Kiből válhat író? Milyen a jó író?

Egyből lelövöm a poént: Ezekre a kérdésekre nem létezik egyetemes válasz. Minden nézőpont kérdése… és a profité. De ebbe nem fogok belefolyni, hiába fáj, hogy - bár jómagam sem szépirodalmi műveket gyártok - manapság a “cölöpök” hódítanak, kiszorítva az igazi tehetségeket a polcokra kerülés lehetőségétől.

Tehát az írók kérdése. Az én meglátásom szerint a jó író ismérvei a tehetség, a képzelőerő, a felkészültség/(olvasottság erről később) és a kitartás. Igazán meglepő, nemde? 

Velünk született

 A tehetséget nem hiszem, hogy boncolnom kellene. Ez újfent egy megfoghatatlanul szubjektív dolog. Valaki szerint Stephenie Meyernek (Twilight) több zsáknyival van, míg én csak annyit mondok, hogy nem vagyok rajongó. Számomra minden idők egyik legnagyobbja J.R.R. Tolkien, mások szerint uncsi, mert sokat “rizsál a legapróbb kavicsról is”. Valószínűleg sosem fog találkozni a véleményünk, de ez nem is baj, szerencsére mindenki vígan válogathat az ízlésének megfelelő regények között.

“Álmodtam egy világot magamnak”

Ha nincs képzelőerőnk, akkor megette a kutya az egészet. Lehet, hogy valaki csodálatosan fogalmaz, a házi dolgozata maga a tökély, de, ha a fantáziája megegyezik egy a sivatag sivárságával baj van. Valójában mindenkinek van képzelőereje, de nem mindenki ad teret neki, csak amíg a szem ellát a klisék birodalmában. Ha közhelyekből építkezünk se baj, de adj pluszt a fantáziáddal, hitesd el, ültesd át az olvasó képzeltébe a tiédet.Egyszerűen hangzik, de nem az. Minden helyszínt, eseményt, szereplőt alaposan fel kell építeni a képzeletünk által, hogy az olvasó ugyanazt élhesse át, amit a szereplő.

Aki keres, az talál!

Persze nem mindig hagyhatjuk a képzeletet felügyelet nélkül szárnyalni. Ha egy, a valósághoz hű sztorit szeretnél alkotni, akkor nem írhatod, hogy a nyomozó a bosszú tüzében égve legalább száz golyót eresztett a maffia vezérbe, ha a Glockja csak tizenöt tölténnyel bír. El is érkeztünk a felkészültséghez! Mint írtam, ha nem egy saját világot építünk fel, teljesen új törvényekkel, akkor alaposan utána kell néznünk az általunk megjeleníteni kívánt országnak, állatnak, stb.. Szerencsére ma már könnyen és gyorsan szert tehetünk bármilyen infóra, hála a könyveknek és a netnek. Fontos, hogy sose sajnálja az író a tájékozódásra szánt időt.

Soha ne add fel!

Bár az első posztomban már elmélkedtem a kitartás fontosságáról most kiegészítem néhány gondolattal.

Egy történetet megírni nagyon melós és időigényes feladat. Micsoda öröm, amikor megszáll az ihlet és a sztori egyre csak gyarapszik! Aztán jön egy hullámvölgy, lelép a múzsa, lefullad a gépezet. Ilyenkor sokan arrébb teszik az irományt, lassan megfeledkeznek róla, kitalálnak mást, amit később megint félbehagynak. Kitartónak és elkötelezettnek kell lenni, hogy egy regényt ne csak elkezdjünk, de szépen le is zárjunk. (Persze, erőltetni nem szabad, csak akkor ragaszkodjunk egy történethez, ha örömünket leljük benne.) A külső tényezők miatt is meg kell erősödnünk. Ugye ott vannak a trollok. Gonosz szerzetek, akik a lelkes alkotók lelkébe páros lábbal ugranak. Nekem eddig kettővel volt szerencsétlenségem összeakadni. Akkor elkövettem egy nagy hibát, sehová se vezető vitába kezdtem. Semmi értelme, ők csak bántani akarnak. Ne etesd a trollokat!

Mint írtam, az értékes kritikákat meg kell szívlelni, akkor is, ha nem mindig értünk egyet. A sértődősködés nem segít, a kritikán történő gondolkodás annál inkább. Ha úgy döntesz elfogadod, akkor fogj neki a javításnak, tökéletesítsd a művedet.
Jó nagy adag kitartás kell a kiadók megkörnyékezéséhez is. Gyakran nem kapunk választ, ha igen, nem biztos, hogy nekünk tetszőt. De akkor se add fel!

Ez csak egy apró elmélkedés volt, jövőhét kedden viszont már hasznos tippekkel fogok házalni a "Hogy írjak?/Hogyan kezdjek az írásnak?" témakörben.