Az interneten szörfözve sokszor meglepő, mégis reális kérdésekbe ütközöm, mint például: "Hogyan kezdjek az írásnak?" Számomra mindig is magától értetődő volt a válasz, fogod magad fejedben a nagy ötlettel, leülsz, írsz, ennyi. Lecsupaszítva tényleg ennyi az egész, de valójában sok körülménynek kell teljesülnie ahhoz, hogy az ember belevághasson az alkotói munkába. Kezdjük az alapokkal:
Megfelelő hely:
Bárhol lehet, ahol kényelemben érzed magad. Én annak idején az asztalom mögött, a klaviatúrát püfölve kezdtem az ipart, ott született meg első regényem erős váza. Azonban évekkel később, visszaolvasva rá kellett döbbennem, mennyi logikai bukfencet hajtottam végre.
De miért? Mert a nappaliban ücsörögtem, mellettem a tévé, a háttérben a családom csipogása. A gondolataim, az ujjaim külső hatások vezették. A környezetem által közvetített érzésekből írtam. Nem éppen szerencsés. Ugyanígy volt ez az iskolában is. Az, ami körülöttünk zajlik jó hatással is lehet, mivel képen törölhet az ihlet, másokat figyelve egy új karakter alakja rajzolódhat ki előttünk.
Számomra fontos, hogy magam alakíthassam ki a munkahelyem. Legjobban a dolgozószobámban tudok fókuszálni, amit saját ízlésem szerint dekoráltam ki.
A nap kezdetekor szükségem van egy általános rendre az asztalomon, ami lassan káoszba fordult át köszönhetően a papírfecniknek, -melyekre az ötleteimet körmöltem- és a jegyzefüzeteimnek. A műszak végén minden visszakerül a helyére és a következő alkalommal újra indulhat a tivornya.
Idő:
Most nem arról van szó hogy szentelj időt a munkádnak, hanem arról, mikor érdemes írni. Ez ismét egyénenként változik. Írunk, amikor tudunk.
Ez főleg a tanulókra és jó munkás emberekre vonatkozik. Azonban vannak olyanok, akik különböző okokból nonstop gyakorolhatják a hobbijukat. Közéjük tartozom én is. Az írás az egyik fő elfoglaltságommá vált, egyfajta munkává, aminek a kezdetét és végét magamnak kell meghatároznom. Az új menetrendem szerint heti három napot szánok a regényemre. Reggel kilenc harminckor vágok bele és délután fél hat-hat felé fejezem be. Egy nap jut a ház körüli feladataim elvégzésére, és egy másik a blog bejegyzéseire. A hétvégéket megtartom magamnak pihenésre, szórakozásra, persze előfordul, hogy tollat/klaviatúrát ragadok és a hobbim oltárán áldozok. Fontos, ha megtaláltad a számodra megfelelő idő intervallumot, ne hagyd abba az írást, koncentrálj.
Fegyvernem:
Kinek a pap, kinek a papné, valakinek mindkettő. Annyi bizonyos hogy a számítógép sokszor praktikusabb megoldás, mint a papír-toll kombó. Nem kell másolgatni, nem kell sokat aggódni a helyesírás miatt (az automatikus ellenőrzésnek köszönhetően), ha van kapcsolat az internet is a segítségünkre lehet, stb..
A hagyományos írás előnye szerintem, hogy gördülékenyebben haladhat a munka. Bár egyre kevésbé idegenkedem a billentyűzettől, mégis jobb, más érzéssel tölt el, amikor a toll szalad a papíron. Szinte megállíthatatlannak érzem magam. Persze a praktikusság kérdése mindig az idillbe rondít, ezért manapság inkább csak jegyzetelésre, ötletek gyűjtögetésre használom öreg barátainkat. Magát a történetet csakis laptoppal írom… bár igen csábító a táblagép hangfelismerő funkciója…
Ezekről a csodákról (Word, Scrivener…) a jövő héten fogok értekezni. Két hét múlva pedig belevetem magam az írás elkezdésének koncepciójába.
Ha van kedvetek osszátok meg ti hogyan, milyen körülmények között írtok. Szerintetek mi a legjobb hely, idő, eszköz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése