Márkanév és a védjegyoltalom





A történeted igazi fordulóponthoz érkezett! Az egyik szereplőd felbont egy doboz... Coca Colát, vagy eleezedett melózni a Hiltonban! Fontos események, mégse tudod, hogy szabad-e...
Mindannyian használunk márkaneveket, és mindenki birtokol valamit, aminek van márkajele, Coca Colát iszunk, "gúglizunk", eszünk egy mekit... Csinálhatjuk, kimondhatjuk, de a regényeink hőseinek joguk van-e ehhez?

Részemről szólva, sokáig csak ködösítettem biztos, ami tuti alapon. Nekem egy felpaprikázott cég se ne dörömböljön az ajtómon jogdíjakat követelve, vagy perrel fenyegetőzve.

Ha kizárjuk a tiltakozó, paranoiás énünket tegyük fel a kérdést: Használhatunk márkaneveket a regényünkben? Alapvetően igen, használhatunk, és nem, nem kell fizetnünk értük... hacsak nem baltázunk el valamit.

Az elbalfácánkodás tipikus esetei:

- Valótlan állítás, hírnévrontás, rágalmazás és a többi.
Soha - még akkor se, ha jogosnak érzed - ne írj méltatlan vagy sértő módon cégekről, márkákról, mert azt a legtöbbször nehezményezik.

Ha negatívan szeretnél szólni egy termékről vagy cégről, akkor inkább találj ki egyet, ne űzz gúnyt valódiakból. Ellenben, ha ragaszkodsz az igaziakhoz, de nem értekezel róluk lealacsonyítóan vagy nem ábrázolsz róluk hamis képet, addig nyugodtan beleírhatod őket.

- Lehetőleg kerüld a zavart. Tegyük fel, a Burger Kinget akarod szapulni, de mivel nyíltan nem teheted, fifikásan átírod a nevét King Burgerre... Ne. Ne nagyon hasonlítson a megjeleníteni kívánt cég a valósra, legalábbis ne úgy, hogy még egy öt éves is rájöjjön a leplezni kívánt leleplezettel.

- Ha akarva, inkább akaratlanul azt a benyomást kelted, hogy kapcsolatban állsz xy céggel, és vagy ők szponzorálnak, vagy a reklámozásukkal te akarod eladni a termékeiket az olvasóknak.

- Továbbá, nem lehet márkanevekkel, cégnevekkel, logókkal, szlogenekkel és más, védjeggyel ellátott kifejezésekkel azonos a könyv címe, és nem lehet őket feltüntetni a borítón, hacsak erre nem kaptál engedélyt.



Márkák használata főnévként/igeként

Egyes kultúrákban olyannyira márkanév orientált a népség, hogy teljesen beépültek a hétköznapi szóhasználatba.
Például ilyen az, amikor kigúglizunk valamit. Ezzel semmi baj - bár állítólag a védjegy tulajdonosok nincsenek oda az általánosításért. Azonban nem mindig használhatjuk a márkaneveket általánosságban, a pontosítás kedvéért olykor igenis oda kell biggyeszteni a konkrét szót. Például Béla nem az Electroluxba hajigálta a cuccait, hanem - ha már annyira fontos a gép gyártója - az Electrolux mosógépbe. Ellenben, ha valaki az iPhonjáról dob egy sms-t, nem feltétlenül kell a telefon szót odaírni. Magadnak kell ráérezned, hol kívánja meg a helyzet, hogy kiírj egy-egy márkanevet, mert, ha nem ügyelsz nem is a cégekkel, hanem az olvasókkal kötheted össze a bajszod...

Tudom miről beszélek, ugyanis én vagyok az, aki nem igazán szeret védjegyekkel találkozni egy könyvben. Volt már olyan történethez szerencsém, amit dugig tömtek márkanevekkel, mintha egy katalógust olvasgatnék!

Az okostelefon nem sima okostelefon volt, vagy mobil, hanem ezredjére is Alma, és bár nem ez volt az író célja, az előbb is említett érzésem támadt: Ez a szerző engem palira akar venni, arra ösztönöz hogy vegyek egyet! Nem kell mindig márkázni, anélkül is van képzelőerőnk, hogy a legutolsó wc tekercs gyártóját megneveznéd. Elismerem, egy sztori hihetőbb lesz használatuk által, szolgáltat némi valós hátteret, de ne ess túlzásba!

Nektek mi a véleményetek a márkanevek meglétéről a könyvekben? Volt, ami igazán bökte a csőrötöket, vagy soha, és szeretitek, ha ezzel színesíti valaki a történetet?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Copyright 2015. Theme by Way2themes