Sokszor felvetődik írással foglalkozó baráti körömben a kérdés, hogyan készítsünk hiteles leírást? Ez egy remek, szinte élet-halál szintű kérdés, ugyanis sosem lesz abból igazán jó író, akinél nem nyel el a látvány, nem ragadnak magukkal a hangok, az ízek, az illatok és textúrák. Az írók voltaképp a külvilág, globálisan, az élet megfigyelői.
Mindenkiben megvan a megfigyelés képessége, ám nem használjuk már olyan sokszor, mert a világ rohan, mi pedig egyre csak próbáljuk utolérni.
De hogyan tegyük újra magunkévá a megfigyelés készségét? Gyakorlat útján! Hogyan gyakoroljuk?
Nem lehetetlen, de nem is egyszerű
Nem lehetetlen újra elsajátítani a varázslatot. Futhatunk a világgal, lassíthatunk is, megállhatunk, nem fogunk kiesni...
Bátran lassítsd le az állandó mozgásban lévő elméd.
Szinte elvárás, hogy menjünk, csináljunk, legyen temérdek dolgunk, megállás nélkül, mindig rohanjunk, hiszen ez természetes, így van rendjén. De mi van, ha lelassulunk? Érdekes dolgokat felfedezhetünk, amik mindig is körbevettek minket, de elszalasztottuk őket.
Vannak napok, amikor nem kell aggodalmaskodni amiatt, hogy a vasalni valót nem fejezted be, vagy, hogy csak holnap adod fel a levelet, ettől a világ nem áll meg.
Jutalmazd magad nyugodt pillanatokkal! Olyanokkal, amikor a konyhaasztal mellett, a kávédat iszogatva szabadon kitekinthetsz az ablakon, vagy elsétálhatsz a parkba, persze nem üres fejjel bámulni, hanem figyelni! Érezd a kávét illatát, a beáramló frissen vágott fűét, az elsuhanó kocsik benzin szagát. Mire emlékeztet mindez? Mit érzel pluszban? Színezd ki, találd meg, miből épülnek fel. Vedd észre, milyen a pad, amire leülsz, milyen a színe, tapintása, milyen a törzseké, hogyan hajolgatnak a fűszálak, ahogy a szél játszik velük. Egyszerű, szinte unalmas és buta feladat, és mégis! A megfigyelés az egyik alap írói készség, aminek az ereje abban rejlik, hogy tudatában vagyunk annak, ami körülöttünk történik, észlelünk.
Figyeld meg az emberek viselkedését, a mozdulataik. (A lista végtelen, izgalmas.) Például: Hogyan sétálnak? Légiesen suhannak, csoszognak, vagy céltudatosan haladnak előre, nagy léptekkel? Hogyan esznek, isznak, vezetnek? És hogyan ülnek? Mereven, kihúzott, egyenes háttal, vagy belesüppednek a fotelbe, esetleg elegánsan átvetik az egyik lábuk a másikon? De milyen módon? Mit figyelhetsz meg ismeretlenek kapcsolatáról tanulmányozva a testbeszédük, a mimikájuk?
A különböző gesztusokkal megkülönböztetheted az egyik karaktert a másiktól, csak észre kell venni, és felhasználni őket. A lényeg, hogy ne csak azonosíts, tapasztalj, és gyakorolj, mert ez javítja a megfigyelés képességét.
Persze mindez nem is olyan egyszerű. Kivehetsz néhány szabad percet magadnak, de nem csak a teendőket kell félretenni, hanem magunkat is minimumon kell működtetnünk.
Úgy fejlesztheted tovább a készséged, ha most nem csak magaddal törődsz. Félre kell raknod a belső hangod, és inkább a külvilág felé kell fordulnod. Ne azon merengj munkába, iskolába menet, hogy mit fogsz ebédre enni, hanem figyeld meg, mit visel a melletted ülő utas, mennyire hangosan zakatol a vonat.
Csitítsd el a tudatod, az eddig elfoglalt elméd most legyen nyugodt. Érezd a táskád súlyát, hallgasd a konyhába betoppanó kutyád farokcsóválásának ütemét, a fürdőszobában énekelgető kedvesed hangját, a parkban körülötted beszélgetők hangsúlyát.
Tényleg maradj meg magadnak, csak semmi reflektálás, fogadd be az információt!
Amint megnyílunk, és figyelünk gyakran elkerülhetetlenül bírálni kezdünk. A figyelmünkből ítélkezés lesz, mert valaki rosszul öltözködik, vagy, mert utáljuk azt a zenét, amit a mellettünk zötykölődő hallgat. A megfigyelés sohasem ítélkezés, hanem észrevétel, információk befogadása és elraktározása. Ne háborogj a kinézeten, írd fel, hogy valaki fehér zoknihoz fekete öltönyt vett, és a zene, amit hallgat pár szó ismételgetéséből áll, miközben a basszus tépázza a dobhártyákat.
Nyugodtan áldozz fel a megfigyelés oltárán egy füzetet, amiben gyűjtögetheted a tapasztalataid, a világ apró eseményeit. Írj bele mindent, ami megragadja a figyelmed. Lehet ez egy szín, egy szó, egy viselet. Ez majd anyagot, témát biztosít, amiről, és amivel írhatsz.
Mindenekelőtt ösztönöznöd kell magad, az ötletek születését a külvilág segítségével, fogadd el, nem csak a képzelet a pajtásod.
Légy türelmes, kíváncsi, elfogadó, és mindenek előtt nyitott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése