Az egyik legjobb, és legfontosabb mozzanat egy történet megalkotásakor a szereplők létrehozása. Alaposan kidolgozod a karaktereket, hátteret, múltat, jelent, jövőt építesz nekik, mindenféle hihető-hihetetlen kalandon mentek keresztül, együtt lélegeztek, éltek, és sokszor fel sem vetődhet a kérdés, hogy mindez véget érjen, olyannyira a szívedhez nőnek. Pedig ilyen az élet, véget ér.
Vallomás: Szeretek embereket ölni… jobban mondva fiktív személyeket. Szeretem végig vinni őket egy hosszú történeten, együtt sírni és nevetni velük, a porba tiporni, majd megjutalmazni őket, hogy aztán mindennek a végén fájdalmas élvezettel végezhessek vele/velük. Ez valami szadista-isten komplexusos-mazochista dolog nálam, mert, amint véghez vittem szörnyű tettem mindig bánom, közben tudom, ennek így kellett lennie.
Nem csak írni, de olvasni is szeretem, amikor az antihős elbukik, vagy pálfordulatot vesz és feláldozza magát, vagy, ha a főhős teszi ezt a szerelemért, világbékéért, vagy valami más, nemes cél érdekében. Szép, amikor még a halál árán is az a lényeg, hogy az erkölcsi győzelem a miénk legyen. Erről mindig Julien Sorel (Vörös és fekete) jut eszembe, keserédes vég.
Egy jól megírt halál egy hétköznapi történetet is különlegessé tehet.
Légy kegyetlen a karaktereiddel, játssz keményen és ne anyáskodj felettük.
Tudom, a karaktereink szinte a gyermekeink, de megjárathatjuk velük a poklot, és egyszer fogcsikorgatva el kell engednünk őket. Dönteni a halálukról fájdalmas kihívás, viszont az sem elfelejtendő, hogy egyben a halál érdekes, felfedezésre váró téma.
De mikor kell felfedezünk? Jó lépés, ha kirakunk egy szereplőt?
Persze, hogy az, ha a történet szempontjából jó, és nem az a cél, hogy értelmetlen szomorúságot kreáljunk olvasóinkban, mert megtehetjük.
Néhány pro és kontra a döntéskor:
Jó ok megölni:
Előrelendíti a történet menetét.
Katarzist élünk át, miután a halálra ítélt bevégzi célját. (Én ekkor mindig beteljesülést, elégedettséget érezek.)
Motivál más karaktereket. (Tehát ne csak az olvasóra legyen kihatással a halál, hanem a szereplőkre is!)
A halál az egyetlen logikus végkimenetel az eddig elkövetett cselekedeteiért.
Realizmust teremt a történetben.
Rossz indok megölni:
Hatásvadászat, a sokkolás és könnyek kicsikarása az egyedüli cél.
El akarsz távolítani egy felesleges karaktert. - Ezt gondold át alaposan! A későbbiekben még felhasználhatod ezt a szereplőt. Tudnod kell, hogy kitől szabadulsz meg, és az milyen következményekkel járhat a történet és a többi karakter szempontjából. Természetesen a haszontalan szereplő megölése jó indok is lehet. Ha valaki nem működik jól a ráosztott szerepben, akkor meg kell kérdőjelezni a létjogosultságát.
Ha egy szereplő remekül simul a történetbe, szerethető/utálható, de mindenképp érdekes jelenség, s ennek ellenére mégis vesznie kell, kérdezd meg magadtól, hogy ki fog a helyébe lépni?
Általában a karaktereknek megvan a maguk funkciója egy történetben, okkal szerepelnek, funkciót látnak el. Ilyen lehet a szerelem, a jobb kéz, a mester, és a többi. (Ezekről a funkciókról későbbi bejegyzésben olvashattok majd.)
Jó hír, ha meghal valaki a szerepe nem feltétlenül marad üresen a továbbiakban. A rendeltetések átjátszhatók egyik karakterről a másikra.
Tehát be lehet tölteni nyomán keletkezett űrt, de ez sem mindig kötelező. Létezhetnek pótolhatatlan karakterek.
További indok, nem csak a történet, hanem a közönség szempontjából arra, miért gondold meg, hogy megölsz valakit:
Az olvasók azonosulnak a karakterrel, kötődés alakul ki köztük, ezáltal a szereplő sorsa személyesen fogják érinteni őket.
Mint már írtam, de fontos, úgyhogy ne feledd: Ne tedd a halált értelmetlenné, ne ölj meg valakit azért, mert csak. A halálnak oka, értelme kell, hogy legyen, jelentenie kell valamit.
A depi enddel végződő történetek nem lesznek automatikusan rossz sztorik.
Nos, egy történet érhet boldog véget, a hős elérheti célját, megkaphatja a jutalmát, és az olvasók megnyugodva teszik le a könyvet. De regényünk szomorú fennhanggal is lezárhatjuk a sztorit. Hősünk elérheti a célját, és meghalhat, akár el is bukhat, és, ha ez nem elég meghalhat. Nyugi, az olvasó nem fogja eldobni a könyvet azért, mert egy kedvelt karakter meghal. (Maximum miután befejezte vágja a sarokba.:P) Ha érdekes történetet és más érdekes szereplőt is alkottál, akkor ez a momentum nem fogja megállítani őket, vérző szívvel tovább fognak olvasni.
+A halállal tarkított történetek sokáig rezonálnak az olvasókban, kísértik őket, ami elmélyítheti a kapcsolatot az olvasóval.
A végét pedig egy remek idézettel zárom William Faulknertől:
"In writing, you must kill your darlings.”
Kis levezetés:
...
...
...
Ti inkább életben tartjátok a szereplőiteket, vagy olykor belefér a járulékos veszteség?
Ti inkább életben tartjátok a szereplőiteket, vagy olykor belefér a járulékos veszteség?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése