Tapasztalj, hogy jobban írj

A múltkor a megfigyelés erejéről volt szó, ma átmegyünk a szomszédba, és a tapasztalattal, a tapasztalatról fogunk beszélni. Bár a kettő elég hasonló, mégis különbözőek. Megfigyeléskor külső szemlélő lehetsz, ellenben a tapasztalat esetében bekerülsz a tűzvonalba, ezért a tapasztalat útján szerzett tudás az egyik legdrágább kincsed, mert a történések részese, alanya vagy.


Tudod…
milyen érzés este egy elhagyatott parkolóban magányosan ücsörögni a kocsiban?
milyen érzés a jeges tengerben lubickolni?
hogyan, és milyen erőbefektetés árán lehet megmászni egy hegyet?


Valószínűleg van ezekről némi fogalmad, hiszen annyi hasonló dolgot láttál már a tévében! De attól, hogy láttad ugyanolyan jól szavakba tudnád önteni az érzést, a cselekményt, mintha saját magad tapasztaltad volna meg az adott helyzetet? Nem biztos, ahhoz nagyon tehetséges átélőnek és roppant olvasottnak kell lenni a témában.

Persze hiába akarunk ejtőernyővel repülőgépekről kiugrálni, ha nincs rá módunk. A lehetőségeink sokszor korlátoltak és lehetetlenség tapasztalatot szerezni.
Néhány "korlátolt" példa:
Nincs meg a kellő anyagi háttér, így biztos nem lesz ejtőernyőzés.
Félelem. Megvan az anyagi háttér, a repülőn vagyok, de azért sem ugrok ki.
A lehetetlen: Megvan az anyagi háttér, nem félek, de nem ejtőernyővel akarok kiugrani, hanem szárnyakat akarok növeszteni, és magamtól repülni, mint angyali karakterem. Vele ellentétben mi, egyszerű földi halandók sosem fogjuk megismerni a repülés csodáját.

Morál: A hangárban bujkálsz, felszöknél más repülőgépére, hogy aztán onnan vesd magad a mélybe. Ez törvénytelen, minden, ami súlyosan megkérdőjelezi a morált, tiltott. Ne lopj, ne garázdálkodj, ne okozz fájdalmat senkinek és semminek tapasztalat szerzés céljából!

Ha valami oknál fogva a tapasztalat megszerzése akadályokba ütközik jön képbe a képzelet.

Hogyan szerezz tapasztalatokat? Bárhogy. Minden, ami a világban, ami körülötted történik tapasztalatforrás. Nem kell mindig nagyban gondolkodni, ha tapasztalatról van szó. Például, tavaly megmásztál egy hatalmas fát, talán le is estél, talán nem, de megtetted! Mi ez, ha nem egy mesés tapasztalat?

Tapasztalat gyűjtés módjai:

Véletlen: Nem te keresed a “bajt”, csak belecsöppensz az eseményekbe, és kéretlen, ingyen tapasztalatokhoz jutsz.
Pl.: Kicsit több, mint egy éve, egy öreg néni az öreg kocsijával demonstrálta, milyen érzés, amikor felpasszíroznak a falra. Nem kértem, kaptam, tapasztaltam. Nem a legjobb emlékem, de már tudom, milyen testileg, lelkileg egy ilyen szituáció.
Kihívás elfogadva: Soha ne fordíts hátat a tapasztalatszerzés esélyének! (Ha csak nem morális kérdéseket vet fel!) Ha valaki felvet egy remek ötletet ugorj fejest, és szerezd meg, tárold el az emléket!
Pl.: Van egy sportlövő barátunk, aki elhívott a pályára lövöldözni, ami krimi íróként igazi jackpot tapasztalat terén. Azelőtt is lőttem már légpuskával, így az nem igazán hozott lázba, nem úgy a légpisztoly, annak tárcseréje, a csúcspont pedig az jelentette, amikor egy Berettával lőhettem. Eleinte hezitáltam, mert éles fegyvert elsütni mégis komoly dolog, például ki tudja, mekkorát rúg vissza (nagyot), de ez a nem mindennapi esemény azok közé tartozik, amit vétek lett volna kihagyni.
Az önkéntes: Te mész fejjel a falnak, kitárod a karod és felkapsz minden tapasztalatot, ami az utadba kerül, sőt te kergeted őket. Mindig légy kíváncsi, akarj tapasztalni, keresd a lehetőségeket, nehogy lecsússz valamiről! Nem kell direkt csak a nagy halra menni. Mondhatod, hogy teszem azt, a mocskos anyagiak miatt most se tudsz kiugrani arról a fránya repülőről! Meglehet, de annyi más van, amit igenis megtehetsz, nem is gondolsz rá. Talán ezerszer ücsörögtél a mélygarázsban, tök egyedül, valakire várva, de igazán sosem figyeltél, nem tapasztaltál. Pár hónapja esett le, hogy én szoktam tök magányosan kuksolni a nagy csendben, a sötét garázsban, és soha nem fordítok rá figyelmet, de amikor igen… Hogyan használhatnám fel? Sötét van, egyedül vagyok, klausztrofóbiám van, nincs is itt levegő… lépteket hallottam? Ki van a hátsó ülésen?! (Senki, néha a kutya.) Egy ilyen apró dolog is jó tapasztalatként szolgál, segít átélni azt, amit egy későbbi karaktered is átélhet.

Minden potenciális tapasztalat, csak meg kell szerezni és fel kell használni!




A megfigyelés ereje

Sokszor felvetődik írással foglalkozó baráti körömben a kérdés, hogyan készítsünk hiteles leírást? Ez egy remek, szinte élet-halál szintű kérdés, ugyanis sosem lesz abból igazán jó író, akinél nem nyel el a látvány, nem ragadnak magukkal a hangok, az ízek, az illatok és textúrák. Az írók voltaképp a külvilág, globálisan, az élet megfigyelői.

Mindenkiben megvan a megfigyelés képessége, ám nem használjuk már olyan sokszor, mert a világ rohan, mi pedig egyre csak próbáljuk utolérni.

De hogyan tegyük újra magunkévá a megfigyelés készségét? Gyakorlat útján! Hogyan gyakoroljuk?


Nem lehetetlen, de nem is egyszerű

Nem lehetetlen újra elsajátítani a varázslatot. Futhatunk a világgal, lassíthatunk is, megállhatunk, nem fogunk kiesni...


Bátran lassítsd le az állandó mozgásban lévő elméd.
Szinte elvárás, hogy menjünk, csináljunk, legyen temérdek dolgunk, megállás nélkül, mindig rohanjunk, hiszen ez természetes, így van rendjén. De mi van, ha lelassulunk? Érdekes dolgokat felfedezhetünk, amik mindig is körbevettek minket, de elszalasztottuk őket.
Vannak napok, amikor nem kell aggodalmaskodni amiatt, hogy a vasalni valót nem fejezted be, vagy, hogy csak holnap adod fel a levelet, ettől a világ nem áll meg.
Jutalmazd magad nyugodt pillanatokkal! Olyanokkal, amikor a konyhaasztal mellett, a kávédat iszogatva szabadon kitekinthetsz az ablakon, vagy elsétálhatsz a parkba, persze nem üres fejjel bámulni, hanem figyelni! Érezd a kávét illatát, a beáramló frissen vágott fűét, az elsuhanó kocsik benzin szagát. Mire emlékeztet mindez? Mit érzel pluszban? Színezd ki, találd meg, miből épülnek fel. Vedd észre, milyen a pad, amire leülsz, milyen a színe, tapintása, milyen a törzseké, hogyan hajolgatnak a fűszálak, ahogy a szél játszik velük. Egyszerű, szinte unalmas és buta feladat, és mégis! A megfigyelés az egyik alap írói készség, aminek az ereje abban rejlik, hogy tudatában vagyunk annak, ami körülöttünk történik, észlelünk.

Figyeld meg az emberek viselkedését, a mozdulataik. (A lista végtelen, izgalmas.) Például: Hogyan sétálnak? Légiesen suhannak, csoszognak, vagy céltudatosan haladnak előre, nagy léptekkel? Hogyan esznek, isznak, vezetnek? És hogyan ülnek? Mereven, kihúzott, egyenes háttal, vagy belesüppednek a fotelbe, esetleg elegánsan átvetik az egyik lábuk a másikon? De milyen módon? Mit figyelhetsz meg ismeretlenek kapcsolatáról tanulmányozva a testbeszédük, a mimikájuk?
A különböző gesztusokkal megkülönböztetheted az egyik karaktert a másiktól, csak észre kell venni, és felhasználni őket. A lényeg, hogy ne csak azonosíts, tapasztalj, és gyakorolj, mert ez javítja a megfigyelés képességét.

Persze mindez nem is olyan egyszerű. Kivehetsz néhány szabad percet magadnak, de nem csak a teendőket kell félretenni, hanem magunkat is minimumon kell működtetnünk.
Úgy fejlesztheted tovább a készséged, ha most nem csak magaddal törődsz. Félre kell raknod a belső hangod, és inkább a külvilág felé kell fordulnod. Ne azon merengj munkába, iskolába menet, hogy mit fogsz ebédre enni, hanem figyeld meg, mit visel a melletted ülő utas, mennyire hangosan zakatol a vonat.
Csitítsd el a tudatod, az eddig elfoglalt elméd most legyen nyugodt. Érezd a táskád súlyát, hallgasd a konyhába betoppanó kutyád farokcsóválásának ütemét, a fürdőszobában énekelgető kedvesed hangját, a parkban körülötted beszélgetők hangsúlyát.


Tényleg maradj meg magadnak, csak semmi reflektálás, fogadd be az információt!
Amint megnyílunk, és figyelünk gyakran elkerülhetetlenül bírálni kezdünk. A figyelmünkből ítélkezés lesz, mert valaki rosszul öltözködik, vagy, mert utáljuk azt a zenét, amit a mellettünk zötykölődő hallgat. A megfigyelés sohasem ítélkezés, hanem észrevétel, információk befogadása és elraktározása. Ne háborogj a kinézeten, írd fel, hogy valaki fehér zoknihoz fekete öltönyt vett, és a zene, amit hallgat pár szó ismételgetéséből áll, miközben a basszus tépázza a dobhártyákat.

Nyugodtan áldozz fel a megfigyelés oltárán egy füzetet, amiben gyűjtögetheted a tapasztalataid, a világ apró eseményeit. Írj bele mindent, ami megragadja a figyelmed. Lehet ez egy szín, egy szó, egy viselet. Ez majd anyagot, témát biztosít, amiről, és amivel írhatsz.
Mindenekelőtt ösztönöznöd kell magad, az ötletek születését a külvilág segítségével, fogadd el, nem csak a képzelet a pajtásod. 
Légy türelmes, kíváncsi, elfogadó, és mindenek előtt nyitott.

Az ingyen és fizetett kenyér problémája

Könyvet írni melós dolog, hát még értékesíteni! Ha úgy gondolod, hogy műved elkészülte után hátradőlhetsz, és hagyhatod, hogy járja a maga zökkenőmentes útját, akkor valamit elnéztél.

Self-publisher íróként tapasztalom, tudom, hogy milyen nehéz, és frusztráló a szerzők élete, főleg azok után, hogy a regény kiröppen a fészekből, ugyanis egyedül nem tud repülni, segítségre van szüksége, hogy megismerje a világot, és főként, hogy a világ megismerje "őt".

Hogyan segítheted a boldogulását?

Értékelésekkel. 
Bevett gyakorlat, hogy az emberek kutakodnak, ellenőriznek, informálódnak arról, hogy mit gondol a többi "fogyasztó" az adott termékről, mielőtt beruháznak rá. A jó vélemények pedig megnyugtatják, motiválják őket, biztosításként szolgálnak, egyszerűen vonzzák a vásárlókat. 

Gyűjthetsz kommenteket, alapos kritikákat, blogbejegyzéseket, csillagokat és like-okat, a könyved felkerülhet valakinek a virtuális könyvespolcára, hirdetve, ezt bizony olvasták.

De hogyan gyűjts ilyen figyelemfelkeltő "kitüntetéseket"?

1. Anyu, apu, öcsi, hugi, papi, barát, barátnő, bestfriendforever... Kérlek, hagyjatok egy pozitív véleményt, és az öt csillagból mondjuk adjatok... minimum öt csillagot!
2. Termék a terméknek. Vásárolhatsz, tedd a kosárba a terméket. Léteznek szolgáltatások, melyekért, ha fizetsz, pozitív véleménnyel gazdagítják regényed.
3. Több, hamis profilt hozhatsz létre, melyeken keresztül értékelheted könyved.
4. Vakard meg a hátam, én is megvakarom a tiéd! Szövetséget köthetsz más írókkal, akikkel adok-kapok módra dolgozhatsz együtt, azaz hagyhattok egymásnak véleményeket, like-okat, stb. 

Ugye, nem is ördöngösség? Gyors és egyszerű megoldások ezek, melyek jó eséllyel növelik az eladásokat. 

Az ördöngös, aki az ördöggel cimborál

Hosszútávon mennyire éri meg ily módon felhívni az olvasók figyelmét?

Mindez sokszor csak időleges, egy szép napon meg fog telni az a bili és kiborul.

A felsorolt cselek hátulütői:

- A felületes vélemények bukás várományosak, hiszen hamar fény derül arra, hogy a delikvens valójában nem olvasta a szóban forgó regényt.

- A "kicsalt" érdemek (ha csak részben is igaz) azt az érzést keltik, hogy az író elsődleges célja a pénzszerzés.

- Míg a másik gürizik, addig a lusta csettint, és büszkélkedik. Ismerjük be, ez egyáltalán nem etikus. Az írótársadalom felhördül.

- Minden, ami volt, ha igaz is volt, törlésre kerülhet. Előfordulhat, ha lebukik a trükkös író, nem csak az írótársai léphetnek fel ellene, de a platform üzemeltetője is szankcionálhatja, amiért manipulálta a fogyasztókat, és megsértette az irányelveket.

- Eladod magad, a műved, a fizetett emberek pénzt csinálnak belőled. Jót tesz az önértékelésednek?

- A legrosszabb: Félrevezeted, becsapod az embereket.

- Tisztességtelen az olvasókkal szemben, és nem csak azokkal szemben, akik nem olvasták, hanem azokkal, akik igen. Lelkesen időt, pénzt, energiát szenteltek neked, arra, hogy őszintén, kéretlenül értékeljék a könyved. Azt tették, amire a szerző vágyakozik.


- Visszatérhetsz, de egy botrányt követően sokáig megkérdőjelezhetik a hitelességed.

- Hazudsz önmagadnak.

Kritikát kérni nem bűn 

Én is kérek, kritika, csillag, bármi jöhet, mert érdekelnek a vélemények. Hogy teszem? Példa alább:

Kérdezve kérek. Csak olyan értékelést kívánok a könyve(i)mnek és magamnak, ami hiteles. Azt akarom, hogy azok mondjanak véleményt, akik már olvasták.

Ha akarsz fizethetsz a véleményekért, feltéve, ha cserébe nem csak írnak a könyvedről, de el is olvassák.
Felkereshetsz és megkérhetsz bloggereket, vagy vállalkozó szellemű embereket, akik szeretik a műfajt, hogy ingyen írjanak róla kritikát, cserébe adj nekik ingyen példányt. (E-könyv, vagy akár nyomtatott forma.)

Jól tudom, hogy nem egyszerű véleményt kapni, hiszen sokan, ha el is olvasták, és tetszett nekik, nem szeretnek ezzel foglalkozni. (Nincs idő, nincs kedv, elfelejtik, amikor eszükbe jut már késő, nem olyan friss az élmény, nem hiszik, hogy megfelelően tudnak fogalmazni, stb.)
Emellett, ha felkérnél valaki, sokan nem írnak vissza, pedig ilyenkor még egy udvarias elutasítás is elég lenne.
Előfordulhat, hogy valaki bár elvállalná nincs rá ideje, vagy elvállalja, de hagyja a levegőben lógni, és a homályba vész.

Bármi történjék is, nem szabad feladni. Házalni kell, tapasztalatokat szerezni, tanulni, különben is, egy valódi rajongótáborral könnyebb könyvet írni, mint egy nem létező, ajnározó bagázsnak.

Jöhetsz játszani, de tiszta eszközökkel. Tiszteld írótársaid és az olvasókat.

Bár a kétségbeesett szerzők egyik, ha nem a legnagyobb problémája, hogy hogyan hívják fel a figyelmet a könyvükre, az aggodalom helyett fektesd az időd, energiád abba, hogy írsz egy jó könyvet, és azzal büszkén állsz az olvasók elé, amiért igazi véleményeket kapsz. A közönség hálás ezért.
A lényeg: Érdekeljen, hogy mit gondolnak!


Erős női karakterek

Utólagosan is boldog nőnapot kedves nőtársaim! (Sajnálatos módon a gépem tegnap bedobta a törölközőt, gyanítom nem kedveli a nőket... Kénytelen voltam befejezni a bejegyzést a telefonon, és nem tudom, mikor lesz lehetőségem új bejegyzést írni így.:()

És ha már nőnap volt, miért is ne beszélhetnénk a női karakterekről?

A női karakterek besorolása:

Erős: Ravasz, bosszúálló, manipulatív, rideg, határozott, szexi, sportos, független, ambiciózus, nonkonformista, nagyhangú, rámenős, agresszív

Gyenge: Kedves, feminin, kiszolgáltatott, félénk, sebezhető, határozatlan, családcentrikus

Ne háborodj fel... Mi ebből igaz? SEMMI. Hol marad az átmenet? Lehet valaki rideg, ám sebezhető, mégis erős? Hogyne.

A világ változik, a bejáratott archetípus már magára se ismerne, manapság a nők az egyenjogúságnak köszönhetően ugyanazokat tapasztalhatják meg az életben, amit a férfiak. Szerzőként sokkal nagyobb a mozgásterünk, mint elődeinknek.

Feledkezz meg a nemi sztereotípiákról, hanyagold a kliséket, ne légy szexista! (Hacsak nem egy szexista szereplővel dolgozol.)

Honnan tudod, hogy rossz úton jársz?
Jellemezd a szereplőid! Ha van egy olyan karaktered, akit úgy jellemzel "barátnő-jelölt" az jó... rossz. Ha azért született meg, hogy a főszereplő vágyát képezze, akit mindenki le akar akasztani, aki azért van, hogy akarják, hogy randizzanak vele, nos szép tárgyiasítása a női nemnek. Integráld őket. Ne az legyen az érdemük, hogy nők, ebből fakadóan csak arra jók, hogy barátnő jelöltekként lófráljanak a semmibe.
Továbbá ne szolgáljon magyarázatként. Megölték, megerőszakolták, ezért katalizátorként ösztönözik a főhőst a küldetése véghez vitelében. Te is hallod...? KLISÉ! Nem kell se erőszak, se halál, hogy egy nő előrelendítse a cselekményt.

Egy nő is lehet erős. De mit jelent az erős, és miért félsz erős női karaktert kreálni?
Kezdjük ott, hogy ki erős? Most nem fizikailag értve. Példa: A férfiak nem sírnak olyan sokszor nyilvánosan, az gyengeség. Viszont az a férfi, aki nem mutatja ki az érzelmeit az erős, a lányok meg sírnak. Tehát a férfiak erősek, mert nem mutatják ki az érzelmeiket, és az a nő, aki ugyanígy tesz, lehet, hogy férfiasként lesz elkönyvelve? Ijesztő, ugye? Nem is kell már erős női karakter. Viszont, aki nem mutatja ki az érzelmeit, nem feltétlenül jelenti azt, hogy erős.

Az erős női karaktert nem (mindig) úgy kell elképzelni, hogy érzelemmentesen gázol keresztül a holttestek között egy könnycseppet sem hullajtva, vagy, hogy fiúsan öltözködik, és egy ütéssel három ellenfelet terít le mindenféle segítség nélkül.

Akkor mit értünk erős női karakter alatt?

Azokat, akik mozgatják a cselekményt, döntéseket hoznak, jót vagy rosszat, amiből aztán maguk keverednek ki, anélkül, hogy egy hősre vagy sült galambra várnának, kezelni tudják az eseményeket. A női karakterek nem tehetetlen, toronyba zárt hercegnők. 

Nem kell egyszerű, szerethető nebáncsvirágnak lenniük, felsőbbrendű dögös bögyös, csábító démonnak, vagy a háttérben meghúzódó halk anyának, akinek a leghőbb vágya, hogy olcsó legyen a kenyér, és a férje lehajtsa a wc ülőkéjét. Nem kell beskatulyázott szélsőségeknek lenniük. Az kell, hogy legyenek céljaik, hiszen ők is emberek, tele félelmekkel, álmokkal, és motivációkkal.

Ez pozitívan hangzik, de mégsem az a cél, hogy hibátlan női szereplőket alkossunk. Nem kell jobbnak lenniük, mint bárki másnak, valódinak kell lenniük.
Az erős nem egyenlő a hibátlan és sebezhetetlen fogalmával.

Mire figyelj?
- Lehetőleg ne csak egy női szereplőd legyen:
1. Ha csak egy van, ő reprezentálja nőtársait, tehát általánosításra kerülhet sor. Tádám, ilyenek a nők, mind. A való, és a fantázia világában is lehet egy nő érzelmileg labilis, fizikailag kiszolgáltatott, tehetetlen. De akkor, ha főként csak egyetlen eggyel dolgozol, igenis baj, ha a hagyományos, negatív sztereotípiák csoportosulnak a személye körül. Ugyanúgy bajos lehet, ha kemény, félelmet nem ismerő, nemre, és méretre való tekintet nélkül minden segget szétrugdaló, hiper-szuper harcos, mert az meg nem igaz. Az ember nem tud azonosulni, ha beskatulyázod az egy női szereplőt. Harmonizáld az ellentmondásokat.
2. Mindenkinek meg kell felelnie. Erős és sebezhető, szexis, de nem túlságosan, bátor, és félénk, okos, de csak visszafogottan, jószívű, de bajos figura, szerető, de független és a többi...
3. A történetedben fókuszálhatsz egy erős főhősnőre, aki viszont nem tökéletes, hanem valódi. Attól mert erős, megvannak a hiányosságai. (Lásd: Film+képregény: Leia hercegnő, Natasha. Könyv: Katniss, Hermione.)

- Az erős nem zárja ki a gyengeséget. Ne szűkíts le egy karaktert, nem azért gyenge valaki, mert nő. Példa: A főhősnőm ügynök létére egy förtelmes hullát látva elhányja magát a helyszínen. Teszi azért, mert szimplán "csak egy nő", vagy, mert nem erős női karakter, vagy, mert ez csupán emberi gyengeség? (Segítek a folytatásban, de alá is húztam a megoldást.) Férfi rendőrök is megteszik ugyanezt...

- Tegyük fel, a hősnő forrófejű, nem követi a szabályokat, ami felháborodást, vagy elismerést válthat ki. Az olvasóval meg kell értetni, miért olyan, amilyen, mit mért csinál, miért tesz merész, drasztikus lépéseket, miért szeret dupla whiskyt inni kókuszvíz helyett.

- Ugyanazok, mégis különbözőek vagyunk. Talán a férfiak nem a Marsról, és mi, nők nem a Vénuszról jöttünk, plusz itt az újkor éljen az egyenlőség, de mégsem vagyunk azonosak. Másképp mutatjuk ki az érzelmeink, és főleg a társadalmi elvárások különbözőek (pl. büfögd el magad véletlenül egy vacsora közben, kicsit más lesz a reakció, mintha egy pasi tenné), a társadalom másképp viszonyul hozzánk (pl. ma te nyisd ki az ajtót a postásnak, aki egyből mosolyogva adja át a küldeményt, míg egy férfi társának inkább komoly arccal kézbesít). Egy férfi lehet kissé nőies, finom, egy nő pedig, kemény és erős, de mégis... ott lapul a különbség, amit mindkét fél érez, és ismételten, nem fiziológiailag értem.

- Nincs velünk született, rögzült tulajdonságunk. Nincs olyan tulajdonság, ami mindannyiunkat jellemez, olyan reakció, amit adunk egyes események megtörténtekor. Igenis lehet valaki a női sztereotípia megtestesítője, nem mindenki született annak a bizonyos, erős karakternek. Ám, ha könyvet írsz, ne csak ilyenek vagy olyanok hemzsegjenek!

Hogyan írj erős női karaktert?

Nem az a kérdés, hogyan írj erős női karaktert, hanem hogyan írj erős karaktert? Ez pedig végtelenül egyszerű. 
Először karakterjegyeket, tulajdonságokat képzelünk el, amiket végül egy pocakos, vagy kidolgozott testű emberbe ültetünk, de nem kell a férfiakhoz ragaszkodni! A megálmodott karaktert nővé is alakíthatjuk, mert az, hogy nőnemű a delikvens, az nem módosít semmit. Lehet valaki rideg, és sebezhetetlen nemre való tekintet nélkül.
Egyszerűen lásd úgy a női karaktereket, mint a férfiakat. Alapvetően, legyen ugyanaz a folyamat, amikor létrehozod őket.


Nőnap van ezért volt szó a nőkről, de a férfiak is ugyanilyen sokszínűek. Nem mindannyiuk bátor, erős hősszerelmes, valamelyikük gyenge, vannak visszahúzódóak, melegszívűek, finomak és macsók.
Tehát nem kell félned, hogy melléfogsz a megírásukkor, csak annyi a dolgod, hogy mindig emberi lényekről írj, nem szexuális tárgyakról, vagy sztereotípiákról.

De, ha mégis egy sztereotípiáktól fuldokló főszereplővel vágtál a sztoridba, akkor sincs semmi veszve. Nem mindegyik női karakter indul, mint erős személyiség, de a történet végére azzá válhatnak. Regényed főhősei változtathatóak, sosem állandóak, ennél fogva sosem sekélyesek.

Plusz érdekes olvasnivaló:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Bechdel-teszt

A nevettető

A humor szerves része életünknek, a nevetésnek egy csomó pozitívuma van, kikapcsol, csökkenti a stresszt, motivál, és a többi. Mindez megállja a helyét a regények világában is. Milyen jó elkuncogni magunkat egy viharos, érzelmekkel túlfűtött dialógust olvasva, amikor elhangzik egy jó poén, ami enyhíti a feszültséget.

De mi a titok, hogyan legyünk viccesek?

Erre nem igazán létezik válasz, csak tippek, hogyan használjuk azt, amivel meg vagyunk áldva.

Ha egyáltalán használni akarjuk a humorérzékünk... és miért ne akarnánk? Azt mondod, hogy a könyved témája komoly? Ez még nem jelenti azt, hogy nem csempészhetsz egy kis humort a regényedbe. Minden műfaj részesülhet ebben a kiváltságában.

- Próbálj meg elvonatkoztatni magadtól. Az teljesen másodlagos, hogy maga a szerző valójában vicces, vagy sem. A lényeg az, hogy az olvasó úgy találja, a szereplők, a helyzetek viccesek.

- Szeretsz nevetni, de nem tartod magad viccesnek? Ha nevetsz biztos van humorérzéked, már csak bíznod kell magadban és írnod kell.

- A mindennapokban igazi mókamesternek tartod magad, de írás közben megrekedsz. Fura lehet leírni és visszaolvasni a vicceid. Nem kis feladat szavakkal megidézni a komikumot, de ne görcsölj rá. Ne akarj bármi áron vicces lenni. Ha erőlteted, ha túlragozod, magyarázod, sokáig ülsz felette, a vicc már az írás folyamatakor meghal. Legyen természetes, spontán jöjjön.

- Soha ne mutass rá, ha valami poénos.
Ehelyett hozz létre egy képet az olvasóban, amitől elmosolyodik, amin elkuncogja, sőt neveti magát. Ehhez kapcsolódik, hogy meg kell bíznod a közönségedben. Attól félsz, hogy nem esik le nekik a tantusz? Nyugodj meg, és ne becsüld alá őket, se a vicceid.

- Lehetőleg légy takarékos, és ne szórd két kézzel a vicceket, találd meg a maguk helyét és idejét. A túl sok fárasztó lehet,
 komolytalannak tüntethetik fel a műved és elvonja a figyelmet az eredeti tárgyról.

- Bár morálisan sértő lehet egy-egy vicc, ne aggodalmaskodj túlzottan. Az, amit a karaktered gondol mondjuk a sovány avagy husibb polgárokról az nem a te véleményed. Minden karakternek megvan a maga stílusa, neked pedig karakter hűnek kell lenned. Emellett mindenkinek más a humora, más a mércéje. Egyszerűen csak légy hű az embereidhez. (Azért legyen egy pinduri határ... a vicc tényleg legyen vicces...)

- Lehetőleg saját termékkel házalj, azaz saját vicceket fabrikálj.

- A humorforrás, a tréfálkozás ezer arca és szerválása... csak pár ötlet:
Használhatsz: a hétköznapitól eltérő leírásokat, vicces anekdotákat, helyzetkomikumot, iróniát (burkolt gúny), szélsőséges kliséket, metaforákat és hasonlatokat, írj kontrasztosan (emelkedett hangvétellel közvetíthetsz egy pelenkacserét), túlozz, vedd elő a fegyvertáradból a szarkazmust, ám ha félsz, hogy megbánthatsz egyeseket, ezzel óvatosan bánj. És a többi, és a többi, rengeteg módja van annak, hogy mosolyt csalj olvasóid arcára.



Tény, kényes jószág a humor, de nem kell tőle megijedni. Ne is ragaszkodj a mókamester szerepéhez, légy szórakoztató, abból természetesen úton születik meg a vicc.

Ha akarsz, hagyj egy kommentet mennyire szereted és mered használni a humort, mennyire fogadod el jelenlétét különböző regényekben? Ha nem akarsz, akkor egyszerűen csak mondj egy viccet! ;)
© Copyright 2015. Theme by Way2themes