Azaz egyszerű szavakkal emlékezzünk meg például egy fáról, mely magányosan álldogál a hegyen, vagy bolondítsuk meg olyan szóképekkel, hogy az olvasó minimum kétszer menjen a szövegnek? (Először azért, hogy minden apró szót felfogjon, másodjára azért, hogy újra megízlelhesse a gyönyört.)
Mostanában, sőt, jó ideje a minimalizmus korszaka tombol.
Tehát a szerzők szóhasználata egyszerű, ám a szavak gondos kiválasztásával mégis különlegessé teszik a leírtakat, ami úgy tűnik, elég is az olvasóknak. Így a lírikus, “költői próza” képviselői kissé háttérbe szorultak, pedig milyen pazar stilisztikai eszközöket tudnak bevetni, a szókincsük gazdagsága ámulatra méltó!
De hát egyeseknek ez inkább iskola, mintsem szórakozás “szagú”. (Nem saját vélemény, a fórumokon szörfölve jutottam erre.)
Te mit szeretsz olvasni? Éljen a világos, modern beszéd, vagy az összetett, díszes stílus?
És ti, írók? Melyik stílust képviselitek, melyik a jobb?
Részemről, mint szerző úgy gondolom, hogy egyik se jobb, mint a másik. Mindkét stílusnak megvan a maga pozitív oldala.
Az egyszerűség hívei a fontosra, a tényre, az eseményekre koncentrálnak, arra, ami ténylegesen előttünk van. Nem engednek túl nagy teret a félreértelmezéseknek. A történetük, a stílusuk közvetlen és könnyen követhető, tehát ahogy írtam, kisebb az esélye a zavarnak.
Emellett a nyelvtanilag egyszerűbb mondatoknál kisebb a bukás esélye mind az író, mind az olvasó számára. A szerző írás közben könnyen elveszhet barokkos körmondataiban, hát még az olvasó. Plusz a fenséges narráció nem vonja el a figyelmet a karakterekről, a cselekményről. Belefeledkezhetünk a holdfényes éjszaka csodás megjelenítésében, miközben a szereplők épp élet-halál harcot vívnak. De mit számít az, ha a táj káprázatos szépségén merengünk, és az élet nagy kérdésein filózunk?
A minimalista úgy tud belecsapni a lecsóba, az első szövegtervezetbe, hogy nem kell aggódnia a stílus miatt. Könnyedén jönnek a szavak, nem kell őket beszuszakolni mindenféle díszes virágágyásba. Azt mondja, amit gondol, amit mondania kell, amit bárki különösebb fáradtság és fejtegetés nélkül megérthet.
Ezzel szemben egyes szerzők meg vannak áldva annak tehetségével, hogy képesek hosszan, szépen áramló mondatokat írni, melyeknek értelmük is van, és nem kényszerítik az olvasót a visszaugrálásra, hogy megfejthessék az olvasottak jelentését. Kreativitásuk határtalan, szabadon és bátran zsonglőrködnek a szavakkal, melyek által minden leírt apró részletét feltárhatják. A kísérletezők művészetének alapját az erőteljes képi megjelenítések, a figuratív, képes beszéd teszi ki.
Ezek az írók valóságos festményeket ültetnek a tudatunkba egyedi metaforáikkal, izgalmas hasonlataikkal. Általuk olyan kapcsolatokat tárnak fel egyes dolgok között, amelyeket az emberek általában nem társítanának. Valószínűleg álmukban se gondolnának rá. Azonban ezeket a kapcsolatokat, mégis erős logikai szál köti össze, mely hat másokra, és mély elmélkedéshez vezet a világról, az életről. A nyelv artisztikus alkalmazásával felismerik és megmutatják a nyers szavakban rejlő lehetőségeket, azáltal, hogy gondos munkával, kirakóként illesztik egymáshoz azokat, valami újat, valami szépségeset alkotva.
Ismétlem, nincs jó vagy rossz választás.
Az a jó, ha hűek maradunk önmagunkhoz, és engedjük, hogy gondolataink folyama diktálja, mit és hogyan írjunk le. Az egyszerűség képviselőiként persze bármikor rászánhatjuk magunkat a fejlődésre azzal, hogy a szinonima szótárra ugrunk, és tovább színesítjük a szókincsünket. A bonyolult művészek pedig egyszerűsíthetik műveiket, csak ne azért tegyék, mert muszájnak érzik, mert ez a tendencia.
Fogadjuk el, hogy néhány író épít, mások inkább kivágnak, ösztönösen egyszerűsítenek. Az számít, hogy mindkét fél számára természetes dolgok legyenek ezek, jobban mondva a stílusuk.
Fontos, hogy igaz legyen, amit leírsz, hogy arra összpontosíts, hogyan használhatod ki a személyes stílusod előnyeit. Meg kell tartani a természetes készségeket, melyekben a tehetség lapul.
Zárásképp figyelmetekbe ajánlok egy nagyszerű blogot, ahol többek között Marvel, és saját fanficeket olvashattok. A blog Gwen barátnőmé, aki a szavak zsonglőrjeinek koronázatlan királynője. Jó olvasást! :)
Kísértsük a sorsot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése