Ez az év is elröppent, talán gyorsabban, mint 2014, de termékenyebben zárul! Új egyéni csúcsot döntöttem! 44 bejegyzést sikerült összehoznom, tavaly 36-ot. Jövőre tán lesz jobb is, mindenképp felkerül a 2016-os célkitűzések közé. 

A legsikeresebb poszt: Lenyomoztam, hogy melyik a legolvasottabb versenyző a bejegyzések között, a győztes pedig nem mást, mint: Mikor sok(k) a sok(k)? Avagy tömegnyomor bármi áron 
Kellemes meglepetés, jó volt ezt a posztot írni. (Tudjátok, mennyire szeretek a karakterekről regélni...)

Élet a Bloggeren túl: A közösségi oldalakon tovább mocorogtam, a szárnyaim bontogattam Pinteresten, bár a kezdeti lelkesedés kicsit visszaesett sajnos. A Twitteren gyakrabban csiripeltem, főleg a blogról, ám a saját könyvem (könyveim!) marketingjére rá kell gyúrnom. Facebookon sokan csatlakoztak hozzám, osztottatok lájkokat, reagáltatok, szorgosan szavaztatok (amit köszönök nektek), viszont követők szempontjából a blog Tumblr ága tűnik a legsikeresebbnek. "AZ" oldalt viszont nem élesztettem fel, amiről lentebb essen szó.

Mire vagyok a legbüszkébb, amit elértem 2015-ben:
Amellett, hogy megvertem a tavalyi énem bejegyzés eredményét, legfőképp arra, hogy időben be tudtam fejezni a Hopeless Cases második részét, így ebben az évben is előrukkoltam egy regénnyel. Akit itt és most, szeretettel bemutatok nektek. Olvasóim Árnyék a múltból, Árnyék a múltból, Olvasóim.

Amire a legkevésbé vagyok büszke:
Hagytam tovább vegetálni AZ oldalt, azaz a Hopeless Cases hivatalos weboldalát. Méltatlanul bánok vele, pedig nagyon jól össze van rakva, és személyesebb, mint egy szolgáltató által üzemeltetett blog, ezért lehet, hogy jövőre változás várható...


Nem csak irkálni tudok, de olvasni is, s bár megfogadtam magamnak, hogy követni fogom, és felírni, hogy mit olvastam, nem sikerült hibátlanul teljesítenem ezt a feladat. (Majd felírom, majd rendszerezem, maaajd...)

A legjobb könyv, amit olvastam: Gillian Flynn: Holtodiglan (Jó volt és kész, okosan van megírva, ó a stílusa, megértem a rajongást körülötte. A film viszont nem tetszett.), ott van még Dennis Lehane-tól a Hideg nyomon és Kathryn Stockett: La couleur des sentiments

A legkevésbé jó könyv: Ez nehéz, csak jó könyveket olvasok... Legyen Suzanne Collins: Éhezők Viadala és Futótűz. Nem igazán tetszik a nyelvezete,  nem tudtam azonosulni a karakterekkel, súlytalannak éreztem a regényt. Negatívumai egyike, hogy sok volt a divatbemutató, míg a dráma kevés (pl.: a filmben megérintett, itt inkább átsiklottunk afelett, hogy fejbe lőttek egy bácsit), és sajnos akarva-akaratlanul mindig egyik örök kedvencemmel a Battle Royale-lal hasonlítom össze. Bár még nem történt ilyen, ebben az esetben azt mondtam, hogy a filmes adaptáció jobb, mint a regények.

Céljaim:
1. Megírni és kiadni a Hopeless Cases harmadik részét. A cím megvan, a sztori megvan, már csak gépelni kell! :)
2. Éltet lehelni a Hopeless Cases weboldalába. Tervezem, hogy átköltözik a blog. Mit szóltok? 
3. Megszólaltatni a szégyenlősködő olvasóim.
4. Rálelni a lelkem mélyén elveszett, magabiztos marketing ügynökre.
5. Újra megdönteni a rekordom, azaz 2016-ban még több bejegyzéssel szeretnék jelentkezni.

Mit tanultam, mi lehet hasznos az olvasóim számára:
Légy határozott, kövesd a céljaid, ne lazsálj, és mindig legyen egy sidekicked, aki határozottan rugdos sejhajba, ha bizonytalankodnál, ha eltévelyednél a kijelölt útról, ha lustiznál, de mindenekelőtt lelkesítő funkciót lát el. Ápold a barátságod, a kapcsolataid, mert nincs nagyobb hajtóerő ezeknél.

Köszönet:

Nektek, drága olvasóim, hogy olvastok, bátorítotok, és, hogy némelyetek bátorságot vett magán, személyesen hozzám szólt és barátságot kötött velem. Köszönöm, hogy itt voltatok, vagytok, és remélem, maradtok! :)

A vallás, annak témája az egyik legingoványosabb talaj, amire író tévedhet. Az emberek bizalmatlanok, ha valaki a vallást vizsgálja a könyvében. Ha nem is a fő téma, de általában, valamilyen formában a vallás/mágia/egyéb hitrendszerek finom részei a világnak, melyben a karakterek tevékenykednek.
Nem könnyű ezekről írni, főleg ma létező vallásokról nem, mindegy, hogy általad gyakorolt, vagy más vallását vesszük alapul.

Mikor könyvem első részét írtam, el akartam kerülni a témát, mert nem akartam, hogy párhuzamot vonjanak köztem (az egyáltalán számít, hogy miben hiszek és miben nem) és a leírtakkal, és főleg nem akartam senki lelkébe sem tiporni. Ám egy folytatásos regény esetén, mennyire valódi a világom, ha az nem rendelkezik hittel, legalább említés szintjén? Nem jó taktika elzárkózni, ezért belevettem a főszereplő kapcsolatát a vallással, ami még visszatér a továbbiakban is, kiterjesztve mások nézeteivel.

Ha nem akarsz problémát, vagy, ha saját világon dolgozol, akkor kötetlenül a kezedbe veheted az irányítást és megteremted a saját, azaz a hőseid saját istenét/isteneit, az egész univerzumod vallását. Ez egy egyszerű (fogjuk rá, hiszen alaposan fel kell építeni) fogás arra, hogy spiritualitást vigyél a regényedbe félelem nélkül, hogy valamit talán helytelenül írtál le, vagy megbántottad mások érzelmeit.

De ha tartod magad a valósághoz, fontold meg a vallás szerepeltetését, hiszen ez gazdagabbá, színesebbé teszi a sztorit.

TEDD/NE TEDD

- Fogadd el, hogy mindenkinek megvan a saját vallási meggyőződése. Ez egy személyes dolog, személyes kapcsolat ember és hit között. Ezért ne akarj téríteni, se lebeszélni. Természetesen muszáj hatással lennie az olvasóra annak, ha a szereplőd megtalálja a békéjét a vallásban, vagy, ha eltávolodik tőle, de legyen ez a szereplő dolga, a cselekmény, a tettei következménye. Ne az olvasód győzködd, hogy mi helyes, és mi nem. Ha az egyik vagy a másik oldalon teszed le a személyes voksod, akkor az olvasóból ellenérzést válthat ki túl keménykezű tagadásod vagy lelkes, hittérítő mozgalmad. Senkit sem érdekel az író kapcsolata a vallással, tedd félre a saját tapasztalataid, kivéve, ha ellenszenved/egyetértésed a témával kapcsolatban egyezik a főszereplőjével, ebben az esetben használd fel. De soha ne akard saját meggyőződésed lenyomni az olvasó torkán!

- Tedd magad túl a sztereotípiákon! Ne címkézz fel minden hívőt bigott szektamókusnak, perverznek, hipokritának, gyilkosnak vagy hőslelkű szentnek, mindentudó, bölcsnek. Sosincs jó és rossz, mindenkiben van hiba akár vallásos, akár nem, akár x vallást gyakorolja, akár y-t! Valamennyi vallásban létezik szeretet, béketeremtés, empátia, és valamennyi történetében jelen van az erőszak is.

- Nem kell hinni, ha vallásról írunk, de tisztában kell lennünk egyes dolgokkal, és mindenekelőtt tisztelnünk kell mások meggyőződését. A vallás nem rossz dolog, a fanatizmus az. Ne keverd a kettőt. Ne tipord el más hitét, tiszteld, mert az érintettek számára a vallás nem csak egy irodalmi elem, hanem fontos része életüknek, ami békét ad nekik nem csak spirituálisan, de pszichológiailag is.

- Nincs rossz mód módja annak, hogy beletegyük a könyvbe a vallás témáját, hiszen mindenkinek saját látásmódja van. Nem kell olyanná tenni a könyvet, hogy a vallásos emberek szeressék, de nem szabad átesni a ló túloldalára és gyűlöletet generálni.

- Óvatosan a vallásos elemekkel. Ha nem kifejezetten vallásról szóló könyvet írsz, ne vidd túlzásba, mert a kevésbé hívőknek sok lehet.

- A vallás illeszkedjen a történetbe, és a korba!

- Légy következetes! Ha a vallás foglalkoztatja bármilyen szempontból a szereplőt, akkor ne csak 

egyszer írj róla, ha nem jöjjön elő újra és újra.

- Ne magyarázz túl, mutasd be, hogy mit jelent a szereplőnek a vallás a cselekedetei, reakciói által.

Hogyan mutassam meg?

Előbb gondold át: Belefér a vallás a könyvbe? A vallás csak háttérinfó, vagy fontos elem a szereplő életében? Ki hisz, ki nem és miért? A vallás milyen hatással van a korra, a háttérre? A főszereplőnek eltérő véleménye van róla? Nézeteltérést szül x és y között?

Zéró: Nem minden könyvnek kll vallásról szólnia, nem mindnek kell vallási jellegű aspektust tartalmaznia. Nem kell megtapasztalni a vallást a főhősnek, nem kell, hogy behatást gyakoroljon rá. Ha biztos békét akarsz, elkerülheted.

Jelen van: A vallás kaphat egy szeletet. A szereplő követheti útját, a saját értékrendjét, a csendben gyakorolt hite szerint vezérelve, miközben másokat segít. Nem kell szájbarágósan szent helyekre sodorni a karaktereket, nem mindenki jár az istene házába, de egy apró jelenettel, amikor egy felsőbb hatalomhoz fohászkodik a nehéz időben rá lehet világítani, hogy a vallásnak szerepe van az életében. Ha nem szeretnéd, nem kell feltétlenül boncolgatni a vallásosságát, nem kell jelenetet "áldozni" az imádságra, akár egy nyakban függeszkedő medálként is jelen lehet, hogy az olvasó mégis képben legyen.

Fontos: Lehet erős vallási vonala a könyvnek. A regény, a szereplő fontos kérdéseket tehet fel az élettel, a vallással kapcsolatban és ilyen-olyan formában kaphatunk választ is. (Nem muszáj, hogy mindenki egyetértsen a válasszal.) A karakter járhat templomba, esténként imádkozással zárja a napot, visszaemlékezhet a napokra, amikor a nagyanyjával az ágy mellett térdelt és tanulta hogyan kell imádkozni.

A vallás hálás elem, temérdek lehetőséggel. Szerepeltethetsz vallási szertartásokat, rituálékat, gazdag forrása lehet a karakter motivációjának, vagy jelentős mértékben befolyásolhatja az események alakulását. Mozgathatja a cselekményt, előresegítheti és akadályozhatja útján a főhőst, növelheti az ellentéteket, feszültséget kreálhat (pl: A hit és a szkeptikus főszereplő összeegyeztethetetlenek, vagy túl szoros a kapocs.), vagy végső megnyugvást adhat.

Ha foglalkozol a vallással a regényedben, akkor tudd, hogy miért keresik a kapcsolatot egy felsőbb hatalommal, miért nem? Sok tényező miatt lehet ez, a hit, mint írtam személyes. Nem a saját kérdéseidre kell választ találnod, hanem a szereplőkére! Szóljon az ő útjukról. Valaki megtalálhatja a hitét és valaki elveszítheti azt.

Tulajdonképp nem sokban különbözik vallásról írni, mint más, potenciálisan ellentmondásos/kényes/vitatható témáról. Egyszerűen csak tisztelettel kell kezelni, és őszintének lenni. - > Jellembeli - Mennyire idegen vagy sem a hit megléte, illetve hiánya a szereplők mentalitását vizsgálva?; cselekménybeli - Mennyire kell hangsúlyozni? Fontos a cselekmény szempontjából, mozgatja vagy sem?; történetbeli - Mennyire van létjogosultsága? Mennyire hű a bemutatása a valósághoz képest?)

___________________________

Ui.: Egyik vallás ellen vagy mellett sem szólok a fenti bejegyzésben, mindegyikről beszélek, és egyikről sem. Senki ne vegye sértésnek, kizárólag irodalmi szempontból készítettem ezt a posztot.

Magyarán beszéljünk a határidőről. Egy könyv megírása sok mindenhez hasonlító, most fogjuk rá, hogy olyan, mint a futás. Futni jó (főleg, ha az ember tisztában van a technikával), de bele a vakvilágba már kevésbé. 

Ne fuss egyfolytában, feszítsd ki a cél szalagot az út végére!

Bezárkózol a szobába, letáborozol az asztalodnál, a kezedbe veszed a felszerelést, és írsz, írsz, javítasz, írsz, javítasz, hibákra vadászol minduntalan, a sztorit variálod, újraolvasod ezerszer, csak futsz, megállás nélkül, céltalanul. Ám egyszer mindenki elfárad, és igen is el kell fogadni, hogy valamikor bizony meg kell állni. Persze nem állhatunk meg valahol félúton, vagy a cél előtt, de, ha nem tudjuk, hogy hol van az, akkor csak elveszetten kóválygunk. Na ezért kell határidőt szabni, hogy ne lézengj. Készülj fel a maratonra, csináld végig,

fuss jó időt, de figyelj a technikára.

Csak ésszerűen: Mindenekelőtt munkaterv kell, amivel lépést tudsz tartani, mindeközben levegőhöz jutni is van időd. Légy ésszerű, és támassz reális elvárásokat magaddal szemben! Hányszor baltáztam már el a becsléseim! Két héten belül meglesz, karácsonyra már biztosan... Meg lett? A könyv nem, csak lelkiismeret-furdalásom. Gondolkozz el: Milyen gyorsan tudsz írni? Mennyi időt tudsz rá szánni? Egy héten hány napot, órát tudsz ráfordítani, amikor csak erre koncentrálsz és nem ténferegsz el, egy valós ok, vagy ürügy miatt?

Kalkulálj: Mennyi idő alatt mennyit vagy képes írni? Nehéz kiszámolni, hogy hány szót, hány fejezetet tudunk megírni x idő alatt, hiszen az ihlettől sok minden függ, a kedvtől, az időjárástól, a szomszédtól, aki éjjel-nappal a flexszel bulizik, aztán ott a hétvége, az ünnepnap, rossz csillagállás, és megszámlálhatatlan más tényező. Próbálj meg mindent figyelembe venni, összegezni, ezáltal próbáld belőni a könyvedhez szükséges időt. Ehhez az újraolvasást és szerkesztést is add hozzá! Hosszú és fárasztó munka, és - szerintem - kevésbé szórakoztató, ezért nyögvenyelősebben mehet, mint a regény megírása.

Szünet: A szünet frusztráló lehet, hiszen robogni kell előre, mi van, ha épp most adunk esélyt, hogy elbújhassanak a remek gondolatok? Ne izgulj emiatt. Muszáj szünetet tartani, a megfeszített, erőltetett menet nem mindig célravezető. A határidő betartása nem börtön, ahonnan nem teheted ki a lábad, és ha maradunk a futás példájánál, aközben is néha meg kell állni szusszanásra. Teremts egyensúly szünet és munkaidő között. Hogyan tedd? ->

Időmérőedzés: Timerek használata! (Timer = konyhai időzítő. Vannak édes darabok, de ingyenes, online stoppereket is könnyedén lehet találni.) Állítsd be mondjuk huszonöt percre, majd tarts öt perc szünetet. Ugorj ki a vécére, dobj össze egy kávét, keresgélj egy jelenethez passzoló, ihletként szolgáló képet, töltődj fel. Aztán kezd elölről.

Az írással töltött idő ne legyen túl hosszú, mert az fárasztó, de ne legyen túl rövid se, mert nem tudsz eléggé elmélyülni, és mielőtt belejönnél, az értékes gondolatok lerohannának, abbahagyod az írást. (Én még az étkezési időt is meg szoktam határozni, mert néha elbambulok evés közben, vagy a világ hírei annyira lekötnek, hogy túl sokáig csámcsogok. Ugrott is pár hasznos perc.)

Használd ki a szabad pillanatokat: Ebédszünetben tudsz írni, vagy, amikor a gyerekek suliban vannak? Akkor mindig ragadd meg az alkalmat és ne csúsztass, főleg ne keress kifogásokat, mert azokból mindig van és mindig hátráltatnak.

Hosszú sor volt a menzán és fél óra helyett tíz perced maradt az írásra? Írj.

Mindenhol jó, de a legjobb...: Ha lehetőséged van rá, alakítsd ki a megfelelő helyet, találd ki hol milyen körülmények között tudsz a leghatékonyabban dolgozni, és próbáld ehhez tartani magad.

Tűzd ki a célt, és dacolva a körülményekkel, ragaszkodj hozzá! Tartsd magad a menetrendhez! Nem biztos, hogy mindenki értékelni fogja, vagy hogy mindenki meg fogja érteni. (Mind a mai napig akadnak olyanok, akikkel bár közöltem, hogy mikor vagyok alkotói szabadságon, ezt nem komolyan véve minduntalan rám írnak.) De kit érdekel? Íráskor az írás az első, ami boldoggá tesz, az pedig még inkább, ha teljesíted a határidőt.

Kiadók határidőkkel, szabadúszók határidők nélkül

A határidő elkerülhetetlenül a munka része. (De legyen egészséges az arány a munka és a pihenés között.) Azért ne ijedj meg, nem szükséges a határidő, persze ha csak nem akarod kiadni a könyved.

Jegyezd meg, nem csak akkor beszélünk teljesítési időről, ha hagyományos kiadóval dolgozunk. Furcsa vagy sem a határidő az egyik különbség a komoly írók az álmodozók között. Sok író azt mondja, hogy írni fog egy könyvet, folyamatban van, de miután szembesül vele, hogy hosszú, nehéz, időigényes feladat, kifogásokat talál, hogy miért áll a munka. Határidő hiányában ugyanis az alkotói folyamat sokszor stagnál. Vannak jogszerű indokok, amelyek megakadályozzák a könyv előrehaladtát, de ha komolyan gondolja valaki, hogy regényt akar írni, annak van egy határideje, aminek betartására törekedni fog.

Tudom, a határidő stresszes, ijesztő dolog, mert felelősséget jelent,

ám hasznos, mert fontossá teszi a történetet. Azt sugallja, hogy igyekezni kell, mert vannak olyanok, akik már várnak, olvasni akarnak.

Előfordulhat, hogy a frusztráló nyomása, megléte miatt úgy kezeled, mint egy házi feladatot, talán elveheti a kedvet, mert az írás mókás munka, de munka, amit tisztelni kell és felelősségteljesen végezni. Ha nem szabsz korlátokat, abból könnyen lézengés válhat. Ésszerűen kell írni, határidővel nem bliccelünk el napokat, sőt heteket. Kényszerítened kell magad, mert ha nem teszed, egy könyvön évekig is ülhetsz! Nem azt állítom, hogy kettesével kell szedni a lépcsőt, elsietni sem lehet, következetesen kell szedni a fokokat, tartva magad a ritmushoz, az ütemtervhez. A határidő megköveteli a munkát és eredményt szül.

Mindenki elfoglalt, rohanó világban élünk, de hiába vágyunk némi szabadságra, olykor muszáj megreguláznunk magunk, hogy az álmok is kapjanak időt, hogy valóra váljanak.

Az álmok, az írás annyira fontos, amennyire mi meghatározzuk. És micsoda büszkeség átszakítani a célvonalat!

Mostanában szorgos napokat élek, többek között hamarosan kirepül a fészekből a második könyvem, és egy rohamos tempóban közelgő esküvőre készülök, azaz szervezek. Tehát ezen a héten képletesen elhavaztak a teendők, így kimaradt (mint láthattátok) a szokásos, keddi bejegyzés, és csak jövőhét kedden lesz pótlás. (Ha a körülmények is úgy akarják... Nem hagyom magam legyűrni!)

Ám, mivel mindig én csipogok, most kérlek ti is nyíljatok meg felém. Sokat segítene, ha az alábbi linken megnéznétek és értékelnétek, esetleg a véleményetek is megosztanátok a második könyvem borítójának terveiről. (Aki már szavazott kiesett a játékból, de lesz még harmadik rész és szavazás.;)) 

http://goo.gl/forms/Y75sWTeh1w

Csak néhány percet vesz igénybe, és teljesen anonim.

Emlékeztetőül az első rész borítója, amit anno szintén ti szavaztatok meg befutónak:

Köszönet mindenkinek! :)

Hát az író! Sokszor azt kívánom, bárcsak ennyivel le is zárhatnánk a témát.
Kezdő vagy a szakmában, és nem állsz azon a szinten, mint a nagyok? Még nincs felmutatható eredményed, igazán fontos elismeréseid? Ráadásul a Nobel-díj megszerzése nincs is a kitűzött céljaid közt? Mindezek mellett és ellenére komolyan azt hiszed, hogy senkit sem érdekelsz, nincs szükséged biográfiája? Nagyot tévedsz. Minden író számára kötelező!

És most nem egy összecsapott, "ez megteszi, hiszen úgyse olvassák el" bemutatkozásról beszélünk. Nem lehet félvállról venni, hanem alaposan meg kell tervezni, időt és energiát ölni bele.
Nagy falat, én már csak tudom. Kínosan borzalmas bemutatkozókat tudok írni, görcsös, komoly, pont olyan, amilyen nem vagyok, és végképp nem olyan, mint a könyveim stílusa.

Elég nagy probléma ez nekem, és neked is, hiszen a biográfia egyfajta marketing szerepet is betölt. Ebben a részben arról akarjuk meggyőzni az olvasót, hogy miért mi vagyunk az ideális írók számára, miért mi vagyunk a tökéletes emberek arra, hogy jó könyvet írjunk neki?
Fontos hogyan mutatkozol be, majdnem annyira, mint a regényed bemutatása. Lehet, hogy valaki előbb a rólad szóló oldalt nézi meg, és a fecsegés, a fogalmazás elijeszti őket a sztoridtól. Tehát ne úgy állj hozzá, hogy senkit sem érdekelsz, az olvasók végtelenül kíváncsi teremtmények, akik szeretik tudni, hogy kivel van dolguk.

Hogyan írjunk jó biográfiát?

- Mindenekelőtt határold be a közönséged, kiknek akarod eladni magad? Ha orvosi szakkönyvet írsz, akkor nem biztos, hogy vicceket fogsz elsütni minden második bekezdésben, és arról elmélkedni, hogy mennyire szereted a focit, és a sört. Emellett döntsd el, milyen képet akarsz magadról közvetíteni? Szórakoztató? Intelligens? (Stb.)

- Csínján az életeddel! Érdekel valakit, hogy hol születtünk, vagy hogy hová jártunk suliba? Nem kell elmesélned az egész élettörténeted. Persze megemlítheted az alapadatokat röviden, hacsak nem relevánsak a sztoriddal. Például Texasban élsz, ahol a történeted is játszódik. Ez érdekes és hitelességet ad. De ne feledd, hogy mindenekelőtt íróként kell bemutatnod magad, egy író képét kell létrehoznod a fejekben.

- A jelen, nem csak írok... Végzettségünk, munkánk megemlítése igazán akkor fontos, ha kapcsolatban áll a könyveinkkel. Ha doktorok vagyunk, ám szakácskönyvet írunk, ennek közlése nem annyira szükségszerű. De, ha orvosi témájú könyvet írunk, ez egy hatalmas plusz pont. Különben általában érdekli az embereket, hogy mit csinálunk írás mellett, ezért megérdemel egy sort. A végzettségünk, szakmánk hosszabb biográfiákban érdemes feltüntetni, de ne ezen legyen a fókusz.

- Ismeretlen vagy? Senkit sem érdekel, hogy mit írtál. Ismert vagy? Mindenki tudja, hogy mit írtál. Patthelyzet. Mégis azt mondom, hogy listázd korábban megjelent publikációd. (Cím, kiadó, év.) Lehet kronológiailag, vagy teheted a lista tetejére azt a munkád, mely kapcsolatban áll a jelenlegi témájával. Ezzel bemutathatod, hogy ismered a témát, van már tapasztalatod, és képes vagy vele megtölteni egy teljes regényt. Ezért írj tapasztalataidról, élményeidről a választott témakörön belül. (Pl. Ha borokról írsz, és bejártad Franciaország, Magyarország, Olaszország borvidékeit, az érdekes, és releváns.) A tapasztalat, vagy a témakör mély ismerete lényeges, főleg, ha még nem publikáltál semmit.

- A hitelesség nagy úr. Ha a választott téma szakértője vagy, vagy hiteles forrásokhoz tudsz jutni (például krimid megírásakor sikerült egy nyomozóval konzultálnod), azt is írd a bemutatkozásba. 

- Légy alázatos, ne kérkedő. Természetesen írnod kell a nagyobb kitüntetéseidről, sikereidről. (Még az is fontos lehet, ha a helyi újságnál megjelent egy cikked.) Ne félj dicsekedni, de csak azokról, amik relevánsak az írással. A listát mindig frissítsd! Ám, ha csak az eredményeidről beszélsz, az száraz...

- Lehetsz személyes is. Felvetülhet a dilemma, hogy elfogadható-e személyes dolgokat is belevenni a bemutatkozásba, mint az, hogy tea függő vagy, és van két kutyád? Pár személyes infó feldobhatja, színesítheti a biográfiát, és emberközelibbé teheti az írót. Válaszd ki azokat, melyek igazán bemutatják, ki vagy. Még a legprofibb bemutatkozásnak is tartalmaznia kell némi személyes tényt, ami kiegészít, mélységet ad, és megengedni, hogy érzelmi kapcsolatot alakíts ki az olvasóiddal. Ezek az apró dolgok rávilágítanak arra, hogy nem egy Wikipédia bejegyzés, hanem egy ember vagy.

- Az író, mint meghasadt elme. E/1 vagy E/3? Egyes szám első személy, személyesebb, elég intim, ám nehéz lehet így írni magadról, főleg, ha dicsekedni kell. Tán általánosabb gyakorlat harmadik személyben írni, kiváltképp hosszabb biográfiák esetén. Az E/3 hatásvadásznak tűnhet, de jó megoldás, mert magabiztossá tehet, el tudunk vonatkoztatni magunktól, könnyebben nyílunk meg, és beszélünk eredményeinkről. Amire figyelni kell, ha így írod meg a bemutatkozást, hogy ne használd sokszor az ő névmást, hanem utalj magadra a neveddel, emellett ügyelj arra, hogy a stílus tükrözze a személyiséged.

- Írj többfélét. Hosszú: Ebben akár azt is leírhatod, hogy mit csináltál azelőtt, hogy íróvá váltál volna, mi sodort az írói pályára. Ezt használhatod: weboldaladon, rólad készült, hosszabb interjúkban. A közepes: Más weboldalak számára, vendégíróként. Rövidebb biográfia: Marketing céljára. A rövidebbnél is rövidebb, korlátozott karakterszámú összefoglaló: A közösségi oldalaknak.
Attól függően, hogy hová teszed ki, ne felejtsd el testre szabni! Nem kell feltétlenül mindenhol ugyanazzal szöveggel házalni. Például, ha kismamáknak szóló oldalon vendégcikket írsz, akkor valószínűleg ebből most kihagyod, hogy pincérnő vagy, és inkább azt említed meg, hogy három gyereked van, és pár évig bölcsiben dolgoztál.

- Minőségi fotó. Erre szinte mindig szükség van, szintén emberközelivé tesz. (Weboldaladon, a közösségi portálokon, akár a könyved borítóján, interjúk alkalmával kell.)

- Kapcsolat: Mindig legyen kint az elérhetőséged, ez amolyan névjegykártya, amivel biztosíthatod, hogy olvasóid kapcsolatba tudjanak lépni veled. (Tüntesd fel az e-mail címed, weboldalad, és közösségi oldalaid.)


Saját példámból tudom, hogy sokan lefagyunk, ha magunkról kell nyilatkoznunk. Írhatunk izgalmas, jó könyveket, ha a biográfiánk végtelenül unalmas, annak kárát láthatja regényünk.
A biográfia személyiség függő, saját döntésed, hogy komoly leszel, szakmai, szellemes, megemlíted a családod, vagy sem stb. Mindegy mi mellett teszed le a voksod, csak légy önmagad, és meggyőző!
A biográfiával olyan kérdésekre adhatsz válaszokat az olvasóknak, mint az, hogy: Miért téged válasszanak? Mire számíthatnak tőled, ha megveszik a könyved? Mire vagy képes, mit tudsz nekik nyújtani? El kell adnod magad, mint a regényed!

Most írj magadról nekik.

Pár tipp:
Olvasgass biográfiákat,  böngészd azokét, akik hasonló műfajban, stílusban írnak. Hangosan olvasd fel a sajátod, ki fogod hallani mi az, ami nem klappol. Kérd ki mások véleményét!

Szoktál káromkodni? Legyünk őszinték, ki nem szokott? Ha nem is kocsisokat megszégyenítő módon, olykor-olykor azonban becsúszhat egy nagyobb szó. Nem szép dolog, de mit tegyünk, rossz beidegződés. A trágárkodás/káromkodás segít kifejezni egy adott lelkiállapotot. Káromkodhatunk haragból, hirtelen ért meglepődésből, fájdalomból, a sor folytatható. Az ily módon történő kitörés indulati alapú. A trágárkodást részemről inkább szokásnak nevezném. Egyeseknek szinte beépült a nyelvezetébe, már öntudatlanul használják. Az efféle, gyakori megnyilvánulás pedig egyik kellemetlen, de mégis jellemzőjük lehet, amit felhasználhatunk... Tehát a káromkodás/trágárkodás, az obszcén szavak használata kultúránk (kulturálatlanságunk?) része, ami egyáltalán nem biztos, hogy pluszt, jót ad, de kifejeznek valamit. Az obszcén szavakra időnként szükségünk van írás szempontjából is, mivel lássuk be, mégis csak színt adnak. Viszont mielőtt repkednének a b@szdmegek és az anyázások, több szempontból vizsgáljuk meg, hogy érdemes, jobban mondva szükséges-e a használatuk?

Eddig és ne tovább!

Ismerd a célközönséged és tolerancia szintjük! Gyerekeknek/fiataloknak szánt, vallásról szóló könyvekben elfogadhatatlan az obszcén szavak használata.

A művelt, romantikus regényeket kedvelő nők körében is idegen lehet, de talán elviselhető, feltéve, ha nem használod intenzíven. De ezek csak példák.

Mennyire működik a karakterednél?

Ismerd az összes embered! Melyik karaktered használna trágár kifejezéseket, mely a megfelelő körülmény? Szereplőid megformálásakor döntsd el, hogy egyáltalán milyennek akarod bemutatni őket? Ellenségessé szeretnéd tenni, negatívvá, keserűvé és durvává, lázadóvá az erkölcsi normák ellen? Akkor igen, kell, hogy szitkozódjon, sokszor ok nélkül is. Így az olvasó tudja, kivel van dolga, gyorsan behatárolja a személyiséget. A trágárkodással jellemezheted a szereplőd személyiségét, az általa képviselt társadalmi réteget, szubkultúrát, stb.

Pár éve egy tehetséges írótársam bandatagokról szóló regényét olvastam, ez az író ekkor nagyon fiatal volt, én meg kifejezetten allergiás voltam a trágár szavakra és a szívemhez kaptam, amikor szembejött egy. Aztán leesett a tantusz. Egyes karakterek bizony nem beszélhetnek mindig finomkodva, mert az életszerűtlen. Például ebben az esetben a trágárkodás a miliőbe való. Legyünk őszinték magunkkal és az olvasókkal. Egy tanulatlan, alvilági karakter nem fog elküldeni melegebb éghajlatra szépirodalmi eszközökkel, hanem keményen, nyersen. Felháborodni ezen teljesen értelmetlen.

De tartsd szem előtt, hogy valaki lehet lélekben, erkölcsileg romlott trágár szavak nélkül is! Lásd Hannibal példáját. Ez az ember kész erkölcsi fertő, mégis mindig elegáns, kifinomult, választékos beszédében.

Az olvasók megismerik a szereplőket, ezért tartsd magad ahhoz, hogy ne lepd meg őket.

Bár a trágárkodás lehet lealacsonyító, mégsem utal mindig az intelligencia hiányára. Remek eszköz lehet a feszültség fokozására (/oldására), drámai hatás keltésére. A jó jelenetben, jó időben elhelyezett mindig nyugodt karakter kifakadása a stressz jele, miáltal az olvasó is idegessé válhat, érezvén a helyzet súlyosságát, miszerint a főhős fordulóponthoz ért. Ez a kevesebb néha több elve. Egy elejtett káromkodás sokkal erősebb, mint a folytonos. Azért ne zárd ki túl hosszú időn keresztül a trágár szavakat, ne sterilizáld a könyvet, mert, ha pár epizód után valaki elanyázza magát az nagyon negatív visszhangot kelthet az olvasó fejében. Például: A Harry Potterben emlékszik valaki káromkodásra? Nekem nem igazán ugrik be... Viszont, amikor Molly Weasley így szólt Bellatrix Lestrange-hez: "Not my daughter, you bitch!" Padlót fogtam. Tudtam, hogy Molly egy anyatigris, de ezzel rég tisztában voltam káromkodás nélkül is. Természetesen érthető a harc hevében egy ilyen kirohanás, de olyannyira nem volt jelen a durva szitkozódás a könyvekben, hogy teljesen kiábrándultam a jelenetből, és még ma is idegennek érzem Molly karakterétől az ilyen beszédet.

Író=Regény ?

Vigyázz az imázsodra! A túl sok trágárkodás nem csak a regényt, de az írót is minősíti. Saját döntésed, hogy mely szavakat akarod használni, mi méltó hozzád, de soha ne töltsd meg a regényt trágárkodással, mert elveszett szinonimaszótár, mert direkt sokkolás a célod, vagy mert lusta vagy másféleképpen kifejezni valamit, hanem azért, mert ez a legmegfelelőbb. Mindig indok kell hozzá!

Átolvasáskor gondosan mérlegeld, mennyire helyénvalók, mert kihatással bírhatnak az egész könyvre. A túl sok visszataszító, és romboló. A felesleges töltelék, melyek eredeztethetőek rossz szokásból ám nem szerves részei a világnak/karaktereknek, logikátlan lehet az olvasó számára, és bántó. Az írót közhelyesnek és amatőrként könyvelhetik el, ezért szándékos legyen a használat, ne szokás!

Igen, létezik a szólásszabadság, de irodalomról van szó, szép nyelvhasználatról, ezért sose vesd el az alternatív káromkodásokat, vagy légy kreatív és alkoss saját átkozódást. Ezzel egyedibbé teheted a történetet. (Lásd: Harry Potter: Merlin szakállára!)

Egy-egy karakter esetén akár olyan káromkodást is bevezethetsz, ami csak rá jellemző. Ezzel korlátozod a szitkok számát, másrészt erősödhet a szereplő személyisége, hiszen a baszkuli csak rá jellemző.

Túlérzékenységre kiskapuk:

Nem kell mindent leírni. A kipontozás, megakasztás, a történetben külső hanghatással elnyomni a káromkodást ér. A példát második könyvemből veszem: "Az időnket pazaroljuk, mert lóf… – Az eddig a képét hűsítő doboz felszisszent, ahogy önkényesen kibontottam. – sem fogunk találni, de a szenátor minket fog szekírozni, amiből nem kérek." Ugye el tudod képzelni, hogy melyik szóba kezdett az új szereplő? Valamikor nem is kell nyomot adni, hagyjuk, hogy az olvasó egészítse ki a szitkozódást. “Maga mekkora egy…” Itt mindenki azzal toldja meg gondolatban, amivel akarja, senkinek sem esik bántódása.

Nem szabad félni

Néhány szót tiltólistára tehetsz, de ne kezelj mindent tabuként.

Ezek rossz szavak, igen, de funkciójuk van, a valóság részei, hitelessé, életszerűvé teszik a sztorit. Ne felejtsd el: Egyes helyzetek/karakterek/jelenetek megkövetelik a használatuk!

Kellő figyelemmel pedig eldönthetjük, melyik szó túl obszcén, mely a munka kelléke. Találd meg az aurea mediocritast. Íróként ne félj a szavakat használni.

Részemről nem támogatom, de nem is támadom a káromkodást, trágár szavak használatát. Az olvasók vagy elfogadják vagy nem, mindenkinek megvan a maga határa.

Az írás művészet, az írók az életről írnak, és ahogy említettem az szitkozódás az élet része, ergo az átkozódás is valamelyest a művészet részét képzi, ám a mi feladatunk eldönteni hogyan használjuk az effajta verbális agressziót.

Ne gazdálkodj helytelenül, hanem úgy, mint egy ritka fűszerrel, néha egy csipetnyi is elég.

Mi a sorozat? Valószínűleg ezt nem kell tisztázni, de mi a sorozat az olvasók szemszögéből?

Egy sorozat befektetés nem csak az író részéről. Pénzt, időt, érzelmeket kér az olvasótól. Ha azt akarod, hogy befektessenek a könyvedbe, akkor jutalmazd a hűségük, az elkötelezettségük. Tudd, mit várnak az általuk választott műfajban, és próbálj meg ehhez igazodni. Lehetsz formabontó, de, tartsd magad az elvárásaikhoz is, add meg nekik azt, amire szerződtek!

Emellett egy sorozat ígéret az olvasók felé, hogy mindig élvezetesebb, gazdagabb, fejlődő élmény részesei lesznek az események előrehaladtával. Frusztráló mindig feljebb tenni a mércét, nem? Mielőtt abbahagynád az olvasást, és visszalépnél a sorozatod megírásától tisztázzuk a helyzetet: Mindig legyél jobb, de ne aggódj az első sztori miatt! Amikor belevágsz a folytatásba ne az elsőhöz igazítsd magad, hiszen nem azt akarod jobbá tenni, nem remake-et készítesz, hanem annak eseményeihez kapcsolódva egy új ötletből új történetet alkotsz, és ebből kell kihoznod a maximumot.

De mielőtt belevágnál a sorozatba, mérlegelj!

Miért csinálod? Ne azért csináld, mert az emberek szerették az eredeti történetet, ezért céltalanul le akarsz húzni róla még pár bőrt!

Van elég “tölteléked”, hogy sorozatot írj? Részemről nagyon szeretem a karaktereim, jó velük dolgozni, de a ragaszkodás sokszor nem elég. A jó folytatáshoz kell egy mindent átívelő, jól adagolt konfliktus, mindig dinamikus, jól működő cselekmény és még sok egyéb.

A mai nagy kérdésünk tehát: Min érdemes gondolkodni, amikor sorozatba kezdesz?

Tervezés

Tanácsos előre meghatározott számú sorozatot tervezni, hogy aztán ne essünk a nyújtom, mint a rétestésztát szindrómába, mert nem tudjuk, nem készültünk fel arra, mikor kell elkezdeni lekerekíteni, szálakat elvarrni, és arra, hogy hol érjen véget.

Figyelj a rejtélyek elosztására, a konfliktust részekre bontva adagold.

Nem kell minden részletet előre megtervezni de egy erős vázlat mindenképp szükséges a fő karakterekről és eseményekről.

Jó, ha megtervezed, hogy a részek csúcspontjai hogyan kapcsolódnak egymáshoz és a végső csattanóhoz.

A tervezéshez kapcsolódik: Kövesd nyomon a saját sorozatod!

Bármilyen meglepő egy sorozat megírása kihívást jelentő feladat. Számtalan információt halmozhatsz fel, a vázlatod folyton bővül, ezért mindig tudd, hányadán állsz! Írd fel egy naplóba, dokumentumba a legfontosabb eseményeket, a szereplők szülinapját, családi státuszát, mindenkinek a nevét, aki valami módon kötődik hozzájuk! Minden adatot írj le, kalauzold, ellenőrizd magad, nehogy elfelejts egyes részleteket, amire az olvasó viszont emlékezni fog, és a kész a logikai katasztrófa.

Az írás, mint tudjuk szórakoztató, de igen nagy munka, ám tervezéssel és önellenőrzéssel elejét lehet venni a fejetlenségnek.

Mi kell még?

Ütős koncepció

Legyen egy koncepció, amivel meghatározod a sorozatot, amiből kiindul az alapvető konfliktus. Ez az, amiről először beszélsz, ha a könyvedről van szó, ez az, amibe az olvasó belekapaszkodik.

Ha ez megvan, akkor jöhet:

A konfliktus, ami felöleli a sorozatot, és kistestvérei

A világnak és a szereplőknek legyenek különböző problémáik, kihívásaik és kérdéseik, melyeket bármikor elővehetsz bármelyik részben. Minden epizódban vannak ilyen “kistestvér” konfliktusok, melyek által mindig történnek dolgok, és, melyeket meg kell oldani. De, ha igazán azt akarjuk, hogy egységes legyen a sorozat, akkor kell egy olyan konfliktus, ami átszövi az egészet, ez a tét. (Lásd: Harry Potter Voldemort legyőzése.)

Persze vannak olyan esetek is, amikor mindig csak egy központi problémával törődnek a részek, pár mellékessel, de nincs olyan konfliktus, ami globálisan átívelné az egész sorozatot. Ennek hiányában a részek igazi, egyedülálló regényként is megállják a helyüket.

Fontold meg, hogyan, mi által fogod egyesíteni a történeteket, mi a cél, a konfliktus, amit nem lehet megoldani a sorozat folyamán, amit csak a végleges rész mesélhet el.

Karakterek és világok, összekötők és szerepük

Használd az időt, ami megadatott a sorozatnak hála.

Ezért a főhős ne nézzen szembe a legnagyobb akadállyal rögvest az első részben (vannak kivételes esetek), és soha NE alkoss Mary Sue-kat!  Nem kell egyből egy teljes, kerek karakterrel kezdeni. A sorozat időt és teret enged, hogy békés tempóban nőjön fel a szereplő (a szereplők, hiszen mindenki változik). 

Így mindig tartsd szem előtt a kérdést: A korai részekben történteknek van-e következményük, vezetnek valamilyen eseményhez, karakterek változásához a későbbiekben?

(Természetesen előfordul, amikor a sorozat ellenére sem mennek túl nagy fejlődésen keresztül a karakterek: Poirot, Bond.)

Legyen pozitív vagy negatív irányú a fejlődés, a részek, a bennük történet események mindig legyenek hatással a karakterekre az elkövetkező részekben!

Főszereplők: Ne feledd, szükséged van rá/rájuk, mert ők cipelik magukkal a fő konfliktust, nekik kell általában megoldaniuk a problémát. Az olvasók sokszor szeretik a stílusát, a hibái ellenére is. Ha megváltoztatod a főszereplőt olvasót veszíthetsz. Ez nem jelenti azt, hogy tilos. De az olvasók következetességet várnak.

Mellékszereplők: A mellékszereplőknek is legyen céljuk, érezzék az olvasók, hogy nem hiába vannak jelen. Erre nem kötelező egyből rávezetni őket, ha nem a jelenlegi részben, de a későbbiekben azért mozgassák a sztorit, legyen részük a történet végkimenetelében.

Jól fontold meg, mely mellékszereplőket kell használnod több történetben?

Attól se zárkózz el, hogy kihagyjanak pár epizódot, majd visszatérjenek, hiszen már a világod részesei. Ide tartoznak a visszatérő karakterek: Velük a jelenlegi részt a múltbélivel kötheted össze. Ne mindig előre nézz, tekints hátra is!

Világok: Szerepük jelentősebb lehet, mint gondolnád. A sorozat részei közt előfordulhat, hogy egyáltalán nem egy szereplő, hanem egy világ a kapcsolat. Ez átfoghat több kort, különálló karaktereket, kiknek története később akár össze is futhat.

Események: Egy esemény is lehet összekötő elem. Apokalipszis, háború, zombi támadás, bármi. Ekkor létrehozhatsz egyéni sztorikat. Nem kell azonos karakter egyes részekbe, de összetalálkozhatnak, így a második epizód főszereplőjéből a harmadik epizódra már mellékszereplő válhat. Ez egy érdekes megoldás, és akár a különálló sztorik fontosabb szereplőit össze is lehet hozni a legvégsőben.

Idő

Készülj fel, sorozat esetén egy világban kell élned és dolgoznod huzamos időn keresztül. Erről az előző bejegyzésben szó esett, most közelítsük meg a könyv szempontjából.

Akár csak napokat, de heteket, hónapokat, éveket, sőt még generációkat is felölelhet egy sorozat. Hosszúságát te befolyásolod, annak függvényében hogyan akarod megírni, mely eseményekre, kire/kikre akarsz fókuszálni.

Minden rész esetében tudd, hogy egyidejű, vagy egymást követők a történetek?

Légy résen és tartsd tiszteletben az időrendiséget, kövesd nyomon az eseményeket, például mely évszakok volt az előző részben, mi jön, mi a helyzet az ünnepek terén?

A tervezéskor ne feledkezz meg az idővonalról, megléte hasznos. Ezen ábrázolhatod: Ki, hol, mikor volt jelen és a többi.

Szabályszerűség és összhang

Mielőtt belefognál a sorozat írásába határozd meg a világot, kort, szabályokat. Ez azért szükséges, hogy megbizonyosodj arról, minden a helyén van, és nem rúgod fel a saját szabályaid a későbbiekben.

Miért fontos összhangot teremteni?

A fikciókban, főleg a fantasy esetében egy világ és karakterek létrehozásakor saját szabályokat hoz létre az író, mint például az, hogy az ég lila. Ezt pedig következetesen kell alkalmazni, mert az olvasók hagyják magukat vezetni, és az író által egy elképzelt világban bármit elhisznek, tehát igazként fogják elfogadni, hogy az ég lila. Adaptálják a világot, amit létrehoztunk, a karaktereket úgy ismerik meg és fogadják el, ahogy bemutattuk őket, ezért kell következetesnek maradnunk, és nem ellentmondásba keveredni saját szabályainkkal. (Hiba: Ha sok részen keresztül gyilkosok után szaladgál a főhős, a végsőben pedig elrabolják az Ufók, vagy kiderül, hogy az összes bűnügye megrendezett, és ő maga egy démoni összeesküvés áldozata. Ez összeegyeztethetetlen az eddig megismert világgal. Nem csak az ordító eltérések, de a kisebbek is zavarók lehetnek. Például egy mindig optimista karakter ne legyen a következő részben hirtelen halálosan depressziós, hacsak az előző részbeli útja nem efelé vezette.)

Az összhang fontos, ezért tervezz előre!

Kapcsolatok, rejtélyek, függőség, és függetlenség

Minden történet függjön össze, legyen kapcsolati pontjuk, de önállóként is állják meg a helyük.

Kapcsolatnak az ellentétek, konfliktus mellett a rejtélyeket is felhasználhatjuk.

A sorozatok jövőbeli eseményeket feszegetnek, miközben meg kell "küzdeniük" a saját, belső kérdéseikkel, rejtélyeikkel is, melyek felépítik, kerekké teszik a történetet. 

Ezért hagyj nyomokat, meg nem magyarázott rejtélyeket, egy beteljesületlen ígéret, mert a várakozás feltüzeli az olvasókat, még többet akarnak, többet akarnak tudni. (Engem meglepett, hogy egy elejtett kis rejtély mennyire felizgatta az olvasóim fantáziáját, míg egy másik nyom, amitől féltem, hogy majd megkérdőjelezik sokak előtt megbújt. Sicc! Nem fogok spoilerezni!)

A rejtélyek pedig illeszkedjenek a sztoriba, akkor is, ha még nem kaptak magyarázatot.

DE! Ne hagyd minden kérdés, rejtély magyarázatát utoljára, hogy aztán belefulladjanak az olvasóid az infó halmazba! Minden résznek meg kell felelnie, elégedettséggel kell eltöltenie őket, befejezés érzetet kell adni, ezért fokozatosan tárj fel titkokat. Idegesítővé válhat a sok susmus, hacsak nem nyomós ok áll a háttérben, csepegtesd az infót.

Lehet, hogy az olvasó előbb rakja össze a képet, mint a regényhős...

Légy hű önmagadhoz, ismételj

A különböző részeknek lehetnek különböző témáik, de passzolniuk kell az egészbe. Tartsd meg a hasonló hangot, stílust (hacsak nem egy másik karakter szemszögéből követjük nyomon a következő részt).

Hogy emlékeztesd az olvasót a regény sorozat voltára, használd az ismétlést.

Ismételj meg egy eseményt, vagy egy párbeszéd részletét, amely előhívja egy korábbi rész emlékezetes jelenetét, érzelmét. Ügyelj arra, hogy a kiragadott részlet illeszkedjen a jelenlegi történetbe!

Miért hasznos még, ha a a korábbi könyvek elmúlt eseményeire utalsz?

Az első rész általában meghatározza a karaktereket, a motivációkat,  a konfliktust, mindazt, amiről az olvasó el tudja dönteni, hogy érdekelni fogja-e a könyv vagy sem. Ezért, h az olvasó az első könyv helyett a harmadikkal kezd, mindig legyen múltbeli utalás, létfontosságú információ, hogy tisztában legyen a helyzettel, de annyira mégse legyen szájbarágós, hogy a veterán rajongók felsóhajtsanak a felesleges, ismert töltelékanyagtól. (Nem kell mindenre rámutatni, nem mindig okoz bajt, ha a később csatlakozott olvasó nem ért egyes referenciákat.)

EZ EGY SOROZAT

Engem kifejezetten bosszant, amikor leemelek egy könyvet a polcról, nekivágok, és a rá kell döbbennem, hogy bizony, ez egy sorozat negyedik része… De erről miért nem tájékoztattak a borítón?! Ezért jó, ha van egy összekötő főcíme a könyvnek, melyből márkanév válhat, így az olvasók mindig ráismernek és az újoncok biztos nem fognak mellé a polcokon kotorászva. Az alcímek pedig pontosíthatnak minden részben bekövetkező eseményekre.

Neked melyek a kedvenc sorozataid? Írsz sorozatot? Ne hezitálj! Mutasd meg, oszd meg bátran! :)

A nagy dobásra készülsz, vagy a rizikósra?
Ha az elsőnél mellé megy, újra dobhatsz egy új darabbal, míg ha a második, rizikós dobást véted el, ugyanolyan pozícióból, hasonló alapanyaggal kell tovább próbálkoznod.

Talán nem nehéz kitalálni, hogy az első esetben az önálló regényekről, míg a másodikban a könyvsorozatokról beszélek.
Az önálló történeteket azért nevezem a könnyebb, nagy dobásnak, mert több szabadsággal járnak, mint "ellenfelük", a sorozat. Gyakran játszhat az író új karakterekkel, és bármikor, bármilyen műfajba belekóstolhat, ami éppen érdekli. Nincs rohanás amiatt, hogy határos időn belül megírja a folytatást. Persze, ez sem maga a Paradicsom, miután mindig nulláról kell kezdeni mindent, és kevésbé valószínű, hogy mindig lesz egy megszokott olvasóközönsége, mely várja a további könyveket, ezáltal nehezebb a szerzőnek nevet szereznie és márkanevet alkotnia.

Mivel könyvsorozatot írok, jobban benne vagyok a témában, ezért most beszéljünk a rizikós dobásról, annak előnyeiről és hátrányairól, prot és kontrát egymásnak eresztve!

Pro:

• Könnyen nyerhetsz új olvasókat. Lehet, hogy valaki a harmadik részre lel rá, ám, ha tudomást szerez arról, hogy a történetnek vannak előzményei, "kénytelen" lesz az elejétől kezdeni.
• A sorozatok könyvei "segítik" eladni egymást.
• Ha sikerül elérned, hogy az olvasóid ragaszkodjanak a karaktereidhez, nagy valószínűséggel vásárolják meg a folytatást, mert azonosulnak egy-egy szereplővel, és követni akarják sorsuk alakulását. (És mert, ha egy könyvmoly elkezdett valamit, szereti befejezni.)
• A sorozat márkává nőhet ki magát, ami segít az eladásban. - Már szó esett a márkákról, elkerülhetetlenül a bűvkörükben élünk, ezért megnyugtató lehet a tudat, ha az író nevét valaki hajlamos elfelejteni, a márkanevet biztosan nem fogja.
• Taktikázhatsz az árakkal. Az első részt olcsón, sőt akár ingyen is adhatod. Ha beüt a siker, és az emberek ragaszkodnak a karakterekhez, a sztorihoz, a későbbi részekért "rendes" árat kérhetsz.
• Könnyebb hűséges olvasótábort szerezni, mert jobban megmaradsz az olvasók fejében, akik várják a sorozat következő epizódját. Mindig jelen lehetsz a köztudatban.
• Több idő adatik meg, így mélyebben tárhatod fel a történetet, a karaktereket, ezáltal komoly fejlődésen mehetnek keresztül. (Persze, ez elérhető önálló történetek esetében is, de több résznél könnyebb az adagolás.) Ha sok időt töltesz a karakterekkel fejlesztheted a te és köztük lévő, az olvasók és karakterek között lévő, valamint a közted és olvasóid közt lévő kapcsolatot.
• Komoly teljesítmény véghez vinni egy sorozat megírását. Légy büszke az eredményre.
• Kevésbé csap le az alkotói válság, mert tudod mit írsz, hová tartasz.
  

Kontra:

• Ha a sorozat mellett döntesz, számíts nagy nyomásra, főleg az első könyv miatt. Szinte kötelező, hogy sikere legyen az első résznek, mivel tudjuk, ha rosszul teljesít nem biztos, hogy valaki újabb esélyt ad a folytatásnak, hacsak az nem ígér valami igazán izgalmasat. (Egyesek szerint, mielőtt elhatároznád, hogy hét részes sorozatot írsz, várd meg az olvasók reakcióit az elsőről. Talán lehet belőle sorozat, de, ha nem túl nagy az érdeklődés, akkor hét helyett legyen négy részes. + Jómagam ezt nem tartottam szem előtt. Mikor megszületett a történet ötlete döntöttem el, hány részes lesz a sorozatom, tudva mit, mennyit, és hogyan akarok elmesélni.)
• Fent kell tartani az izgalmat, frissességet kell adni a sztorinak, mert a közönség elvesztheti az érdeklődést, például, ha már túlontúl szövevényes a történet, vagy túlságosan hasonlítanak egymásra a részek. 
• Te se unj bele, kitartás! Ugyanazok a karakterek, ugyanazok a helyek, ugyanaz a... ugyanaz... unalom. Akkor is ki kell tartanod a könyv mellett! Az olvasók számítanak rád, és nincs is annál bosszantóbb, amikor egy sorozat nem kaphat méltó lezárást.
• Az előbbihez kapcsolódik, hogy ez egy hosszútávú elköteleződés. Időt kell szánni, alaposan ki kell dolgozni, hogy a szálak kapcsolatban álljanak egymással, hogy a karakterek logikus módon változzanak. Vedd tudomásul, hogy hónapokba, sőt évekbe is telhet a megírása. Persze, írhatsz új műveket is, de, ha elkötelezted magad a sorozat mellett, érdemes végigvinni, és nem húsz év múlva befejezni.
• Árral szemben. Lehet, hogy mikor elkezdted a sztorid, még az adott téma divatosnak számított, de egy-két év múlva már nem az. Ez sem lehet ok, hogy félretedd a művet.
• Ha egy adott műfajban ismerik meg a neved, utána nehezebb lehet "elhelyezkedni" más típusú fikciók köreiben, vagy másféle sorozatokkal sikert aratni.
• Ha az olvasóid kegyelmére apellálsz. Az olvasók nagy része hűséges igen, és befejezik a sorozatokat, ha már elkezdték, de ne tegyük mindezt kötelező kínná. (Ezért mindig jó képben lenni, megkérdezni őket, melyik rész tetszett, hol érzékeltek hanyatlást, hányadik részig szerették igazán a sorozatot?)
• Nyomás, nyomás, nyomás az elvárások miatt. Nehéz úgy összpontosítani, ha az lebeg a fejed fölött: Mindig legyen jobb!
• Be kell fejezni. Most nem csak arról van szó, hogy nem hagyhatod cserben az olvasókat és a történetet, hanem arról, hogy fejezz be mindent... Melós feladat, de nyomon kell követned minden egyes szálat, amit megkezdtél, és mindennek a végén el kell varrnod őket!
• Monotónia veszély: Tudod mit fogsz csinálni az elkövetkezendő pár évben.

Soknak tűnhetnek a kontra pontjai, de csak azért, hogy mindenki lássa körülbelül mire számíthat, és alaposan gondolja meg, mit vállal, ha sorozatba kezd.

Te mit részesítesz előnyben, sorozatot írni, vagy önálló regényeket, és miért?

Az érzékek használata regényíráskor

Az érzékek különösen hasznos eszközök, melyek rendelkezésünkre állnak, hogy érzékszervi képekkel fokozzuk a leírásokat, hogy komplett világot, atmoszférát teremtsünk, ezzel közvetítve, és meggyőzve az olvasót, hogy ő is az események részese.
Te milyen gyakran használod érzékszerveid íráskor?

Azonosítsuk, ismertessük, és használjuk fel regényeinkben az öt érzéket!

Látás

Íróként minden mozzanatot látsz a lelki szemeiddel, és minden bizonnyal ezt aknázzuk ki a leginkább. De a látást/mutatást ne korlátozd egyedül a főszereplőre, terjeszd ki a világra, a mögötte elsuhanó autóra, a  pislákoló lámpára, mert bár te tudod, hogy ott lóg a karakter feje fölött, ha nem írod le, azt az olvasó nem láthatja. A látókörét te határozod meg, ne tedd szűkké! Keltsd életre a vizuális világot, legyen az olvasód is a helyszínen, hadd nézzen körbe, hadd tapasztaljon!

Szaglás

A szaglás sokszor a flashbackkor, a nosztalgia megidézésekor használatos érzék.

A szagok, illatok felidézhetnek egy fontos eseményt, például, ha a főszereplőt arcon csapja a levendula illat, ami emlékeztetheti a nagymamájára, a fenyő illata, a régi, boldog karácsony estékre, míg a dohány szaga a láncdohányos apjára, aki tegyük fel verte, ezért utálja ezt a szagot.

A szaglás az élet része, ragadj ki pár aromát, főleg, ha olyan helyen van a szereplő, ahol mindenhonnét illatok ölelik körbe, vagy szagok fojtogatják. Ha éttermek előtt megy el, akkor érezze a frissen sülteket, a gyümölcs kelyhek édes illatát, korduljon meg a gyomra az olvasóéval, és forduljon fel egy szeméttelepen használt pelenkák, és rohadó ételmaradékok közt. 

Hallás

A hallás nyilvánvaló érzék, halljuk a párbeszédeket, a karakter/karakterek hangját, de meg tudjuk különböztetni őket? Mindnek legyen egyedi, más és más hangszíne, a hangnemük változzon, ahogy különböző eseményekkel néznek szembe!
Amilyen nyilvánvaló a hallás, ezért lehet az, hogy gyakran kifelejtjük, és csak a szereplőkre korlátozzuk. Táguljon a tér! Attól még, hogy leírod, a szereplők nagyvárosban vannak, az olvasó nem hallja a város zaját, hacsak egy taxis rá nem dudál, vagy az utcasarkon dühöngő légkalapács fejfájdító ütései meg nem zavarják a gondolatait.

A valóságban sem síri csöndben beszélünk, a karaktereket is körül kell vennie mindenféle háttérzajnak.

Ízlelés

A legelhanyagoltabb érzék? Rázd fel az ízlelőbimbókat! Ha a karakter eszik, akkor kínáld hellyel, étellel-itallal az olvasót is! Gondolhatod, minek? Hiszen a vaníliás fagylalt ízét mindenki ismeri. És, ha a karakter másképp reagál rá, más a "viszonya"? Mi van, ha utálja, de muszáj megennie, mi van, ha imádja, és az édes íz, édes emlékeket ébreszt benne? Az evés unalmas jelenet lehet, ne hagyd, hogy az olvasó unatkozzon! Ezek az aprócska részletek számítanak, és élvezhetővé teszik egy hot dog burkolását is.

Tapintás

Milyen az anyaga a ruhának, és a főszereplő bőrének tapintása? A homok érdes, vagy lágy, és bársonyos? A tűzhely zsíros? Valakinek a keze repedezett, száradt? Az olvasó érzi a fullánkokat egy csattanós pofon után? Tudd a választ a kérdésekre, ne csak a látványra hagyatkozz!
+ A tapintás lehet fájdalmas és élvezetes, ne félj mindkét oldalát bemutatni!
+ Néha nem a cselekmény fontos, mint a kézrázás, hanem maga az érzés, a tapintás, amivel plusz információt közölhetsz.

Az érzékszervek bevonásával mélységet adunk a narratívának. Természetesen, nem kell egy jelenetbe szuszakolni az összeset, de ne feledkezz meg róluk!  Válaszd ki a legélénkebb, legfontosabb benyomásokat, és kellő részletességben beszélj róluk.
A "kép", amit megjelenítünk az olvasó fejében sokkal több is lehet, mint csak vizuális.

Az 5 érzékszervvel életet teremthetsz.

Ennek példája, egy karakter leírása:
- Hosszú, szőke hajú.
- Égési heg húzódik arcán.
- Lyukas, festékfoltos a farmerja, a kabátja rongyos.

Nincs baj ezzel, ha így néz ki valaki, de annyi minden mást hozzá lehetne még csapni a bemutatásához:
- Hosszú, szőke hajú.
- Égési heg húzódik arcán. - Milyen a tapintása?
- Lyukas, festékfoltos a farmerja, a kabátja rongyos. - Milyen az illata? Pl. Bűzlik az olcsó kölnitől, és a mosatlan ruhái csak súlyosbítják a helyzetet.
+ A hangja mélyen zengő.
Stb.

A fű zöld, az ég kék, 1+1 az 2.
Ezt tudjuk, látjuk. De érezzünk is! A tenger sós ízét, az égen ne csak fehér sirályok repkedjenek, hanem sírjanak, a homokot ne intézzük el annyival, hogy homokszínű, hanem tapintsuk meg, és legyen érdes.


Egy másik hatékony módja, az érzékszervek általi leírásnak, ha használatával például hangokat hasonlítunk  össze: Pár éve éjjelente a házunk előtt felhangzó, ideglelően, borzalmas sírásra riadtam fel, úgy hangzott, mintha valaki egy kisgyereket bántalmazna, pedig csak rókák vonyítottak úgy, mint egy gyerek. (link) Az összehasonlítás hatásos eszköz.


Gyakorolj!
1. Írd le egy napod az érzékszervek segítségével, azokat előtérbe helyezve.
2. Ha elszántabb vagy naponta csak az egyik segítségével, arról írj, de nagyon alaposan!

Az olvasás, mert olvasni jó!

Olvass, érts, vizsgálj, alkalmazz!

Amikor elolvasol egy regényt ne merüljön ki annyiban az értékelése, hogy jónak, vagy rossznak titulálod. Tegyél fel pár kérdést magadban:

- Pontosan miért tetszett? Miért nem?
- Ki/-k volt/-ak a kedvenc karaktere(i)d? Miért? Melyek voltak kevésbé? Rosszul voltak felépítve, vagy épp ellenkezőleg, egy jól megalkotott, ám kiállhatatlan szereplőről van szó?
- Mennyire tetszett a nézőpont, melyek voltak a pozitív, melyek a negatív pontjai?
- Van olyan jelenet, amelyen változtatnál? Jobbá tudnád tenni?
- Mennyire tetszett a felütés, és a vége? Elégedett voltál, vagy maradt pár idegesítő, elvarratlan szál?
És a sort a végtelenségig és tovább lehetne folytatni.

Az olvasás előnyei (nem csak) íróknak:

- Remek önvizsgálat. Ha tanulmányozod mások regényeit, az segíthet megérteni a saját írásod, írói szokásod, s azt, hogyan teheted jobbá.

- Bepillantást nyerhetünk, hogyan kell és hogyan nem javasolt írni.

- Segít a megértésben. Sokszor helyezem a hangsúlyt a karakterekre, hiszen ők mozgatják a történetet. Ha sikerül megérteni egy karaktert, a lényüket, a viselkedésüket, akkor a későbbiekben magad is fel tudsz építeni egy hasonlóan "tartalmas", valódi személyt.

- Kincs, ami nincs, a szókincs bővül. Nem csak új szavakat ismerhetsz meg, de olyanokat is feleleveníthet egy-egy könyv, melyeket ismersz rég, de az írás pillanatában csak nem akarnak megmutatkozni. Az olvasásnak hála a szavak az emlékezetedbe égnek. (Ez különösen jó dolog, ha az ember idegen légiós egy másik országban. Sajnos, tapasztalat, hogy romlik a nyelvtudás, kiesnek szavak, keverem a kifejezéseket. Szóval OLVASSUNK!)

- Kutatás. Olvasással rengeteg információhoz (történelem, különböző kultúrák, stb.) juthatsz, melyek szintén segíthetnek - példának okáért - megjeleníteni egy létező kort, akár létrehozni egy nem létező világot.

-  Új készségeket sajátíthatsz el. Rengeteget tanulhatsz olvasás által, az elsajátított tudást pedig alkalmazhatod saját írásaidban. (Pl.: Anyanyelved ismerete elmélyül, új szavakat építhetsz be a műveidbe, karaktereidnek különböző hangot, világnézetet adhatsz. Különböző fogásokat, technikákat sajátíthatsz el. Ellesheted hogyan kell hatékony, dinamikus párbeszédet írni, hogyan teremthetsz megkapó légkört, hogyan ültesd el a feszültséget, hogyan tartsd meg a narratíva hangját, vagy hogyan alkosd meg az egymást követő mondatok egybefüggő láncolatát. A sor véges végtelen.)

- A könyvek ihletet adnak. Bárkivel előfordulhat, hogy elhagyja a múzsája, elakad a kreativitás, ezért a legjobb módja annak, hogy visszaszálljunk a nyeregbe, hogy felcsapunk egy regényt. Az olvasás inspirál és főként vágyat kelt. "Más is megcsinálta, nekem is menni fog!"

- Elindítja a képzeletet. A hasonló műfajok segítenek az új ötletek megfogalmazásában és egyesítésében.

- Új érdeklődési területet/témát fedezhetsz fel.

Ha jó író szeretnél lenni, olvass, olvass sokfélét, amennyit csak tudsz!

Nem csak a klasszikusoktól lehet tanulni. Olvass ponyvát, magazinokat, ne csak romantikába temetkezz, kóstolj pár sci-fibe, thrillerbe! Sok helyen sokféle nyelvezettel találkozhatsz, mindezekből tanulhatsz, felfedezhetsz olyan műfajokat, melyekben talán ki szeretnéd próbálni magad. A különböző műfajok kiszélesítik az írói látóköröd.