Befejezted a regényed, és most nem tudod mihez kezdj, melyik ötleted részesítsd előnyben? Semmi pánik, ha túl sok ötlet csábít csak döntést kell hoznod, amit persze nem vehetsz félvállról!

De hogyan válaszd ki az igazit? Melyik ötlet megírását élveznéd a legjobban? Melyikből lehet jobb könyvet faragni? Valamikor nem kell filózni a kérdésen, mert a nagy Ő téged választ ki, míg máskor belefulladunk a temérdek lehetőségbe, és a választás frusztrálóvá válik.

Hosszú időt fogsz töltetni a regényed megírásával, hónapokat, egy évet, talán többet is, ezért jobb, ha alaposan átgondolod a kérdést, mire szánsz időt és energiát. Rossz döntés esetén hónapok munkája landolhat a kukában, ami valljuk be, igencsak nagy veszteség. Meglehet, hogy megerőlteted magad, és befejezed, de az olvasóid fogják kárát látni. Ám, ha helyesen döntesz izgalmas kalandban lesz részed, amit másokkal is megoszthatsz.

Hadd adjak pár tippet, hogyan válaszd ki a soron következő projekted, amit nem csak elkezdesz, de be is fejezel!

1. Nem hajt a tatár. (Max az olvasók.) Adj magadnak időt, hagyd, hogy az elméd elkalandozzon, hogy megmártózzon az ötleteid tengerében. Gyűjtsd össze minden ötleted, legyen belőlük sok! Vedd át, melyik mozgat meg igazán, melyik dolgoztatja meg a képzeleted? Ez olyan, mint egy állásinterjú, ki mit tud, mi az, ami igazán érdekel, melyikben lapul igazi potenciál, melyikkel tudnál huzamosabb ideig dolgozni? Tárgyalj "velük" mély dolgokról. Melyik elégíti ki írói ambíciód, melyik segít, hogy fejleszd írói készséged, melyik keltheti fel közönség kíváncsiságát, jelen pillanatban melyiket igényli a lelked, mit akar elmondani? Ezek válaszainak kompozíciója segít eldönteni mit kell választanod.

2. Keresd meg az igazi nagy dobást, azt a történetet, aminek a hosszúsága, a mondanivalója, a cselekmény szövevényessége, az érzelmek kavalkádja egy tisztességes regényben elmondható.

3. Írd meg a szinopszist vagy a fülszöveget. Ezáltal átláthatod a sztorit, teljes képet kaphatsz a születendő művekről. Mennyire hoz lázba? Mennyire fogja az olvasókat lázba hozni?

4. Próbáld ki azokat az ötleteid, amik igazán érdekelnek. Írj jellemzést szereplőkről, írj egy jelenetet, kezd el őket! Melyik marasztal? Ha szimpatikusak vagytok egymásnak tarts ki mellette, és menj vele végig az úton.

Nálam becsengettek, vége a nyári szünetemnek. Rövid tényállás: Az utóbbi hetekben kimondtam a boldogító ouit, - ezentúl csak madame-nak ér szólítani (nem) - , és letudtam egy fárasztó, de csodálatos nászutat Izlandon. Ám a blog nem személyes élményekről szól, szóval tovább is lendülök, hogy arról írjak és arról olvashassatok, ami igazán érdekel titeket.

Mai témámnak a gyerek karakterek megírását választottam, na nem azért, mert bejelenteni valóm lenne, nincs, ráadásul nem is vagyok túl jártas gyerek témában, van három vadállatom, de általában az emberek nem hajlandóak kisgyermekes anyukaként rám tekinteni.

Mondjuk gyanítom, hogy a négylábú kölykök kicsit különböznek a kétlábúaktól…
Tehát nem fészekrakó ösztönök, hanem önös érdekek hajtanak arra, hogy kivesézzem a témát, ugyanis gyors ütembe bele kell vágnom a sorozatom harmadik részének megírásába, melyben a gyerekeknek hangsúlyos szerepük lesz.

Első körben döntsd el: Gyerekeknek akarsz gyerekekről írni, vagy felnőtteknek akarsz gyerekekről írni? + Hány éves az ábrázolni kívánt gyerek?

A kor behatárolása nagyon fontos.
Valamennyien tabula rasával születünk, éljen a gyermeki ártatlanság, majd lassan gyűjtögetjük vétkeink, és a tapasztalataink. Bár a gyerekek nincsenek tisztában mindennel, nem ismerik a rosszat, de nem is gondolják, hogy az élet csupa habcsók. A mai gyerekek többsége korához képest egyre többet tud, az ártatlanságukból hamar veszítenek, de a felnőttekkel összevetve még így is ártatlanok, kezeld őket helyesen.

Naiv, de nem ostoba

A gyerekeknek nincs kellő tapasztalatuk, nem elég tanultak, a korlátolt függetlenségükből adódóan nem ismerik igazán a világot, de ez még nem azt jeleni, hogy ne lennének intelligensek, a tudásuk növekszik. A legrosszabb húzás, ha egy gyereket orrtúró, semmit tudókként mutatsz be. A gyerekek értelmes kis lények, akik képesek az önálló gondolkodásra, a feladványok és helyzetek megoldására, vagy csak egy egyszerű párbeszédben helytállni.

Dialógus

Felépíthetünk egy remek gyerek karaktert, ábrázolhatjuk a külsejét realisztikusan, de, ha elcsúszunk a dialóguson, az egyenlő a bukással. Léteznek zsenik, akik több nyelven beszélnek, és felnőttes szavakat használnak, és vannak gyerekek, akik visszamaradottabbak a fejlődésben társaiknál, ennél fogva nehezen értetik meg magukat a külvilággal. Ha ezek közül valamelyik a célod rendben van, ám, ha melléfogsz, és a nyolcévesed csak egyszavas válaszokat ad minduntalan, mert nem tudod milyen egy nyolcéves, ám a közönséged igen, akkor az olvasók megkérdőjelezik, hogy miért viselkedik az a gyerek ilyen furcsán...
Ügyelni kell rá, hogy az adott korban hogyan beszélnek, nehogy túl éretten, vagy túl gyerekesen szólaljanak meg. Továbbá rúgd ki a klisét a házból. Nem minden gyerek pösze, és nem mind küzd az 'r' betű kiejtésével. Hanyagold az összes beszédhibás részt, ráadásul mindig melléfognak, azaz bármilyen szituációban helytelen szavakat használnak. Előfordulhat, de akkor is lehet velük értelmes párbeszédet folytatni, nem gyagyások, csak kisebb a szókincsük.

Nagyon fontos, hogy a gyermek beszédmódja, naivitása illeszkedjen az életkorához, a hátteréhez és magához a személyiségéhez.

Remélem, nem kell mondanom, de mondom, a gyerek hangja soha ne legyen az íróé!

Attól, mert kicsi még nem egyszerű

Önző, ártatlan, idealista, impulzív, kicsi, cuki, hangos, büdös (egy filmben hallottam...) és néha bosszantó, ez egy gyerek. Van benne igazság, de egy történet megírásának szempontjából ez sztereotípia.
Ha gyermek karaktert írsz légy kreatív. Tudd, hogy nekik is vannak álmaik, vágyaik, reményeik, sőt céljaik. Talán nem egyenlő a főhős világmegváltó céljaival, mi felnőttek nagyban gondolkodunk, ám nekik is megvannak a maguk kis tervei. Mindig akarnak valamit, a sütit a pultról, a Barbie-t az áruházból és igyekeznek kitalálni, hogyan szerezhetnék meg áhított játékot, figyelmet, stb.

A gondolkodásmódjuk bonyolult, nem mindig logikus. Bizonyos korban kevésbé látják át, hogy a cselekedeteiknek következményei lehetnek.
Ahogy szó volt róla, nem buták, felismerik az érzelmeket, hiszen ők is örülnek, ők is bánatosak, nekik is volt már részül fájdalomban, és látják másokon a jeleket.
Alkoss mély személyiségeket! Gondolkozz el, az alany mit szeret csinálni, mit nem? Szeret-e szerepelni, szeret-e öltözködni, esetleg fő hobbija az, hogy minden második társát lelöki a hintáról az oviban...?

Ne legyenek egyszerűek és gyerekesek, de ne is gyerektestbe zárt felnőttek!

Legyenek jelen

Ha egy jelenetben gyerekek is részt vesznek soha ne feledkezz meg róluk! Ne álldogáljanak némán a háttérben, mert nem realisztikus. A gyerekek játszanak, vitatkoznak, ketrecharcba bonyolódnak, sikoltoznak, sírnak, nevetnek, zajt csapnak.

Jelenlétük ritkán marad észrevétlen, ám kivétel erősíti a szabályt. (Én mindig halálos csöndben építgettem a kockaváram....) Nem kell rájuk irányítani a figyelmet, de olykor emlékezz meg róluk, hogy valamin ők is ügyködnek a helyiségben.

Kutass

Emlékszel milyen voltál négyévesen? ... Nos én sem. Nehéz emlékezni, ezért olvass könyveket, nézz videókat, filmeket, less bele akár egy gyerekkönyvbe!
Ha van rá módod az a legjobb, ha némi időt gyerekekkel töltesz. Figyeld meg a beszédük, milyen szavakat használnak, a mozgásuk, hogyan létesítenek kapcsolatot másokkal, a külvilággal, milyen reakciót váltanak ki egyes események.


És mindenekelőtt, tedd félre a saját, felnőttes gondolataid, légy újra gyerek! Játssz, ne dolgozz, amikor róluk írsz.