Hogyan állítsd fel a válságstábot?

Üldögélek a füzeteim felett, farkasszemezek a megkezdett, de még közel sem befejezett dokumentumomon  villogó kurzorral. Határidő - ha a számláló igazat mond - 165 nap múlva lejár. Van még idő, gondolhatod, pedig megesküdnék, hogy tegnap még 171 nap volt. Az egészben a legrosszabb az a nyomorult kis kurzor, akit néha útjára indítok, aztán visszaküldöm a kiindulási pontjára, kitörölve a munkámat.

A fenébe is, inkább megnézek egy újabb Orange is the new black epizódot, kinek árthatok? Magamnak, hamarosan újra felébredek és 165 helyett már csak 150 napom marad a harmadik rész megírásáig. De mit kellene tennem? A múzsám a "hol esik-hol verőfényes napsütés" időjárás ellenére is szabadságra ment, pedig a sztori újra és újra lejátszódik a fejemben, de a szavak mégse akarnak a helyükre kerülni. Felismerted a jelenséget? Az átkozott kór a neve az írói válság.
Bár volt már kísértetiesen hasonló téma a blogon, máson sem jár az eszem a nagy meddőségen kívül, szóval vegyük úgy, hogy ez egy mentális sejhajba rúgás magamnak, és némi löket azoknak, akik hasonló bakancsban tapossák az terméketlen pusztát.

Vegyük sorjába, hol is ne kezdjük a probléma megoldását, mert biztos nem lesz segítségünkre, ha:

… elkezdjük önmagunk sajnálni/sajnáltatni. Ha nincs is együttérző pajtim, sajnálom magam, meg a történetet, mert haladna ő, csak nem segítem, hiszen magam se segítem, pedig ki, ha nem én tehetnék valamit? Ne sajnáld és ne sajnáltasd magad, törekedj a megoldásra!
… ha elodázzuk a feladatot. Nincs még egy Orange is the new black rész, se semmilyen más sorozat új része, nem most fogsz nekiállni a maratoni A Gyűrűk Ura és A hobbit hétvégének (másra se vágyok évek óta), csak azért, hogy ne kelljen a gonddal szembenézned. Mindig lesz újabb film, sorozat, műsor, ami eltereli a figyelmed.
… a sült galambra, az inspirációra várunk. Megtalálhat téged, de, ha tudatosan kerülöd - fejezd be a tévézést…- biztos elmegy melletted, jobb, ha magad keresed, ami beindítja a sztorit.
… önbecsmérlésbe kezdünk, vagy máshoz hasonlítjuk önmagunk.
… kifogásokat, mentségeket keresünk, most éppen miért nem próbálkozunk.
… rágörcsölünk, és erőltetjük az írást.
… mindent kidobunk mérgünkben. Ne tarts vérengzést a nagy elégedetlenségben, kicsit nyugodj meg, lehet, hogy mégis jó az, amit eddig összehoztál.

Mit tehetünk?

• Adjunk időt magunknak! Abból van a legkevesebb, de mégis muszáj dolog, ami nem azt jelenti, hogy semmittevéssel kell töltenünk a szabadidőt. Továbbra is dolgoztasd meg az agyad kreatív felét, rajzolj, írj verset, horgolj, csinálj bármi kreatívat! Felfrissít és  megváltoztatja  a gondolatokat.
• Irkálj! Mindegy mit. Dolgozz a szereplőiddel, vagy légből kapottakkal, csak írj arról, ami éppen eszedbe jut, a gyakorlat megindítja a szavak áramlását.
• Iktassunk ki mindent, ami zavarhat. (Pl. Telefon, internet.)
• Mozgasd meg az elmacskásodott tagjaid. Jógázz, ússz, fuss, etc. Részemről a jógára szavazok, megmozgat, egyben ellazít, megnyugtatja az elmét, és a gondolatok békében, szabadon járhatnak át.
• Keress zenét, képet, idézetet, bármit, ami beindítja a képzeleted.
• Írj új helyen, változtasd meg, rendezd át az asztalod, a dolgozószobád, vagy egyszerűen csak rakj rendet. Meglátod a változás segít.
• Ne feledkezz meg a prompt-okról!
• Végül, de nem utolsó sorban: Ne add fel!

Ezután a rövid szösszenet után nincs más dolgunk, mint írni! Csapkodjuk a billentyűzetet, mozogjon az a kurzor kedves sorstársaim!