Internet: Átkozott barátunk

Az internet micsoda csoda, áldás és átok.

Az internet által új embereket ismerhetünk meg, tájékozódhatunk a világ ügyes-bajos dolgairól, temérdek információhoz juthatunk, tanulhatunk, szórakozhatunk (könyvekhez, filmekhez juthatunk, akár ingyen), vásárolhatunk a világ bármely pontjáról olyan dolgokat, melyeket biztos nem találunk meg a sarki fűszeresnél...
Az internet megnyitja a kaput a világ felé... ami magával ránt és bekebelez.

BRÉKING NYÚZ: Az írónak esélye sem volt az internet legmélyebb bugyraival szemben

Az átkozott

Az internet hatalmas, végeláthatatlan utakkal, kalandokkal, ám elég csak egy pillanatra félrenézni és mire észbe kapsz már elolvastál ötvenöt oldalt a Wikipédián, huszonhét videón röhögted szét magad, három bejegyzést osztottál meg a Facebookon, és harmincnégy képet lájkoltál az Instán.

Az internet, mikor jó napja (napunk!) van láthatóságot, hangot ad nekünk, íróknak, ihletet a kreativitásunknak, de olykor (túl sokszor) keményen begáncsol az alkotói folyamatnak. Ez ellen, kedves barátaim, tennünk kell, mégpedig úgy, hogy megzabolázzuk a netet és főképp magunkat.

Zavaró tényezők és kiiktatásuk

Dring, dring! Ezt nézd meg, hogy ez milyen "érdekes"! Azaz az a folyton képünkbe nyomuló:

Értesítések

Telefonjaink, táblagépeink, és számítógépeink imádnak mindenről értesítőkkel bombázni minket. Értsd úgy: MINDENRŐL. E-mail, nem fogadott hívás, Manyi szülinapja (gyerünk küldj már neki szülinapi köszöntőt, hiszen jó barátod, öt éve nem beszéltetek!), a Pinteresten olyan táblák vannak pont most, melyektől tutira leesik az állad, Messengeren valaki most küldött egy matricát, nézz már rá!! Kár volna letagadni, értesítőink java életbevágóan fontos... Ugye? Hát nem. Ahányszor meghalljuk a pittyegést és ránézünk a kijelzőre (mert most 100, hogy fontos dolgot akar közölni a telefon) annyi a koncentrációnknak, a folytonosságnak, a gondolatok szabad áramlásának. Mert ezt gyorsan megnézem, de ott van alatta egy másik, aztán még egy... csak gyorsan átfutod, igaz? Gyorsnak tűnik, mégis egy spirálba zuhansz és értékes idő vész el, ráadásul az említett alkotói folyamat csúnya defektet kap.

Megoldás: Egyszerű, de nagyszerű. Arra az x időre, míg alkotsz kapcsold ki az értesítéseket. Nem most fogod megkapni az sms-t a közelgő világvégéről, a WhatsAppon kapott fényképes bizonyíték pedig, miszerint apuéknál esik a hó, várhat egy kicsit. Ne hagyd, hogy az értesítések irányítsák a figyelmed.

Hírlevelek

Bár ez csatlakozik az előző ponthoz mégis megér egy misét. A hírleveleket személyes ellenségeimként tartom számon, mert folyton zargatnak, sose tudom, hogyan, mikor, miért iratkoztam fel? Miért, miért?! Hiszen semmit, de semmit se tesznek hozzá az életemhez, ki se nyitom őket, ennek ellenére annyi hírlevél van a fiókomban, hogy... hogy azt még magam előtt is szégyenlem bevallani.

Megoldás (amit itt az ideje, hogy jómagam is megfogadjak): Kéthavonta legalább egyszer nézd át a fiókjaid, és iratkozz le mindenről, amit nem olvasol, vagy egyszerűen csak hasztalan. Hidd el, hálás leszel magadnak, mert nem fecséreled el a figyelmed azzal, hogy észreveszed és kitörölöd a hírlevelet, mert az a pár pillanat egyenlő a figyelmed elfecsérlésével. Aztán jön a következő e-mail és a következő.

Mindent egyszerre (nem internet, de gyakori hiba)

Te is az a fajta vagy, aki képes száz darab palacsintát megsütni, miközben kiolvasol egy regényt, a konyhaasztalon a regényed pötyögöd, mellékesen kiteregetsz, és nagyon okos tanácsokkal látod el tanácstalan életed párját az ő munkáját illetően, bónusz a gyerekednek bábjátékozol? Nevess ki, de mindez egyszerre nem lehetetlen. De (mindig van egy de) azért, mert valami nem lehetetlen az nem jelenti azt, hogy az jó is. Attól, hogy több feladatot végzünk egyszerre nem leszünk produktívabbak, sőt. Persze úgy érezhetjük, ha sok van a "to do" listánkon, amiket egyszerre végzünk akkor egyenesben vagyunk, a valóságban ez azonban a hatékonyság kárára megy. Főleg olyan munka esetében, amikor különösképp szükségünk van a tiszta gondolatokra, a kreativitásunkra. Megosztott figyelem esetén nem tudunk elmerülni az alkotói folyamatban.

Megoldás: A kevesebb néha több. Ne szaladgálj a sütő, a kert és a sztorid között. Határozd el magad: ekkor és ekkor írni fogok, pont. Tudom, nem egyszerű ez, annyi mindentől függünk és annyi minden függ tőlünk. Ám, ha hagyjuk, hogy a külső tényezők befolyásoljanak, sodródunk az árral, akkor a sztori csak álom marad. Használd helyesen az időd. Míg sorban állsz, míg arra vársz, hogy lefőjön a kávé, kijusson a gyerkőc a suliból, ne az értesítéseid böngészd, vagy a melletted álló kabátját vizslasd! Keress inspirációt, jegyzetelj, engedd, hogy a kreativitásod dolgozzon, hogy legközelebb, mikor a történeted elé ülsz, könnyebben vethesd bele magad.

Ezt jobb, ha nem zárom be...

Meg ezt se, ez vicces volt, ezt majd elküldöm tesónak (sose fogod), emezt később fogom elolvasni (két hónap múlva el is felejted)... Ha a hírlevelek esküdt ellenségeim, akkor ősellenségeim a: be nem zárt oldalak. A figyelem megosztása nem csak úgy történhet, ha nagymosást tartasz, miközben írsz. Ó, nem. Azzal, hogy elkalandozol a megnyitott oldalak mezején és "csakúgy" rákattintasz egy régi, tök irreleváns oldalra igenis új feladaton kezd el dolgozni az agyad, anélkül, hogy ennek tudatában lennél.

Megoldás: Tégy rendet az oldalak között és vedd észre, ha megint annak a hibájába estél, hogy több feladatot végzel.

A képernyők erdejében

A háttérben, a tévében épp az időjárás megy, fél szemmel a telefonodon követed a kedvenc sorozatod, s ujjaid vidáman ... meg... - ...megakadva... a billentyűzeten táncolnak, miközben a legújabb...bestsellered..............(mi....

holnap plusz 12 fokot mondanak?! Hát ez őrület!) .... legújabb..... bestsellered.........írod.................Pont.

Megoldás: Egyszerre egy képernyő. Valamikor kettő is hasznos lehet, például én a laptopomon írok, míg egy nagyobb képernyőn az íráshoz szükséges karakterleírásokat, térképet vagy egyéb hasznos információt hívok elő. Nem egyszerű, de ellen kell állni a másik képernyő kísértésének, hiszen olyan magányos, csak egy mozdulatlan képet mutat... De ki kell tartani, és helyesen használni.