? Valahol azt olvastam, a szerkesztők különösen utálják a fogalmazási tehetség fitogtatását, őket csak a lényeg érdekli, nem a nyelvi bravúr. Máshol viszont arra ösztönöznek, hogy teljes egészében közvetítsd a könyv stílusát, mintha mini-regényt írnál.
Szerintem stílusban hasonlítson a regényre, írj választékosan, de ne bonyolítsd túl. Ne feledd, ez egy tényszerű összefoglaló, ami a kiadó segítségére van, de egyben érzelmi töltetnek is kísérnie kell az akciót, nehogy azt higgyék az IKEA katalógusát olvassák...

Ezért is jó, ha a abban a szám-személyben írod, ami a regényben van.
A főcselekmény szálát kell kibontani, a változást jelentő konfliktusokat, sorsdöntő pontokat és nem lépésről lépésre kell venni minden eseményt.
Semmit se hagyj függőben, a csattanót is írd le. A kiadónak ismernie kell a mű egészét, hogy elbírálhassa azt. Sablonosnak és száraznak tűnhet, de fogadd el, rengeteg kéziratot kapnak és nincs idejük nyakatekert ismertetőket bogarászni.
Mutasd be a szereplőket, de ne húzd el és csak a legfontosabbakat említsd meg, akik jelentős hatással vannak a főszereplőre  és az eseményekre.
Fiktív világok, és történelmi regények esetén alaposabban kell ismertetni (max. fél oldal) a kort, helyszínt, a világot.



Az alapelvek:
Emeld ki az alapkonfliktust és annak megoldását
Csak a főbb karaktereket ismertesd
Tömör, tiszta, erőteljes nyelvezet
A könyv hangulatához méltóan, vonzó módon kell előadni
Legyen világos, áttekinthető
A kevesebb több


Hogyan láss hozzá?

Először is, a könyv elkészülte után érdemes belevágni, amikor összeáll a kép.
Ismerd fel, hogy a cselekményt eseménysorok építik fel, melynek az alapvető szálát kell megragadni! Ezért javaslom kezdd úgy, hogy minden fejezet tartalmát kiszűröd, majd kihúzod a fölösleget! Hosszú, de biztosra menő munka.
Határozd meg a főszereplőt és ismertesd legfontosabb jellemvonásait. Mutasd be a konfliktust, amibe kerül. Mi a célja? Mi a végső döntése? Hogyan alakulnak az említésre méltó kapcsolatai? Ezt követve végigvezetheted a szinopszist olvasót a fő cselekményen.
A nézőpontot érdemes egyeztetheted a könyv nézőpontjával. (Apró megjegyzés, nekem nagyon fura volt E/1-ben írni a rövidke összefoglalót. Szerintem, aki nagyon idegenkedik ettől maradhat E/3-nál.)
Végezetül nézesd át a szinopszist több ismerőssel, hogy tudd, mennyire érthető, és kedvcsináló!

Díjazom, ha díjaznak



Úgy tűnik, jó voltam ebben az évben, mert ajándékot, illetve díjat kaptam a drágaságos Gwenemtől!  Köszönöm skizó zöldalmás vattacukim! 
♥ 



Szabályok:

> Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad! 
> Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad! 
> Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől a díjat kaptad! 
> Válaszolj a 12 kérdésre! 
> 12 dolog a saját blogodról! 
> Tegyél fel 12 kérdést, a saját blogoddal kapcsolatban! 
> Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés, legyen az kritika, véleményezés, vagy esetleges tetszésed kifejezése. A lényeg, hogy ez építő jellegű legyen! 
> Cseréljetek linket egymással! 
> Legalább 12 embernek küld tovább!
> A díj [Dorothy] kezdeményezése



GWEN

  1. Ez A blog, életem blogja. Nézzetek csak jobbra. --->
    (Nem mondom, hogy nem kerülnek később mögé más blogok is, de ez "A!!"blog, kápise?:D)
  2. Nagyon találó a dizájn, remekül tükrözi gazdija személyiségét. (Na nem olyan sötét, hanem darkos, angstos, és rendkívül művészi.)
  3. A zeneajánlói zseniálisak. (Köszönöm neked Ólafur Arnaldsot.)
  4. A stílusa valami hihetetlenül földöntúli. Finom, artisztikus, egyszerűen a szavak mestere.
  5. Angst, angst, angst... mindig angst! <3 Az én emberem! Kitépi a szíved, a végén pedig meg is köszönöd. (És kéred: Még!)
  6. Miatta kezdtem el fanfictiönöket olvasni, de igazából rendszeresen csak őt olvasom.
  7. Szerintem ő Loki, vagy valami köze lehet hozzá, mert nála jobban senki sem érti meg a pasast.
  8. Bár a Marvel fandom oszlopos tagja, nagyon nagy hangsúlyt fektet a skandináv mitológiára. <3
  9. Nem csak fanfictionökben verhetetlen, de hihetetlenül jó, saját történeteket is ír.
  10. Gwennek több személyisége van. Néha úgy érzem, egy bölcs, őskori lelettel diskurálok, néha pedig egy őrült, fangörllel.:D
  11. Tiszta szívemből kívánom, hogy történetei kikerüljenek a blogról, a füzeteiből, és elfoglalják méltó helyüket a könyvkiadók polcain.
  12. Tudom, hogy előző pontom valóra fog válni, Gwen sikerre született.
  13. +1 Zsenialitása ellenére hatalmas írói alázattal, és főleg szerénységgel rendelkezik, ami sok esetben hiányzik másokból. Viszont ő pedig túl sokkal van megáldva. Vegyétek és vigyétek a felesleget! :D


 Mi a véleményed rólam nagy általánosságban? (nem kell visszafognotok magatokat)
Igazi művészlélek vagy, két lábon járó tehetség, nagyon mély és érdekes személy, olykor (khm) zakkant skizo. Órákig el lehet veled beszélgetni nagy dolgokról, béna pingpong meccsekről, formabontó kertes terveinkről, GalambPálról és igazából bármiről. Megértő és hatalmas szívű barát vagy.<3

Van olyan fandom, amiből szívesen olvasnál tőlem?
Hol kezdjem?! Vikingek! (Ne nézz így rám, te szoktattál rá!) Még Hannibál, Sherlock, A hobbit/LOTR, Harry Potter is jöhet! A sorrend variálható, csak csipkedd magad!:D

Melyik a kedvenc novellád a blogról? (ha van ilyen).
Mind! Túl tág... De egyiket sem akarom kiközösíteni vagy megsérteni... *ezerszerátpörgöttegwenműveitháthatudválasztani...* Rendben, legyen a Napégés és jégverés. (Megvesztegetett az egykori szülinapi ajándék.^^) Abszolút depi end, mint mindig, amikor a nyertes is vesztesként kerül ki a "küzdelemből". A legcsodálatosabb hazugság volt.

Melyik a kedvenc többfejezetesed? (Lygavarir, Holdningsendring, Szárnyaszegett, Színfoltok). (megint csak ha van kedvenc).
Hajjajjj... Legyen a Színfoltok.  Loki, mint festő, az utolsó kép, az utolsó mondat... ez a történet maga a gyönyör! Talán ez jut legtöbbször az eszembe, mert...
"Valaki kiszáll, valaki elszáll,
És az este bármilyen kíváncsi, már csak szétszórt álmokat talál.
Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból."


Van olyan dolog meglátásod szerint, amin feltétlen változtatnom kellene?
Igen, írj gyakrabban, mert nem elég, nem elég, nem elééég! + Több önbizalmat szavazok!

Szoktál kommentelni? Ha nem, mi okból? (nem muszáj válaszolnod persze :) )
Nem szoktam, mert általában veled beszélgetek olvasáskor, és üziben zúdítom rád az ömlengésem/jajongásom. (De tervezem, hogy ezentúl kommentbe is átmásolom.:D)

Szokott zavarni, ha nagyon meredek, rendhagyó dolgokat dolgozok fel a ficeimben, vagy teszek a cselekmény elemévé?
Egyáltalán nem, ettől csak még különlegesebbek, és mélyen szántóbbak a sztorijaid.

A zeneajánlóimról mi a véleményed, van értelmük? :D
Szeretemszeretemvanvanvan! Ezek nélkül már nem is menne úgy az olvasás, plusz mindig olyan zseniális muzsikákat ajánlsz, hogy utána napokig ezeket hallgatom. (Ólafur megint.;D) Emellett mindig szuper a mondanivalójuk, passzolnak az aktuális olvasmányhoz.

Mit gondolsz általánosságban a történeteimről?
Hogy imádom őket, az írójukat meg utálom, mert nonstop megesz a sárga irigység, és zöldszörnnyé változok, és különben is, én miért nem?! Anyaaa... Lehengerlőek, nincs jobb szó, sosem tudsz mellé fogni.

Van bennük bármi egyedi is? (igyekszik az ember..)
Igen, te, szíved-lelked mindig bennük. Sosem sablonosak, mindig az emberi lélek mélységeiben lubickolsz, úgy jeleníted meg az érzelmeket, ahogy nem sokan, nem félsz kényesebb témákhoz nyúlni, amiket mindig mesterien bontasz ki, a fogalmazás ultra művészi, mégis könnyen fogyasztható, az agy teljesen elalél, a történetek napokig lefoglalnak, mert nem csak szép meg jó meg Loki, de olyan elgondolkodtatóak, hogy rendesen megdolgoztat. Mindig eléred, hogy ambivalens legyen a kapcsolat a sztorival. Utálom-imádom, a taknyom-nyálam egyben, de ahogy írtam, még meg is köszönöm, és kérem, hogy még rúgj belém. Borzasztó.

Szerinted mi lehet az oka annak, hogy egyre kevesebben írnak Lokival?
Egyre kevesebben írnak Lokival? Nem tom, a te követőd vagyok, elég szűk a világom... Amúgy tán azért, mert kiment a divatból. Mikor volt már Sötét világ? Majd, amikor berobban egy újabb mozival ismét sűrűsödni fognak a Loki fircik.

Szoktál még reménykedni nálam a happy endben, vagy már minden reményt kiöltem belőled? 
Csodák már pedig vannak!!! De nem a te esetedben. (Talán a kis naiv, tapsi füles énem mélyen, legbelül még hisz, de az angstos felnőtt fejem mindig kiröhögi ezért.)

1. Van értelme a blognak?
2. Ha olvasol, miért nem szoktál kommentelni? (Nem mintha vadásznék ilyesmire.)
3. Tetszik a blog megjelenése? Vagy változtassak?
4. Melyik bejegyzés tetszett a legjobban?
5. Szerinted mi hiányzik róla?
6. Aranyosak vagy bosszantóak a gifek? (Elnézést az érzékenyektől, de gif rajongó vagyok... ez ne befolyásolja a választ.)
7. A blogon kívül olvastál tőlem mást?
8. Szerinted önző népség vagyunk? (Értem úgy, hogy nem osztjuk meg egymással a tudást, az érdekes infókat nem adjuk tovább.)
9. Sok vagy kevés a heti egy bejegyzés?
10. Van téma, ami érdekel, de valamiért nem rukkoltál elő vele? (Ha nincs, akkor nincs.)
11. Lennél vendégíró?  (Tudom, téma, idő, kedv kell hozzá, és azt is tudom, sok a zárójeles megjegyzés... bocsánat.)
12. Legyen egy általános kérdés is: Mit gondolsz rólam?

Ha nem akarsz ne válaszolj, ha igen, akkor hajrá. Bárki, bárhol, bármikor felelgethet. :)

A siker ára=0?



Mennyi az annyi? Ha self-publish adod ki a könyved, akkor zéró kiadással kell számolnod és a megjelenést követően hátradőlve élvezheted a bevételt!
Töredelmesen bevallom, hogy most nem mondtam igazat.

Azt hiszem, legtöbben azzal a mentalitással vágunk a magánkiadásba, hogy ezt egymagunk is meg tudjuk csinálni! Aztán érkezik a hideg zuhany, mert az összkép nem az elvárt, megálmodott. Ekkor ütközik a szerző eddig láthatatlan, rejtett költségekbe és jut a konklúzióra: Professzionális minőségű könyvet nem kapunk ingyen.

Mint írtam előző bejegyzésemben, egy személyben kell lenned olvasószerkesztőnek, lektornak, korrektornak, tördelőnek, tipográfusnak, grafikusnak lenned.


Lektor+szerkesztő+korrektor

Az emberek sokszor keverik a szezont a fazonnal, de ezek a szakmák nem egymás megfelelői.

Lektor: Ő szűri a kéziratokat, eldönti érdemes-e kiadni a sztorit vagy sem, és javasolhatja a mű átdolgozását.
Szerkesztő: Akinek mindenre van rálátása, beleszólhat bármibe. Egységet formál a szövegből, megvizsgálja az ellentmondásokat, pontosít. A szöveget gördülékenyebbé teszi, koherenciát teremt.
Korrektor: A helyesírási, nyelvhelyességi hibák vadásza.

Lehetsz mindhárom egyszerre? Persze. Az más kérdés, hogy mennyire ajánlott.

Elhiszem, hogy ötös voltál nyelvtanból, de mikor ezredjére olvasod el a történeted, amit szóról szóra ismersz, a szemed és agyad egyaránt átsuhannak az itt-ott elejtett logikai és helyesírási bakikon. Egyedüli szövetségeként pedig ostobaság egyszerűen a helyesírást ellenőrző szoftverekben megbízni, mert sokszor ezek se szűrik ki az összes hibát, amik viszont vonzzák az éles szemű kritikusokat.

Mindenképp javaslom, hogy szakmabelivel is átnézesd a könyvet.
Pontos tarifákat nem tudok mondani. Mivel mindenki más áron dolgozik, ajánlatot kell kérni megadva hány szó, kábé hány oldal az ellenőrizni kívánt anyag.

Ha nincs keret profit fogadni sincs baj. Kérj fel bétázókat a feladatra, vagy küldd szét a regényt megbízható, a helyesírást ismerő barátaid között.


A formázás
2in1

A tipográfus megtervezi a könyv formai megjelenését, majd a tördelő ez alapján a nyomdakésszé alakítja.

Lehetsz mindkettő? Hogyne!

Sok helyen megadják a formázási követelményeket, így szinte gyerekjáték az egész. Előpróbaként magad is átkonvertálhatod az általad formázott könyved.
Ha mégse sikerülne egyedül rájönnöd a dolgok nyitjára, biztos akad a baráti körödben olyan, aki képben van. (Esetleg magát a szerkesztőt is felkérhetjük egy kis pluszért cserébe.)


Borítótervezés

Ha valami, szerintem ez a legnagyobb pénzkidobás. Elképzelése a könyve megjelenéséről, és szépérzéke általában mindenkinek van. A fiatalok többsége ma már photoshoppal nő fel, ha mégsem, akkor ebben a kérdésben is biztos, hogy van valaki, aki igen és ismered.
Ha ügyes vagy, több borítótervvel állhatsz elő és kikérheted mások véleményét.
A szerkesztgetés előtt azonban alaposan nézz körbe, milyen képet használsz fel a borítóhoz! Vannak olyanok, melyek engedélyhez vannak kötve, és meg kell venni. Viszont szerencsével és kis kutakodással ma már rengeteg ingyenes fotóhoz férhetünk hozzá.


Marketing

Egyáltalán ne költs, vagy ne költs sokat marketingre, mert az internet berkeiben sok helyen ingyenesen reklámozhatod a regényed és reklám esetén a kiadás nagyobb lehet, mint a nyereség. Sokszor látom, hogy egyesek nagy pénzeket ölnek (talán még többet is, mint a könyvbe) a reklámba, és az eredmény elkeserítő. Talán rossz helyen hirdettek, talán olyan rossz a könyv, hogy ezen a reklám sem segíthet, esetleg nincs szerencséjük, vagy... vagy... vagy... Vagy csak egy terméket és nem márkát, nem magukat akarták eladni. A self versenyben önmagad kell reklámoznod, önmagad kell eladnod, nem csak a könyvet.
Szóval elsőre szerintem ne verd költségekbe magad a reklámmal. Adj apait-anyait a önmenedzselésbe, érezd át a küzdelmet, terelgesd te a könyved. Később, ha látod van rá kereslet, akár terjeszkedhetsz is, és képbe kerülhet a profi marketinges osztály.


A self-publishing útját választva megúszhatod a könyvkiadást különösebb anyagi ráfordítás nélkül, de összességében a minőséget és reklámot általában meg kell fizetni, a két szép szemünkért semmit se fognak ingyen hozzánk vágni. Szerencsére, ha nem is adják ingyen, magunk is megteremthetjük azt, amire szükségünk van.
Azt kapjuk, amiért megdolgozunk, és nem mindig azt, amiért fizetünk.

Hagyományos vagy self-publishing?

Elkészült a kézirat és már csak egy hajszál választ el, hogy teljesítsd a bakancslistádon szereplő, "könyvem kiadása" pontot?

Remek! Akkor itt az ideje, hogy eldöntsd,  melyik utat választod?

Tradicionális vagy magánkiadás?

Nem egyszerű döntés (+a döntés nem mindig a mi kezünkben van), ezért gondolkozz el pár kérdésen mielőtt állást foglalnál:
Miért szeretnéd kiadásban látni? (A kezedben szeretnéd tartani munkád gyümölcsét, a családnak, barátoknak szeretnéd ajándékozni, vagy terjeszteni akarod, pénzt keresnél vele?)


Mekkora befolyással szeretnél bírni a könyveid felett?
Mennyire fontos, hogy viszontláthasd könyved az áruházak polcain?
Megengedheted magadnak, hogy pénzt fektess a kiadásba és egyebekbe?





Hagyományos kiadók

Vedd figyelembe, hogy a hagyományos kiadók több ezer kéziratot kapnak, de ezek közül csak néhány könyvet jelentetnek meg egy év alatt. Nem a "békákat" keresik, akiket egy csók által herceggé változtathatnak. Ők már átalakult hercegekre vadásznak. Azaz befutott írókat, ismert embereket keresnek vagy kivételes, isten áldotta tehetségeket keresnek, nem elsőkönyves kezdőket. Ettől függetlenül bárki járhat sikerrel, csak próbálkozni kell.
Következzen pár mellette és ellene érv. 




PRO

  • Olyan emberekkel dolgozhatsz, akik jól ismerik a szakmát, így a lehető legjobb tanácsokkal látnak el. (A történettel, a könyv formázásával, stb. kapcsolatban.)
  • A nehéz feladatokat leveszik a válladról. Szerkesztő, lektor, grafikus, stb. fog dolgozni a könyveden.
  • A tradicionális kiadók révén széles körű közönséghez juthat el a regényed.
  • Hitelességet nyersz általuk, mert az emberek úgy gondolják, nem hiába kaptál esélyt. A kiadók sokszor minőségi írókkal foglalkoznak.
  • Nincsenek költségei, legalábbis a te részedről. (Leszámítva a postaköltséget, amikor csak postai úton fogadják el a kéziratokat.) + Nem mellesleg a kiadó fizet is neked.
  • Nagyobb nyilvánosságra tehetsz szert, melynek kezelésében segítenek.



KONTRA

  • Általában tudják, mit csinálnak, amivel viszont nem biztos, hogy mindig egyet fogsz érteni.
  • Bármibe beleszólhatnak. A történetbe, a címválasztásba, a könyv árába. 
  • Ergo: Kevés befolyással bírsz a kiadói folyamatokkor.
  • Időigényes. (A történet elfogadása, szerkesztés, a könyvbemutató elcsúszhat különböző okokból.)
  • Továbbra is reklámoznod kell a könyved.
  • Nehéz lehet a verseny a konkurens, magánkiadású e-könyvekkel szemben, melyek sokkal olcsóbbak.
  • Megszabott határidőre kell teljesíteni.



Self-publishing

A magánkiadás korát éljük. Hála a self-publishing lehetőségének ma már bárki publikálhatja regényét. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a történet megírása, és értékesítése után sincs vége a munkának. Valójában egy magánkiadónak ez sosem ér véget, de megéri... Megéri?
Következzen a pro és kontra lista! (Ne borzadjatok el annyira... jó móka ez!)






PRO

  • Biztos, hogy megjelenik a regény.
  • Teljes körű a kontrollod a könyv felett.
  • Ízlésed szerint alakíthatod, formázhatod, méretezheted, választhatod ki a borítót, etc.
  • Meghatározhatod az árat. Sőt, akciózhatod is! (Már ahol.)
  • A nyomtatott könyvet is olcsóbban árulhatod.
  • Nem kell várakozni, gyakorlatilag azonnal elkészül a termék.
  • Saját ütemben írhatsz, nincsenek határidők.



KONTRA


  • Minden rajtad áll vagy bukik.
  • A self-publishing nem megfizethetetlen, de sok feladat van, amit nem a kiadó végez el helyetted (hacsak nem vagy hajlandó fizetni plusz szolgáltatásokért, de erről egy későbbi bejegyzésben). Egy személyben kell szerkesztőnek, grafikusnak, reklám ügynöknek  ésatöbbiésatöbbi  lenned, egyedül kell meghatároznod a betűtípust, méretet... (ismét ésatöbbimegatöbbi.). Neked kell tudnod, mikor áll készen a kézirat.
  • Ha egymagad készíted a könyvet, segítség nélkül a végeredmény, a könyv megjelenése kiábrándító lehet. Az ilyesmi vonzza a rossz kritikákat.
  • Előbbihez tartozik, hogy viszont igen nehéz visszajelzést kapni. Sokat kell kommunikálni, az olvasókat nem egyszerű megszólaltatni.
  • Talpraesettnek kell lenni, elszánt önmenedzselést kell folytatni, ami nem is olyan egyszerű. (Kényelmetlen vagy sem, gyakran "kuncsorogni" kell a reklámért például a bloggereknél, akik már így is sok könyvet olvasnak, plusz hozzá kell tenni, a kiadók könyvei mindig izgalmasabbnak tűnnek.)
  • Nehéz helyet kapni a könyvespolcokon. Egyedül becserkészhetsz pár helyi/közeli boltot, könyvtárat, mint saját kiadású szerző, míg a kiadókkal dolgozók helye biztosított.
  • A közönség előítélettel fordulhat irányodba, mivel házaló ügynökként kopogtatsz az ajtókon. (Nem vagy profi, nem vagy érdekes, magánkiadni mindenki tud...)




Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!


Természetesen nem feltétlenül kell választani a két kiadási lehetőség között. Sőt! Először mindenképp próbáld meg a hagyományos kiadót, hátha szerencsével jársz. Ha el is utasítanak, ráadásul válaszolnak, talán kaphatsz pár tippet, hogy min lenne érdemes javítanod.
Sokszor időbe telik míg válaszolnak, de legtöbbször egyáltalán nem is jeleznek vissza, ezért ne ringasd magad álomba, és ne várj örökké, még mindig ott van a self-publishing lehetősége. Nem leszel attól rossz író, ha magad alakítod könyved sorsát. Talán jobban össze is kovácsolódsz vele, jobban átérzed, hogy a tiéd, ezért harcolsz. Szép dolog ez.

A sikerhez mindkét esetben rögös út vezet, és idő kérdése. Valószínűleg a hagyományos kiadókkal hamarabb összejöhet (minőségibbnek tűnhet az embereknek, a kiadók neve garancia, ők reklámoznak), de ebben is kemény munka rejlik.
A self-publishing esetében egy versennyel és megpróbáltatásokkal teli világban kell egyedül felvenned a kesztyűt. S azt kérdezed, megéri? Igen, meg. Nincs nagyobb boldogság egy író számára, amikor elismerő visszajelzést, üzenetet kap a vérrel (engedd meg a költői túlzást) és verejtékkel írt könyve miatt.





© Copyright 2015. Theme by Way2themes