Ez a hang a sajátunk, amin nem változhat a hangulatunk, a körülmények miatt, hacsak nem tudatosan akarjuk ezt. Ha változik, továbbra is tükröznie kell a személyiségünk.
Az irományunk nem lehet száraz, személyiséget kell kölcsönöznünk neki, aminek át kell jönnie az oldalon.
A jó, erős hang segít észrevenni, hogy minden szó számít. Összhangot teremt, és megragadja az olvasók figyelmét, kapcsolatot teremt velük. Ezt fogják a fejükben hallani.
Az írói hang egyik alkotóeleméről, a stílusról az előző héten már beszéltem, az attitűdöt nem hiszem, hogy magyaráznom kellene, de a hangnemről érdemes pár szót megejteni.
Hangnem
Ha a hang a történet személyiségét adja, akkor hangnem a hangulatot. Ez a mentális hangnem hasonlít a beszédünk általános hangneméhez, amit az attitűd befolyásol.
Példa:
“Add már ide a távirányítót! - öklével a fotel karfájára ütött.”
“Kérlek, ideadnád a távirányítót? - kérdezte szelíden mosolyogva.”
Sokféleképpen lehet elkérni azt a távirányítót. A legjobb az, ha kipróbálod ezeket. Utána kiválaszthatod azt, amelyik a legjobban passzol.
A hangunk lehet fix, mint vicces, cinikus, de a hangulat, a hangnem az alkotástól, a karakterektől függően lehet sötét, gúnyos, dühös, keserű, humoros, arrogáns, idillikus, informális, szarkasztikus, ironikus, stb.
Nem kérek csendet! Legyen hangod!
Attól félsz, hogy nincs sajátod? Meg akarod tanulni, esetleg másolni szeretnéd valakiét? Egyik sem lehetséges.
Ne akarj mindenkinek megfelelni. Fogadd el, hogy majd akadnak olyanok is, akik elolvassák a regényedet, novelládat, versedet, de nem tetszik nekik az írói hangod. Nem számít. Az a lényeg, hogy a tiéd legyen. Az erőltetett, másokról koppintott hang sokkal rosszabb, mert kihallani, hogy az nem te vagy, hanem egy összetett, “sok más te”.
Légy természetes, és ragaszkodj a saját hangodhoz! Ez veled született, benned van, csak hagyd kibontakozni, úgy ahogy más képességed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése