Egy hét kilenc nap, egy nap negyvennyolc óra, tavasz után jön a tél, a főhősünk pedig hétfőn ünnepelte a harmincadik születésnapját, és másnap, vasárnap nyűgösen ébredt!
Így van, vagy nem így van? Semmi sem böki a csőrünk? Hacsak nem valami fura dimenzióban játszódik a történet, akkor nincs hiba, ám, ha felrúgtuk az időrendiséget írás során…

Könnyű a cselekménnyel sodródni, belemerülni a írásba, és még könnyebb mindeközben elfelejteni, hogy nyomon kellene követni az időt.

Ha feltűnik a hiba, némi keserves kutatás és javítás után kiküszöbölheted, de ha nem, és nyomtatásba kerül a műved, másnak biztos szemet fog szúrni, ami nagyon kellemetlen dolog.

Hogyan küszöböld ki az időzavart?

Mindenekelőtt tudd, hogy körülbelül mennyi időt fog felölelni a sztori.

Rövidebb időkorlát esetén a sztori feszültebb, intenzívebb lehet, ám, ha túlságosan rövid idő leforgása alatt játszódik, hihetetlenné válhat.
Hosszú: Biztosan jut a karakterek személyiségének, motivációjának, a cselekmény kibontásának idő, de kell a korlát, mielőtt úgy elhúzódna az egész, hogy unalomba fordulna a kezdeti lelkesedés.

Ne veszítsd el a kontrollt

1. Naptár:
Online és papír formában is egyszerűen, ingyen hozzá lehet jutni naptárakhoz. Használd a fiktív történetedhez fiktív naptárt.
Írd le röviden a nap legfőbb eseményeit. Ha jól, rendezetten vezeted, gyorsan visszakeresheted a történések időpontját.
Kifejezetten javaslom használatát (mondhatni elengedhetetlen), ha történelmi regényt írsz, amikor is pontosan kell tudnod mikor mi történik.

2. Idővonal
Használj idővonalat, ha a történet eseményei gyorsan, rövid időn belül követik egymást.
Az idővonal sokkal részletesebb kidolgozást enged, hiszen vannak olyan regények, melyekben majdnem minden perc számít.
Ez lehetővé teszi, hogy meglásd a lyukakat, az ellentmondásokat. (Egy szereplő nem lehet két helyen egy időben...)

Az író nem andaloghat az álmok földjén idő nélkül, arra alapozva, hogy úgyis kiköt a sztori végén. Nem elég, ha tudod mikor kezdődik és mikor ér véget a történetnek, a köztes idővel is el kell számolnod.

Találd meg a hozzád legtesthezállóbb, legmegbízhatóbb módszert, mellyel nyomon követheted az események időrendiségét. Ha biztosra akarsz menni, a naptárnál és az idővonalnál is felírhatod az időpontokhoz tartozó oldalszámot. Azt nem javaslom, hogy minden apróságot kijegyzetelj, mindig nagyvonalakban, de gyorsan értelmezhetően gyűjtsd ki: ki, (mikor (óra)), hol, mit tett. Nézegesd a fiktív naptárad/idővonalad, legyen előtted íráskor. Talán ostoba, fárasztó módszernek tűnik, de hidd el, tudom miről beszélek, estem már időzavarba, és minden volt, csak nem kellemes a kijavítása.

De az ördögöt elvileg jobb elkerülni, de hogyan? Kezdjük azzal, hogy megválaszoljuk a következő kérdést: Mit csinálunk az írás által? Szórakoztatunk! Ez egy remek válasz. És még?

Információt adunk át.

Ennek mikéntjét kell megértenie az írónak, na meg azt, hogy hol és mikor kell megosztania a birtokában álló információkat.

Kerüld el az információs dugót... mindenki utál dugóba keveredni, egy helyben, halálos unalomban rostokolni.

Soha ne légy az az író, aki lustaságból a "gyorsan lerendezek mindent, később már nem lesz vele gond" elvét vallja. Az információkat nem zsúfolhatod egy helyre, hogy aztán mindet egy szuszra az olvasód nyakába zúdítsd.

A dugók fajtáji:

Háttértörténet:

Itt van Manyi, a főhősnő, született 1989. március másodikán, édesapja raktáros, anyja háztartásbeli, a húgának volt egy Bob nevű aranyhala... Manyi ötévesen madulaműtéten esett át... aztán a nagyapja kevésbé szerette, mert... és amikor hétévesen eltörte a lábát... blablabla... és hát emiatt aktív tagja a drogfogyasztó társadalomnak. Állj! Kész, az olvasó túl van terhelve.

Az iménti az egyik leggyakoribb hiba. Nem lehet első nekifutásra elmesélni a szereplők háttértörténetét. Főleg kerüld el rögtön a könyv elején. Miért? Mert egyelőre senkit sem izgat különösebben a szereplő háttere, hiszen még nincs különösebb ok, ami felkeltette volna az olvasó érdeklődését. Ez nem jelenti azt, hogy nem adhatnál meg pár érdekes részleteket a karakterekről, de csakis akkor borítsd ki a bilit, amikor a cselekmény szükségessé teszi.
Noha nehéz, de nem lehetetlen kitalálni, mikor, hol kell elejteni némi háttér információt. Most írom a sorozatom harmadik részét, és még az első részből is maradtak megválaszolatlan kérdések, és még lesznek is a jövőben. Hogyan adom át az infókat? Apránként. Dialógusok, visszaemlékezések formájában, mások által elbeszélve, vagy néhány elejtett megjegyzéssel. Természetesen, ha nem akarod elmondani, homályban is veszhet a háttérsztori.

Világépítő dömping:

Az előzőnél is gyakoribb hiba. Főleg fanatsy és sci-fi írók "esnek a csapdájába", ám esetükben elfogadhatóbb, mivel több információt kell átadniuk a megálmodott világról, hogy az olvasók jobban belelássanak, jobban megértsék a hátteret és annak szabályait. Tehát ekkor több magyarázatra van szükség, mint a reális világban játszódó történeteknél.

Azonban, ha a mi, szép kis világunkban zajlik az esemény nem javasolt elveszni a részletekben, és nem kell a magától értetődő dolgokat leírni, mint hogy a háznak falai vannak, melyeket aztán elemezhetünk az összetételétől kezdve, a legapróbb repedéseken át a legparányibb foltig...

Bármilyen világban is játszódik a történetet, azt sokszor a főszereplő szemével látjuk, aki rendelkezik némi előismerettel, tehát nem kell mindent az alapoktól kezdeni. Ne magyarázz mindent körbe, az olvasók nem ostobák, a sztori előrehaladtával összeáll nekik a kép.
Itt is meg kell várni a pillanatot, míg az az infó, hogy milyen színű a réti virág szükségessé nem válik.

A Stark szindróma, technikai dugó

Szorgalmasan kutakodtál, a mélységek legmélyébe merültél, hogy megértsd hogyan működik egy autó motorja, hogyan hatástalaníthatsz egy bombát, ráadásul kung fu nagymester lettél egy éjszaka alatt. Tetted ezt miért? Hogy a megszerzett infót átadd az olvasóidnak, hogy megértsék a főhős gondolat menetét, hogy megmagyarázd a főhős bizony tudja miről beszélsz, mit csinál és általa az olvasók megismerjék egy tank összeszerelésének folyamatát, és a többi... De miért kell tudniuk mindezt? Ha összerakja azt a tankot elhiszem, hogy tudja mit csinál, nem kell nekem útmutató, úgyse szerelek tankot itthon.
Akkor miért mondod el a pontos, terjengős leírását a folyamatnak, vagy egyéb másnak? Mert Tony Stark vagy, te aztán tudod, hogy miről beszélsz, és büszkén be akarod mutatni, micsoda szakértő vagy, van alapja az elmondottaknak.

Mielőtt belebonyolódnál és kiokosítanád az olvasóid, fontold meg tényleg iszonyat lényegesek a beható technikai részletek?
Az olvasók nem tudják, és nem feltétlenül kell tudniuk mindenről.
A kutatásaid ne váljanak a történet kárára.
Persze vannak olyan helyzetek, amikor igenis szükség van a technikai információkra, de nem dömpingre.
Ha az egyik szereplő nincs tisztában a tank összeszerelésének módjáról, akkor egy másik felvilágosíthatja, és az olvasó is minimális, de értékes, és érdekes információhoz juthat. Ellenben, ha minden szereplő ismeri a titkát akkor még gyorsabban, összegezve átadhatod a szükséges infókat. Sőt vannak olyan részletek, melyeket nem is kell elmagyarázni, az olvasó megértheti a kontextusból. Egyszerűen csak ne magyarázz túl, légy élvezhető, és okos.

Érzelmek, gondolatok aprólékos kifejtése

Nem mindig beszélünk az érzelmeinkről, ezért nem is javasolt szavakba önteni azokat, inkább mutasd ki őket. Ám, előfordulhat, hogy az érzelmek, gondolatok utat törnek szavak formájában ez pedig egy nagy pillanat, a kitárulkozás, a gondolatok megosztása mással egy olyan jelenet melyre fel kell készülni. Viszont, ha nincs célod, nincs is nagy jeleneted, a karakter ne magyarázgassa az érzelmeit, mert az nem reális, és nem rejtélyes, nincs min gondolkodnia, nincs mi mögé látnia az olvasónak.

Az infó áradat a könnyű út. Az olvasó elé tenni mindent unalmassá, élvezhetetlenné és fárasztóvá teszi az olvasást. Ne szórd két kézzel az információkat, dolgozd ki a történeted, tudd, hogy mikor, és hogyan feded fel a lapjaid.

Manapság az íróknak úgy kell gondolkodniuk, mint a marketingeseknek. Nem csak az a célunk, hogy egy csoporthoz csatlakozzunk, hanem hogy  hozzánk csatlakozzanak. Ezért beszéltetnünk kell az embereket, az emberek szeretnek kommunikálni ilyen-olyan formában.
A marketing szakértők jól értenek ahhoz, hogyan provokálják ki, hogy megszólaljon a mélyen hallgató hallgatóság, és most íme egy lehetőség, amivel te is szóra bírhatod őket.

Hashtag azaz a kettőskereszt, röviden csak #.

De mi a hashtag?

A hashtag a közösségi médiában felbukkanó, térhódító, divatos, egyben hasznos jelenség, mondhatni mini link. Igazán a Twitter indította útjára, majd többek között olyan népszerű szolgáltatók vették át, mint a Facebook, Instagram, Tumblr, etc. Mára már a tévéműsorok adása közben is megjelenik a képernyőn az adott műsor saját hashtagja, hogy a nézők direkt, élőben tudjanak reagálni a látottakra.

A hashtagokkal kategorizálhatunk:
Mi magunk készítünk egy bejegyzést, képet, és megadhatjuk, hogy éppen fagyit eszünk, ezt az evés, fagylalt kategóriába csoportosíthatjuk a # által.
Szűrhetünk. Ekkor egy bizonyos hashtagra kattintva megjelenik az összes hasonló témájú bejegyzés. Tudni kell, hogy nem csak a saját posztjainkat találhatjuk a felsorolt eredmények között, hanem minden ugyanazzal a hashtaggal ellátott, publikus bejegyzést is.

Mire jó?

Remek közösségépítésre.
Bárhová is szeretnél tartozni (fitnesz csoport, egy adott könyv, vagy film fandomja, etc.) könnyedén megteheted, csak annyi a dolgod, hogy a posztjaid ellátod a megfelelő hashtaggal, és követed azokat, melyek neked valók. Tehát, ha Gyűrűk Ura rajongó vagy, akkor címkézd fel a bejegyzésed, hogy épp ezt a regényt olvasod, vagy ezt a filmet nézed. Hamar rád fognak találni a lelkitársaid, és ugyanúgy te is rájuk az ő #-nak köszönhetően.
Továbbá a hashtagok szociális üzenettel is bírhatnak, mozgalmak, kampányok hasznos elemei lehetnek. Általuk támogathatunk, kifejezhetjük együttérzésünk egy esemény bekövetkezte miatt.
Belső monológ, reflektálás egy jelenségre, mégpedig arra, amit te írtál a bejegyzésedben... Egyszerűbb példával. Tumblr: Több fiókkal is aktív vagyok, rebloggolom a képeket, saját bejegyzéseket osztok meg, és a hashtagokkal sokszor reagálok arra, amit épp megosztottam, vagy írtam, néha afféle utóiratot hagyok a kulcsszavak között, olykor csak ide-oda csapongó monológ formájában futtatom az elmém, máskor pedig hashtagokkal kommunikálok másokkal. Ez miért jó? Jó kérdés. Személyessé teszi a posztot, nem kötelező, de sokan szeretik így kifejezni maguk. (Tényleg csak olyan helyen tedd, ahol nem zavaró az efféle használat.)
A hashtagok által olyan lyukadhatnak ki a te oldaladon, profilodon, akik eddig nem is tudtak a létezésedről. Ismeretlenekből közösség, szerencsés esetben közönség szerveződhet! Minket emiatt érdekel igazán a hashtag témája.

Hogyan fordíthatjuk a javunkra?

Íróként a cél, hogy téged találjanak meg. Tehát tudd, hogy mire keres rá a hallgatóságod leginkább?!

Ha találkozót, dedikálást szervezel találj ki neki egy saját, eredeti hashtaget. Ennek előnye, hogy könnyen megtalálhatod eseményről készült képeket, élménybeszámolókat. Ugyanígy találj ki egy egyedi hashtagot a könyvednek. Mindenképp olyan kulcsszóval lásd el, mely képviseli a regényed, téged, az eseményt. A legfontosabb, hogy légy egyedi, könnyen megjegyezhető. Ha általános szavakkal bombázol, mint #írótalálkozó elveszhetsz a millió bejegyzés között, és csak remélheted, hogy valaki majd pont téged szúr ki, és még érdeklődést is mutat a bejegyzésed iránt. Mindemellett érdemes az egyedihez pár általános, releváns kulcsszót is beszuszakolni. Miért? Mert a nevedre, a könyved címére (stb.) csak az fog rákeresni, aki ismer, de az egyszerű, hétköznapi hashtagekkel többekhez érhetsz el.
Ha jól választod meg a sajátod, terjedni fog, amire, ha ránéznek te és a könyved fog bevillanni.

Mire ügyelj még használatakor?

Csak egybeírt betűsort értelmeznek hashtagként. (Például, ha azt akarod írni #-gel, hogy “#ma megjelent a könyvem” csak annyi fog hashtagként megjelenni, hogy #ma, így működik a dolog: #mamegjelentakönyvem.)
Figyelj arra, hogy az adott oldal elfogadja vagy sem a hashtagok (........hashtagek? A franciák ástágnak ejtik, hadd használjam így.) használatakor az ékezeteket! Nekünk, magyaroknak furcsa, és megpróbáltatásokkal teli kihívás lehet ékezetek nélkül írni, de nincs mit tenni, sodródjunk az árral.
Soha, de soha ne élj vissza a hashtagokkal! Egyszerűen idegesítő, és a tumultus elvonhatja a figyelmet arról, amit valójában üzenni akarsz. Válaszd ki a legfontosabbakat, melyek legjobban közvetítik mondanivalód.
Lehetőleg kerüld a szövegbe építésük, mert olvashatatlanná, sőt értelmezhetetlenné válhat a kísérőszöveg (ráadásul, ha angol szavakat is belecsempészel a mondatba). Példa: Ma #megjelent a #könyvem #mybook #booksofinsta, olyan #büszke #soproud vagyok.
Néha szemet lehet hunyni a szövegközi hashtagolás fölött, ha minimalisták és érthetőek maradunk. “Ma megjelent a #könyvem, olyan büszke vagyok.” (Bocs, a példálózás nem erősségem.)
Legyen releváns! Azaz csak olyan kulcsszavakat használj, melyek passzolnak az adott képhez/üzenethez. Ne téveszd meg a keresgélőket, ha azok teszem azt #cukibolyhos-t keresnek, nem biztos, hogy értékelni fogják, ha egy könyvvel találják szembe magukat. A lájk- és követővadászat negatív eredményt fog hozni.

Az írók magányos farkasok, néha a csúcsra jutnak, azt gondolván "végre megvan, jó úton járok, a művem verhetetlen", máskor hullámvölgybe tévednek tele kétséggel, önbizalomhiánnyal miközben írói blokktól szenvednek.

Nem mindig vagyunk képesek objektív szemmel értékelni munkánk ezért váltunk olyan gyakran jegyet a hullámvasútra. Ám, ha sorstársakkal verődik falkába az ember, egy olyan közösségre lelhet, mellyel jó megosztania kétségeit, sikereit, általában a szerzeményeit.

Mielőtt még feliratkoznál, jelentkeznél, regisztrálnál, fizetnél, csatlakoznál bármilyen írói csoporthoz térképezd fel és fontolj meg pár dolgot.

Tarts terepszemlét: Iratkozz fel a hírlevelükre, nézz szét a közösségi oldalaikon (Twitter, Facebook, stb.), mennyire szakértők, mennyire aktívak? Jól szervezettek? Elég időt szánnak a tagok műveire?
Mennyire felel meg a szintednek? Minden felvetülő kérdésedre próbálj választ találni, mielőtt a késő bánat csapdájába esnél!

PRO és CONTRA

PRO

- Több szem többet lát, más és más nézőpontból közelítik meg a műved. Valaki a karakterfejlődést figyeli, néhányan a nyelvtanra, helyesírásra összpontosítanak, mások a cselekmény kibontására, a történet vezetésre, stb.

- Fegyelmet tanulsz, mert határidőre kell dolgoznod, ez rendszeres írásra késztet.

- Segít leküzdeni a lámpalázat, a félelmet, hogy megmutasd másnak a munkád.
- A konstruktív kritikákat nem támadásként éled majd meg. megtanulhatod, hogyan fogadd el őket.
- A gyakori, kért kritikák által elszakadhatsz a munkádtól érzelmileg, és objektív szemmel értékelheted azt.
- Emellett a kritikák által elsajátíthatod a tudatos felülvizsgálat módját.
- Miután mások műveit tanulmányoztad új megvilágításban nézed majd át a saját kéziratod, felfedezve mi működik, mi nem. Tény, hogy más történeteiben sokkal könnyebb felismerni a hibákat, melyeket ha egyszer felismersz, tenni fogsz arról, hogy ne kövesd el őket.
- Őszinte támogatókra lelhetsz.
- Kapcsolatokat alakíthatsz ki, barátokat találhatsz.

Ez egy remek tanulási folyamat.

CONTRA ha rossz társaságba keverednél, időben figyelj fel a jelekre, mikor kell kiszállni
(nem általánosítás, valami igaz lehet, valami egyáltalán nem, csak a felmerülő veszélyekre hívom fel a figyelmet, nehogy rossz körbe keveredj)

- Nem mindig jó a több nézőpont. Mindenkinek saját ízlése van, ami nem feltétlenül a tiéd.
- Előfordulhat, hogy egy csoport szervezetlen - Nincs elég idő, hogy tisztességgel átrágjanak minden történetet. Nem elég elkötelezettek, nincs elég kompetenciájuk, stb.
- Nincs meg a kellő szint: Ha a csoport legerősebb eleme is amatőr író, nem biztos, hogy mindig a legjobb tanácsokat fogod kapni. Arra ösztönözhetnek (akaratlanul), hogy továbbra is elkövesd a hibáid. (Hozzá kell tennem, ha egyöntetűen elutasítanak valamit pl. unnak egy jelenetet, fölöslegesnek tartanak egy karaktert, el kell gondolkodni a felhozott problémán. Ugyanis a kör tagjai az olvasóid, nem kell semmilyen tanulmány ahhoz, hogy valaki olvasó legyen, és megfontolandó észrevétellel rukkoljon elő.)
- Kedvellek! ... Ezért hajlandó vagyok a sztorid is szeretni... pedig nem annyira jó. Hamis siker.
- Rossz csoport választás: Verseket, prózákat olvasnak, nem regényeket.
- Időigényes.
- Ütközések a tagok miatt: Más stílus, eltérő korosztály, különböző személyiségek, stb. Kellemetlen légkör alakulhat ki.
- Az ellentmondó tanácsok zavart okoznak, több kárt, mint hasznot hoznak.
- Off topikokkal zavarják az órát/fórumot/stb. A figyelem teljesen más irányba tolódik.
- Egy rossz csoport esetén elmehet a kedved attól, hogy a későbbiekben kritikát kapj, megmutasd a munkád, vagy egyáltalán, hogy írj.

Egy jó író csoport csodákra képes együtt, egy rossz pedig csodálatosan nagy károkat tud rittyenteni. Ha úgy döntesz, csatlakozol egyhez tudd mit akarsz, mit vagy hajlandó "feláldozni" a csoportért? Idő, elszántság, kedv kell hozzá, ez nem csak egy beugró, ahol minden rólad szól. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok egynek sem a tagja, mert szeretem magányos farkasként járni az utam. Persze sose utasítom el, ha valaki felkér olvasónak, szívesen vállalom, és ugyanúgy szeretem elküldeni egyes írótársaimnak (egyben barátaimnak) a munkáim, nekem így a jó.

Mindenki döntse el, hogyan kényelmesebb, melyik esetben a legtermékenyebb íróként.


(Ui.: Bocsi a késésért, előreláthatólag még lesznek elmaradásaim, macsek beteg , ezért az anyja (ez lennék én) gondolatai mindenfele járnak.)