A nagy dobásra készülsz, vagy a rizikósra?
Ha az elsőnél mellé megy, újra dobhatsz egy új darabbal, míg ha a második, rizikós dobást véted el, ugyanolyan pozícióból, hasonló alapanyaggal kell tovább próbálkoznod.

Talán nem nehéz kitalálni, hogy az első esetben az önálló regényekről, míg a másodikban a könyvsorozatokról beszélek.
Az önálló történeteket azért nevezem a könnyebb, nagy dobásnak, mert több szabadsággal járnak, mint "ellenfelük", a sorozat. Gyakran játszhat az író új karakterekkel, és bármikor, bármilyen műfajba belekóstolhat, ami éppen érdekli. Nincs rohanás amiatt, hogy határos időn belül megírja a folytatást. Persze, ez sem maga a Paradicsom, miután mindig nulláról kell kezdeni mindent, és kevésbé valószínű, hogy mindig lesz egy megszokott olvasóközönsége, mely várja a további könyveket, ezáltal nehezebb a szerzőnek nevet szereznie és márkanevet alkotnia.

Mivel könyvsorozatot írok, jobban benne vagyok a témában, ezért most beszéljünk a rizikós dobásról, annak előnyeiről és hátrányairól, prot és kontrát egymásnak eresztve!

Pro:

• Könnyen nyerhetsz új olvasókat. Lehet, hogy valaki a harmadik részre lel rá, ám, ha tudomást szerez arról, hogy a történetnek vannak előzményei, "kénytelen" lesz az elejétől kezdeni.
• A sorozatok könyvei "segítik" eladni egymást.
• Ha sikerül elérned, hogy az olvasóid ragaszkodjanak a karaktereidhez, nagy valószínűséggel vásárolják meg a folytatást, mert azonosulnak egy-egy szereplővel, és követni akarják sorsuk alakulását. (És mert, ha egy könyvmoly elkezdett valamit, szereti befejezni.)
• A sorozat márkává nőhet ki magát, ami segít az eladásban. - Már szó esett a márkákról, elkerülhetetlenül a bűvkörükben élünk, ezért megnyugtató lehet a tudat, ha az író nevét valaki hajlamos elfelejteni, a márkanevet biztosan nem fogja.
• Taktikázhatsz az árakkal. Az első részt olcsón, sőt akár ingyen is adhatod. Ha beüt a siker, és az emberek ragaszkodnak a karakterekhez, a sztorihoz, a későbbi részekért "rendes" árat kérhetsz.
• Könnyebb hűséges olvasótábort szerezni, mert jobban megmaradsz az olvasók fejében, akik várják a sorozat következő epizódját. Mindig jelen lehetsz a köztudatban.
• Több idő adatik meg, így mélyebben tárhatod fel a történetet, a karaktereket, ezáltal komoly fejlődésen mehetnek keresztül. (Persze, ez elérhető önálló történetek esetében is, de több résznél könnyebb az adagolás.) Ha sok időt töltesz a karakterekkel fejlesztheted a te és köztük lévő, az olvasók és karakterek között lévő, valamint a közted és olvasóid közt lévő kapcsolatot.
• Komoly teljesítmény véghez vinni egy sorozat megírását. Légy büszke az eredményre.
• Kevésbé csap le az alkotói válság, mert tudod mit írsz, hová tartasz.
  

Kontra:

• Ha a sorozat mellett döntesz, számíts nagy nyomásra, főleg az első könyv miatt. Szinte kötelező, hogy sikere legyen az első résznek, mivel tudjuk, ha rosszul teljesít nem biztos, hogy valaki újabb esélyt ad a folytatásnak, hacsak az nem ígér valami igazán izgalmasat. (Egyesek szerint, mielőtt elhatároznád, hogy hét részes sorozatot írsz, várd meg az olvasók reakcióit az elsőről. Talán lehet belőle sorozat, de, ha nem túl nagy az érdeklődés, akkor hét helyett legyen négy részes. + Jómagam ezt nem tartottam szem előtt. Mikor megszületett a történet ötlete döntöttem el, hány részes lesz a sorozatom, tudva mit, mennyit, és hogyan akarok elmesélni.)
• Fent kell tartani az izgalmat, frissességet kell adni a sztorinak, mert a közönség elvesztheti az érdeklődést, például, ha már túlontúl szövevényes a történet, vagy túlságosan hasonlítanak egymásra a részek. 
• Te se unj bele, kitartás! Ugyanazok a karakterek, ugyanazok a helyek, ugyanaz a... ugyanaz... unalom. Akkor is ki kell tartanod a könyv mellett! Az olvasók számítanak rád, és nincs is annál bosszantóbb, amikor egy sorozat nem kaphat méltó lezárást.
• Az előbbihez kapcsolódik, hogy ez egy hosszútávú elköteleződés. Időt kell szánni, alaposan ki kell dolgozni, hogy a szálak kapcsolatban álljanak egymással, hogy a karakterek logikus módon változzanak. Vedd tudomásul, hogy hónapokba, sőt évekbe is telhet a megírása. Persze, írhatsz új műveket is, de, ha elkötelezted magad a sorozat mellett, érdemes végigvinni, és nem húsz év múlva befejezni.
• Árral szemben. Lehet, hogy mikor elkezdted a sztorid, még az adott téma divatosnak számított, de egy-két év múlva már nem az. Ez sem lehet ok, hogy félretedd a művet.
• Ha egy adott műfajban ismerik meg a neved, utána nehezebb lehet "elhelyezkedni" más típusú fikciók köreiben, vagy másféle sorozatokkal sikert aratni.
• Ha az olvasóid kegyelmére apellálsz. Az olvasók nagy része hűséges igen, és befejezik a sorozatokat, ha már elkezdték, de ne tegyük mindezt kötelező kínná. (Ezért mindig jó képben lenni, megkérdezni őket, melyik rész tetszett, hol érzékeltek hanyatlást, hányadik részig szerették igazán a sorozatot?)
• Nyomás, nyomás, nyomás az elvárások miatt. Nehéz úgy összpontosítani, ha az lebeg a fejed fölött: Mindig legyen jobb!
• Be kell fejezni. Most nem csak arról van szó, hogy nem hagyhatod cserben az olvasókat és a történetet, hanem arról, hogy fejezz be mindent... Melós feladat, de nyomon kell követned minden egyes szálat, amit megkezdtél, és mindennek a végén el kell varrnod őket!
• Monotónia veszély: Tudod mit fogsz csinálni az elkövetkezendő pár évben.

Soknak tűnhetnek a kontra pontjai, de csak azért, hogy mindenki lássa körülbelül mire számíthat, és alaposan gondolja meg, mit vállal, ha sorozatba kezd.

Te mit részesítesz előnyben, sorozatot írni, vagy önálló regényeket, és miért?

Az érzékek használata regényíráskor

Az érzékek különösen hasznos eszközök, melyek rendelkezésünkre állnak, hogy érzékszervi képekkel fokozzuk a leírásokat, hogy komplett világot, atmoszférát teremtsünk, ezzel közvetítve, és meggyőzve az olvasót, hogy ő is az események részese.
Te milyen gyakran használod érzékszerveid íráskor?

Azonosítsuk, ismertessük, és használjuk fel regényeinkben az öt érzéket!

Látás

Íróként minden mozzanatot látsz a lelki szemeiddel, és minden bizonnyal ezt aknázzuk ki a leginkább. De a látást/mutatást ne korlátozd egyedül a főszereplőre, terjeszd ki a világra, a mögötte elsuhanó autóra, a  pislákoló lámpára, mert bár te tudod, hogy ott lóg a karakter feje fölött, ha nem írod le, azt az olvasó nem láthatja. A látókörét te határozod meg, ne tedd szűkké! Keltsd életre a vizuális világot, legyen az olvasód is a helyszínen, hadd nézzen körbe, hadd tapasztaljon!

Szaglás

A szaglás sokszor a flashbackkor, a nosztalgia megidézésekor használatos érzék.

A szagok, illatok felidézhetnek egy fontos eseményt, például, ha a főszereplőt arcon csapja a levendula illat, ami emlékeztetheti a nagymamájára, a fenyő illata, a régi, boldog karácsony estékre, míg a dohány szaga a láncdohányos apjára, aki tegyük fel verte, ezért utálja ezt a szagot.

A szaglás az élet része, ragadj ki pár aromát, főleg, ha olyan helyen van a szereplő, ahol mindenhonnét illatok ölelik körbe, vagy szagok fojtogatják. Ha éttermek előtt megy el, akkor érezze a frissen sülteket, a gyümölcs kelyhek édes illatát, korduljon meg a gyomra az olvasóéval, és forduljon fel egy szeméttelepen használt pelenkák, és rohadó ételmaradékok közt. 

Hallás

A hallás nyilvánvaló érzék, halljuk a párbeszédeket, a karakter/karakterek hangját, de meg tudjuk különböztetni őket? Mindnek legyen egyedi, más és más hangszíne, a hangnemük változzon, ahogy különböző eseményekkel néznek szembe!
Amilyen nyilvánvaló a hallás, ezért lehet az, hogy gyakran kifelejtjük, és csak a szereplőkre korlátozzuk. Táguljon a tér! Attól még, hogy leírod, a szereplők nagyvárosban vannak, az olvasó nem hallja a város zaját, hacsak egy taxis rá nem dudál, vagy az utcasarkon dühöngő légkalapács fejfájdító ütései meg nem zavarják a gondolatait.

A valóságban sem síri csöndben beszélünk, a karaktereket is körül kell vennie mindenféle háttérzajnak.

Ízlelés

A legelhanyagoltabb érzék? Rázd fel az ízlelőbimbókat! Ha a karakter eszik, akkor kínáld hellyel, étellel-itallal az olvasót is! Gondolhatod, minek? Hiszen a vaníliás fagylalt ízét mindenki ismeri. És, ha a karakter másképp reagál rá, más a "viszonya"? Mi van, ha utálja, de muszáj megennie, mi van, ha imádja, és az édes íz, édes emlékeket ébreszt benne? Az evés unalmas jelenet lehet, ne hagyd, hogy az olvasó unatkozzon! Ezek az aprócska részletek számítanak, és élvezhetővé teszik egy hot dog burkolását is.

Tapintás

Milyen az anyaga a ruhának, és a főszereplő bőrének tapintása? A homok érdes, vagy lágy, és bársonyos? A tűzhely zsíros? Valakinek a keze repedezett, száradt? Az olvasó érzi a fullánkokat egy csattanós pofon után? Tudd a választ a kérdésekre, ne csak a látványra hagyatkozz!
+ A tapintás lehet fájdalmas és élvezetes, ne félj mindkét oldalát bemutatni!
+ Néha nem a cselekmény fontos, mint a kézrázás, hanem maga az érzés, a tapintás, amivel plusz információt közölhetsz.

Az érzékszervek bevonásával mélységet adunk a narratívának. Természetesen, nem kell egy jelenetbe szuszakolni az összeset, de ne feledkezz meg róluk!  Válaszd ki a legélénkebb, legfontosabb benyomásokat, és kellő részletességben beszélj róluk.
A "kép", amit megjelenítünk az olvasó fejében sokkal több is lehet, mint csak vizuális.

Az 5 érzékszervvel életet teremthetsz.

Ennek példája, egy karakter leírása:
- Hosszú, szőke hajú.
- Égési heg húzódik arcán.
- Lyukas, festékfoltos a farmerja, a kabátja rongyos.

Nincs baj ezzel, ha így néz ki valaki, de annyi minden mást hozzá lehetne még csapni a bemutatásához:
- Hosszú, szőke hajú.
- Égési heg húzódik arcán. - Milyen a tapintása?
- Lyukas, festékfoltos a farmerja, a kabátja rongyos. - Milyen az illata? Pl. Bűzlik az olcsó kölnitől, és a mosatlan ruhái csak súlyosbítják a helyzetet.
+ A hangja mélyen zengő.
Stb.

A fű zöld, az ég kék, 1+1 az 2.
Ezt tudjuk, látjuk. De érezzünk is! A tenger sós ízét, az égen ne csak fehér sirályok repkedjenek, hanem sírjanak, a homokot ne intézzük el annyival, hogy homokszínű, hanem tapintsuk meg, és legyen érdes.


Egy másik hatékony módja, az érzékszervek általi leírásnak, ha használatával például hangokat hasonlítunk  össze: Pár éve éjjelente a házunk előtt felhangzó, ideglelően, borzalmas sírásra riadtam fel, úgy hangzott, mintha valaki egy kisgyereket bántalmazna, pedig csak rókák vonyítottak úgy, mint egy gyerek. (link) Az összehasonlítás hatásos eszköz.


Gyakorolj!
1. Írd le egy napod az érzékszervek segítségével, azokat előtérbe helyezve.
2. Ha elszántabb vagy naponta csak az egyik segítségével, arról írj, de nagyon alaposan!

Az olvasás, mert olvasni jó!

Olvass, érts, vizsgálj, alkalmazz!

Amikor elolvasol egy regényt ne merüljön ki annyiban az értékelése, hogy jónak, vagy rossznak titulálod. Tegyél fel pár kérdést magadban:

- Pontosan miért tetszett? Miért nem?
- Ki/-k volt/-ak a kedvenc karaktere(i)d? Miért? Melyek voltak kevésbé? Rosszul voltak felépítve, vagy épp ellenkezőleg, egy jól megalkotott, ám kiállhatatlan szereplőről van szó?
- Mennyire tetszett a nézőpont, melyek voltak a pozitív, melyek a negatív pontjai?
- Van olyan jelenet, amelyen változtatnál? Jobbá tudnád tenni?
- Mennyire tetszett a felütés, és a vége? Elégedett voltál, vagy maradt pár idegesítő, elvarratlan szál?
És a sort a végtelenségig és tovább lehetne folytatni.

Az olvasás előnyei (nem csak) íróknak:

- Remek önvizsgálat. Ha tanulmányozod mások regényeit, az segíthet megérteni a saját írásod, írói szokásod, s azt, hogyan teheted jobbá.

- Bepillantást nyerhetünk, hogyan kell és hogyan nem javasolt írni.

- Segít a megértésben. Sokszor helyezem a hangsúlyt a karakterekre, hiszen ők mozgatják a történetet. Ha sikerül megérteni egy karaktert, a lényüket, a viselkedésüket, akkor a későbbiekben magad is fel tudsz építeni egy hasonlóan "tartalmas", valódi személyt.

- Kincs, ami nincs, a szókincs bővül. Nem csak új szavakat ismerhetsz meg, de olyanokat is feleleveníthet egy-egy könyv, melyeket ismersz rég, de az írás pillanatában csak nem akarnak megmutatkozni. Az olvasásnak hála a szavak az emlékezetedbe égnek. (Ez különösen jó dolog, ha az ember idegen légiós egy másik országban. Sajnos, tapasztalat, hogy romlik a nyelvtudás, kiesnek szavak, keverem a kifejezéseket. Szóval OLVASSUNK!)

- Kutatás. Olvasással rengeteg információhoz (történelem, különböző kultúrák, stb.) juthatsz, melyek szintén segíthetnek - példának okáért - megjeleníteni egy létező kort, akár létrehozni egy nem létező világot.

-  Új készségeket sajátíthatsz el. Rengeteget tanulhatsz olvasás által, az elsajátított tudást pedig alkalmazhatod saját írásaidban. (Pl.: Anyanyelved ismerete elmélyül, új szavakat építhetsz be a műveidbe, karaktereidnek különböző hangot, világnézetet adhatsz. Különböző fogásokat, technikákat sajátíthatsz el. Ellesheted hogyan kell hatékony, dinamikus párbeszédet írni, hogyan teremthetsz megkapó légkört, hogyan ültesd el a feszültséget, hogyan tartsd meg a narratíva hangját, vagy hogyan alkosd meg az egymást követő mondatok egybefüggő láncolatát. A sor véges végtelen.)

- A könyvek ihletet adnak. Bárkivel előfordulhat, hogy elhagyja a múzsája, elakad a kreativitás, ezért a legjobb módja annak, hogy visszaszálljunk a nyeregbe, hogy felcsapunk egy regényt. Az olvasás inspirál és főként vágyat kelt. "Más is megcsinálta, nekem is menni fog!"

- Elindítja a képzeletet. A hasonló műfajok segítenek az új ötletek megfogalmazásában és egyesítésében.

- Új érdeklődési területet/témát fedezhetsz fel.

Ha jó író szeretnél lenni, olvass, olvass sokfélét, amennyit csak tudsz!

Nem csak a klasszikusoktól lehet tanulni. Olvass ponyvát, magazinokat, ne csak romantikába temetkezz, kóstolj pár sci-fibe, thrillerbe! Sok helyen sokféle nyelvezettel találkozhatsz, mindezekből tanulhatsz, felfedezhetsz olyan műfajokat, melyekben talán ki szeretnéd próbálni magad. A különböző műfajok kiszélesítik az írói látóköröd.

Kifogás egy kis nyafogással: Fárasztón hosszú utazások állnak mögöttem, és szorgos hétköznapok előttem. Ergo most csak kreatív feladat lesz, és egy szavazás, jobbra. --->
Köszi a szavazatokat, és a részvételt a rövidke novellák megírásában.

Feladat:
Írd le, hogyan került a férfi a tenger közepére, három cápával a nyakán? Van lehetősége kijutni, vagy a testbeszéde arra utal, hogy már nincs remény? Ha szeretnéd, használd fel az idézetet ihletként.
Nem kell a kérdéseknek eleget tenni, olyan sztorit írjatok, amire sarkall a kép és a képzeletetek! ;)

Ui.: Üzikre és minden egyébre igyekszem még ma válaszolni. :) És, ha a jedi erő is úgy akarja, még ezen a héten megszülöm a nagy okosságot, hogy miért is jó olvasni.

Au revoir mes amis!

Azaz mennyire fontos a karakterek bemutatása? Helyesebben, a viseletük leírása?

Sokszor olvastam olyan könyveket, melyekben pontos leírást kaptam a kabáton keresztül, a pulcsin át, a szoknyáról, sőt még harisnyáról is. Tetszett.  Tetszett, mert teljes egészében magam elé tudtam képzelni a karaktert/karaktereket, és a későbbiekben erre a részletességre követendő példaként tekintettem. Azonban manapság kezdem visszafogni az ellenállhatatlan kísértést. Miért? Mert kezdek belefáradni, nem csak a rém pontos írásba, de abba is, ha mások által írt regényekben jön egy nagyobb lélegzetvételű divatbemutató.

Persze tagadhatatlan, hogy az embereket érdeklik a szereplő kinézete, de kevésbé olyan mértékben, mint az, hogy kik ők, mit csinálnak, mi a szerepük a történésekben.

Fontos a bemutatás, de nem kell egy szuszra, minden apró ruhadarabra kitérni. Akkor hol van az egyensúly? Mennyi a túl sok, mennyi a túl kevés?

Túl sok, ha a leírás megakasztja a történetet, és divatbemutatóba csap át a cselekmény, ami statikussá, unalmassá teszi a sztorit.
Túl kevés, ha még csak halvány segédfogalma sincs az olvasónak arról, hogy miféle ember lehet a szóban forgó szereplő.
Érdekessé kell tenni a leírást, jól kell adagolni, hogy érdemes legyen elolvasni.

Ne száműzd a ruházkodás bemutatását!

Az öltözködési stílus ennek ellenére számít, mert ez is elárul valamit a szereplőkről.  Kik ők, mi a társadalmi, szakmai státuszuk, milyen személyiségük?
Automatikusan kategorizáljuk az embereket/ítélkezünk felettük a ruházatuk alapján. Az öltözködésnek nagy szerepe van az első benyomásban, a másokról alkotott képben, hagyd, hogy ez kialakuljon az olvasóban is. Ezért alaposan fontold meg, mit szeretnél közvetíteni a karaktered öltözködési stílusával, és ezt állítsd összhangba a személyiségükkel.

A részletekben rejlik az ördög

Sőt, néhány részlet egyes karakterek öltözködését illetően érdekes lehet, titkot fedhetnek fel velük kapcsolatban, a kiegészítők is fontos szerepet játszhatnak, mint jegygyűrűk, ajándék nyakláncok, vagy nem megszokott testrészeken viselt ékszerek. Mind megemlíthetőek, főleg, ha szerepük van a szereplő bemutatásában, sőt, a cselekmény előre lendítésében, csak jól kell használni ezeket.

Fontos, hogy mit visel az embered, ha ő maga is különös figyelmet fordít rá! A szokatlan észreveszik

Ha sokat vacillál mit vegyen fel, mert randija lesz, ha valakivel találkozni fog, akinek meg kell felelnie, ha valamilyen eseményre hivatalos, akkor fontos a ruha. Ha a megszokottól eltérő göncökben kell parádéznia az mindig említésre méltó.

Ha hétköznapi ruhát visel, akkor itt-ott, a cselekménybe lehet szúrni, hogy a tornacipője beázott, miközben valaki után fut, de ennél nem kell mélyebbre menni, csak egy villanás, hogy az olvasó fejben lássa.
Inkább azt írd le, amit a karakterek észrevennének. Ha valami eltér a szokásostól, megváltozik az egyik szereplő öltözködése, azt természetes, hogy észreveszi és megjegyzi a másik karakter.

Kötelező

Szinte kötelező a pontos bemutatás, ha a szereplő olyan ruhát hord, ami nem egyezik amúgy a stílusával,

vagy egy olyan korról/világról írsz, melyek darabjai nem egyeznek meg a mai ruházkodási szokásokkal, vagy, ha a szereplő e világi, mégis olyan különleges az öltözete, hogy az megkívánja az alapos szemléltetést.

Ti mennyire mutatjátok be szereplőitek öltözködését? Szeretitek a pontos, részletekben gazdag karakterleírásokat? Miért, miért nem?