A való életben tucatszámmal történnek véletlenek. Nincs választásunk, hiszünk vagy sem, igenis megtörténnek, és nincs rájuk magyarázat.
Személy szerint engem lenyűgöznek a hétköznapi véletlenek. Az egyik kedvenc egybeesésem például a könyvemhez köthető. Itt van a főhősnő, Leslie J. Hope, akinek az életében három fontos férfi kap kiemelkedő szerepet: A mentor, Nickolas, az apa-helyettesítő, William, és a jó barát, Thomas. Történt, hogy alig egy évvel ennek kiötlése után megismerkedtem a ma már vőlegényi státuszt viselő páromat, akinek a neve (igaz, francia módra) pont ebből a három névből tevődik össze. Azok a fránya, izgalmas véletlenek!
És hogyan működnek említett véletlenek a regényekben?
Nos, az "Á, ezt nem hiszem el!" kategóriát képviselik, az olvasók ösztönösen elutasítják őket.
Miért? Miért zavaró, mik a negatívumai a véletlen használatának?
1. Az élettel ellentétben elvárjuk, és tudjuk, hogy a könyveknek struktúrájuk, szerkezetük van. Ám, ha ez nincs meg, az az érzésünk támad, hogy a szerző elveszítette az irányítást munkája felett, nem építette fel gondosan.->
2. Kiábrándulunk az íróból. Az a téves avagy helyes elképzelésünk lehet, hogy az író egyszerűen túl lusta volt, és inkább a könnyebbik utat választotta, mintsem, hogy előrukkoljon egy jó ötlettel.
3. Az életben különös egybeesések történhetnek, amit egy fikcióban kevésbé hinnénk el. Bár a való világan elfogadjuk ezeket, a könyvekben szembejövő véletlenek visszataszítanak a valóságba, mielőtt elhihetnénk, hogy a regénybeli világ maga is igaz. Kegyetlenül és gyorsan emlékeztetnek minket, hogy csak fikciót olvasunk.
4. Olvasóként érzelmileg kötődünk a történethez, elvárásaink vannak, de egy olcsó húzás bizony fáj. Elárulva, átverve fogjuk érezni magunk, ami csalódottságot szül. Tisztában leszünk azzal, hogy az előforduló véletlenek csak kreáltak. Okokat, okozatokat, magyarázatokat akarunk. ->
5. A karakterek cselekedeteinek, döntéseinek következménynek kell lennie!!
6. Íróként a feladatunk, hogy megnehezítsük karaktereink életét, hiszen konfliktus nélkül nincs sztori. De a konfliktus megoldását, azt, hogy szereplőink megmentsék a napot nem bízhatjuk a szerencsecsillagra, sorsra avagy a véletlenre.
7. A véletlen megöli a feszültséget.
Mikor elfogadható a véletlen?
A szinte sohát leszámítva... Nos tehetünk kivételt:
- Ha látszólagos véletlent alkalmazunk. Azaz megrendezzük, ám végül kiderül, a véletlen nem is véletlen, hanem manipuláció, ezzel a véletlent akaratlagossá, szándékossá tesszük. (Pl. A két szereplő nem véletlenül találkozott, az egyikük a háttérben szándékosan kitervelte.)
- Ha nem a véletlen, hanem a valószínűség játszik közre, ez realisztikusabbá teszi. (A kettő nem teljesen ugyanaz.)
- Ha puszta véletlenből bajba keveredik a főhős, de a bajból egy véletlennek köszönhetően kijuttatni... Nos, keményebb dió. Keverd bajba, de ne mentsd ki!
- Ha egyszer történik, és a dolgok tőle nehezebbé, érdekesebbé válnak. (Micsoda véletlen, pont Katniss húgát húzzák ki az aratáson, pont az első részvételekor. És mégis lenyeltük, olykor működhet, ha ésszel élünk a véletlen lehetőségével.)
Hogyan kerüljük el a véletlent?
1. Ismerd a történeted, mérd fel a buktatóit. Ha valamit a véletlennel magyarázol, ha valami a véletlennek köszönhetően történik, gondold át alaposan, hogy megéri-e így alakítani a szereplők sorsát.
2. Erőltesd meg magad, ne elégedj meg az egyszerűen így lesz és késszel! A véletlen egybeesést végtelenül könnyű alkalmazni. Elkerülni nehéz, hiszen kínálja magát, ám, ha mégis ellenállunk, megerősíthetjük a történetet, olyan megoldásokat találhatunk, amit némi agyalás nélkül fel se fedeztünk volna.
3. Író tervez, író végez! Előretervezés, vázlatolás! Unalmas lehet, de muszáj, muszáj! Tegyük fel, a főszereplődnek szüksége lesz valakire, aki megtanítja vívni, akkor ez a valaki az ne csak a probléma előtt két oldallal essen be, hanem vezessük fel előbb. Gondolj rá!
Lehet, hogy néha működik, mégsem javaslom a véletlen egybeesések használatát, mert bizony, az olvasók felismerik a svindlit. Tehetsz, mondhatsz bármit, tudják, hogy a véletlen egybeesést akkor veti be a szerző, amikor nem megfelelően tervezte el a sztorit, a kimenetelt, amikor nincs se logikus, se kreatív magyarázata a történtekben felmerülő bajokra, miértekre. Ne áruld el az olvasóid bizalmát! Ne kártyavárat építsd, hanem betonbunkert!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése