Információt adunk át.
Kerüld el az információs dugót... mindenki utál dugóba keveredni, egy helyben, halálos unalomban rostokolni.
Soha ne légy az az író, aki lustaságból a "gyorsan lerendezek mindent, később már nem lesz vele gond" elvét vallja. Az információkat nem zsúfolhatod egy helyre, hogy aztán mindet egy szuszra az olvasód nyakába zúdítsd.
A dugók fajtáji:
Háttértörténet:
Itt van Manyi, a főhősnő, született 1989. március másodikán, édesapja raktáros, anyja háztartásbeli, a húgának volt egy Bob nevű aranyhala... Manyi ötévesen madulaműtéten esett át... aztán a nagyapja kevésbé szerette, mert... és amikor hétévesen eltörte a lábát... blablabla... és hát emiatt aktív tagja a drogfogyasztó társadalomnak. Állj! Kész, az olvasó túl van terhelve.
Az iménti az egyik leggyakoribb hiba. Nem lehet első nekifutásra elmesélni a szereplők háttértörténetét. Főleg kerüld el rögtön a könyv elején. Miért? Mert egyelőre senkit sem izgat különösebben a szereplő háttere, hiszen még nincs különösebb ok, ami felkeltette volna az olvasó érdeklődését. Ez nem jelenti azt, hogy nem adhatnál meg pár érdekes részleteket a karakterekről, de csakis akkor borítsd ki a bilit, amikor a cselekmény szükségessé teszi.
Noha nehéz, de nem lehetetlen kitalálni, mikor, hol kell elejteni némi háttér információt. Most írom a sorozatom harmadik részét, és még az első részből is maradtak megválaszolatlan kérdések, és még lesznek is a jövőben. Hogyan adom át az infókat? Apránként. Dialógusok, visszaemlékezések formájában, mások által elbeszélve, vagy néhány elejtett megjegyzéssel. Természetesen, ha nem akarod elmondani, homályban is veszhet a háttérsztori.
Világépítő dömping:
Az előzőnél is gyakoribb hiba. Főleg fanatsy és sci-fi írók "esnek a csapdájába", ám esetükben elfogadhatóbb, mivel több információt kell átadniuk a megálmodott világról, hogy az olvasók jobban belelássanak, jobban megértsék a hátteret és annak szabályait. Tehát ekkor több magyarázatra van szükség, mint a reális világban játszódó történeteknél.
Azonban, ha a mi, szép kis világunkban zajlik az esemény nem javasolt elveszni a részletekben, és nem kell a magától értetődő dolgokat leírni, mint hogy a háznak falai vannak, melyeket aztán elemezhetünk az összetételétől kezdve, a legapróbb repedéseken át a legparányibb foltig...
Bármilyen világban is játszódik a történetet, azt sokszor a főszereplő szemével látjuk, aki rendelkezik némi előismerettel, tehát nem kell mindent az alapoktól kezdeni. Ne magyarázz mindent körbe, az olvasók nem ostobák, a sztori előrehaladtával összeáll nekik a kép.
Itt is meg kell várni a pillanatot, míg az az infó, hogy milyen színű a réti virág szükségessé nem válik.
A Stark szindróma, technikai dugó
Szorgalmasan kutakodtál, a mélységek legmélyébe merültél, hogy megértsd hogyan működik egy autó motorja, hogyan hatástalaníthatsz egy bombát, ráadásul kung fu nagymester lettél egy éjszaka alatt. Tetted ezt miért? Hogy a megszerzett infót átadd az olvasóidnak, hogy megértsék a főhős gondolat menetét, hogy megmagyarázd a főhős bizony tudja miről beszélsz, mit csinál és általa az olvasók megismerjék egy tank összeszerelésének folyamatát, és a többi... De miért kell tudniuk mindezt? Ha összerakja azt a tankot elhiszem, hogy tudja mit csinál, nem kell nekem útmutató, úgyse szerelek tankot itthon.
Akkor miért mondod el a pontos, terjengős leírását a folyamatnak, vagy egyéb másnak? Mert Tony Stark vagy, te aztán tudod, hogy miről beszélsz, és büszkén be akarod mutatni, micsoda szakértő vagy, van alapja az elmondottaknak.
Mielőtt belebonyolódnál és kiokosítanád az olvasóid, fontold meg tényleg iszonyat lényegesek a beható technikai részletek?
Az olvasók nem tudják, és nem feltétlenül kell tudniuk mindenről.
A kutatásaid ne váljanak a történet kárára.
Persze vannak olyan helyzetek, amikor igenis szükség van a technikai információkra, de nem dömpingre.
Ha az egyik szereplő nincs tisztában a tank összeszerelésének módjáról, akkor egy másik felvilágosíthatja, és az olvasó is minimális, de értékes, és érdekes információhoz juthat. Ellenben, ha minden szereplő ismeri a titkát akkor még gyorsabban, összegezve átadhatod a szükséges infókat. Sőt vannak olyan részletek, melyeket nem is kell elmagyarázni, az olvasó megértheti a kontextusból. Egyszerűen csak ne magyarázz túl, légy élvezhető, és okos.
Érzelmek, gondolatok aprólékos kifejtése
Nem mindig beszélünk az érzelmeinkről, ezért nem is javasolt szavakba önteni azokat, inkább mutasd ki őket. Ám, előfordulhat, hogy az érzelmek, gondolatok utat törnek szavak formájában ez pedig egy nagy pillanat, a kitárulkozás, a gondolatok megosztása mással egy olyan jelenet melyre fel kell készülni. Viszont, ha nincs célod, nincs is nagy jeleneted, a karakter ne magyarázgassa az érzelmeit, mert az nem reális, és nem rejtélyes, nincs min gondolkodnia, nincs mi mögé látnia az olvasónak.
Az infó áradat a könnyű út. Az olvasó elé tenni mindent unalmassá, élvezhetetlenné és fárasztóvá teszi az olvasást. Ne szórd két kézzel az információkat, dolgozd ki a történeted, tudd, hogy mikor, és hogyan feded fel a lapjaid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése