Összegzések

Ez az év is elröppent, talán gyorsabban, mint 2014, de termékenyebben zárul! Új egyéni csúcsot döntöttem! 44 bejegyzést sikerült összehoznom, tavaly 36-ot. Jövőre tán lesz jobb is, mindenképp felkerül a 2016-os célkitűzések közé. 

A legsikeresebb poszt: Lenyomoztam, hogy melyik a legolvasottabb versenyző a bejegyzések között, a győztes pedig nem mást, mint: Mikor sok(k) a sok(k)? Avagy tömegnyomor bármi áron 
Kellemes meglepetés, jó volt ezt a posztot írni. (Tudjátok, mennyire szeretek a karakterekről regélni...)

Élet a Bloggeren túl: A közösségi oldalakon tovább mocorogtam, a szárnyaim bontogattam Pinteresten, bár a kezdeti lelkesedés kicsit visszaesett sajnos. A Twitteren gyakrabban csiripeltem, főleg a blogról, ám a saját könyvem (könyveim!) marketingjére rá kell gyúrnom. Facebookon sokan csatlakoztak hozzám, osztottatok lájkokat, reagáltatok, szorgosan szavaztatok (amit köszönök nektek), viszont követők szempontjából a blog Tumblr ága tűnik a legsikeresebbnek. "AZ" oldalt viszont nem élesztettem fel, amiről lentebb essen szó.

Mire vagyok a legbüszkébb, amit elértem 2015-ben:
Amellett, hogy megvertem a tavalyi énem bejegyzés eredményét, legfőképp arra, hogy időben be tudtam fejezni a Hopeless Cases második részét, így ebben az évben is előrukkoltam egy regénnyel. Akit itt és most, szeretettel bemutatok nektek. Olvasóim Árnyék a múltból, Árnyék a múltból, Olvasóim.

Amire a legkevésbé vagyok büszke:
Hagytam tovább vegetálni AZ oldalt, azaz a Hopeless Cases hivatalos weboldalát. Méltatlanul bánok vele, pedig nagyon jól össze van rakva, és személyesebb, mint egy szolgáltató által üzemeltetett blog, ezért lehet, hogy jövőre változás várható...


Nem csak irkálni tudok, de olvasni is, s bár megfogadtam magamnak, hogy követni fogom, és felírni, hogy mit olvastam, nem sikerült hibátlanul teljesítenem ezt a feladat. (Majd felírom, majd rendszerezem, maaajd...)

A legjobb könyv, amit olvastam: Gillian Flynn: Holtodiglan (Jó volt és kész, okosan van megírva, ó a stílusa, megértem a rajongást körülötte. A film viszont nem tetszett.), ott van még Dennis Lehane-tól a Hideg nyomon és Kathryn Stockett: La couleur des sentiments

A legkevésbé jó könyv: Ez nehéz, csak jó könyveket olvasok... Legyen Suzanne Collins: Éhezők Viadala és Futótűz. Nem igazán tetszik a nyelvezete,  nem tudtam azonosulni a karakterekkel, súlytalannak éreztem a regényt. Negatívumai egyike, hogy sok volt a divatbemutató, míg a dráma kevés (pl.: a filmben megérintett, itt inkább átsiklottunk afelett, hogy fejbe lőttek egy bácsit), és sajnos akarva-akaratlanul mindig egyik örök kedvencemmel a Battle Royale-lal hasonlítom össze. Bár még nem történt ilyen, ebben az esetben azt mondtam, hogy a filmes adaptáció jobb, mint a regények.

Céljaim:
1. Megírni és kiadni a Hopeless Cases harmadik részét. A cím megvan, a sztori megvan, már csak gépelni kell! :)
2. Éltet lehelni a Hopeless Cases weboldalába. Tervezem, hogy átköltözik a blog. Mit szóltok? 
3. Megszólaltatni a szégyenlősködő olvasóim.
4. Rálelni a lelkem mélyén elveszett, magabiztos marketing ügynökre.
5. Újra megdönteni a rekordom, azaz 2016-ban még több bejegyzéssel szeretnék jelentkezni.

Mit tanultam, mi lehet hasznos az olvasóim számára:
Légy határozott, kövesd a céljaid, ne lazsálj, és mindig legyen egy sidekicked, aki határozottan rugdos sejhajba, ha bizonytalankodnál, ha eltévelyednél a kijelölt útról, ha lustiznál, de mindenekelőtt lelkesítő funkciót lát el. Ápold a barátságod, a kapcsolataid, mert nincs nagyobb hajtóerő ezeknél.

Köszönet:

Nektek, drága olvasóim, hogy olvastok, bátorítotok, és, hogy némelyetek bátorságot vett magán, személyesen hozzám szólt és barátságot kötött velem. Köszönöm, hogy itt voltatok, vagytok, és remélem, maradtok! :)