Magában beszél


A belső monológ, azaz a monologue intérieur: a modern epika fontos stíluseszköze; a belső beszéd ábrázolásának technikája. A szereplők ki nem mondott gondolatait, vágyait adja vissza, közvetlen énformában, első személyben, gyakran gondolatfolyamként.
(kislexikon)



Legyünk tisztában azzal, hogy a belső monológ nem narráció. Ha a narrátor megegyezik a főhősünk személyével, azaz a nézőpont E/1. a belső monológ során az akkor sem az eseményeket közli, hanem azokra reagál magában. A belő monológnak azt kell érzékeltetnie, mintha lehallgatnánk a fő karakter magához szóló, magában megfogalmazott gondolatait.


Miért érdemes használni?

Mert:
- ...a belső monológ, a gondolatok feltárása olyan betekintést ad az olvasónak, amilyet nem kaphatna, ha csak a külső történéseket követné nyomon.



- Az érzelmek, a motivációk bemutatásával megindokolhatod a cselekményt.
- Ha érzelmileg kiszolgáltatod a szereplőd az olvasóid előtt, azok mélyebb kapcsolatot alakíthatnak ki a szereplővel, jobban megismerhetik, megérthetik.
- Az fejben zajló érzelmi reakciók, drámaibb hangulatot keltenek.
- Nagy előnye, hogy a karakter belső monológja lévén őszinte lehet az olvasókkal. Azzal, hogy érzelmek kerülnek a felszínre, feltárhatod az igazságot, mi lakozik a szereplő lelkében, melyek a motiváció, mindent, amit könyvbéli tárasival nem mer, nem akar, vagy nem oszthat meg.
- Változást, fejlődést mutathatsz be a történet során. Egyik karakter sem lehet ugyanolyan, mint az út kezdetén. Bölcsebbé válik, netalán negatív irányt vesz? A belső monológ lelkének, gondolatainak változását prezentálja, így az olvasó első kézből lehet tanúja annak, hogy azokon a harcokon, megpróbáltatásokon, konfliktusokon, melyeken keresztül kellett mennie a főszereplőnek, milyen szükséges változásokat vonnak maguk után.
- Érzelmi szintre emelheted az elbeszélést. (Például: Tanúi lehetünk egy háborúnak, ha a nézőpont E/3., de az elbeszélés és mi is megmaradunk kívülállóknak. Viszont részesei lehetünk, ha az elbeszélő az egyik katona, az eseményeket E/1., az ő szemén keresztül látjuk, az ő gondolatait halljuk, az ő fájdalmát érezzük. Ez sokkal erősebb, drámaibb hatást ad a történetnek.)
- Játssz a kontraszttal! Érdekessé teheted a történetet, ha tegyük fel, egy őrültről nem csak azt a képet fested le, amit a külvilág felé mutat. Talán mások előtt mintapolgár, mindenkihez van egy kedves szava, míg kettesben az olvasóval a gondolatai sötétek. Sőt, megkapóbbá is tehetsz egy jelenetet: Maradjunk a szokványos képnél, a csatatéren. Egy katona bizonygathatja súlyosan sérült társának, hogy minden rendben lesz, de amikor meglátjuk belső gondolatait tudjuk, hogy nincs remény.
- A karakter belső/saját konfliktusait jobban, részletesebben bemutatható. (A belső énje és az elvárt énje, amit a külvilág, mások felé kell tanúsítania.)



Mire érdemes figyelni?

- A belső monológ lendítse előre a cselekményt, járuljon hozzá a karakterfejlődéshez. Nem kell minden apró gondolatot bemutatni, mert egy idő után fárasztóvá válhat, túlságosan lelassíthatja a történet folyását. Természetesen, nem muszáj mindig csak a létfontosságú gondolatokat bemutatni, néhány kevésbé fajsúlyost is beszúrhatunk, hogy természetesebb legyen a karakter.
- Csak olyan gondolatokat közölj, amik biztosan foglalkoztatnák a főszereplőd.
- Legyen egyedi, rájellemző a gondolatmenete, a belső beszédstílusa, olyan, mint, amikor hangosan megnyilvánul.
- Lehetőleg a zavarok elkerülése végett, és, hogy ne játssz túl nyílt lapokkal (gondolatokkal) minden karaktered illetően, csak egy szereplőt válassz, kinek megismerhetjük gondolatait, ez pedig az elbeszélő nézőpontjával rendelkező legyen.


Mikor használjuk?

Bármikor bátran tárd fel karaktered legmélyebb, legintimebb gondolatát, érzelmét. A boldogság, a szomorúság, a félelem, a düh, a depresszió, a remény, és reménytelenség, az álmok, a bátorság, mind fontos, jellemző érzelmi állapotok, amelyek indokolják a belső monológ használatát.

Ez egy remek eszköz, mellyel mélységet adhatsz a karakterednek, többdimenziósak lehetnek.
A szereplőd legőszintébb hangja ez, minek által közvetlenné, személyesebbé teheted az olvasóid számára. Szóval használd!


+ Aki még nem szavazott, az nyomkodjon bátran, jobbra! :)


Blogokról

Folyton én pof... koptatom a billentyűket, miközben látom, hogy van itt mocorgás. Bloggerek követnek, de hallgatnak. Gyerünk, beszéljünk rólatok! Mit csináltok errefelé, miért indítottatok blogot, mi a blogotok célja?



Miféle kérdések ezek? Egyáltalán miért van szükség célorientált blogokra?

Mert, azt, akinek célja van, könnyebben megtalálja és követi a közönsége illetve, szerencsésebb esetben a közössége.

Szóval mire fektetitek a hangsúlyt, mit akartok elérni a blogotokkal?

Ez potenciálisan az egyik legfontosabb kérdés, amit fel kell tenned magadnak, ha komolyan szeretnél blogot vezetni. Ugyanis a cél egyenlő a hajtóerővel, ez az, ami cselekvésre késztet.
Tehát legyen világos, hogy mit szeretsz, mi az, amivel szívesen foglalkozol.


A kezdetekben, induláskor a legtöbben, legszívesebben mindennel foglalkoznának, ezért eleinte csak szórakozásból fognak a blogolásba. Mindenféléről írnak, amivel semmi baj, szólásszabadság van, bármibe bele lehet kóstolni. Különben is, jó érzésből, korlátok, stressz, és megfelelni akarás nélkül írni.
Persze, ahogy a blogok, úgy bloggereik is számtalan változásokon mehetnek keresztül az idő múlásával.

Ha a delikvens követi a statisztikát, az többek közt arra világíthat rá, hogy az emberek a keresőmotorokon keresztül gyakran lyukadnak ki azokon a bejegyzésein, melyek választ adnak bizonyos, specifikus kérdésekre. Tehát az egyik témára kifejezetten vevők, sőt visszatérők, mert eredeti, kielégítő válasszal szolgál az oldal tulajdonosa.
Tehát a dolgok kezdenek értelmet nyerni, kialakulhat a blog fő témája, a célja, ebből pedig előny származhat. Nem csak olvasó közönségre tehet szert a blogger, hanem egy teljes közösséget is kialakíthat következetes munkával.
+ Ha kitartasz a választott téma mellett, jó helyen szerepelhetsz a keresőkben (pl.Google), aminek pozitív kihatása lehet az oldaladra, és nagyobb a valószínűsége, hogy téged válasszanak a többiekkel szemben és visszatérő látogatóiddá váljanak.


Mert mi is a blog?


A blogok online folyóiratok, eszközök, melyeket különféle módon használhatsz. Például:
- kapcsolatokat építhetsz ki (hasonló érdeklődési kör)-  tájékoztathatsz (hírek)- reflektálhatsz és reagálhatsz valamire (események kommentátoraként)
- jelenthetsz (valamiről, amit szeretsz, szívesen csinálsz)
- reklámozhatsz, eladhatsz valamit
- sőt, taníthatsz általa!
Bármire is használod, bármi a célod, a fő témád, meggyőzőnek és szenvedélyesnek kell lenned arról, amiről írsz. Ha valaki elkötelezetten, céllal ír, azt előbb vagy utóbb megérzik az olvasók, és hinni fognak benne, foganatja lesz annak, amit leírt.

De legyen ez a bejegyzés rövid és szóljon Rólatok!


Miről szól a blogotok? Miről szerettek és szeretnétek blogolni? Van kitűzött célotok, vagy simán szórakozásból csináljátok? + Szavazás oldalt ->


Az ember legjobb barátja



Állatokat is szeretnél szerepeltetni a regényedben, esetleg állatokról, mint főszereplőkről akarsz írni a könyvedben, de nem tudod hogyan kezdj bele?

Nézz magad mellé, az ágyon bohóckodó kutyádra, vagy  a felfordulást nyűgösen tűrő macskádra, talán a terráriumában mélán csámcsogó teknősödre (és így tovább). Legyenek ők a múzsáid!

Az állatok régóta jelen vannak az irodalomban, filmes világban, reklámoznak velük, filmek főszereplői, műalkotások megihletői. Érdeklik és lenyűgözik az embereket.

De hogyan illusztráld őket hitelesen?

Gyűjts anyagot!

Hiába gondolod úgy, hogy ismered a kedvenced, írás előtt figyeld meg őt, mintha egy ismeretterjesztő filmes lennél.
Ez azért is fontos, mert bár lehet, hogy te ismered a szokásaikat, de valamelyik olvasó nem, számukra pontos képet kell adnod a szóban forgó állatról.

A megfigyeléshez néhány tipp:
- Nézegesd át a róla készült képeket és felvételeket. Jegyezd le, mit látsz. Vicces póz, jellemző tevékenység, nézés, mozdulatok stb.
- Mindenki beszél a kedvencével nem is hiszem el, hogy van olyan, aki nem teszi. Miről konzultálsz vele? Mik a reakció? Figyel, válaszol (a maga módján), vagy az esetek többségében egyoldalú a kommunikáció, mert ignorál?
- Gyűjtsd össze pár jellemző gesztusát, gesztusait, melyek kifejezik az érzelmeit.
- Írd le, hogyan viselkedik másokkal! Elbújik? Kíváncsian belemászik mindenbe, amit a látogatók letesznek?
- Mi a legkedvesebb, legrosszabb, legviccesebb dolog, ami valaha tett?
- Melyek kedvenced jellemző tevékenységei?
- Hogyan reagál különböző dolgokra? (Persze, ne áldozd fel az írás oltárán, és ne ijesztgesd halálra...)
+ Gyakorlat: Állat taperolás! Simogasd őket, figyeld hogyan dorombolnak, milyen érzés, mikor nedves, hideg orrukkal megböknek?


-> Gondold át: Mit használhatsz fel mindebből a történetben, miből lehet egy önálló sztorit faragni?

Az a lényeg, hogy legyenek minél inkább valódiak!
Előfordulhat, hogy olyan állatról írsz, amivel nincs mindennapi kapcsolatod. Valljuk be, más tartani és együtt élni például egy macskával, mint tévéből és egyéb forrásokból információt szerezni. Persze, ez sem lehetetlen, de alapos munkát kell végezni!

Bármiről is írsz, az adott állatnak legyen egy kidolgozott karaktere, hiszen minden állatnak, mint embernek megvan a maga személyisége. Ezért figyelj arra, hogyan változik a személye és az ember személye a történet folyamán!

Ne félj nekik szerepet adni

Az állatok és emberek kölcsönhatásban állnak, és az, ahogy egymáshoz viszonyulnak sokat elárul róluk. (Tehát egy apró információ, mint az, hogy egyik szereplőd utálja a lovakat, segíthet abban az olvasóknak, hogy kialakítsanak róla egy képet, véleményt. Vagy, ha a főhősnő macskája szívből utálja a lehetséges pasi jelöltet.)
Központi szerepet adhatsz neki, esetleg a főhős csatlósává léptetheted elő, vagy általa üzenetet közvetíthetsz az olvasóid felé.
Ne habozz felhasználni, mint szereplőd karakterfejlődésének egyik részesét, előlendítőjét, avagy hátráltatóját!

Ne feled, bár szeretjük őket, nekik is megvannak a hibáik, nem kell tapintatosságból tökéletességre törekedni.


Mielőtt és miután bevontad a sztoridba az állatot, fusd át és válaszold meg a következő kérdéseket:
Szükséged van egy állat karakterére?
Miért állatot választottál ember helyett?
Mi a helye és szerepe a történetben, a cselekményben?
Mennyire jól tudod bemutatni, akivel az olvasó szimpatizálhat, egyben azonosulhat?
Mekkora szerepe van abban, hogy az egyik szereplő jellemzőjét illusztráld?
Van valamilyen üzenet, amit általa közvetíteni szeretnél?

A te történetedben szerepelnek állatok? Saját kedvencről mintáztad vagy a fantáziádból építkeztél?

Félelem és rettegés, a kalózkodás

Hess, hipokriták! Nézz mélyen a lelkedbe... most nézz mélyen az táblagéped/telefonod/számítógéped zugaiba. Ártatlannak vallod magad? ... Van olyan tartalom, amit illegálisan töltöttél le? Íróként azt várod, hogy mindenki fair playként játsszon? Hát olvasóként...?

Már körbejártuk annak a témáját, ha olyan tolvajok járnak a portádon, akik ellopva a munkád újra közzéteszik és maguknak vallják azt, ezért most menjünk neki azoknak, akik letöltik, feltöltik más szellemi tulajdonát, a művet, de nem állítják, hogy ők írták volna.

Az internet korában a film- és zeneipar (és társaik, mert vannak még) állandó áldozata a kalózoknak, és mióta a könyvek sorjában jelennek meg digitális formában, a kalózok rájuk is kivetették hálójukat.


Védelem és biztonság... hol marad felhasználóbarátság?

Azok, akik különösen félnek a haramiáktól, a visszaszorításukra DRM-rendszerekkel, azaz másolásvédelemmel láthatják el regényeiket. Kérdéses, mennyire jó megoldás?
Sokan nem szeretik és most nem a kalózokról beszélek. Másolásvédelem ide vagy oda, amit valaki el akar lopni az pár kattintás után általában megtalálja a módját. Az efféle védelmek inkább a fizető olvasók életét nehezítik meg, akik nem csak a Kindle olvasógépükön szeretnék olvasni, de más, egyéb kütyüjükön is. Az ügyfelek bűnhődnek, a kalózok kötetlenül olvasnak.




A kalózok tényleg az ellenségeink?

Több helyen olvastam, miszerint az író igazi ellensége a homály, nem a kalózok.
Furcsa megállapítás, de lehet benne valami.

A kalózok előbb vagy utóbb megtalálnak, főleg, ha híred megy. De mi van, ha pont ők segítenek ebben?

Szinte megállíthatatlan a lopás, ha valami felkerül a netre az a legtöbb esetben ott is marad, és vírusként terjed, ez történhet a könyveddel is... igaz, a jogdíjak elmaradnak.
Viszont nyerhetsz rajta, megugorhat a vásárlók száma...
Kalózpéldányok, mint marketingfogás?
Mint írtam, a kalózok általában csak le és feltöltenek, de nem mondják magukénak a műveket, nem távolítják el az író nevét. Általuk széles körben megismerhetnek. Az olvasók, akik megszeretik a regényed, a stílusod, téged, feltűnhetnek a rajongói oldaladon, és hű csatlósaiddá válhatnak, akik a későbbiekben nagy eséllyel az eredeti könyvet akarják megszerezni maguknak, legális úton.

Persze senkit sem arra bíztatok, hogy pakolja fel a regényeit letöltő oldalakra, de olykor nem árt próbálkozni, és valamit ízelítőként, ingyen az emberek orra alá dugni.


Coelho így vélekedik a témáról:
“You’ll have to share in order to get some revenue”.
“Don’t be fooled by the publishers who say that piracy costs authors money.”





Okok és megoldások


Miért játszanak kalózosdit felnőtt emberek?

1. Az emberek manapság nem szeretnek fizetni szórakoztató cikkekért, ma már minden ingyen van a neten! ...
2. Ha fizetnének is, az összeg túl magas.

Megoldás:

1. Ellenük nincs mit igazán tenni, a gondok a fejekben vannak.
Terelhetjük őket, de maguktól kell rájönniük, hogy az e-könyv ugyanolyan érték, mint a nyomtatott változat. A szerző szívét-lelkét, idejét, és rengeteg ráadást ölt munkájába, tisztelni kell.

2. Az előbb ismertem el, az író sokat ad magából a könyve írásakor, de jó, ha reális marad: Könnyen elérhetővé kell tennie regényét, tisztességes áron. Ez talán megállítja, vagy legalább megfontolásra kényszeríti a kalózokat.

3. Ha olyan felfedezést teszel, hogy könyved egy letöltő oldalon szerepel az engedélyed nélkül, akkor szólítsd fel őket az anyag eltávolítására. Ha különösen felzaklat a dolog, akkor a weboldalt üzemeltetőknek írhatsz, hogy tegyenek lépéseket az illegális tevékenységet folytató oldal ellen.



A kalózok jók vagy rosszak, tök mindegy, jelen vannak, és az vesse rájuk az első követ...
Megtörtént az önvizsgálat, átnézted az elektronikus adathordozóid?

A kalózlét jogi következményeket vonhat maga után.


Mit gondolsz? Vannak pozitív szegmensei a kalózkodásnak?  Félsz, hogy egyszer regényed kalózmásolatára bukkansz az internet bugyraiban?

S.O.S! Tolvaj járt a házamban!

Előfordult már veled, hogy meg akartad osztani a munkád a nagyérdeművel, csatlakozni akartál írói csoportokhoz, bétáztatni szeretted volna a műved,  de a félelem, hogy valaki ellophatja formabontó ötleted mégis visszatartott?

Ki ne ismerné a plágium fogalmát?
Ha mégsem, akkor tádám:

Sok híres és hírhedt, nagy ember élt vele, vagy szenvedtek károkat emiatt. Nos, nem kell se hírhedtnek, se híresnek lenni, de még nagynak se, hogy a plagizálás áldozatává essünk.
De tiszta fejjel gondolkozzunk el azon, mennyire valós ez a veszély?

Hány olyan kókler képes azzal tölteni az idejét, hogy nem túl óvatos írókra vadászgat abból a célból kifolyólag, hogy elrabolja annak ötletét, és nehezen megvalósítsa azt akárhány oldalon keresztül, majd véres, kitartó harcok árán eladja? Ki akar más munkájával vacakolni? Az író nem azért ír, hogy a fejében létező, saját történetét elmesélhesse?
Ha vannak is (mert legyünk reálisak, vannak) ilyen enyveskezű egyének miért csapnának le egy olyan feltörekvő szerzőre, akinek egyelőre nincs híre?

Lássuk be, annak esélye, hogy egy ismeretlen egy másik ismeretlentől lopkodjon elég elenyésző.

Továbbra is ragaszkodsz hozzá, hogy bár kezdő vagy a szakmában, az ötleted tényleg olyannyira jó, hogy valaki le akar csapni? Rendben, és aztán?

Egy ötlet csak egy ötlet, azt meg is kell valósítani. Van róla némi segédfogadalmunk, hogy mitől különlegesek a gondolataink? Nem, nem attól, hogy a miénk, hanem attól, hogy hogyan közvetítjük azokat, attól, hogy csak te tudod úgy kibontani, hogy igazi értéke legyen. Nem hiszed? Adj két embernek azonos ötletet/gondolatot! Mit kapsz? Két különböző történetet.
Most add ugyanezt egy csoportnak! Ahány író, annyi verzió. Különböző sztorikat kapsz megint, de mivel sok író vesz részt a kísérletben annál nagyobb eséllyel kaphatunk hasonló történeteket.

Erről jut eszembe...

Tyúk vagy a tojás?

Evolúciós elmélet, természetes szelekció… halljuk, ki ugrik be? Darwint vágtad rá? Nem lep meg. Tudod ki Alfred Russel Wallace? Semmi? Pedig ugyanabban az időkben csiszolgatta kísértetiesen hasonló teóriáját, mint Darwin… Bizony. De Darwin megijedt, hogy elillan a dicsőség, ha Wallace előbb publikál, hát mit tett? Megelőzte. Helló, darwinizmus, viszlát Wallace, köszönjük a kezdőlökést! Nehezteljünk Darwinra, mert plagizált? Nem, különben sem plagizált. Ami történt úgy nevezik, hogy többszörös/egyidejű felfedezés. Különböző emberek, különböző helyeken ugyanazt a gondolatot ragadják meg és fejtik ki.

Előfordulhat ez az írókkal is, hogy könyveik már-már kellemetlen mennyiségű hasonlóságot mutat? Hogyne, sőt, elképzelhetetlen, hogy valakinek ne legyen a tiédhez hasonló ötlete, főleg, ha számításba vesszük a trendeket. Pech, nem tehetünk ellene semmit, egy ötletet nem védethetünk le.
A trendek elhitethetik veled, hogy valaki plagizált. Pár éve vámpírokba botlottunk úton-útfélen, ha akartuk, ha nem? Manapság a csapból is erotikus könyvek folynak? Hogyan lehetséges? Azt hiszem, tudjuk a választ.


Akik nagyban játszanak...


El akarod küldeni a kéziratod egy kiadónak, de mi van, ha nem tartanak igényt rád, viszont a művedre igen...? Mi van, ha elutasítanak, de az ötletet megtartják maguknak?! Indokolt-e a félelmünk? Nem, ne pánikolj, a paranoia rossz társ.
Egyik kiadó sem fogja ellopni a kéziratod, sem az ötleteket, ugyanis ők nem erre specializálódtak. A kiadók az eladható ötleteiket jól papírra vető írókat keresik, akik nem csak egy könyvet adnak ki kezeik közül, de többet is. Jó írók kellenek, akik hűséges olvasói tábort tudnak szerezni kiadójuknak és önmaguknak.
Különben is,a  nagyüzemi lopkodásnak híre menne...


Nem csak ötlet, de könyv tolvaj

Annak esélye elég karcsú, hogy valaki teljes egészében lenyúlja a munkád. (Ez inkább rajzolókkal, bloggerekkel fordulhat elő, akiknek a művét, bejegyzéseit mások lementik, és újra közzétéve magukénak vallják.)

Tegyük fel, ez mégis megtörtént, mit tehetsz ellene?

Ha online látod ezt, felveheted a kapcsolatot a tolvajjal és megkérheted, hogy távolítsa el az anyagot, miután megsértette a szerzői jogokat. Légy udvarias, ne menj rögvest torokra. (Valakinek online mindent szabad, minden ingyenes, de, ha a tulajdonos ép ész érvekkel kopogtat az ajtón, és bizonyítani tudja, hogy az ő tulajdonát tüntette fel sajátként talán hatni lehet a személyekre.)
Ha nem jársz sikert a blogger/tolvaj szolgáltatójánál panaszkodhatsz, vagy nyilvánosan a lopósra mutathatsz. Könyvek/kiadók esetén a kiadóddal rendezzétek le az ügyet.


Bár roppant dühítő a plágium, ne aggódj, nem fogja kinyírni írói pályafutásod. Az érzelmi veszteség mellett úgyis felfoghatod a dolgot, mint az elismerés nem túl szép formáját, tehát valamit jól csinálsz, csak így tovább!



Volt már szerencsétlenséged plágium áldozatává válni? Mit tettél? Szoktál amiatt aggódni, hogy valaki lop tőled?

© Copyright 2015. Theme by Way2themes