Mikor sok(k) a sok(k)? Avagy tömegnyomor bármi áron


A hétvégén volt szerencsém megnézni az Avengers-Ultron korát! (Mindenki sipirc a moziba!:)) De ez nem egy fangirlös örömtánc helye, és nem is kritikáé a filmről, hanem egy gondolat bontogatása, ami akkor fogant meg bennem, amikor megtudtam, hogy még több hiper-szuperhőst fognak a második részbe gyömöszölni.
Tudom, a képregények univerzumában még ennél is többen vannak, de ott el tudják szórni őket ebben-abban a részben, itt viszont egy film jut X szereplőnek. Féltem, hogy az újakat nem tudják kibontani, attól meg annál is inkább, hogy az újak elveszik a régiektől a reflektorfényt, és a karaktereik stagnálni fognak, semmi fejlődés, csak vannak, hogy legyenek.
Nem megyek bele a film boncolgatásába, mivel Magyarországon még nem adták le, szóval csak annyit fűzök hozzá, szerintem elég jól oldották meg a feladatot.

De mindenki meg tud birkózni egy sok emberes szereplőgárdával? Mennyi a túl sok? Azaz mennyi szereplőt engedélyezhetünk maguknak?

A válasz előtt beismerem, igen, megint a karakterekről lesz szó, de mit tegyünk? A kedvenc témám, hiszen ők a történet mozgatórugói, a szíve, ami előrehajtja, és amihez, illetve akikhez igazán ragaszkodnak az olvasók.
Viszont, mint minden mást ennek a használatát is kontrollálni kell.

Most pedig jöhet a kérdésre a válasz:

Annyit, amennyit az olvasó nyomon tud követni. Mint írtam, kontrollálnunk kell magunk, a szereplők számát, ugyanis jóból is megárt a sok, ezért ne terheljük közönségünk túl sok karakterrel.

Természetesen nem csak az olvasókra kell figyelemmel lenni. Annyi szereplőt kell válogatnunk, amennyi a történet szempontjából szükséges.

Mi a teendő, ha felmerül az "ami sok az tényleg sokk?" kérdése? Hogyan küszöböljük ki a gondot?

1. Értékeld át a karakterek létjogosultságát

Tíz emberre van szükséged, vagy öttel is el tudod mondani a sztorit?
Tudom, sokszor érezhetjük úgy, hogy a legutolsó ember is fontos, pedig lehet, hogy ez épp ellenkezőleg van. Ezzel a makacs ragaszkodással árthatunk a történetnek.
Ha két (vagy több) karakter egyesíthetünk, akkor váljon belőle egy teljes személy.

2. Ezek emberek nem áldozati bárányok

Gyakori hiba, hogy valaki csak azért tesz a történetébe tömegeket, hogy aztán ezt a tölteléket feláldozza, azaz megszabaduljon tőlük, remélve, hogy érzelmi hatást érhet el. Az olvasó tudja, hogy ezek a szereplők nem voltak fontosak, és csak azért készültek el, hogy meghaljanak. Az ilyen áldozati bárányok teljesen feleslegesek. (Lásd: Star Trek piroskák)


3. A szereplők bemutatása

Sokakkal szeretnél játszani? Nem baj, de jobb lesz, ha nem mindenkit egy jelenetben mutatsz be. Ne terheld le az olvasót egyszeriben, mert annak csak kavarodás lesz a vége.

4. Emlékezz rám

A legfontosabb: Minden karakter legyen emlékezetes, egyedülálló!
Legyen emlékezetes tulajdonságok, külső ismertetőjegyük, cselekedetük, bármi, ami megragad az olvasó memóriájában.


5. Ne vágjunk egymás szavába

Ha sokakkal van dolgunk, a párbeszédek megírása a szerző részéről nehézzé válik, ugyanúgy, ahogy az értelmezés az olvasóéról. Nem baj, ha sokan vesznek részt egy eszmecserében, de légy óvatos. Jól fel kell építeni a beszélgetést, nehogy egyes karakterek csak felesleges, irreális, rövid szavakat, megjegyzéseket böfögjenek közbe, vagy egymás szavába vágva elhatalmasodjon a káosz.


6. Helyszínek

A rengeteg szereplőt, sokszor jó különböző helyen "tartani". Azaz felállíthatsz csoportokat, melyek szálai egymástól külön, idővel egyben is tovább futhatnak. Ez kicsit letisztítja a helyzetet, nem zavarodunk bele az egy helyre zsúfolt karakterbe.
Míg egy bizonyos helyzetben szükségtelen karakterek máshol járnak az olvasó kicsit kikapcsolódhat, kevésbé kell megosztania a figyelmét.


A kevesebb néha több, de a több is szükséges...

A kevesebb, de érzelmileg kidolgozott karakterek sokkal jobbak, mint a sok, de egyszerű.
Természetesen kellenek másodlagos és harmadlagos karakterek, akik egy reális, emberekkel teli világot alkotnak, de nem kell minden másodlagos-harmadlagost szereplőként kezelni, és foggal-körömmel minden jelenetbe pumpálni a teljes gárdát, mert az igazi főhősöket könnyedén a sztori árnyékba taszíthatják. Emellett a túl sok karakter megnehezíti a történetet menetét, nem mindenkit ismerhetünk meg eléggé, ami idegesítő, és igazán semmire/senkire sem lesz időnk.

Tehát a karakter túltengés megbonyolítja a dolgokat. Persze a sok szereplős felállás izgalmas, viszont -ahogy mondtam,- egyben kaotikussá teheti a sztorit. Erős kéz kell hozzá, és átgondoltság, ugyanis előfordulhat, hogy az olvasó nem igazán tud emocionálisan kötődni hozzájuk, mert nem tudja kit válasszon, kit követ, és mielőtt végre letenné a voksát, érkezik egy újabb szívrabló. Pedig az olvasónak törődniük kell a szereplőkkel.

Ahogy mindig, itt is az egyensúlyon van a hangsúly.
Mindig tedd fel a kérdést: Mennyi karakterrel lehet elmondani a történeted?
A főszereplőket nem lehet kipaterolni, a már említett másodlagosokat sem (csatlós, tanító, stb.). Vannak úgynevezett perifériás szereplők, akik afféle háttértáncosok. Pár sort, bekezdést igényelnek, de ott vannak, valóságossá, mozgalmassá teszik a világot, majd elhagyják a sztorit. Őket nyugodtan ki-be lehet pakolni, ha túl sokan tömörülnek, akkor egyeseket véglegesen ki lehet vágni az egész történetből, mint holtterhet.

Valójában mindegy hány karakterrel operálsz, a lényeg, hogy ne felejtsd, valamennyien egyedülálló személyek, ezért alaposan gondold át hányat tudsz végig vinni az úton, fejlődésen, konfliktusokon?


Összefoglaló, ha sokakkal játszol + kiegészítve pár apró tippel:

- Mindenki legyen önálló személyiség.
- Kerüld, hogy két szereplőt ugyanúgy hívjanak, vagy a nevük csengése nagyon hasonló legyen. (Kivéve, ha a történet szempontjából ennek célja van.)
- Egyszerre ne hozz be túl sok szereplőt bemutatásra! (Példa: A Hobbit, a törpök legfőbb karakterei külön-külön, esetleg párban érkeztek.)
- Ha különböző nézőpontokból írsz soha ne keverd azt egy jeleneten belül.
- Legyenek emlékezetesek. Lehet, hogy egy karakter két-három fejezeten keresztül nem szerepel, de amikor visszatér az olvasó gond nélkül azonosíthassa visszaolvasás nélkül.
- Legyenek követhetőek a párbeszédek!
- Fusson nyugodtan több cselekmény párhuzamosan, hogy csoportokra oszthasd a gárdát.
-  Ha rövidebb sztorit írsz, akkor különösen ajánlott kevesebb emberrel melózni. Ők nem rabolják el a figyelmet a főszereplőről, és a másodlagosokról.


Nem célom elrettenteni a többszereplős történetektől, sőt, részemről szeretem, ha sokakat lehet nyomon követni. Egyik kedvenc példám, amivel zárom is soraimat J.R.R. Tolkientől A Gyűrűk Ura. Annyian vannak ebben a történetben, mint az oroszok, de Tolkien megtalálta az egyensúlyt.
Különböző népeket vonultat fel, akik különböző társadalmi osztályokból származnak, eltérő világképük, érzelmi prioritásuk, kultúrájuk, beszéd stílusuk stb. Különböznek, de egy közös céljuk van, amit külön utakon próbálnak elérni. A szereplő-, jelenetváltások során egyik tagról sem feledkezünk meg, mert Tolkien tudta, hogy minden karakter fontos, egyedi és emlékezetes.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Copyright 2015. Theme by Way2themes