A rettegett helyesírás

A netes tartalmakban, a közösségi hálókon elfogadhatóbb a megléte, mint a nyomtatott szövegekben, a kezdő íróknak pedig fölösleges aggódni, hiszen létezik a korrektor.

Ez nem az én véleményem, az interneten olvastam. Miről szól? A helyesírási hibákról. Egyetértek vele? Egyáltalán nem.

Nevezhettek „grammar nazi”-nak, bár nem tartom magam teljes mértékben annak, mivel én sem tudom tökéletesen a helyesírás szabályait, de hülyét kapok attól, ha valaki két kézzel szórja a bakikat. Persze, nem vagyok olyan, aki rögvest a vétkes torkának ugrik, helyette félreteszem a gépet és elmegyek a sarokba puffogni. Viszont, ha valaki megkér, hogy olvassam el a művét, akkor nem csak a sztorit értékelem. A helyesírás igenis fontos.


Az ember saját magáról alkot képet minden írásbeli megnyilatkozás során. Ez többszörösen is igaz, ha az illető író, illetve írói babérokra tör.

Tehát igen, egy kezdő író félhet attól, hogy nem jó a helyesírása, ugyanis, amikor kiadót keres teljesen ismeretlenül, a történet mellett ez a részlet is számít. Ha egy hibáktól terhes szöveget küld a kiadónak, kevésbé fogják komolyan venni, mert az tudáshiányt, és nemtörődömséget jelez az író részéről.


A világhálón is számít, akkor is, ha a delikvens nem szeretné megjelentetni az alkotását. Miért? Mert a leendő olvasók számára ismeretlen, semmit sem tudnak az íróról, a stílusáról, a művéről. A sok hiba pedig csökkenti az olvasás élvezetét, érthetetlenné teheti a szöveget, és mivel nincs korrektor, nincs egy barát, aki átnézte volna az irományt, plusz az író nem is fárasztotta magát azzal, hogy használja a helyesírási ellenőrzőt, hogy utánanézzen a szabályoknak a hanyagságával olvasót veszíthet. Vannak, akik bármennyire is szeretnék megismerni az írót, a történetet, képtelenek túltenni magukat a baki parádén. Ilyen vagyok én is. Hagytam már abba olvasást emiatt, sőt el is köszöntem egy-egy blogtól, mert ami sok, az sok.


Bár ez sem a legjobb taktika, mivel az észrevételekkel segíthetjük a szerzőt. Ezért, ha olyan blogba botlunk, ahol bakit találunk, nyugodtan hívjuk fel a szerző figyelmét. De! Csak akkor, ha az író kijelenti, hogy vevő a kritikára. Továbbra se rúgjuk másokra az ajtót!

Ismétlem, én sem vagyok egy mindentudó kisokos, de törekszem arra, hogy elkerüljem a helyesírási hibákat.

Valaki egyáltalán nem is próbálkozik, mert képtelen szakítani a közösségi oldalakon megfigyelhető helyesírási trendekkel. Példa: wan, lex… Ki tudja… Az őrületebe kergetnek. Egyszerűen igénytelen.


Azok miatt nem morgolódok, akik akarnak, és figyelemhiány/fáradtság miatt, óhatatlanul olyan hibákat követnek el, amit például kézíráskor nem szoktak. A félregépelés nem ugyanaz, mint azok akik gépeléskor és tollal való íráskor egyaránt sorra követik el a főben járó vétségeket.

A helyesírást lehet kritizálni?


Hogyne. Egyesek szerint ez trollkodás, hiszen micsoda válasz az, hogy javítsak a helyesírásomon, amikor a művemről kértem véleményt? A helyesírás a mű része, sőt, az alapvető műveltségé.

Ne fanyalogjunk kétszer átolvasni a szöveget, fellapozni a helyesírási szabályzatot, vagy rákeresni egy-egy szóra, ha nem vagyunk biztosak magunkban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Copyright 2015. Theme by Way2themes