de ne úgy, ahogy a való életben! Természetesen, amikor megszólalnak, cselekednek valóságossá válnak előttünk a karakterek, de nem mindegy, hogy mennyire valódiak azok a dolgok, amit kimondanak.
A párbeszédek megírásánál fontos, hogy reálisak legyenek, de mégsem lehetnek az élőbeszéd másolatai!
A világban teljesen elfogadott az olyan töltelékek használata, mint az “ühm”, “hm”, “őő”-zés, de egy leírt dialógusban ez nagyon rosszul mutat. Persze, nem kell lemondani a használatukról, viszont óvatosan kell ezeket alkalmazni, akkor, amikor indokolt. A kevéssel is kaphatunk valósághű hangzású, de értelmes mondatokat.
Ne zsúfolj mindent egy párbeszédbe! Ne használd nagy mennyiségű információ közvetítésére a dialógusokat!
Amennyiben a párbeszéd során túl sokat akarsz átadni az olvasónak, a végén a karakterek természetellenessé válnak. Például furcsán hangzik, ha a párbeszéd résztvevői egy régi, negyedik osztályban történt eseményről beszélnek, alaposan kitárgyalva minden apróságot. Miért tennék? Mindketten tudják, hogy miről van szó, nekünk pedig nem kell mindent átható információ folyam, csak a lényeg számít. Nem baj, ha az olvasók nem tudják, pontosan mi a helyzet minden alkalommal.
Mondta. Mondjam?
Sokan szokták mondani, hogy a “mondta” (ilyen lehet még a “kérdezte”, “válaszolt” stb.) unalmas, fölösleges, és ötlettelen. Miért ne használhatnánk izgalmasabb szavakat? Használhatunk, de meg is nyugodhatunk, a “mondta” teljesen megfelelő.
Az olvasók sokszor átsiklanak a “mondta” felett, de ha túl gyakran használunk olyan szavakat, mint “motyog”, “felkiáltott”, “vonyította” könnyen túlterhelhetik a szöveget, főleg, ha egy melléknevet is odabiggyesztünk, pl. “ingerülten ordította”.
Ha a párbeszéd jól megírt, az olvasók tudják, hogy vidáman vagy dühösen kiált fel valaki.
Mutasd, de óvatosan!
A gesztusok, és a cselekvések jobban elképzelhetővé teszik a történetet, a szereplőket, és az olvasó általuk könnyen követni tudja a párbeszédet, hogy éppen ki mit mondott.
De vigyázz a használatukkal, hogy ne szakítsák meg a párbeszédet, hanem simuljanak bele.
Helyet!
Legyen helye a dialógusnak, és igazodj ehhez!
Egy-egy hely könnyedén megváltoztathatja a párbeszéd milyenségét.
Tegyük fel, hogy a párosod veszekszik. Hogyan zajlik egy étteremben, autókázás közben, vendégségben, otthon?
Kik vannak körülöttük? Kíváncsiskodók, családtagok, gyerekek?
Mit érzékelnek a külvilágból, ha mondjuk telefonon beszélnek?
Sose feledkezz meg a háttérről!
A nyelvjárások, akcentus
Ezek megléte mindig pluszt ad, színfoltot a párbeszédekbe. Azonban, ha túlzásba visszük, a szöveg nehezen olvashatóvá, sőt érthetetlenné válhat.
Hallgatni arany
Valamikor elkerülhető, és jobban is néz ki, ha az egyik karakter nem akar válaszolni egy kérdésre, vagy nem hajlandó beszélni. A hallgatással is az olvasó értésére hozhatod, hogy valami nincs rendben, anélkül, hogy szó szerint kimondanák.
Vegyél levegőt
Ne hagyd, hogy egy karakter túl hosszan beszéljen! Ez a valóságban sem szokványos, kivéve, ha egy előadásról, élménybeszámolóról, stb. van szó. Mindenképp törd meg a hosszú beszédeket, például azzal, hogy más szereplők közbeszólnak.
Gyere későn, távozz hamar
Nem feltétlenül szükséges minden párbeszéddel lefutni a szokásos köröket. Azaz nyugodtan ki lehet vágni az udvariaskodást, ha nincs igazi szerepe. Pl. “Helló, hogy vagy.” “Szia! Kösz, jól, és te?” A dialógusok végét is el lehet vágni, nem kell leírni egy unalmas, – ismétlem – szerep nélküli elköszönős jelenetet, mint “Viszlát!” “Szia. Akkor holnap!”. Ne sajnáld ezeket kihagyni.
FONTOS!
Tudd, hogy kik folytatnak párbeszédet!
Jó esetben a karaktereknek önálló személyiségük és hangjuk van, így mindig figyelj arra, hogy:
Hány évesek? (Egy tini és egy nyugdíjas beszédstílusa között óriási a különbség.)
Nemük?
Mi az iskolai végzettségük?
Mi a társadalmi hátterük?
Hol élnek?
Milyen a személyiségük? Bőbeszédűek? Hallgatagok? Szégyenlősek? Lobbanékonyak?
Kivel beszélnek? Milyen a kapcsolatuk ezzel a személlyel?
Milyen a hozzáállásuk az adott témához? Idegessé teszi őket, büszkévé, megijeszti őket?
Azért, hogy hihető párbeszédeket írj nagyon fontos, hogy jól ismerd a szereplőidet. Ebben segíthet, ha különböző szituációkba helyezed őket, és elképzeled, hogy mit mondanának. A megismerésükben ez a bejegyzés is segítségedre lehet: Kérdezzetek-feleljetek!
Végezetül: Mindig legyen célja a párbeszédnek! Egy jó beszélgetés felépít és elvezet valami felé.
Néha viszont sehová, vagy egyszerűen csak kimondottan fölöslegesek, ezért előfordulhat, hogy jobb összefoglalni egy beszélgetést, mint hosszasan taglalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése