Félelem és rettegés, a kalózkodás

Hess, hipokriták! Nézz mélyen a lelkedbe... most nézz mélyen az táblagéped/telefonod/számítógéped zugaiba. Ártatlannak vallod magad? ... Van olyan tartalom, amit illegálisan töltöttél le? Íróként azt várod, hogy mindenki fair playként játsszon? Hát olvasóként...?

Már körbejártuk annak a témáját, ha olyan tolvajok járnak a portádon, akik ellopva a munkád újra közzéteszik és maguknak vallják azt, ezért most menjünk neki azoknak, akik letöltik, feltöltik más szellemi tulajdonát, a művet, de nem állítják, hogy ők írták volna.

Az internet korában a film- és zeneipar (és társaik, mert vannak még) állandó áldozata a kalózoknak, és mióta a könyvek sorjában jelennek meg digitális formában, a kalózok rájuk is kivetették hálójukat.

Védelem és biztonság... hol marad felhasználóbarátság?

Azok, akik különösen félnek a haramiáktól, a visszaszorításukra DRM-rendszerekkel, azaz másolásvédelemmel láthatják el regényeiket. Kérdéses, mennyire jó megoldás?

Sokan nem szeretik és most nem a kalózokról beszélek. Másolásvédelem ide vagy oda, amit valaki el akar lopni az pár kattintás után általában megtalálja a módját. Az efféle védelmek inkább a fizető olvasók életét nehezítik meg, akik nem csak a Kindle olvasógépükön szeretnék olvasni, de más, egyéb kütyüjükön is. Az ügyfelek bűnhődnek, a kalózok kötetlenül olvasnak.

A kalózok tényleg az ellenségeink?

Több helyen olvastam, miszerint az író igazi ellensége a homály, nem a kalózok.
Furcsa megállapítás, de lehet benne valami.

A kalózok előbb vagy utóbb megtalálnak, főleg, ha híred megy. De mi van, ha pont ők segítenek ebben?

Szinte megállíthatatlan a lopás, ha valami felkerül a netre az a legtöbb esetben ott is marad, és vírusként terjed, ez történhet a könyveddel is... igaz, a jogdíjak elmaradnak.

Viszont nyerhetsz rajta, megugorhat a vásárlók száma...
Kalózpéldányok, mint marketingfogás?
Mint írtam, a kalózok általában csak le és feltöltenek, de nem mondják magukénak a műveket, nem távolítják el az író nevét. Általuk széles körben megismerhetnek. Az olvasók, akik megszeretik a regényed, a stílusod, téged, feltűnhetnek a rajongói oldaladon, és hű csatlósaiddá válhatnak, akik a későbbiekben nagy eséllyel az eredeti könyvet akarják megszerezni maguknak, legális úton.

Persze senkit sem arra bíztatok, hogy pakolja fel a regényeit letöltő oldalakra, de olykor nem árt próbálkozni, és valamit ízelítőként, ingyen az emberek orra alá dugni.

Coelho így vélekedik a témáról:

“You’ll have to share in order to get some revenue”.

“Don’t be fooled by the publishers who say that piracy costs authors money.”

Okok és megoldások

Miért játszanak kalózosdit felnőtt emberek?

1. Az emberek manapság nem szeretnek fizetni szórakoztató cikkekért, ma már minden ingyen van a neten! ...
2. Ha fizetnének is, az összeg túl magas.

Megoldás:

1. Ellenük nincs mit igazán tenni, a gondok a fejekben vannak.

Terelhetjük őket, de maguktól kell rájönniük, hogy az e-könyv ugyanolyan érték, mint a nyomtatott változat. A szerző szívét-lelkét, idejét, és rengeteg ráadást ölt munkájába, tisztelni kell.

2. Az előbb ismertem el, az író sokat ad magából a könyve írásakor, de jó, ha reális marad: Könnyen elérhetővé kell tennie regényét, tisztességes áron. Ez talán megállítja, vagy legalább megfontolásra kényszeríti a kalózokat.

3. Ha olyan felfedezést teszel, hogy könyved egy letöltő oldalon szerepel az engedélyed nélkül, akkor szólítsd fel őket az anyag eltávolítására. Ha különösen felzaklat a dolog, akkor a weboldalt üzemeltetőknek írhatsz, hogy tegyenek lépéseket az illegális tevékenységet folytató oldal ellen.

A kalózok jók vagy rosszak, tök mindegy, jelen vannak, és az vesse rájuk az első követ...
Megtörtént az önvizsgálat, átnézted az elektronikus adathordozóid?

A kalózlét jogi következményeket vonhat maga után.

Mit gondolsz? Vannak pozitív szegmensei a kalózkodásnak?  Félsz, hogy egyszer regényed kalózmásolatára bukkansz az internet bugyraiban?