Bad boys, milyenek a jó rosszfiúk?

Az antagonista az a karakter, aki elválaszthatatlanul összekapcsolódik a hőssel, megszemélyesíti azokat az erőket, amelyek akadályozzák a főszereplő fejlődését és a célhoz vezető útját.

A történet lényege általában a főszereplő utazása, az, hogy hogyan változik, fejlődik (belsőleg, érzelmileg vagy külsőleg, fizikailag vagy egyszerre mindkettő) vagy hanyatlik az idő előrehaladtával belső és külső hatásokra. A főhős által megtett útnak küzdelmesnek kell lennie, tele akadályokkal, megmérettetésekkel, ugyanis, ha minden zökkenőmentesen megy végbe, akkor nem lesz konfliktus, nem lesz dráma. E küzdelem leggyakoribb és legkézenfekvőbb megnyilvánulása az emberek közötti küzdelem. Tehát antihős vs. főhős. Az antihős akadályozza a főhős változásának kiteljesedését.

Hogyan írjunk jó antihőst?

1. A háttér

Véssük a fejünkbe: Nem csak a hős érdemel héttértörténetet. Ha jó antagonistát akarunk, akkor neki is emlékezetes és hiteles eredettötrénettel kell rendelkeznie, mellyel akár azonosulhatunk, sőt ismerve azt együtt is érezhetünk az antihőssel. Ha megadod az antihősödnek a háttérsztoriját értelmet adsz a létezésének, az olvasók jobban megértik, hogyan jutott A pontból a B-be. Példa: Marvel, Thor: Loki. "Sosem akartam a trónt! Csaj egyenlő akartam lenni veled."

2. Azonosulj velük

Írás közben sokszor elkerülhetetlen, hogy regényírókként eggyé váljunk a karaktereinkkel. Ne ódzkodjunk a rosszfiúkkal is sorsközösséget vállalni. Azzal, hogy pár oldal erejéig felöltjük az ő világnézetük még nem leszünk rács mögé valók. Értsd meg őket, értsd meg a miértet, hogy mit miért tesznek. Ne feledd, mindig okkal cselekszünk, leggyakrabban a múltban tapasztaltak együttes hatására. Ezek az események formáznak minket, a világnézetünket, és jövőbeli döntéseinkre is kihatással vannak.

3. Motivációk és célok

Azért gonosz mert csak. Senki sem azért gonosz, mert nem talált jobb hobbit.

Ne érthetetlen rosszindulatuk, vagy megmagyarázhatatlan, megszállott hatalomvágyuk legyen, hanem motivációjuk. Ez a motiváció a személyes tapasztalatokból, általában megrázó élményekből, traumákból fakadhat.

A valós életben a motiváció és a célok kapcsolódnak, ezért ügyelj rá, hogy a fikciódban is szorosan kapcsolódjanak egymáshoz.

Mi a cél?

A cél az, amit az ellenlábas el akar érni. (Példa: Hatalom, az elnöki szék.)

Mi a motiváció?

A motiváció az oka annak, hogy ezt miért akarja. (Például: Annak idején senkinek tartották, elnyomták, és most ő akar parancsolni, úgy gondolja, megérdemli a hatalmat.)

Természetesen egy történet nem feltétlenül kiált antihősért, de, ha élsz vele, akkor mindig legyen motivációja, mert, ha neki nincs, akkor a hősödnek sincs. A motiváció pedig a sztori alapja és a szereplők hajtóereje, mert enélkül nincs konfliktus, és konfliktus nélkül nincs történet.

A legjobb, amit tehetsz ha konkrét konfliktust hozol létre, hogy a hős és az antagonista  küzdelme elkerülhetetlen legyen, mert céljaik ütköznek.

Végezetül, ne feledd: Az antihős nem tekinti magát antihősnek. A történet főhőse és az esetek javában az olvasók azonosítják így. Az antagonista szemszögéből nézve ő a saját történetének főszereplője. Elengedhetetlen, hogy íróként ne felejtsd el ezt.