Ha kiadásra szánod a novellád/regényed, ne feledd, hogy a cím nem csak művészi szempontból fontos, hanem kereskedelmiből is.
Az iskolában megtanították, hogy a címnek figyelemfelkeltőnek kell lennie, kapcsolatban kell állnia a témával, azaz valamennyire utalnia kell rá, nem szabad túl hosszúnak lennie.Remek tanácsok, de ezzel még nem vagyunk kint a vízből. Sőt, egyelőre ne is legyünk kint, merüljünk el egy kicsit.
Néhány író még az írás előtt szereti megalkotni a címet, hogy szemük előtt tarthassák a célt. Másoknak út közben jön meg az ihlet, a leírtakban találják meg a befutót. Megint mások a történet végén lelnek rá, miután feketén-fehéren előttük áll a teljes mű.
Javaslom, ha előbb, ha később született meg a cím, mint a sztori mindenképp olvasd át alaposan és egyeztesd a kettőt egymással. Gondold át, kapcsolatban áll-e a cím a történettel, mennyire találó?
Mire érdemes figyelni:
1. Találjuk meg az egyensúlyt. Kerüljük a túlságosan felejthető és a túl kacifántos, giccses címeket.
2. Mindenképp érdemes kigúglizni a befutó címet, elkerülve, hogy már megjelent könyvekét “lopjuk el”.
3. Ne legyen túl hosszú, egyesek szerint a 2-3 szavasok a legjobbak. Persze, a kiemelkedően jó több szavasok is létjogosultságot nyerhetnek.
4. Légy kreatív! Jómagam szeretem a rejtett címeket, melyek plusz jelentéssel bírnak. Lehet, hogy végig klappol a cím, de amikor elolvasom rádöbbenek, hogy másként is lehet értelmezni. Szerintem sokan díjazzák ezt az extra ajándékot.
5. Ne szabotáld a történetet! Ha a regényed titokzatos, sejtelmes, ne lődd le a poént, a végét. A célozgatással talán már a könyv első felében kitaláljuk a rejtély kulcsát, és így vesztünk az érdekeltségből
Íme még néhány általános ötlet címadáshoz:
A legegyszerűbb, ha a szereplőnk nevét határozzuk meg címként:
Twist Olivér
Copperfield Dávid
Jane Eyre
Robinson Crusoe
Használhatjuk a főhős nevét némi bővítéssel:
The Great Gatsby
Ivan Ilijics halála (Tudom, utal a végkimenetelre, de valamiért mégis hangzatos, nagyon szeretem.)
Bridget Jones naplója
Stanley, a szerencse fia
Olyan címet is adhatunk, melyben nem szerepel konkrétan a központi karakter neve, hanem csak utalunk rá:
Az angol beteg
Monte Cristo grófja
A vörös sárkány (Határeset.)
Hangzatos lehet lelki állapotot, érzelmet, elvont fogalmat címként adni:
Büszkeség és balítélet
Értelem és érzelem
Bűn és bűnhődés
Büszkeség és balítélet
A történet önmagában is kiváló forrása lehet a címek - különösen, ha a főszereplő küldetésének céljára mutat.
Adhatunk kettős címet, mely, mint már említettem kétértelmű és a többi.
Személy szerint, én sokkal nehezebben birkóztam meg a címmel, mint magával a sztori megírásával. A történet készen állt, de a cím egyre csak váratott magára. Harmadjára is megemlékezem erről, de szeretem a többértelmű címadást, ezért is ruháztam fel regényem egy kétértelművel. Így lett született meg regénysorozatom főcíme, a Hopeless Cases.
Mindenekelőtt utalok az FBI ügynökpáros munkájára, ügyeire, melyek fordításban reménytelen esetek. Másrészt utalok a páros egyik felére, a főhősnőre, akit Hope-nak hívnak, és legalább olyan reménytelen, nehezen kezelhető és megfejthető, mint a megoldásra váró bűnügyeik.
Végszóként: Ne feledjük, bár a cím méretét tekintve eltörpül irományunk mellett, legalább akkora súlya van, hiszen ezzel fogják azonosítani a tartalmat. Kiválasztásánál legyünk nagyon körültekintőek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése