Itt a vége, fuss el véle! Inkább ne...

Gondoltatok már arra, hogy feladjátok az írást?

Nincs tábor, nincs támogatás, folyton elillan az ihlet, látszólag semmi eredmény… Különben is vannak nálam tehetségesebbek, ezzel versenyt úgyse nyerek, senki nem fogja kiadni, senki nem fogja megvenni, olvasni.
Tegye fel a kezét, aki már beleesett az írói válság legmélyebb bugyraiba.

Ennek ellenére ki kell mászni a gödörből, nem szabad feladni, mert írni mindig érdemes.

De hogy miért, azt szedjük pontokba!:)

1. Az írás az önkifejezés egyik fajtája. Általa feltárhatjuk az érzéseinket, gondolatainkat, olyan, mint egy jó terápia. Sőt, segít a gondolkodásban. Valaki nem szeret a problémáiról beszélni, de megnyugtatja, ha az írással kiadhatja magából mindazt, ami a lelkét nyomja. A jó megfigyelők pedig dekódolhatják, megérthetik az üzenetet és erős kötelékek alakulhatnak ki.

2. Hatással lehetsz másokra. Az írással gondolatokat ébreszthetünk, tapasztalatokat adhatunk át, taníthatunk. Lehet, hogy valaki éppen egy nagyon sz@r nap után esik haza, de a te történetednek, versednek hála mosollyal zárja azt. Nem is kell mindig mosolyt csalni az emberek arcára, egy bánatos művel is elérhetjük a katarzist, amitől az olvasó úgy érzi, hogy kapott valamit, amire szüksége volt.

3. Túlélés. A történeteink (szerencsés esetben, ha jó az adathordozó) túlélnek minket, ezzel megtartva az emlékeinket. Talán sosem leszünk nagy írók, költők, de ha mégis, akkor a nevünk az irományaink által fennmarad. Ha elmarad a pénz, siker, hírnév, akkor is ott lesz a családunk. Talán egy szép nap az unokáink kezébe kerül a történetünk, akik majd emlékeznek ránk, és jobban megismernek minket.

4. Fejlődés. Minden leírt szóval fejlődünk. Új technikákat sajátítunk el, fejlesztjük írói, kifejező készségeinket, gyakoroljuk a helyesírást és a többi. Ne vegyük semmibe önmagunk javítását és tanítását, mert a jó pap is holtig tanul.

5. Ez én vagyok. Az írásra sokan hobbiként tekintenek, talán te is, de főleg a kívülállók, akik nem mindig látják az eredményt. (Vagy azért, mert nem szívesen mutatod meg a műved, vagy azért, mert még nem csapott le egy kiadó.) Vedd komolyan az írást, hogy téged is komolyan vegyenek. Az írás a részünk, meghatározza, hogy kik vagyunk. Nem csak unaloműzésképp ragadunk tollat, klaviatúrát, hanem mert úgy érezzük, ezt kell tennünk. Szimplán írnunk kell. Hát, írj, írjunk!