Lassan (csigalépésekben számolva), de biztosan elkészül a Hopeless Cases II. része. Alig várom már, hogy – nővérem szavaival élve – felkerüljön a pontra az i… Az olvasóim lelkesek, a hátvédem, aki mindig lökdös, hogy kapaszkodjak felfelé az írók létráján, biztat, minél előbb publikáljam. Azonban azt nem tudják, hogy hátra van még a munka java, ugyanis az írásnál kénytelenek vagyunk megkerülni azt az alapszabályt, miszerint: Előbb a munka, aztán a szórakozás. Az írás igazi, szórakozás, akkor is, ha nem mindig egyszerű, az újraolvasás, átírás/javítás viszont az igazi meló.
Az írók munkája olyan, mint a kovácsoké. A jegyzetekből, a nyersanyagból kiöntjük az első kéziratot, amit sokáig hevítünk, jól megdolgozunk, de mielőtt még kihűlne formáznunk kell.
Néhányan már az alkotás folyamatában felülvizsgálják a készülő könyvet. Újra- és újraolvassák a fejezeteket, átírják azokat, toldozzák-foltozzák. Ez egy jó módszer, én is élek vele, de hiszem, még ez sem ment fel a végső nagy átolvasástól, és kalibrálástól.
Az újraolvasásnak, és javításnak nincsenek kőbe vésett szabályai. Nem lesz attól jobb, vagy rosszabb egy könyv, mert ki így-ki úgy csinálja. Egyesek a regény befejezte után rögtön munkába állnak, mások félreteszik, hogy kicsit elszakadjanak tőle, és később objektíven nézhessék át.
Amit javaslok az újraolvasáshoz:
Változtasd meg a betűtípust, a közeget, hogy el tudj válni a műtől, mintha valami újat, másét olvasnád.
Hangosan olvasd, hogy meghallhasd a nem összecsengő szavakat, mondatokat, gondolatokat.
Ebből következően itt van pár dolog, amire figyelj: Az összhang és részletek: Ugye minden állandó? Egyik karakter szemszíne, hajszíne, családi állapota, hobbija, (stb.) sem változik meg? Az emberek beszéd stílusa az elejétől a végéig megmarad (szleng használata, tájszólás, akcentus, választékosság, stb.)? A szereplők között kiépítettél kapcsolatokat? Ezek megalapozottak? Az idő múlása rendben van? A karakterek, a cselekmények, és a motivációk következetesek?
Légy őszinte! Vannak olyan részek, melyek kifejezetten untatnak? A felesleges töltőanyagot vágd ki, vagy rövidítsd. Ahogy hangsúlyoztam, a felesleges részletekkel légy szőrös szívű. Előfordulhat, hogy egy lassú szakasz értékes, és az eltávolítása a történet kárára válna.
Ha különösen eltökélt vagy, esetleg különösen böki a csőröd az egyik rész, akkor kezdj bele újra. Írd meg ismét, és bizonyosodj meg róla, hogy ezt tényleg így akartad-e írni, tényleg ezeket a szavakat akartad-e használni.
Akárhányszor nézed át az alkotásod, készíts jegyzeteket a fellelt hibákról, arról, amin változtatni szeretnél, aztán javíts. Vizsgáld felül az elvégzett munkát, ha kell még egyszer szedd rendbe! Tedd ezt mindaddig, míg végül elégedetten kelsz fel az asztalodtól.
Tudd, mikor kell megálljt parancsolni! Egy regény a szerzője számára sosem lesz tökéletes, vagy kész. Azonban erőt kell vennünk magunkon, és ellen kell állnunk a kísértésnek, nehogy bekerüljünk az ördögi körbe. Ha eljött az ideje, hagyjuk, hogy a műveink kirepüljenek a fészekből.
A helyesírást direkt kihagytam. Arra mindig tessék ügyelni! Emellett a legvégső átolvasásnál ez legyen az, amire tényleg odafigyeltek, hiszen a könyvet el kell engedni, mert a tartalom felkészült a megmérettetésre. Azonban, ha felkészült, akkor illően “öltöztesd” fel, adj a megjelenésére.
Te át szoktad írni a történeteidet, vagy az első változat után hagyod, hogy ebben az alakjukban próbáljanak szerencsét? Ha átírod, hányszor teszed?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése