Magyarán beszéljünk a határidőről. Egy könyv megírása sok mindenhez hasonlító, most fogjuk rá, hogy olyan, mint a futás. Futni jó (főleg, ha az ember tisztában van a technikával), de bele a vakvilágba már kevésbé.
Ne fuss egyfolytában, feszítsd ki a cél szalagot az út végére!
Bezárkózol a szobába, letáborozol az asztalodnál, a kezedbe veszed a felszerelést, és írsz, írsz, javítasz, írsz, javítasz, hibákra vadászol minduntalan, a sztorit variálod, újraolvasod ezerszer, csak futsz, megállás nélkül, céltalanul. Ám egyszer mindenki elfárad, és igen is el kell fogadni, hogy valamikor bizony meg kell állni. Persze nem állhatunk meg valahol félúton, vagy a cél előtt, de, ha nem tudjuk, hogy hol van az, akkor csak elveszetten kóválygunk. Na ezért kell határidőt szabni, hogy ne lézengj. Készülj fel a maratonra, csináld végig,
fuss jó időt, de figyelj a technikára.
Csak ésszerűen: Mindenekelőtt munkaterv kell, amivel lépést tudsz tartani, mindeközben levegőhöz jutni is van időd. Légy ésszerű, és támassz reális elvárásokat magaddal szemben! Hányszor baltáztam már el a becsléseim! Két héten belül meglesz, karácsonyra már biztosan... Meg lett? A könyv nem, csak lelkiismeret-furdalásom. Gondolkozz el: Milyen gyorsan tudsz írni? Mennyi időt tudsz rá szánni? Egy héten hány napot, órát tudsz ráfordítani, amikor csak erre koncentrálsz és nem ténferegsz el, egy valós ok, vagy ürügy miatt?
Kalkulálj: Mennyi idő alatt mennyit vagy képes írni? Nehéz kiszámolni, hogy hány szót, hány fejezetet tudunk megírni x idő alatt, hiszen az ihlettől sok minden függ, a kedvtől, az időjárástól, a szomszédtól, aki éjjel-nappal a flexszel bulizik, aztán ott a hétvége, az ünnepnap, rossz csillagállás, és megszámlálhatatlan más tényező. Próbálj meg mindent figyelembe venni, összegezni, ezáltal próbáld belőni a könyvedhez szükséges időt. Ehhez az újraolvasást és szerkesztést is add hozzá! Hosszú és fárasztó munka, és - szerintem - kevésbé szórakoztató, ezért nyögvenyelősebben mehet, mint a regény megírása.
Szünet: A szünet frusztráló lehet, hiszen robogni kell előre, mi van, ha épp most adunk esélyt, hogy elbújhassanak a remek gondolatok? Ne izgulj emiatt. Muszáj szünetet tartani, a megfeszített, erőltetett menet nem mindig célravezető. A határidő betartása nem börtön, ahonnan nem teheted ki a lábad, és ha maradunk a futás példájánál, aközben is néha meg kell állni szusszanásra. Teremts egyensúly szünet és munkaidő között. Hogyan tedd? ->
Időmérőedzés: Timerek használata! (Timer = konyhai időzítő. Vannak édes darabok, de ingyenes, online stoppereket is könnyedén lehet találni.) Állítsd be mondjuk huszonöt percre, majd tarts öt perc szünetet. Ugorj ki a vécére, dobj össze egy kávét, keresgélj egy jelenethez passzoló, ihletként szolgáló képet, töltődj fel. Aztán kezd elölről.
Az írással töltött idő ne legyen túl hosszú, mert az fárasztó, de ne legyen túl rövid se, mert nem tudsz eléggé elmélyülni, és mielőtt belejönnél, az értékes gondolatok lerohannának, abbahagyod az írást. (Én még az étkezési időt is meg szoktam határozni, mert néha elbambulok evés közben, vagy a világ hírei annyira lekötnek, hogy túl sokáig csámcsogok. Ugrott is pár hasznos perc.)
Használd ki a szabad pillanatokat: Ebédszünetben tudsz írni, vagy, amikor a gyerekek suliban vannak? Akkor mindig ragadd meg az alkalmat és ne csúsztass, főleg ne keress kifogásokat, mert azokból mindig van és mindig hátráltatnak.
Hosszú sor volt a menzán és fél óra helyett tíz perced maradt az írásra? Írj.
Mindenhol jó, de a legjobb...: Ha lehetőséged van rá, alakítsd ki a megfelelő helyet, találd ki hol milyen körülmények között tudsz a leghatékonyabban dolgozni, és próbáld ehhez tartani magad.
Tűzd ki a célt, és dacolva a körülményekkel, ragaszkodj hozzá! Tartsd magad a menetrendhez! Nem biztos, hogy mindenki értékelni fogja, vagy hogy mindenki meg fogja érteni. (Mind a mai napig akadnak olyanok, akikkel bár közöltem, hogy mikor vagyok alkotói szabadságon, ezt nem komolyan véve minduntalan rám írnak.) De kit érdekel? Íráskor az írás az első, ami boldoggá tesz, az pedig még inkább, ha teljesíted a határidőt.
Kiadók határidőkkel, szabadúszók határidők nélkül
A határidő elkerülhetetlenül a munka része. (De legyen egészséges az arány a munka és a pihenés között.) Azért ne ijedj meg, nem szükséges a határidő, persze ha csak nem akarod kiadni a könyved.
Jegyezd meg, nem csak akkor beszélünk teljesítési időről, ha hagyományos kiadóval dolgozunk. Furcsa vagy sem a határidő az egyik különbség a komoly írók az álmodozók között. Sok író azt mondja, hogy írni fog egy könyvet, folyamatban van, de miután szembesül vele, hogy hosszú, nehéz, időigényes feladat, kifogásokat talál, hogy miért áll a munka. Határidő hiányában ugyanis az alkotói folyamat sokszor stagnál. Vannak jogszerű indokok, amelyek megakadályozzák a könyv előrehaladtát, de ha komolyan gondolja valaki, hogy regényt akar írni, annak van egy határideje, aminek betartására törekedni fog.
Tudom, a határidő stresszes, ijesztő dolog, mert felelősséget jelent,
ám hasznos, mert fontossá teszi a történetet. Azt sugallja, hogy igyekezni kell, mert vannak olyanok, akik már várnak, olvasni akarnak.
Előfordulhat, hogy a frusztráló nyomása, megléte miatt úgy kezeled, mint egy házi feladatot, talán elveheti a kedvet, mert az írás mókás munka, de munka, amit tisztelni kell és felelősségteljesen végezni. Ha nem szabsz korlátokat, abból könnyen lézengés válhat. Ésszerűen kell írni, határidővel nem bliccelünk el napokat, sőt heteket. Kényszerítened kell magad, mert ha nem teszed, egy könyvön évekig is ülhetsz! Nem azt állítom, hogy kettesével kell szedni a lépcsőt, elsietni sem lehet, következetesen kell szedni a fokokat, tartva magad a ritmushoz, az ütemtervhez. A határidő megköveteli a munkát és eredményt szül.
Mindenki elfoglalt, rohanó világban élünk, de hiába vágyunk némi szabadságra, olykor muszáj megreguláznunk magunk, hogy az álmok is kapjanak időt, hogy valóra váljanak.
Az álmok, az írás annyira fontos, amennyire mi meghatározzuk. És micsoda büszkeség átszakítani a célvonalat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése