Sokan ellene vannak mondván, hogy a összehasonlítás frusztráló, lerombolja az önbizalmat, bizonytalanságot szül, megállítja a lendületet, és elrabolja az írás örömét. Különben is, miért kellene összemérnünk magunkat mással? Különbözőek vagyunk, mindenkinek megvan a maga stílusa, története. Mindez teljesen megállja a helyét, viszont minden rosszban, van valami jó, így a hasonlítgatásban is meg lehet találni azt.
Amikor másokkal vetjük össze magunkat, az irományunkat, akkor elkerülhetetlen, hogy feléledjen bennünk a zöld szemű szörny. Viszont a féltékenység mások sikereire nem vezet sehová.
Lássuk be, mindig lesz valaki, aki jobb nálunk. De ez még nem jelenti azt, hogy mi nem lennénk jók. Sajnos sokaknak viszont ebből az következik, hogy, ha van jobb nálam, akkor én vagyok a rosszabb…
Kisebbrendűségi érzés támad, lőttek a már így is ingoványos talajon álló önbizalomnak. Azonban, ha nem hagyjuk, hogy túl nagy teret nyerjen alázatra és őszinteségre taníthat minket.
Miután elolvastál egy-egy művet maradj pozitív! Gondolkozz el rajta, hogy mit tudnál javítani a saját írásodon, mit tanultál belőle, mit az írótól?
Motiváció és inspiráció
Ne felejtsd el, hogy ezek az írók is voltak kezdők! Ahelyett, hogy azon siránkozol “Miért pont nekik jött össze, miért nem nekem?!”, ismételgesd azt a motiváló gondolatot “Ha ők meg tudták csinálni, akkor nekem is menni fog!”.
Egy szó, egy mondat, érzés, elképzelés bármi, ami megfogott az adott olvasmányban hagyd, hogy inspiráljon! Ragadj tollat, billentyűzetet, és írj!
Ha nem a magunk leértékelése és a sikeres társaink iránt táplált értelmetlen gyűlölködés a hasonlítgatás célja, hanem az okos összevetés, akkor az fejlődést indíthat el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése