Márkanév és a védjegyoltalom





A történeted igazi fordulóponthoz érkezett! Az egyik szereplőd felbont egy doboz... Coca Colát, vagy eleezedett melózni a Hiltonban! Fontos események, mégse tudod, hogy szabad-e...
Mindannyian használunk márkaneveket, és mindenki birtokol valamit, aminek van márkajele, Coca Colát iszunk, "gúglizunk", eszünk egy mekit... Csinálhatjuk, kimondhatjuk, de a regényeink hőseinek joguk van-e ehhez?

Részemről szólva, sokáig csak ködösítettem biztos, ami tuti alapon. Nekem egy felpaprikázott cég se ne dörömböljön az ajtómon jogdíjakat követelve, vagy perrel fenyegetőzve.

Ha kizárjuk a tiltakozó, paranoiás énünket tegyük fel a kérdést: Használhatunk márkaneveket a regényünkben? Alapvetően igen, használhatunk, és nem, nem kell fizetnünk értük... hacsak nem baltázunk el valamit.

Az elbalfácánkodás tipikus esetei:

- Valótlan állítás, hírnévrontás, rágalmazás és a többi.
Soha - még akkor se, ha jogosnak érzed - ne írj méltatlan vagy sértő módon cégekről, márkákról, mert azt a legtöbbször nehezményezik.

Ha negatívan szeretnél szólni egy termékről vagy cégről, akkor inkább találj ki egyet, ne űzz gúnyt valódiakból. Ellenben, ha ragaszkodsz az igaziakhoz, de nem értekezel róluk lealacsonyítóan vagy nem ábrázolsz róluk hamis képet, addig nyugodtan beleírhatod őket.

- Lehetőleg kerüld a zavart. Tegyük fel, a Burger Kinget akarod szapulni, de mivel nyíltan nem teheted, fifikásan átírod a nevét King Burgerre... Ne. Ne nagyon hasonlítson a megjeleníteni kívánt cég a valósra, legalábbis ne úgy, hogy még egy öt éves is rájöjjön a leplezni kívánt leleplezettel.

- Ha akarva, inkább akaratlanul azt a benyomást kelted, hogy kapcsolatban állsz xy céggel, és vagy ők szponzorálnak, vagy a reklámozásukkal te akarod eladni a termékeiket az olvasóknak.

- Továbbá, nem lehet márkanevekkel, cégnevekkel, logókkal, szlogenekkel és más, védjeggyel ellátott kifejezésekkel azonos a könyv címe, és nem lehet őket feltüntetni a borítón, hacsak erre nem kaptál engedélyt.



Márkák használata főnévként/igeként

Egyes kultúrákban olyannyira márkanév orientált a népség, hogy teljesen beépültek a hétköznapi szóhasználatba.
Például ilyen az, amikor kigúglizunk valamit. Ezzel semmi baj - bár állítólag a védjegy tulajdonosok nincsenek oda az általánosításért. Azonban nem mindig használhatjuk a márkaneveket általánosságban, a pontosítás kedvéért olykor igenis oda kell biggyeszteni a konkrét szót. Például Béla nem az Electroluxba hajigálta a cuccait, hanem - ha már annyira fontos a gép gyártója - az Electrolux mosógépbe. Ellenben, ha valaki az iPhonjáról dob egy sms-t, nem feltétlenül kell a telefon szót odaírni. Magadnak kell ráérezned, hol kívánja meg a helyzet, hogy kiírj egy-egy márkanevet, mert, ha nem ügyelsz nem is a cégekkel, hanem az olvasókkal kötheted össze a bajszod...

Tudom miről beszélek, ugyanis én vagyok az, aki nem igazán szeret védjegyekkel találkozni egy könyvben. Volt már olyan történethez szerencsém, amit dugig tömtek márkanevekkel, mintha egy katalógust olvasgatnék!

Az okostelefon nem sima okostelefon volt, vagy mobil, hanem ezredjére is Alma, és bár nem ez volt az író célja, az előbb is említett érzésem támadt: Ez a szerző engem palira akar venni, arra ösztönöz hogy vegyek egyet! Nem kell mindig márkázni, anélkül is van képzelőerőnk, hogy a legutolsó wc tekercs gyártóját megneveznéd. Elismerem, egy sztori hihetőbb lesz használatuk által, szolgáltat némi valós hátteret, de ne ess túlzásba!

Nektek mi a véleményetek a márkanevek meglétéről a könyvekben? Volt, ami igazán bökte a csőrötöket, vagy soha, és szeretitek, ha ezzel színesíti valaki a történetet?

Ajánlva köszönöm-Köszönve ajánlom

Mikor már azt hitted, túlestél a könyvkészítés minden nyűgén és örömén, hókuszán és pókuszán kerülsz szembe az utolsó nem is egy, hanem két megpróbáltatással:

Ajánlás és köszönetnyilvánítás

Nem kell fejvesztve pánikolni, mindkettő opcionális, ha nem akarod, egyiket sem kell a könyvedbe tenned. Viszont, ha csak az egyiket szeretnéd, akkor csempészd bele az egyiket, ha mindkettővel megfejelnéd a műved, hát legyen így!


De mi a különbség az ajánlás és a köszönetnyilvánítás között?

Szerintem nem sok. Illetve…
Az ajánlás mindig páratlan oldalon kap helyet, míg a köszönetnyilvánítás helye nem annyira kötött… Bár erősen javallott a páratlan oldal itt is...

Köszönetnyilvánításkor él a nolimit szabálya. (Lehetőleg azért ne legyen hosszabb magánál a könyvnél.;)) Bátran sorold fel azokat a személyeket, akár cégeket, csoportokat, akik segítették a  munkád, és teljes erőbedobással támogattak abban, hogy megszülethessen a könyved.

Az ajánlás általában egyszerű, tömör, ami kifejezi az író háláját, egyfajta megtiszteltetés, ezzel mintha jelképesen odaajándékozná a könyvét annak, aki inspirálta, támogatta, aki talán a legtöbbet fangörlösködött, vagy boyoskodott a keletkezésekor. Természetesen, nem kell egyetlen embert kipécézni, lehet ez egy szűkebb csoport is, de nem egy listára való sereg, az már köszönetnyilvánítás. Ez specifikusabb.




Hogyan készítsük el?
(Fókuszban az ajánlás)


Agyalj, az egyszemélyes brainstorming

Az egyik legnehezebb fázis nem a szöveg megfogalmazása, hanem kiválasztani "A" személyt (esetleg többet is), akinek szánod a munkád. Ez saját választásod, nem létezik rossz döntés!

Készíts egy listát azokról, akikről meg szeretnél emlékezni.
Gondold át: Ki járult hozzá a munkádhoz? Ki hitt benned, és biztatott írói pályádon? Ki segítette a karriered?

A standard szerint ezek általában családtagok, de megköszönheted illetve címezheted bárki részére a könyved. (+ Egyesek szerint sablonos rokonokat megemlíteni, de, ha tényleg részük volt a könyv létrejöttében jogos a lépés.)

Nem feltétlenül csak élő személyre kell gondolnod! Ajánlhatod egy elhunytnak, egy általad személyesen nem ismert, de nagyra tartott egyénnek, aki talán inspirálta a könyv megírását, vagy akinek tiszteled a munkáját.


Megnevezés

Ha megvan, kiknek dedikálnád/köszönnéd meg a közreműködést, nevezd meg őket!
Ezt mindenképp attól függően tedd, hogy milyen kapcsolatot ápoltok. Tehát, ha az ügynököd Kovács urazod az életben, akkor ne Pistázd a lapokon, maradj formális.
Természetesen nem mindig kötelező a hivatalos forma,  lehet bensőséges a megnevezés (anyu, apu, bátyó).
Kiírhatod valakinek a teljes nevét, vagy közelebbi kapcsolat esetén a becenevét. A lényeg, hogy hűen tükrözze a kapcsolatotokat a megszólítás.

Hogyan és miért ajánljuk?

Sokan nem csak annyit írnak, hogy "Jeromosnak", hanem meg is indokolják, miért választották ezt a személyt: "Jeromosnak, aki a végsőkig és még azon is túl velem volt.".
Ez elég komolyan hangozott, de igazából nem kell halál komolyra venni a figurát, vicces szöveget is gyárthatunk (megint a kapcsolat milyenségének függvényében, és a könyv stílusához és témájához igazodva). Nem kötik szabályok az ajánlást! Így ajánlhatjuk egy kávégyártó cégnek is a regényt, mert termékük nélkül sosem jutottunk volna a végére.


Remek ajánlások kicsit másképp:
26 Of The Greatest Book Dedications You Will Ever Read


+
Soha ne érezd úgy, hogy kötelességből kell valakinek ajánlanod a könyvet, vagy hogy illemből köszönetet kell mondanod olyasvalakinek, aki valójában nem volt a segítségedre. Ez egy szubjektív döntés, ami csak a tiéd.

Autogram

Az előző témánál maradva, feláldozom ezt a bejegyzést az autogram osztogatásnak.

Talán nem tűnik olyan nagy kalandnak íróként aláfirkantani a neved, de hidd el, amikor eljön a pillanat azt kívánod bárcsak jobban átgondoltad volna ezt... Nekem még az is kihívást okozott, amikor az egyik családtagom számára szignóztam A Zöldfülűt.
Főleg az elsőkönyves, debütáló írókat - akik nem döntötték el előre, hogyan írják alá a regényüket - taszíthatja bizonytalankodó piszmogásba a feladat, ezért most adok pár tippet a dolog kiküszöbölésére.

Először is nem minden olvasó rátermett autogram vadász,
 meglehet, hogy csak megszeppenve téblábolnak körülötted a példányukkal, ezért légy te talpraesett! Kedvesen, de nem tolakodóan kérdezd meg, illetve ajánld fel, hogy aláírod nekik a regényt. Ebből fakadóan:

  •  Sose felejtsd el megkérdezni, kinek a nevére szóljon! (Lehet, hogy ajándék lesz.)
  • Manapság nem csak Erzsik és Bélák szaladgálnak az utcán, hanem megdöbbentően egyedi nevű emberek is, ezért, ha nem vagy biztos a helyes írásmódban, a biztonság kedvéért, nyugodtan kérj megerősítést!


Az aláírt könyvet általában jobban megbecsülik, ezért tiszteld meg az olvasókat, hogy nem csak a neved vésed a papírra, hanem tedd személyessé egy kis üzenettel!

  • Mindig legyen három-négy üzenet variációd, melynek hosszúságával, és összeállításával játszhatsz, egyedi üzeneteket kovácsolva, melyeknek természetesen passzolniuk kell az eseményhez és az olvasóhoz. ("Jó volt veled "itt és itt" találkozni." , "Boldog születésnapot és jó egészséget kívánok." etc.)
  • Légy következetes! Ha nem akarsz tüzet szítani, akkor egységesítsd az üzeneteket. (Egyik olvasód se legyen kedvencebb a másiknál, ne kívánj rengeteg jót és örömet az életben az egyiknek, míg a másiknak csak simán jót.)

Bár én nem szoktam, mégis jó ötletnek tűnik dátumot írni a találkozás időpontjának emlékére. 
Ha nem ugrik be a pontos dátum, vagy simán könnyíteni szeretnél és egy eseményen veszel részt, akkor így is odabiggyesztheted: 14. Kiskalamári(??) könyvtalálkozó, 2015.

A bevetés előtt megfontoltan válaszd ki a tollat! Egy olyan darab legyen, amiben megbízol, ismersz, hacsak az nem egy promóciós darab, amit a könyvvel együtt később átadsz,
  • A szín nem számít! Részemről a fekete mellett teszem le a voksom, bár az is igaz, hogy a nyomtatott, fekete betűk mellett lehet, hogy át lehet siklani az aláírás+üzeneten.
  • Legyen időtálló, melynek tintája biztosan nem fakul ki pár hónap/év alatt.
  • Lehetőleg ne legyen például egy ismeretlen cég reklámtolla, amit csakúgy felkaptál, mert: 1. Nem biztos, hogy jó minőségű. 2. Nem ad komoly látszatot, azt sugallhatja, nem vagy komoly a munkádban, mert nem adod meg a módját. 



Mindig maradj nyugodt, és szánj időt minden aláírásra, mert egy csúnyán elírt, átjavított, áthúzott szöveg nagyon csúnyán festhet. Főleg rosszul fest, ha az olvasó, vagy a saját neved rontod el a kapkodásban! Ezért:

  • Gyakorold az aláírásod! Kisiskolás technika? Meglehet, de muszáj, kiváltképp akkor, ha írói álnév alatt futsz.
  • Nem csak a helyes írásmód miatt fontos, hanem azért, mert miután berögzült a név, szignózás közben beszélgetést is folytathatsz a vásárlókkal.
  • Ha nagyon magabiztos és nagyon kreatív vagy, bónusz egy kis rajzot is firkálhatsz a könyvbe, ami még személyesebbé teheti azt.


Kis dolgoknak tűnő, de nagyon fontos tanácsok:

  • Döntsd el, hol szignózod a könyvet! Az esetek többségében ez címoldal, a könyv adatai alatt található, üres rész. Olvastam, hogy néhányan a borító belsejére írnak, de kerülném ezt.
  • Soha ne lásd el előre autogrammal a könyveket! Ha nem fogynak el helyben, lehet, hogy a bolt nem is veszi őket át, mert nem tudják később eladni.
  • Hiába a tomboló öröm, az extra koncentráció (hogy mindent helyesen írj), sose feledkezz meg arról, hogy mindig köszönd meg az olvasónak a vásárlást!





© Copyright 2015. Theme by Way2themes